Népszava, 1954. június (82. évfolyam, 128-153. sz.)
1954-06-10 / 136. szám
1954. JÚNIUS 10. CSÜTÖRTÖK A LEGJOBB KARTON A Magyar Pamutipar és a Pamutkikészítőgyár szocialista együttműködésének eredménye A Magyar Pamutipar és a Pamutkikészítőgyár évek óta közösen dolgozik. A Pamutiparban font és szőtt nyersáruból a kikészítőgyárban lesz nyomott karton, delén, festett flanell stb. Ez a véletlenül létrejött közös munka azonban sokáig nem jelentett igazi együttműködést. Az utóbbi években a két gyár vezetői többet találkoztak egymással a közületi döntőbizottsági tárgyalásokon, mint baráti összejöveteleken. A másik szemében a szálkát, de magukéban még a gerendát sem! — ez jellemezte ezt a »kooperációt«. A pamutipari igazgatóság és a textiles szakszervezet segítségével ez év elején végül is megtalálták az egymáshoz és főleg a minőség javításához vezető, helyes utat, együttműködési szerződést kötöttek. Kölcsönös érdeklődés egymás munkája iránt A megállapodás lényege az, hogy a Pamutipar a munkaverseny segítségével, helyes műszaki intézkedésekkel javítja a fonalak és a szövés minőségét. Ezzel biztosítja a másik gyárban a hibátlan kikészítést. A pártkongresszus tiszteletére pedig közös erőfeszítés zálogaként újfajta, eddig még nem gyártott, kiváló minőségű márkás kartont készítenek. S íme, a kooperációs szerződés néhány eredménye: a két gyár MEO-sainak veszekedését gyakori gyárlátogatások, közös megbeszélések váltották fel. A legfelső műszaki vezetők és a MEO-sok mellett a fonók, szövők, kikészítők is kezdtek érdeklődni munkájuk eredménye s a közös ügy iránt. A pártkongreszszus tiszteletére készült új karton rajzmintáit Kovács Sándor elvtárs, a Kikészítőgyár főtechnológusa átküldte a Pamutipar szövőinek. Nézzék meg, tetszik-e, szóljanak hozzá, helyes-e a mintaválaszték s emellett ismerjék meg, mi lesz az általuk szőtt nyersáruból. Kovács elvtárs próbálkozása sikerrel járt. Nemcsak tanácsot kapott a jóízlésű szövőktől, de ígéretet is: kevesebb lesz a ritka és sűrű csík, a fészek és pontosan betartják az előírt 86 cm szélességet. A fonás és szövés minőségének javítását nagy mértékben segítette az is, hogy a kikészítőgyárban gondosan összegyűjtötték a kivágott, hibás anyagdarabokat. A korábbi éles viták helyett a két gyár főmérnöke közösen elemzi a gyártási hibák okát s azután üzemrészenként ismertetik a munkásokkal a hibák tanulságait. 350.000 méter kifogástalan áruk a kongresszus tiszteletére Megélénkült az élet, mindennapos és termékeny lett a kapcsolat az újpesti és az óbudai gyártelep között. Az elvtársi összefogás legkézzelfoghatóbb eredménye az, hogy a pártkongresszus tiszteletére háromszázötvenezer méter kifogástalan kartonárut készítettek. Aki egyszer vásárol a két gyárban készült nyári ruhaanyagból, mindig ezt fogja keresni, ha újra szüksége lesz egy csinos ruhára valóra. Először a minták és színek választékossága ragadja meg az embert. A hozzá nem értő számára is gondos munkáról tanúskodnak az egyenletes sűrűségű, finom szálsorok. A fonál minőségét dicséri a puha, sima felület s a szövés tiszta kereszteződései. A minták között sok a mértani ábra, de van apró levél- és virágdíszítésű és egészen nagyvirágos különleges minta. Kinek-kinek ízlése szerint. Legszebbek mégis az alapszínek. S ez már a Kikészítőgyár új technológiai eljá- s rásának köszönhető. Sikerült például olyan világoskék alapszínt kialakítaniok, amely nem fakul, fényállósága vetekszik a legdrágább selyemével. