Pécsi Napló, 1899. augusztus (8. évfolyam, 173-198. szám)
1899-08-01 / 173. szám
1899. augusztus 1. Pécsi Napló . Vészi József, országgyűlési képviselő. Szászsebesről vett táviratunk szerint, ma ott Vészi Józsefet, a Budapesti Napló főszerkesztőjét egyhangúlag megválasztották ezen választókerület oszággyűlési képviselőjévé. A magyar zsurnalistika kitüntetését látjuk mi Vészi megválasztásában, mert Vészi csakis újságíró és mint ilyen emelkedett most a parlament tagjainak sorába. Nem osztottuk mindig Vészi József politikai pártállását, mely elütött Vészi publicistikai múltjától, de most ismét egy táborban vagyunk és a szabadelvű politikai irányzatnak egyik leglelkesebb, legékesebb tollú, fáradhatlan harczosa Vészi József, aki most aczélpengéjü tolla mellé mandátumot is kapott, hogy ékes Emberkínzás Baranyában. — Saját tudósítónktól. — Pécs, julius 81. Semmi sem jellemzi jobban viszonyainkat, hogy nálunk mindaddig rendben van minden, míg egy óriási panamáról vagy más minőségű szenzáczióval le nem tépik a kitűnő takarót a hihetetlenül zavaros állapotokról. Krivány ! Alig, hogy szárnyára kapta a hir ezt a nevet, nyomban utána husz más megyei és városi főpasát függesztettek föl mindenfelé az országban. Valamennyi lopott, sikkasztott. És ez a többi kis gazember tovább bízott volna a nép vérén, ha a nagy gazembert el nem éri végzete. És ilyen kis gazember van még sok, csak várni kell, sorra kerül, ha nem is mind, de egy jó része. A mocsai véres inkvirzió után is azonnal szétpukkant egy másik nagy burok, a mely mögött czafrangosan megtépdesett emberek voltak elrejtve. Valamenynyit kínozták embertelenül, vadállatok módjára. Mocsa No. 1, Mocsa No. 2 ! Meg van Baranyának is e speczialitása már s némely tekintetben elébe lehetne helyezni ezt a mocsai bestiák aljas tettének. Szeretjük a magyar csendőrséget és sok esetben sajnáljuk is őket, mert valóban terhes, nehéz, emberfölötti munkát végeznek. Közbiztonsági állapotunk ezerszeresen megjavult a csendőrség intézményével, de ha az üldözött gonosztevőket rémizgeti is a zölden villanó szép kakastól, a véres szenzácziók ezzel nem szűntek meg, gondoskodnak erről maguk a csendőrök. Az ő terhes feladatuk nem jogezik arra, hogy barbárok módjára bánjanak élő emberekkel, még akkor sem, ha ezek gonoszak, bűnösök, de minő undorító a vad lelketlenség, ha ártatlan embereket szorongatnak széles tenyereik között. Ma délelőtt egy fiatal házaspár keresett föl bennünket a szerkesztőségben, kények között panaszolták el, minő brutális módon bánt el velük hetekkel ezelőtt a baksai csendőrőrs három csendőre, különösen pedig Tódor Gyula őrsvezető. Valóban csak a durva embertelenség képes ily tortúrára, mikor egy fiatal asszonyt buzogátnak láncson a földön, hajánál tépdesik, rugdalják, mikor ez az asszony már három hónap óta egy kis csecsemőt hord a szíve alatt. A börtön, a fegyház nem büntetés az ily embereknek. A természet igazságossága szemet szemért kér. Talán az ily kegyetlen csendőrökbe a revans öntene valami jobb érzést is. De kérdés még az is, várjon az ily embereket elzárják-e? Alig hisszük, egyszerűen áthelyezik őket más vidékre és ők folytatják a régi rendszert ott, ahol félbeszakadt. A baranyai emberkínzás színhelye Szabad-Szt.-Király. A megkínzott férj és feleség így adta elő a történteket: Múlt hóban állítólag Lederer Dezső mecskei bérlőnek magtárából gabonát loptak. Hogy ki volt a tolvaj, nem tudják és a baksai csendőrök máig sem jöttek nyomra. Valaki besúgta, hogy a tolvaj a gabonát Balogh Lajos szabad- szt.-királyi korcsmárosnak adta el. Így történt aztán, hogy múlt hó 7-én éjjel 11 órakor három fegyveres csendőr állított be Balogh Lajoshoz és felszólították, hogy kövesse őket a községházához, hol a falu érdemes bírája várakozott már rájuk. Megjegyezzük, hogy a csendőrök már délelőtt ott voltak a faluban és ők a kihallgatást mégis éjszakára halasztották, ők tudták, hogy miért. A községházán először is összelánczolták Balogh Lajost, aztán neki estek a csendőrök és pofozták jobbról, balról szó nélkül, fejét a falhoz verdesték, hasba rúgták, fojtogatták. Szólni nem szóltak egy szót sem, csak káromkodtak. Majd egy vastag somfa-bottal kezdték ütni, úgy hogy kék meg zöld lett utána egész teste, így tartott ez éjfélig. Ekkor lábát is összelánczolták, gúzsba kötötték és igy a földön ülve jobbról és balról egy csendőr állott mellette, kik szünet nélkül püfölték. Hiába kérdezte Balogh, mi a bűne, nem szóltak hozzá egy szót sem. Ekkor Tódor Gyula őrsvezető öt percz szünetet vezényelt. Az utczán Balogh anyja