Népszava, 1946. október (74. évfolyam, 221–247. sz.)

1946-10-06 / 226. szám

Szovjet kitünt­et­és magyar ellenállóknak Ünnepélyi» keretek között osztották ki a szovjet hadsereg Váci-utcai szék­házában azokat a kitüntetéseket, ame­lyeket a Szovj­et-L­nió kormánya a né­­m­et fanizmus fölött aratott győzelem ée­l Bud­apest felszabadítá­sáért vívott küzdelemben résztvett magyar állam­polgároknak adományozott. Az ünneplő közönség soraiban megjelen­t, Bunicsev tábornok, Kom­atyev vezérőrnagy, Illés Béla al­ezred­es, magyar részről ott voltak Hartha Albert honvédelmi miniszter, Zent­ad Vilmos elvtárs, honvédelmi államtitkár te mások. A kitüntettek t­­ervében Münnich Ferenc rendőraltábor­n­agy, Budapest főkapitánya mondott köszönetet Bunicsev tábornoknak. A szovjet kitüntetéseik­ben 68 magyar állampolgár részesült, közöttük Münich F­erenc rendőraltábornagy főkapitány, Vaané Vadai Klára, Gerővé Fazekas Erzsébet, Budai László, Andics Erzsébet, stb. Népüdültetési szövetkezet alakult A Szakszervezeti Tanács és a két munkáspárt kezdeményezésére a nép­jóléti minisztérium bevonásával nép­üdültetési szövetkezet alakult, amely az ország dolgozóinak pihenéséről, üdülésé­ről fog gondoskodni. Csaplár Péter elv­társ, a szövetkezet egyik alelnöke öröm­mel tájékoztat a szövetkezet célkitűzé­seiről. — Eddig az volt a helyzet — mon­dotta —, hogy a társadalombiztosító in­tézetek a beteg, feltűnően legyengült munkásoknak csak egy részét küldhet­ték üdülőtelepeikre. Az egészséges, de kimerült munkásról azonban nem tudtak gondoskodni. A népüdültetési szövetke­zet minden dolgozónak évi egyheti pihe­nést biztosít, a dolgozó által választott időben, szervezetének leginkább meg­felelő helyen. Balatonparton, magaslati helyeken lesznek az üdülőtelepek, ott­­megszervezzük a jó, bőséges és egészsé­gies ellátást.­­ Hat éven keresztül hetenként két forintot kell a munkásnak fizetnie szö­vetkezeti tagdíjként és evvel a fizetéssel jogot nyer élete végéig évi egyheti nya­ralásra. Később, új kollektív szerződé­sek kötésekor, esetleg a munkáltatót lehet kötelezni a j járulék befizetésére. — Hatalmas érdeklődés mutatkozik a népüdültetési szövetkezet iránt. A mun­kásság felismerte az intézmény szociális jelentőségét és örömmel üdvözölte a dol­gozók érdekeit, jólétét szolgáló szövet­kezetet. O P»tfz«zot»rászképz iskola nyílt meg Örkényi Strawcr István vezettév­el. A fes­tést Márffy Ödön, a szobrászatot Medgyessy Ferenc Unitja. Esti tanfolyamok, esti akt­ Ite kialakult a „Barátságs" Szövetkezet árulaimiasztálya A­ Barátság Szövetkezet, amely arra alakult, hogy a dolgozó rétegek ruhá­zati és egyéb közszükségleti­ cikkeinek beszerzését megkönnyítse, most a pénz stabilizációja következtében megvalósí­totta régen kitűzött célját, egy nagy­szabású munkás áruhitelszervezet létesí­tésével. Ezen áruhitelszervezethez be­kapcsolta a főváros és a környék jó­nevű, szolid kereskedőit, akik a Barát­fiásg Szövetkezet megszervezett tagjait 4 havi hitelre fogják készpénzárban ki­szolgálni. A Barátság Szövetkezet, amel­y kizárólag a dolgozók érdekeit tartja szem előtt, ezáltal lehetővé fogja tenni, hogy még a tél beállta előtt a dolgozók kedvezményes áruhitelhez jut­hassanak és ne legyenek kiszolgáltatva az illegális részletkereskedelem túl­kapása­ina­k. A Szövetkezet irodája: Budapest, VTTT, József krt. 16. szám alatt mű­ködik. A magunk részéről eröm­mel üdvözöl­jük a Barátság Szövetkezet működésé­nek e térre való kiterjesztését, amely által a dolgozók helyzetének nagymér­tékű javulása várható. Munkáselőadás az Operában Október 13-án, vasárnap délelőtt 11 órakor színre kerül MOZART: Szöktetés a­ szerályből Jegyek kaphatók: a NÉPSZAVA JEGYIRODÁBAN, Fil. Erzsébet