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a kooperációs szerződés nagy része megvalósult. A márkás kartonból sok-sok véget kiszállítottak már a Pamutkikészítőgyárból, de egy lényegtelennek látszó apróság mégis kisebbíti a Pamutipar és a Pamutkikészítő dicsőségét. Mert hiába próbálna valaki védjeggyel és címkéjükkel ellátott kartont vásárolni. Egyetlen boltban sem tudnák biztosan mit keres a vevő, ha csak közelebbről meg nem vizsgálnák valamennyi kartonvéget. Ennek oka az, hogy a szerződésben ugyan megegyeztek a címkézésben, a valóságban azonban még egyetlen végre sem tettek ilyet. Sora van annak, hogy miért nem. Először a kereskedelem képviselőivel vitáztak, fogadják el az új mintákat. Később a Művészeti Tanács beleegyezésére vártak a címkék terveit illetően, azután nyomdát kellett keresniük, ahol elvállalják a gyártást, stb. stb., egyszóval hamarabb elkészült a több százezer méter elsőrendű minőségű kartonáru, mint a néhány ezer darab címke. Ez a legjobb karton Vannak azonban szerencsés emberek is, akik tudják, hogyan néz ki a közös jó munka eredménye, a márkás karton. Ezek közé tartozik Mészáros István is, a Kikészítőgyár MEO-sa. A mártírok útjai állami áruházban hosszas keresgélés után kiválasztott feleségének egy szép világoskék ruháravalót és magabiztosan ajánlotta: »Ezt nyugodtan megveheted, ez a legjobb karton, amit mint MEO-s eddig megvizsgáltam. A Pamutiparban és a mi gyárunkban készült.« (radnóti) 3 Helytelen anyag- és pénzgazdálkodás a Hódmezővásárhely Kutasi-úti állami gazdaságban Brigád kereste fel a Csongrád megyei Kutasi-úti állami gazdaságot, hogy megvizsgálja az anyag- és pénzgazdálkodást, valamint a bérkérdéseket. A brigád tagjai: Nyerges Ferenc revizor, Csinos József munkaügyi előadó (Déltiszántúli Állami Gazdaságok Igazgatósága) és Varga Nándor, a Népszava munkatársa. Mi tette szükségessé a brigád látogatását? Az a gyakori tapasztalat, hogy sok állami gazdaságban tizedhuszadrangú kérdésként kezelik az adminisztrációt, a gazdaság anyag- és pénzgazdálkodását. Amolyan szükséges rossznak tekintik, amit el kell végezni. Pedig hiába ér el egy állami gazdaság jó termelési eredményeket, ha vezetői nincsenek tisztában az adatokkal, nem tudják, mennyi munkát fordítottak az eredmények elérésére, mennyi anyagot használtak fel, hány munkaórát dolgoztak a gépek. A fejlődést gátolja, ha nincs tiszta képük saját erejükről, a lehetőségekről. A Kutasi-úti állami gazdaság nem rossz gazdaság. Eredményei számottevők állattenyésztésben és növénytermesztésben egyaránt. Mégis rontja értéküket, emeli az önköltséget, hogy zűrzavar uralkodik az adminisztrációban, a pénz- és anyaggazdálkodásban. Idézzünk a brigád tapasztalataiból néhány példát. A gazdaság az év első négy hónapjában 220.000 forint értékű gépalkatrészt és javítási anyagot igényelt. Ám a kimutatásokból azt látjuk, hogy csak 48.000 forint értékű anyagot használtak fel eddig. Ezek szerint a gazdaság vezetői vagy feleslegesen vontak el a népgazdaságtól számos gépalkatrészt, vagy nem könyvelték el a felhasznált anyagot, így nem tudni, mi az alkatrészek sorsa. Egy másik jellemző példa. A