és felesége kétségbeesetten hallgatták, mint ordítozott benn. Mikor már azt hitte Todor, hogy Balogh eléggé ki van dresszírozva a valláshoz, megkezdette: — Tudod-e, hogy miért ütöttünk ? — Nem ! — Ki vitte hozzád Lederer gabonáját? — Én hozzám nem hoztak, nincs is nálam. Amint látszik Balogh még nem volt elég jól kikészítve. Todor most egy tűzpiszkáló vassal kezdte a további kínzást, így tartott ez hajnali 8 óráig s mert a megkínzott ember ekkor sem vallott meg egy oly bűnt, melyet nem követett el, elküldték az asszonyért. Ahogy a gyönge, teherben lévő asszony belépett, Todor letépte róla fejkendőjét, a hajába mai költ és igy vonszolta a szoba egyik sarkából a másikba. A másik kettő az alatt folyton pofozta és fejbe verte ököllel. — Mond ma szajha, ki hozta hozzátok a gabonát. Az asszony sirva mondta: — Nem hoztak, én nem tudom. — Lánczot elő — ordított Todor — majd mond ez olyat is, amit sohasem tett életében. A csendőri nyomozás kis kátéja ez a mondás, jellemzi az ő gyengéd, finom rendszerüket, melyet a vallatásoknál alkalmaznak. Összekötözték előbb egy, majd két lánczczal az asszony kezeit. Annyira megdagadtak karjai, hogy a lánczszemek ki sem látszottak a húsból. És igy hűzték végig a padlón a teherben volt asszonyt, gázoltak rajta, hasba rugdalták és ennek is meg lett az eredménye, mert harmadnapra a községház raktárhelyiségében, hova Baloghnét bezárták, nagy vérzés között elhullatta magzatát. A szerencsétlen asszony figyelmeztette állapotára, a csendőröket, de Todor ezzel felelt: — Ha három gyerek van is benned azt is kigázolom belőled, ha nem vallasz ! Most Balogh kis modoha leányká t akarta őt tartóztatni. Az összegyűltek nagy felháborodással nekirontottak a rendőrnek és torkaszakadtukból kiabálták: — Nem engedjük letartóztatni ! A rendőrség az izgatott tömeg láttára jónak látta az illető munkást szabadon bocsátani. Ezután már semmi sem zavarta meg a menetet. A munkások a Kossuth-utczán, a Kigyó-utczán, Városház téren és a Kötőutczán vonultak a szobor elé, ahol egyik szónokuk rövid beszéd kíséretében elhelyezte a koszorúkat a szobor talapzatára. A Petőfi-ünnep epilógusa, Budapest, július 30. Petőfi Sándor ünneplése kérdésében egy érdekes lovagias ügy támadt Kállay Zoltán hevesvármegyei főispán és Fényes László hirlapíró között. Ez utóbbi hevesen megtámadta Kállay Zoltánt, amiért Heves megye közgyűlésének ama határozatát, hogy a segesvári ünnepre két küldöttet meneszt, a főispán így hirdette ki : „Nincs erre pénze a vármegyének, meg is felebbezhetném a határozatot, de hát nem teszem.1* A főispán a keményhangú czikk megjelenése után Farkas Kálmán és Lisznyay Tihamért Budapestre küldvén, az ő útjukon azt a kérelmét terjesztette Fényes elé, hogy a czikket illetőleg revokáló nyilatkozatot tegyen. Ez azonban ezt megtagadta, mire a főispán segédei Fényest megbizottainak megnevezésére kérték fel. Fényes a maga részéről dr. Vaszilievits Emil ügyvédet és Gergely István hirlapírót nevezte meg, kijelentvén a főispán segédei előtt, hogy minden további szó nélkül kész elégtételt adni Kállaynak, de kijelenti egyszersmind, hogy véleményét továbbra is fentartja. A két fél megbízottai már délután tanácskoztak, ámde a tanácskozásnak váratlan eredménye lett. Lisznyay és Farkas ugyanis azt kérdezték Fényes megbízottaitól, váljon a sértő kifejezések Kállay Zoltán főispánnak politikai vagy magánszemélyére vonatkoznak-e. Vaszilievits és Gergely erre azt felelték, hogy ennek elbizatása Kállay Zoltánra, illetve segédeire tartozik. A főispán segédei erre kijelentették, hogy ők azt hiszik, hogy a czikkely politikai jellegű és így nem látják szükségét annak, hogy elégtételt kérjenek, így az ügy mindkét részről befejeztetett. Az ünneplő ország, Petőfi lelke az egész magyar nemzetet áthatotta a mai napon. Az ország minden részéből, sőt a külföldi magyarok köréből is érkeznek beszámoló táviratok. Nagy ünnepségek voltak még Sopronban, Békés Csabán, Erdődön, Szepes Szombaton, Aradon, Tordán, Székesfehérváron, Balassa Gyarmaton, Szatmáron, Szombathelyen, Debreczenben, Ujverbászon, szavával, mély judiciumával nyílt színen is érvényesíthesse mélyen gyökerező szabadelvűséit, melynek lelkesebb és hivatottabb publicistája nincsen. És mikor a politikai bizalom Vészi József felé fordul, mikor a szerkesztőségi szobából lép egy újságíró a képviselőház padsoraiba, akkor ünnepe van a magyar sajtónak, a magyar sajtó munkásainak . És örvendetes jel, hogy Vészi Józsefet a szabad sajtó előharczása ünneplésének napján választották meg országgyűlési képviselőnek. 3