körút 17. TeL: 223-447 A V­­ILA­G­POLITIKA A német probléma felszínre kerül A párizsi béketárgyalások utolsó szakaszához érkeztünk. A kis nem­zetek békeszerződései nagyjából el­készültek, s ma már a világ szá­mára csak egy izgalmas kérdés van hátra: Trieszt ügyének rendezése. Ebben a tekintetben is tartanunk kell attól, hogy a döntésnek csak formai része van hátra, mert ér­demben a döntés már megtörtént. Trieszt nemzetközi terület lesz, de ezen a nemzet­közi területen nem a demokrácia szabályaival fognak kormányozni. Nem a város, illetve szabadállam lakossága dönt arról, hogy ki kormányozza, és nem is lesz joga ennek a lakosságnak arra, hogy felelősségre vonja azt, aki róla, de nélküle dönt majd. Bár­milyen engedményeket tettek is minden oldalról azért, hogy ezt a kérdést békésen intézzék el, a végső döntésnél nem érvényesültek sza­badon azok az elvek, amelyekért a szövetséges hatalmak, s nem­ utolsó sorban Jugoszlávia népei harcoltak. Mikor Párizsban e kérdés körül az utolsó viták folynak, már kezde­nek kibontakozni azok a problé­mák, amelyek egy szóban foglalha­tók össze: Németország. Nürnberg­ben ítéletet mondanak a háborús bűnösök felett , s ez az ítélet poli­tikummá válik. A felmentések kö­rül felviharzik a vita s nem vélet­len, hogy az egész világ kapitalista sajtója védi, a nemzetközi munkás­sajtó élesen támadja az ítéletet. A baloldal szigorúbban és keményeb­ben ítélkezik az értelmi szerzők felett, mert nem a látszatot, hanem a mélyebb valóságot keresi, az igazi eredőket kutatja. Ezen eredőket a német nagytőkében látja s nem kételkedik benne, hogy a német nagytőke most fizetett Schacdtnak és Pap­ennek azokért a szolgála­tokért, amelyeket 1933-ban s azt megelőzően tettek. Ezeknek a szol­gálatoknak nyomán a német fegy­verkezés idején csakúgy, mint a háború idején hatalmas profit jutott a német nagytőkének s nem kellett harcolnia a szocialista munkásság ellen, mert helyette az elnyomó harcot maga a hitleri fasizmus folytatta. A német nagytőke most fizetett, illetve a német nagytőke helyett teljesítette a fizetést az amerikai nagytőke, amely immár nem a há­borús bűnösséget, hanem a jövő biztosítását tartja legfőbb problé­májának. Mert a harc megindult a német piacért. Azért a német piacért, amelyen 65 millió ember fogyaszt és ugyanannyi termel. Ki szállít a fogyasztónak és ki rendel­kezik a termelt áruval? Ez a nagy kérdés. Ezért a tétért érdemes egy­két harcot megvívni, mert aki itt m­egszerzi az uralmat, az egybern Európa sorsát is kezében tarthatja. Itt lép szövetségre az amerikai trösztkapitalizmus a nyugatnémet nagytőkével, mert érdekeik azono­sak: s­arc a dolgozók érdekei, harc a szocializmus ellen. Ez a szövetség — amelyet tíz évvel ezelőtt az akkor ereje teljében levő brit­­nagytőke kivétele erősített — egyszer már háborúba és a történelem egyik legnagyobb katasztrófájába sodorta a világot. A béke és a haladás min­den barátjának csak az lehet az óhaja, hogy a maga érdekein kívül mit sem­ látó nagytőkével szemben a szabadság és az igazi demokrácia elvei győzedelmeskedjenek abban a harcban, amely kétségtelenül meg fog indulni. Ami most folyik a világban, az alig több taktikai elő­készítésnél. Itt is, ott is próbálgat­ják az erőket, hogy azután alapo­san megmérkőzzenek. A mérkőzés nem fog háborúra vezetni, mert ebben már a tőkén kívül a dolgozó milliók szavának is lesz mondani­valója. De amíg ez a harc folyik, addig a szó igazi értelmében béke sem lesz, ezzel tisztában kell lenni. Az egykori csatlósállamok békéjé­nek megalkotása, nem jelent mást, mint a német kérdés megoldásának az alapfeltételeiket megteremteni. Ha itt tiszta a helyzet, akkor majd ott megindul a