Népszava, 1964. január (92. évfolyam, 1-25. sz.)
1964-01-25 / 20. szám
2 A paraszt panaszai Érdekes könyv: több ezer esztendős egyiptomi novellák. A fellelhető, egészében vagy nagy részében épen reánk maradt, legjelentősebb magyar fordítású gyűjteménye. Nem könnyű olvasmány, a kísérő jegyzeteket állandóan s lelkiismeretesen együtt kell olvasni a szövegekkel, figyelmesen, hogy megértsük a nekünk teljesen idegen tárgyú és fogalmazású elbeszéléseket. Kétségtelen azonban, hogy megéri a fáradozást. A címadó novella, »A paraszt panaszai« valósággal megrendítő, ahogy elmondja a hatalmasoknak kiszolgáltatott szegénység nyomorúságát, megaláztahatásait. Megrendítő, hogy a szörnyű szenvedésekből miként virágzott ki a költészet. Mert meleg líra fűti át mindenütt a sorokat. Jó érdeme a fordítónak — Dobrovics Aladár munkája, mint a részletekben eligazító Jegyzetek és Utószó —, hogy a »prózában« is érezteti a belső lüktetés ritmusát. Meglepő volt az »Igazság és Hamisság« ismert »magyar« meséjére is találnunk, ebben az »egyiptomi« kötetben. A tipográfia és a kötös terv, gondos, ízléses munka Szántó Tibort dicséri. (Helikon) U. ny. Somlyó György: Szemfényvesztő fügefa Somlyó Györgynek sajátosan intellektuális ihletésű, mély műveltséganyagot magába olvasztó és azt új remekekben felszikráztató költészetét teljes érettségében, kialakultságában mutatja meg ez a kötet. A század elején — Babitsék korában — poéta doctus-nak mondták volna az ilyen lírikust, akinek művei enynyire átfogó humán műveltséget árasztanak — Somlyó esetében ehhez bízvást hozzámondhatjuk a korszerű természettudományos műveltséget is. De nemcsak témaválasztása vall erre; szinte nincs a modern világlírának,olyan szín- és stílusárnyalata, amelyet —a saját gazdag egyéniségén átszűrve — ne találhatnánk meg a mai negyvenévesek nemzedékének e kiváló képviselőjénél, akinek — egyéb művei mellett — ez a tizenegyedik önálló verseskötete. A lapokból részben már ismert, Piero della Francesca című, nagy lélegzetű verscikluson kívül az utóbbi 2—3 év költői termésének javát találja benne az olvasó, meghökkentően új mondanivalóval olyan ősi témáról, mint a szerelem, s az emberiségnek olyan friss szenzációjáról, mint az űrrepülés. Egyik jelentős költőnk pályájának jelentős állomása ez a könyv. (Szépirodalmi) G. Sz. L. Vidor Miklós: Baucis vendégei Költészettel és humanizmussal átszőtt, kiérlelt prózáról vallanak Vidor Miklós új novellái. Drámai szerkesztésük, a stílus líraisága és tömörsége, a lényeg tudatos megvilágítása emeli hatásossá, izgalmassá a novellákat. Java részükben a szerelem áll a középpontban, amelyet hol az érzékiség tüze táplál, hol túlzottan is »plátói«, de ritkán válik harmonikussá; e kis szerelmi történetek legtöbbnyire önemésztő lemondással, vigasztalan búcsúval végződnek. Úgy tűnik, mintha a szerelem izzása csak belső megvilágításul szolgálna a hősök teljes egyéniségének, értékének megmutatásához: milyenek az emberek akkor, mikor emberként kell helytállniuk. Victort friss, kereső-kutató szenvedély fűti, éles szemmel és bátran tapogatja ki a lélek, a jellem ismeretlen, meglepő, hol lehangoló, hol reményt keltő vonásait. A kamaszok és bakfisok világát, a felnőttek nehezen érthető, sokszor kusza lobogásait és háborgásait hiteles, meleg, érzelmes hangulatú írásokban villantja fel. (Magvető) B. Gy. F. Gál György Sándor: Ismerkedés a zenetörténettel Ismét egy zenetörténettel foglalkozó mű. Ezúttal Gál György Sándor próbálta összefogni az »Elsüllyedt világok zenéjétől« kezdve a mai »Európai zenéig« a muzsika történeteit Persze, egyegy korszak zenéje