Népszava, 1943. szeptember (71. évfolyam, 197–221. sz.)

1943-09-23 / 215. szám

­ 71. évfolyam 215. szám Budapest, 1943 szeptember 23. csütörtök ^YjV^y KraZLO Mér A S 2 O C I Á L D E M O K R ,A T A PART K Ö Z P O N T I L A P J A Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 A Donec és a Dnyeper között és Szmol­enszknél folynak a súlyos harcok A keleti fronton még mindig tart a nagy elnárító kü­zdelem Folytatódnak a támadások Nápoly térségében és Korzika szigetén Német állásfoglalás, angolszász vélemények Churchill beszédéről Marshall tábornok, USA vezérkari főnök: „Küszöbön áll a hatal­mas offenzíva Ázsia és Európa ellen" Kedden délután hangzott el Churchill angol miniszterelnök be­széde, amelyben beszámolt a szö­v­etségesek háborús helyzetéről. A másfél óra hosszat tartó helyzet­ismertetés lényeges részait a Nép­szava a lehetőséghez képest kö­zölte. A beszéd ama részeit, ame­lyek közelebbről belevilágítanak a szövetségesek katonai és politikai terveibe és számításaiba, valamint a beszédhez fűződő állásfoglaláso­kat e cikkünk keretében közöljük. Churchill beszéde köré csoporto­sulnak a legújabb eseményekről szóló jelentések. Az, ami a harcte­reken és a politikában történik, ezután következő nagy eseményekre való felkészülést jelent. Churchill a szövetségesek légierejéről és a németek ti­ fegyvereiről Churchill beszédében feltűnő részletességgel foglalkozott a szö­vetségesek légierejével és amint a „M. T. I." jelenti, adatokat sorolt fel arról, hogy milyen arányban fokozódott a brit légierők bomba­vetése Németországban, majd han­goztatta, hogy a német háborús erőfeszítés központjai ellen to­vábbra is folytatják a rendszeres támadásokat. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok légihadseregé­nek súlya fokozódik és ez a légi­hirderő Nagy-Britanniában tényle­ges szolgálatot teljesít, úgyszintén a Földközi tengeren is. Az ameri­kai légierő nappali bombázórend­szere eredményeket mutat fel. A miniszterelnök megemlékezett a brit és amerikai légierő között fennálló bajtársiasságról, majd hangoztatta, hogy a brit és ameri­kai légierőt fokozódó számú és ja­vuló minőségű repülőgépek be­kapcsolásával táplálják. Számolni lehet azzal, hogy az angol-amerikai légifölény állandóan fokozódik ab­ból a célból, hogy a német védel­met mind a földön, mind a levegő­ben leküzdjék, noha nagy erőfeszí­téseket tesz most és bizonyára a jövőben is, hogy anyaországa vé­delmét megerősítse. A német véde­lem leküzdése a „telítés" szóval vi­lágítható meg, amely szó külön­leges értelmet kap majd a légi­háború általános területén. Ha a telítettség bizonyos fokát elérhet­jük, kiszámíthatatlan horderejű reakció következhetik be, ha most nem, esetleg 1944-ben. Mindezt az­zal a gigászi küzdelemmel össze­függően kell vizsgálat tárgyává tennünk, amely szakadatlanul fo­lyik Oroszországban a Fehér ten­gertől a Fekete tengerig terjedő 3200 kilométeres arcvonal hosszá­ban. A kedvező fordulatok közepette sem szabad semmi olyat tenni, ami erőfeszítéseinket gyöngítheti — folytatta Churchill. — Nem szabad kisebbítenünk azokat a veszedelme­ket, amelyekkel szembe kell néz­nünk, vagy azt hinnünk, hogy a há­ború végefelé jár. Ellenkezőleg, el kell készülnünk arra, h­ogy a rette­netes ellenség óriási erőfeszítéseket tesz, h­ogy csapásainkat viszonozza. A német vezetők beszédeiben célzá­sok történnek új módszerekre és új fegyverekre, amelyeket majd ki­próbálnak rajtunk. Ezek a célzások valószínűen mást is céloznak, mint azt csupán, hogy népükbe bátorsá­got öntsenek. Tapasztalatok vannnak például egy újfajta bombáról, ame­lyet az ellenség kis távolságra kezd alkalmazni a kereskedelmi hajók ellen a part közvetlen közelében. Ez a bomba alakjában ejtőernyős rakéta, amelyet bizonyos magasság­ból leejtve, a repülőgép, amely le­engedte, a célpont felé irányít. Le­het, hogy a németek más fegyve­reket