Orvosi Hetilap, 1879. november (23. évfolyam, 44-48. szám)
1879-11-02 / 44. szám
jSuDAPEST, 1879. 44. sz. |4ovember 2. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségné nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. 1foNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBU VÁRLAT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 16 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HUSZOHHARMADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Lichtenberg K. tr. A mesterséges dobhártyáról. — Bodnár S. tr. A váltólázas nyirkmirigylábról. — Rózsahegyi tr. Megjegyzés Bodnár Sándor megelőző czikkéhez. — Lapszemle. Ingtúltengés két esete és kezelése műtét által. — Szervi anyagoknak az állati hasürbe begyógyítása. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet szűkülése 1879. October 25-kén. — Portik O.tr. Párisi levelek. Szövettan Párisban. II. levél. L. Ranvier. I. rész. — Vegyesek. — Igazítás. — Pályázatok. Melléklet : A „Szemészet“ 5. száma. A mesterséges dobhártyáról.* * 1) Lichtenberg Kornél Jr., fülorvostól Budapesten. Az orvosi tudomány fejlődésének történetében többször ismétlődik azon tapasztalat, mely szerint bizonyos kezelési módszerek egyrészről nagy lelkesedéssel fogadtatnak, majd meg mint roszak és czélszerűtlenek élénken vissza lesznek utasítva. Ilyen sorsban részesült a mesterséges dobhártya is, mely Amerikában és Angolhonban, Ausztriában és Magyarországban általánosan felkaroltatott, de Németországban közönyösséggel, míg Francziaországban megvetéssel lett megemlítve. Felbátorítva és indíttatva Grubernek a mesterséges dobhártyára vonatkozó legújabb eredményei által én is megkísértem kartársaim figyelmét e sok esetben igen hathatós és háladatos módszerre fordítani, kiválón Toynbee és Gruber közleményeire támaszkodva, ezekhez hozzáadva saját észleleteimet. E találmány nem új. Már majdnem két század óta fáradoznak mesterséges dobhártya alakításán és sikeres alkalmazásán. Elsősorban Marcus Banker (Disputatio de auditione laesa. Wittenbergae 1640) jávorszarvas körméből készített csövet ajánl, melynek végére disznóhólyag van felfeszítve, melyet 1793-ben Leschevin tökéletesíteni iparkodott. Autenrieth 1813, („Zeitung für Medizin und Naturwissenschaft,“ Tübingen T. 1. liv. 2. pag. 129) egy másik csövet ajánl, melyhez a megszárítás előtt fénymázolt úszóhártya van megerősítva, melyet („Lincke Handbuch der theoretischen und practischen Ohreheilkunde Leipzig, 1840, p. 447) szintén nem kis szerencsével alkalmazott, majd egy esetről tesz említést (Traité des maladies des oreilles f. II. 1821), melynél egy a külhalljárat mélyébe illesztett pamutgolyócska által lényeges hallási javulást hozott létre. Deleau (Gazette des hôpitaux 1840) szintén említ egy oly beteget, kinek hallását pamutgolyócskával, vagy egy vöröshagyma központi gyűrűjével megjavította. M. Tood (Anatomie and Physiologie of the Ear, London 1852) oly javulásról beszél, mely létrejön, ha tépésgolyócskát illesztünk a külhalljáratba, de csak ott, hol a dobhártya át van sikasztva, vagy el van pusztulva. Oly feltűnő volt a javulás az egyszerű szemek alkalmazása után, hogy a betegek csodálkoztak, mily könyen lehet a süketeket gyógyítani. Jenysley (Provincial Medical and Surgical Journal, August 1848) új eljárást közöl teljes vagy nem teljes dobhártya-hiánynál fülfolyással, vagy a nélkül. Megemlíti, hogy egy new-yorki fülbeteg, tanácsot kérve tőle, oly módon producálja saját maga a javulást, hogy nyállal megnedvesített papírgolyócskát taszít jól mélyen a külhalljáratba. Erhard (Taubheit heilbar durch Druck, 1854) az ekkopeni javulást nyomás által létrejöttnek magyarázza. Toynbee 1853-ban új mesterséges dobhártyát készített, s mint maga mondja, (Diseases of the Ear, their Nature, Diagnosis and Treatment wih a Supplement by James Hunter London, 1871) anélkül, hogy ismerte volna az e tárgyra vonatkozó előbbi közleményeket. Találmánya vékony, vulcanizált kaucsuklemezből állott, melynek közepén 4 cm. hoszú, finom ezüst sodrony van megerősítve, mely kis gyűrűben végződik, a czélból, hogy könyebben legyen kezelhető. Ezt Toynbee később javította, s az ezüstsodronyt dugaszhúzóként illesztette a kaucsukkorong közepébe. A lemez elég nagy, hogy a szükséghez képest kisebbíteni is lehessen azt. Néhány évvel később Lucas Toynbee mesterséges dobhártyáját akképen módosította, hogy az ezüst sodrony helyett, belül üres kemény kaucsukcsövet használt. Beverhout Thompson (A Contribution to Aural Surgery with a Description of a New Ear Drum. New York: Medical Record. April 24, 1875) egy, nézete szerint czélszerű módosítást indítványoz; kaucsuk helyett aranypapírt vesz ezüst gyűrűvel bekerítve, s a sodronyt nem a centrumban, hanem az peripherián alkalmazza. Turnbull. (A New Artificial Membrana Tympani. Medical and Surgical Reporter. Philadelphia 23. 12. 1876) 44 ■) Előadatott a magyar orvosok és természetvizsgálók XX. nagy gyűlésén.