jóval rétegezettebb és heterogénabb, hogy sem mindenestül beleférne egy rövid könyvbe s néhány kategóriába. No, de a szerző is úgy véli — a címből is adódik —, hogy ez a könyv csupán ismerkedés, de nem teljes és tökéletes találkozás a zenetörténettel. Ebből következően nem rajzol elénk nehéz kérdőjeleket, nem csábít bonyolult analízisre, könynyen feltárja a zene egyszerű, áttetsző értékeit. Felidézi a muzsika korszakos dallamait, megeleveníti a nagy zeneszerzők életét. Lényegében nem zenetudósok részére készült ez az oldottabb, regényes formában írt, hézagpótló könyv. A regényes forma olykor azonban zavaró, különösen akkor, amikor felületessé, külszínessé teszi a stílust az oda nem illő jelzők, szódíszítmények túlburjánzása. Mindezekkel együtt is, valóban ez a könyv elősegíti az ismerkedést a fiatal zenekedvelőknek a muzsika végtelen birodalmával. (Móra.) G. : Az asztalosbecsület útja Alacsony, zömök férfi Kiss Gusztáv, a szeme olyan, mint két meleg, barna kávécsepp. Közel negyedszázada járja az asztalosbecsület útját a Ganz-Hajóban, s vagy tíz esztendeje már annak, hogy tiszte lett, másokat is vezetni ezen az úton. Ekkor vete kezdetét életének az a szakasza, amely az üzemvezetői beosztással jár. Nem volt könnyű. A történetet sokszor elmondta már a gyerekeinek is, akik faipari technikumba járnak, asszonyának is, aki perel, ha hazaviszi gondjait, olykor meg fehér abrosz mellett barátoknak. Egy százas a hallgatásért Valami furcsa, megmagyarázhatatlanul idegen érzés kerítette hatalmába, amikor azokban az időkben egyre gyakrabban állt eléje egy fiatalember a kéréssel: — Beteg a feleségem. Üzent, hogy rosszul van. Hazamennék... Előbb, természetének mélyéből fakadóan, szégyellte bizalmatlanságát és nem tett megjegyzést. Utóbb már nem tudta megállni, és kirobbant belőle: — Nem hiszek én abban a betegségben! — Nem?! Úgy legyen egészsége a családomnak, hogy... Ez megint bántotta. Miért kell az asztalosnak esküdözni? Nem, ez sehogyan sem fért a fejébe, ezért nagyon higgadtan mondta: — Majd elkíséri az egyik szaktárs ... Másnap a kísérő — régi munkatársa — eléje állt, lehorgasztotta fejét és így szólt: — Igazad volt... Azzal lerakott az asztalra egy százast. Ezt adta, nekem merte adni, hogy ne szóljak, hogy tartsam a számat, mert akadt egy kis mellékes elfoglaltsága egy »maszeknél«. Úgy érezte, mintha kifordulna latjai alól a talaj, és rekedten felelte: — Így is jó... Azután magához hívatta a fiatalembert és csak ennyit szólt: — Tessék, itt a százasa! Az asztalos másként fizet ilyesmiért. A többit a műhely dönti el... A zsonglőr felemeli fejét Ez volt-e a közvetlen kiváltó oka, vagy más, ma már senki sem tudhatja. Mindenesetre sokan megérezhették, hogy valami új, tiszta levegő csapott át az enyvszagú műhelyen. És a sokak között felemelte a fejét Serper József is... Nagy szónak számított ez. Évtizedeken keresztül mindig csak a gépe fölé hajolt, s ujjai a zsonglőr ügyességével helyezték a marókés alá a Csontkemény anyagot. Az emberek ennek az összpontosított figyelemnek, ennek a semmi mással sem törődésnek tulajdonították a csodát, az ujjait. Mert ezek az ujjak arról voltak híresek, hogy sértetlenek maradtak. Csak a faipari gépmunkás tudja méltányolni ezt a biztonságot, amely mögött több van a költésláncok biztonságérzeténél, a pilóta bátorságánál, a sebész óvatosságánál és egy zongorista gyorsaságánál. Ezért senki sem hitte volna, hogy Sorger József egyszer csak felemeli a fejét, körülnéz és a röppenő faforgács útját követve, észrevesz valami mást is: — Mi lesz, ha egyszer megbetegszem? Vagy történik valami ... Sok itt a segédmunkás, szóljon, aki érteni szeretne a géphez is! így szólalt meg benne az asztalosbecsület új hangja, és az emberek elindultak feléje. Tanulni. Ma már nincs a műhelyben egyetlen segédmunkás sem, aki ne értene a géphez, s ne a zsonglőr ujjú Sorgertől tanulta volna, amit tud. Határidő csak egy van Az üzemvezető tervezte a munkát. A dolgozók is. Csak éppen nem egyformán. Még az elődök elődjeitől örökölte a régi vezetési fogást, amelynek a lényege abban rejlett, hogy legalább két-három nappal hamarább készíttetett el mindent a szükségesnél. Hittek neki, iparkodtak, azután látták, hogy az átverés mindig késik. Ha látták, hát látták. Nem az ő dolguk! Vagy mégis? S időben ráérzett: az asztalosbecsületet az üzemvezető nem kockáztathatja. Semmiben, tehát ebben sem. Ha valami dátumra kell, akkor arra és nem egy másikra. Csakhogy ... csakhogy mi lesz, ha »kifut-e egy határidőből? Mit szól az átvevő, mit mond majd a termelési osztályvezető? Hetekig hordozta zömök alakján e kérdések roppant súlyát, azután úgy döntött, hogy megosztja a többiekkel. A szaktársakkal. Ennek — a nem anynyira termelési, mint inkább erkölcsi — vitának a parazsából, az asztalosbecsület fényénél lobbant a szocialista műhely gondolata. És ellentmondást nem tűrő határozat született a kétféle határidő ellen. Mert nem kell. Minek? A vezető ne taktikázzék, a legapróbb dologban is az igazat mondja, s akkor nem vall szégyent az emberekkel. Ezt azután — hogy ilyenformán törvényerőre emelkedett — mindkét fél betartja. A munkás is, az üzemvezető is. Hogyan? Hidegben épül a hajó Lemaradt a vontató burkolása. A nagy hidegben megbetegedett néhány munkás, nem volt, aki a helyükre álljon. Az üzemvezető felballagott az emeleti műhelybe és közölte ezt a tényt a jól fűtött teremben dolgozó szakemberekkel. Egy szóval sem mondott többet csak éppen a tényeket. Feszült csend követte szavait, majd megszólalt valaki : — Éppen lemehetek a hajóhoz egy-két hétre, ha hasznomat tudják venni! És felzúgtak a többiek. Hogy miért beszél egyes szám első személyben, mintha mások már nem is lennének. »Mi az, hogy lemegyek a hajóhoz? Talán lemegyünk?*. Az üzemvezető gyorsan közbeszólt: — Ilyen rövid időre nem számíthatnak a kinti munkával járó pótlékra, hiszen ahhoz teljes értékű munka kell, amihez nincs meg a gyakorlatuk ... Kétféle töltés, a lelkesedés és a megbántottság kisülése szikrázott hangjukban, amikor feleltek: — Mi a becsületre gondoltunk ... Ebben a pillanatban Kiss Gusztáv üzemvezető két meleg, barna kávécsepphez hasonló szeme különösen átforrósodott. Most másodszor érte meg hogy megmozdul a talaj a lábai alatt ebben a gyárban. Csak ez a mostani pillanat összehasonlíthatatlanul más volt, mint az előbbi. Táncos kedvű, szilaj és mégis megrendítő. Úgy érezte, nincs hatalmasabb az asztalosbecsületnél ... Fodor Gábor A közélet eseményei Kádár János, a kormány elnöke, pénteken fogadta Pierre Francfort-t, a Francia Köztársaság magyarországi nagykövetét. Ilku Pál művelődésügyi miniszter, az MSZMP pominiszter, az MSZMP Potagja a héten Gödöllőre és Nagykőrösre látogatott, ahol a megyei, járási, illetve városi párt- és a tanácsvezetőkkel tartott megbeszélést és tájékozódott az oktatás és népművelés helyzetéről. Jancso Georgiev, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete, Nikola Nikolov bolgár tenorista budapesti vendégszereplése alkalmából pénteken este fogadást adott a bolgár nagykövetségen. A fogadáson megjelent a magyar zenei élet számos kiváló képviselője. . . Mtán is A MÚOSZ Fejér megyei csoportja pénteken klubnapot tartott, amelyen