gazdaság vásárolt az idén háromszáz mázsa mészsalétromot és háromszáz mázsa chilei salétromot. A vezetők nem tudják megmondani, mi történt az anyaggal. Az adminisztrációból az sem derül ki, hogy egyáltalán megvásárolták, de annak sincs nyoma, mennyit használtak fel belőle. Tudják, hogy van, azt is, hogy egy részét felhasználták, de hogy mennyit és mennyi van még, arra pontos választ senki sem tud adni. A fenti két példa azt bizonyítja, hogy a gazdaság vezetői könnyen igényelnek anyagot anélkül, hogy biztosan tudnák, mire kell, mi történik vele. Sokszor a raktárban hever az az anyag, amelyre más gazdaságnak szüksége volna. Ugyanakkor nem vezetik a kimutatást, hogy milyen anyagot hol használtak fel, így nem ellenőrizhetik egy-egy mázsa termelvény önköltségét, nem láthatják, elég gondosan foglalkozik-e egy-egy traktoros a gépével. A növénytermesztésben nincs semmi hiba a bérek adminisztrációja, kifizetése körül. Teicher Károly főagronómusé az érdem, hogy megszilárdult a bérfegyelem. Gondosan ellenőrzik, hogy csak megdolgozott munkáért fizessenek ki bért. Gáli János traktoros például egy alkalommal rosszul kaszált le tíz hold lucernát. Két kaszás igazította utána. Ezeknek a kaszásoknak a munkabérét a hanyag traktorosnak kellett megfizetnie. Néhány fogatossal is hasonló történt, így ébresztették felelősségük tudatára a dolgozókat, arra, hogy becsületes, jó munkát vár tőlük a gazdaság. Ezzel szemben az állattenyésztésben éppen az ellenkezőjét tapasztalhattuk. A rendetlen adminisztráció egyenesen fékezi azt, hogy a dolgozók jobb munkateljesítmények elérésére törekedjenek. Előfordult például, hogy 26 napot fizettek ki olyan dolgozónak, aki 15 napi munkát végzett. Különösen kirívó hibák tapasztalhatók a prémiumok körül. A bikaborjak hizlalásánál és a tenyészsüldők nevelésénél olyan dolgozóknak adtak prémiumot, akik eleget sem tettek a követelményeknek. Ez persze nem ösztönzi az állatgondozókat arra, hogy fokozzák teljesítményüket és jobb eredményekre törekedjenek. Minek, ha úgyis megkapják a prémiumot. Ugyanakkor a hanyag adminisztráció következtében az is megtörtént a tehenészetben, hogy nem fizették ki a jogosan járó prémiumot. A gazdaságban tapasztalható adminisztrációs helyzetre jellemző még az alábbi néhány »furcsaság«. Eladtak ötven mázsa tengerit a szomszédos barattyasi állami gazdaságnak. Néhány nap múlva valakinek eszébe jutott az ötven mázsa tengeri, de úgy vélte, hogy ők vásároltak ennyi kukoricát a barattyosi állami gazdaságtól. Arra már nem vettek fáradságot, hogy jobban utánanézzenek a dolognak, hanem gondolkozás nélkül kifizették az ötven mázsa tengeri árát is a barattyosiaknak. De a barattyosi állami gazdaság adminisztrációjára ugyancsak jellemző, hogy szó nélkül elfogadták az ötven mázsa tengeri után az árát is. Más hasonló történet. A Dunántúlon van egy Kutas nevű gazdaság, amely gumicsizmákat vásárolt 6200 forint értékben. A bank tévedésből a Kutasi úti állami gazdaságnak küldte el a számlát. Itt meg sem nézték, hogy rendeltek-e gumicsizmát, hogy az valóban megérkezett-e , szó nélkül kifizették az összeget. A brigád tapasztalataiból idézett példák szemléltetik, hová vezet az adminisztráció elhanyagolása, felületes kezelése. Gátolja a magasabb eredmények elérését, rossz hatással van a dolgozók