is kidolgoznak, de biztosítja a Házat, hogy a legbehatóbban ta­nulmányozzák ezeket a lehetősége­ket. Nem szabad kikapcsolnunk a megfontolásokból azt a lehetőséget, hogy az ellenség új támadási for­mákat alkalmaz. Ha alkalmazza azokat, bemutatja a minden rész­letre kiterjedő előzetes vizsgálatnak az anyagát és az új támadások el­len hozott intézkedéseket is be­mutatja. Részletesen foglalkozott Churchill a Japán ellen folytatott háborúval, kezdve a guadalcanali harcoktól egészen mostanig. Megemlítette, hogy a japánok ellenállásában új elem tűnt fel: a japánok hadviselé­sében most már szerepet kap a ki­ürítés és a visszavonulás. A japán kereskedelmi hajóhad állandóan ösz­szébb zsugorodik ahhoz a feladat­hoz viszonyítva, amelyet a hadveze­tés szánt neki. Részletesen beszélt a Földközi ten­ger eseményeiről és ennek során Mussolini megszöktetéséről így nyi­latkozott: — Minden okunk megvolt arra a hiedelemre, hogy Mussolinit erős őrizet alatt, biztos helyen tartják fogva. Ehhez a Badoglio-kormány­nak is nagy érdeke fűződött. A meg­tett intézkedések azonban nem nyújtottak szavatosságot olyan erejű ejtőernyős leszállás ellen, amelyet a németek hajtottak végre. A szöktetés nagyon vakmerő fogás volt. A Badoglio-kormány részéről nem történt hiba a jóhiszeműség vagy az éberség dolgában. Az olasz őrség parancsot kapott, hogy lőjön Mussolinira, ha megkísérlik meg­szöktetését, de a karabinierik nem teljesítették kötelességüket. A legélesebb szavakkal fordult a nemzetiszocializmus és a porosz militarizmus ellen. Ettől el kell for­dulniuk a németek szövetségeseinek is, hogy dolgozzanak hibáik helyre­hozásáért, mert különben nincs ha­tára annak az erőszaknak, amelyig készek vagyunk elmenni — jelen­tette ki Churchill. — Mi Olaszországnak segítségére leszünk, hogy felszabadítsuk — mondotta.— Készek vagyunk arra, hogy nagy hadseregeket vigyünk Olaszországba és tevékeny arc­vonalat alakítsunk ki. Ezt az arc­vonalat, amelyet először Afrikában, azután Szicíliában és most Olasz­országban nyitottunk meg, harma­dik frontnak nevezem. A második front még nem lépett sorompóba, de egy napon, amikor amerikai szövetségeseink és mi elérkezettnek látjuk rá a pillanatot, ez az arc­­­vonal is megnyílik és az európai szárazföld nyugatról való elözön­lése megkezdődik, egybekapcsolva a déli invázióval. Ennek a háború­nak legvéresebb része még előttünk van. Habozás nélkül meghozunk minden áldozatot, de nem bocsát­kozom annak a kérdésnek megvita­tásába: hol, hogyan és milyen ará­nyokban indul meg majd a főtáma­dás nyugat felől. A földközitengeri kérdések meg­beszélésére szövetségesközi bizott­ságot létesítenek, amelyben Anglia képviselője Harold MacMillan lesz. A három ország külügyminiszterei­nek értekezletéről is intézkedtek. Ezen az értekezleten, amelyre rövi­desen sor kerül, Eden külügy­miniszter lesz Anglia képviselője. Kifejezte azt a reményét, hogy még az idén összejövetel lesz Roosevelt, Sztálin és ő közötte. Ennek az össze­jövetelnek helyét és időpontját nem közlik a nyilvánossággal az érte­kezlet befejezése előtt. A Szovjet­ Unió és a többi nagy szövetséges közötti bizalmas, szívélyes és mara­dandó társulás nélkül — mondotta Churchill — a háború végén azt találhatnók, hogy növekvő zűr­zavar időszakába léptünk. Az elsötétítés időpontja ma :21 óra A Wilhelmstrasse Churchill beszédéről illetékes német helyről a többi közt a következőket közlik: Winston Churchill angol mi­niszterelnök, beszéde — tartalmá­nak szegényes volta miatt — ber­lini politikai körökben nem ta­lált túl nagy érdeklődésre. A Wil­helmstrasse megítélése szerint az angol miniszterelnök beszéde , lé­nyegében ezúttal ismét inkább azzal tűnt ki, amit elhallgatott a hallgatósága előtt, mint a mon­dottakkal. Hogy katonai dolgok­ról nem beszélt — mondják Ber­linben —, ezt közérthető okokból senki sem­ veszi tőle rossznéven.

Next