részt vett Szakosíts Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára és Takács Gábor, a MUOSZ titkára. Mire költötték a KST-t? A bérből és fizetésből élő lakosság körében egyre kedveltebb a KST. A tagok száma és az év végi kifizetések összege évről évre növekszik. A Belkereskedelmi Kutató Intézet kétezer családot kérdezett meg, mire költötték a decemberben kifizetett KST- megtakarítást. A válaszokból érdekes adatokat kaptak. A munkások legtöbbje a KST-ben gyűjtött pénzt ruha-, bútor-, sőt nem egy esetben telekvásárlásra használta fel, sokan hízott sertést vásároltak. Az alkalmazottak a megtakarított forintokat főleg háztartási gép, rádió, televízió, lemezjátszó, könyv, függöny és ágynemű vásárlására fordították, egyesek viszont a karácsonyi konyhát »csapták fel« vele. Az értelmiségiek üdülésre, külföldi utazásra, könyvre, órára, fényképezőgépre és gyermekjátékokra használták a KST-pénzüket. Akad olyan is a KST- tagok között, aki megtakarított pénzét évről évre a takarékpénztárban kamatoztatja tovább. (a) Megjelent a „SZOVJETUNIÓ" Érdekes cikket olvashatunk a színes folyóirat első számában a legújabb műanyagról, a nitronról. Izgalmas olvasmány Szajakbaj Karalajev, aKirgiz Homiros'*« története. Az újság munkatársai tíz fiatal apával beszédeitek a nemzedék problémáiról, a gyermeknevelésről. A súlytalanság körülményei között végzett kutatásokról számol be Leonyid Kifijev-Szmik. Az olvasók kérésére minden számban közöl a lap színes reprodukciót, ezúttal G. Nyisszkij festőművész alkotását. NÉPSZAVA Beteg a hordár és öreg. Keresete éppen hogy csurran-cseppen. Különösen, amióta feltűnt a konkurrencia, két triciklivel rendelkező fiatalabb és egészségesebb hordár személyében. A hordár több napja már nem jelent meg állomáshelyén. Egy teherautó összetörte a kézikocsiját. Senki sem keresi, lassan elfeledik. De a kárt okozó gépkocsivezetőt sem keresik, aki részvétlenül továbbvezette teherautóját az eset után. Ám az öreg hordár mindmáig vigyázza, őrzi a papiros darabot, amelyre a szolgálatot teljesítő rendőr seb- Hová lett az öreg hordár? tében feljegyezte a tehergépkocsi vezetőjének adatait és a kocsi számát. Az öreg hordárnak azt tanácsolták illetékes helyen, hogy szerezzen érvényt kártérítési követelésének polgári peres úton. Mivel az álló kézikocsi megrongálásáért a tehergépkocsi vezetője a fele-Iős, ez okozott kárt kell térítenie. A hordár azonban — mint mondottuk — öreg is, beteg is és a fél szemére vak. Nehezére esik bonyodalmas feljelentést tenni, tárgyalásokra járni. Segítségre van szüksége, hogy kenyérkereső kézikocsiját megjavíttathassa. Mit diktálna — ebben az esetben — az emberség, a törődniakarás? Azt, hogy a kár okozója, a YA 08—18 jelzésű tehergépkocsi vezetője önként, jószántából térítse meg az idős ember anyagi veszteségét. Nem boszorkányság. A hordár címe: Bán Ignác VIII. kerület, Illés utca 16. (baják) Sajtótájékoztató az A Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetsége pénteken sajtótájékoztatót tartott. Franz Köhler, nagykövetségi harmadtitkár üdvözölte a sajtó képviselőit. Wilhelm Meissner, rendkívüli és meghatalmazott HDK nagykövetségén nagykövet tájékoztatta az újságírókat az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus képviselői között folytatott tárgyalások eredményeiről, valamint a berlini utazási egyezménynyel kapcsolatos legújabb fejleményekről. (MTI) Kitűnt A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Verő József kétszeres Kossuth-díjas akadémikusnak, a Vasipari Kutató Intézet igazgatójának, eredményes fémtani tudományos kutatásai elismeréséül, dr. Heimer Ödön nyugdíjas orvosnak, és Ott Józsefnek, a budapesti XX. kerületi népi et etésel lenőrzési bizottság elnökének, a munkásmozgalomban kifejtett tevékenységük elismeréséül, 60. születésnapjuk alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyújtotta et. főosztályának vezetője.