munkakedvére, a munkafegyelemre, megnehezíti a vezetést, csökkenti tehát a termelékenységet is. Éppen ez teszi sürgető fontos feladattá, hogy a Csongrád megyei Kutasi-úti állami gazdaság — de minden más állami gazdaság — igazgatói, főkönyvelői, vezető bérelszámolói és üzemi bizottságai végre jelentőségéhez méltó gondossággal foglalkozzanak az adminisztrációval. Háromszáz hold föld termését mentette meg a borsodivánkai József Attila tsz tagsága Borsodivánka község határában évtizedek óta minden esős tavaszon víz lepi el az Eger és Rimapatakok közé ékelt 300 holdinyi területet. Ezt a határrészt már negyedik éve a József Attila tsz tagsága műveli. Az elmúlt napokban az Egerpatak nagy áradással fenyegette a tsz földjét. A sok esőzés, a hirtelen záporok következtében megduzzadt patak vize már az alacsony partok tetejét mosta. A József Attila tsz tagsága azonban nem hátrált meg a víz támadása elől. Nem nyugodott bele abba, hogy kétszer megkapált burgonyájuk és kukoricájuk, harmadszori kapálás alatt álló cukorrépájuk és kalászos növényeik elpusztuljanak. Négynapos küzdelem árán az alacsonyabban fekvő Rima-patakba vezették az Eger megduzzadt vizét. Tegnap reggelre végeztek ezzel a munkával, a hét végén már hozzáfoghatnak a kukorica harmadszori kapálásához, vállalásuk teljesítéséhez, ahhoz, hogy az idén 35 mázsás kukoricatermést takarítanak be holdanként Csehov emlékünnepély a Zeneművészeti Főiskolán Az Országos Béketanács kulturális bizottsága és a Magyar Írók Szövetsége szerdán a Magyar Zeneművészeti Főiskola nagytermében emlékünnepélyt rendezett A. P. Csehov, az orosz nép nagy írója halálának 50. évfordulója alkalmából. Az emlékünnepély elnökségében helyet foglalt Rónai Sándor, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, az országgyűlés elnöke, Darvas József népművelési miniszter, Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára, Veres Péter, Gergely Sándor és Háy Gyula Kossuth-díjas írók, Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudós, Lányi Sarolta műfordító. Az elnökség tagjai között volt J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete Az emlékünnepségen részt vett a budapesti diplomáciai testület több tagja is. Gergely Sándor megnyitó szavai után Háy Gyula tartott előadást A. P. Csehovról. Az emlékünnepély művészi műsorában Gobbi Hilda Kossuth-díjas érdemes művész, Hernádi Lajos érdemes művész, Szabó Sándor, Horváth Jenő, Csákányi László és Keresztessy Mária színművészek, valamint Palotai Erzsi előadóművésznő lépett fel. ül Rákosi Mátyás középiskolai Tudományos társaságok képviselőiből és az oktatásügyi minisztérium szakelőadóiból alakított országos bizottságok elbírálták a Rákosi Mátyás középiskolai tanulmányi verseny döntőjébe került dolgozatokat. A magyar Irodalom I. versenycsoportjában (általános gimnáziumok és tanítóképzők) az első díjat Kabdebó Lóránt, a miskolci Földes Ferenc gimnázium IV. osztályú tanulója, a magyar irodalom II. versenycsoportjában (szakközépiskolák) Széles Klára, a paksi közgazdasági technikum IV. osztályos tanulója nyerte. A matematikai versenyben Vigassy József, a budapesti Petőfi Sándor gimnázium IV. osztályos tanulója, a történelmi versenyben Ungár Béla, a szarvasi gimnázium 111. osztályos tanulója, a földrajzi versenyben Mertz László, a budapesti