küzdelem, rá az idő sürget, nem lehet soká habozni, hát inkább lemondanak a kérdéseik ala­pos megvitatásáról: a magyar béke életfontosságú —­ számunkra az — gazdasági kérdéseinek letárgyalás NÉP­SZAVA 1946 okt­ó­­­ sára nem jut két napnál több idő, s a magyar gazdasági delegáció megjegyzéseit meg sem hallgatják. Minderre már nincs idő — előveti árnyékát a komoly harc: a német piacért, a németországi gazdasági befolyásért. A számlát, ha nem is egészében, de számunkra terhesen nagy mértékben mi fizetjük meg, kis nemzeteik, akiket erőnk csekély­i­sége egyszerű statiszták­ra kár­, hoztat. (l­.­­) Kele­teurópai szakszervezeti értekezlet Lesz Prágában Prága, október 4. (Csehszlovák Távirati Iroda.) A szakszervezetek központi tanácsának elnöksége jóváhagyta Erben főtitkárnak azt a javaslatát, hogy hívják össze Prágába értekezletre a lengyel, magyar, jugoszláv, osztrák, bolgár és román szakszervezeti vezetőket. Az értekezleten megvitatnák annak lehető­ségeit, hogy szorosabb összeköttetést teremtsenek e széknek az országoknak szak­szervezetei és a csehszlovák szakszervezeti szövetség között. Elhatározták to­vábbá, hogy a központi tanács meghívja a legnagyobb brit ipartelep húsz munkását Csehszlovákiába, hogy ismerkedjék meg az ország kulturális és gaz­dasági életével. Azt is tervbe vették, hogy a jövő évben üdülés céljából mun­kásokat küldenek Nagy-Britanniába, ennek ellenében viszont brit munkásokat hívnak meg üdülésre Csehszlovákiába. * • Üres a Munkás, üres a Magyar, kedves Dohányjövedék! Ezért jajdulunk fel mi, szegény dohányos emberek, akik ez egészségrontó, átkos szenvedély rab­ságában sínylődve, nehéz millió forin­tokat literálunk az állam zsebébe. Szó sincs róla: elkél ott is egy kis pánz­mag, az államnak sok a kiadása — de talán szabad küldenünk egy p­éldányt abból a lelkesítő plakátból, amely a várv­a-várt forint beköszöntőjeként meg­jelent a boltok kirakataiban: „Jó forintért — jó árut!" Mert úgy áll ám a dolog, hogy ami­kor a trafikban leszúrjuk a huszonnöt Munkás árát, vagy a huszod­öt Ma­gyarért a két forintötvenet, a mi forin­tunkból aeig csorog, ki a fillérek fele, vagy harminra. De bezzeg a cigarettánk­ból a hosszú úton, amíg a gyárból a dohán­y­os boltba kerül, bizony jócskát­ kipereg a dohány. Ez pedig nincsen rendjén. Tessék csak eleved­ni egy „békebeli" Szimfóniát, dohánygyári fő­direktor urak — talán akad is még a ház körül —, milyen telt, feszes és mégis jól szelelő a töltése, milyen pon­tos a levágása! Ezt a Szimfóniát aztán dobálhatják ide-od­a, mégse hullik ki belőle a dohány. A magyar dohányffi vedést gyártmá­nyai mindig jók voltak, ízléssel, hozzá­értéssel készültek. A gépek ugyanazok ma is, a mu­nkáskezek gondos igyeke­zetében se lehet hiba, mégis, miért olyan bágyadt, agyonnyomorgatott a mai olcsóbbfajta cigaretta ! Miért ne tudnák ma is­­ ugyanolyan jól meg­csinálni ! Egy kis figyelem, egy kis jóakarat talán meggyógyíthatná a sápkóros ciga­rettáinkat Mostanában, ha rágyújtás előtt annak rendje és módja szerint odaütögetjük a hüvelykujjunk körmé­hez, vagy a dózai fedeléhez, bizony ala­posan lecsúszik a dohány a­ hüvelyben, akár a hőmérő higanyszála, mikor hideg éri. Holott mi, dohányosok, egy ma cigaretta árát fizetjük, nem pedig a felét, vagy kétharmadát — a Dohány­jövedék ne szippantsa el előlünk­ a dohányunkat, ezt már csak bízza ránk. Megkérjük tehát a magas Dohányjöv­­e­éket: ne sajnáljon még egy kis do­hányt tömködni a cigarettánkba. (K. J.) Alanti gyári Új rádiófc részletre is kaphatók! ik­arrtiJEflarasilA Bpest. MARX Tfil 1­4. (Kádár vya sarok.) Alanti készü­lékeJí METEORNÁL Vo­lmaniczky nr.ca 27, a­ vacauválaS GTMI 0BMMS RAWmmT­­­JZ&IKU&/. ö rroit­. '

Next