-------------— Corneliu Manescu üdvözlő távirata Péter Jánoshoz Corneliu Manescu, a Román Népköztársaság külügyminisztere a magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyez-,mény aláírásának 16. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Péter János külügyminisztert. (MTI) Állategészségügyi tanácskozás Szekszárdon Országos állategészségügyi értekezletet rendezett pénteken Szekszárdon a Közalkalmazottak Szakszervezete és a Tolna megyei tanács. Az előadást vita követte, amelyben többek között felszólalt Virágh István, az MSZMP Tolna megyei bizottságának titkára, Huber Lajos, a Közalkalmazottak Szakszervezetének elnöke és dr. Kádár Tibor, a Földművelésügyi Minisztérium állategészségügyi FENYŐ A. ENDRE KIÁLLÍTÁSA A legtöbb művésznek van egy bizonyos témaköre, kifejezésmódja, amely a legjobban megfelel egyéniségének, amelyben a legigazabban tudja kifejezni magát. Fenyő A. Endre festészetének ilyen sajátos területe a tájkép, formai szempontból pedig a színek és a formák díszítményes rendje. Erről győz meg az Ernst-múzeumbeli gyűjteményes kiállítása. Munkássága első évtizedéből származnak az első terem gyár- és munkásábrázolásai, a mértani rendben felépített csendéletek. Az illegális munkásmozgalomhoz kapcsolódó, a szocialista művészcsoportba tartozó művész alkotásai ezek és az a felelősségérzet sugallta őket, hogy a maguk képi nyelvén nagy tömegek gondolatvilágát, érzéseit fejezzék ki. Sötétre hangolt színeikben, hangsúlyozott, széles körvonalaikban van is erőteljesség, de amikor nagy- ■ szabású tömegdemonstráció összképe formálódik belőlük — Valami készül — ebben már nem anynyira a dinamizmus, mint inkább a díszítményesség válik uralkodó elemmé. A következő termek képei arról tanúskodnak, hogy ez a dekorativitás, Fenyő festészetének egyik fő jellemzője, virágzik ki az emigrációs évek svédországi festményein. De előtérbe lép egy másik vonás is: a színesség. Az északi táj üde zöldjei, a házak tarka színei felébresztik benne a koloristát. Mint tájak és városképek festője talált igazán magára. Ezeknek a látvány szépségében elgyönyörködő képeknek sorát itthon a Balatonpartján folytatja. Fest közben arcképeket és tudjuk, hogy foglalkozattak újból sokalakos képek tervei is, de most már végleg hű marad festészete legkedvesebb tárgyához, a természethez és e téren sok egyéni színnel gazdagítja művészetünket. (havas) Ajtmatov: Életveszélyben Kirgizia tájaira vezet el a Lenin-díjas Csingiz Ajtmaitov. Számára a vad természet nem díszlet csupán, hanem gyakran a drámai cselekmény mozgatója, annak szerves része. De hőse mindig a küzdő ember, aki a természettel és önmagával vívja harcát a megújhodásért, a felemelkedésért Ajtmatov minden novellája e harc egy-egy epizódjának drámai feszültségű, lírai hangú megelevenítése. A tegnapról és a máról ír. Az évszázados elmaradottságot felszámoló kirgiz nép szellemi átalakulásáról, a tanulási vágy fellobbanásáról, a nők rabszolga-életének megszüntetéséről, a hatalmas társadalmi átalakulásról. Az író ennek a folyamatnak a részeként szól napjaink valóságáról is, a szűzföldekért vívott csatáról, amely helytállásból, humanitásból új próbára teszi az embereket. A fordítás Árvay János és Láng Anikó, az illusztráció Görög Júlia munkája. (Európa.) B. P. 1964. Január 25