Fáy András gimnázium IV. tanulmányi verseny eredménye osztályos tanulója kapta az első díjat. Az orosz nyelvi verseny I. versenycsoportjában (orosz tagozatú gimnáziumok, Makszim Gorkij és Oleg Kosevoj iskolák) Előd Nóra, a Makszim Gorkij Iskola X. osztályos tanulója, az orosz nyelvi verseny II. versenycsoportjában (nem orosz tagozatú gimnáziumok) Uray Éva, a debreceni Kossuth gimnázium III. osztályos tanulója nyerte az első díjat. Az első ízben megrendezett fizikai versenyen az első díjat a matematikai verseny 1. helyezettje, Vigassy József, a pedagógiai versenyben az első díjat Gáspár László, a budapesti Kiss János altábornagy utcai tanítóképző III. osztályos tanulója nyerte. A gazdasági-számtani verseny első díjának nyertese Lamp Tamás, a budapesti Bethlentéri közgazdasági technikum tanulója. A könyvviteli verseny első díját Haypál Ildikó, a miskolci közgazdasági technikum (ipari tagozat) tanulója, a statisztikai versenyét pedig Bokányi István, a pápai közgazdasági technikum tanulója kapta. Június 14-én kezdődik a Magyar Tudományos Akadémia ez évi nagygyűlése A Magyar Tudományos Akadémia június 14—20 között tartja 1954. évi nagygyűlését. Ez alkalommal a tudományos osztályok beszámolnak az 1953—54. évben végzett munájukről, tudásaink ismertetik elért tudományos eredményeiket és megvitatják az elkövetkező feladatokat. A nagygyűlés programmjainak homlokterében a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos tudományos feladatok megvitatása áll. Június 14-én az Akadémia nagygyűlésének első napján Nagy Imre akadémikus, a minisztertanács elnöke tart bevezető előadást. NÉPSZAVA Pályázat a II. század magyar irodalmával foglalkozó tanulmányokra A Magyar Irodalomtörténeti Társaság felszabadulásunk közelgő tizedik évfordulója alkalmából pályázatot hirdet a XX. század magyar irodalmával foglalkozó nagyobb tanulmányokra a következő témakörökről: Mai irodalmunk egy jelentős alakjának ismertetése és méltatása. Irodalmi irányok harca 1919 és 1945 között. (Egy időszak vagy egy részletprobléma feldolgozása.) A pályaműveket gépírással, a szerző nevének és lakáscímének megjelölésével kell beküldeni a Magyar Irodalomtörténeti Társasághoz (Budapest, XI., Mérgesi út 11—13). A tanulmány terjedelme legalább száz gépelt oldal. Beküldési határidő 1955. április 4. A pályázat eredményét 1965. július 1-én teszik közzé. Pályadíjak: 5000 forintos első díj, 3000—3000 forint összegű második és 2000— 2000 forintos harmadik díj. Egy szép, tartalmas kiállítás Több mint 25.000 ember tekintette meg eddig az Országos Iparművészeti Múzeumban a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Herendi Porcelángyár kiállítását. A hófehér, mór stílusban épített múzeumcsarnok csipkézett oszlopaival, gyönyörű keretet ad a sokszínűen csillogó, porcelánból készült szebbnél szebb vázák, étkészletek, különböző edények és szobrok sokaságának. Herend több mint egy évszázados porcelánművészetéről ad átfogó képet a kiállítás. A dolgozók csodálattal nyilatkoznak benyomásaikról a kiállítási kérdőíveken. Egy tisztképző iskola hallgatója szerintez volt talán a legszebb kiállítás, amit az utóbbi időben rendeztek.. A július 15-ig nyitvalevő szép kiállítás megtekintése nagyszerű élményt nyújt. Részletek a nagysikerű kiállításról (Gonda György felvétele)