Pécsi Napló, 1915. május (24. évfolyam, 97-122. szám)
1915-05-08 / 104. szám
1915 május 8. „Pécsi Napló“ A dardanellai harcok. Milano, május 7. (Ered. táv.) Gaston Ciesi, a „Secolo“ tudósítója táviratozza Athénből. Az angol és francia csapatok parancsot kaptak, hogy mindenáron foglalják el Gallipoli-félszigetet. Ez a vállalkozás azonban igen nehéz feladat, mert a félszigetet 60,000 elsőrangú török katona védi. Bár a szövetségesek nagy erőt fejtenek ki, hogy lábukat megvessék az eddig tartott területen, a helyzet kialakulása még ismeretlen. Párisból érkezett jelentés szerint Gallipoli-félsziget fővárosa a szövetségesek kezében van. A francia csapatokat a kisázsiai parton hajózták ki és ezek a Dardanellák ázsiai partja mentén haladva, igyekeznek előre jutni nagy veszteségek mellett. A francia csapatok állandóan összeköttetésben vannak az angol hajórajjal és ezen a réven a partraszállt angol sereggel is. Napok óta heves csaták folynak, melyek javarésze még nem dőlt el egyik fél javára sem. Repülőink Szerbia és Montenegró fölött. Zürich, május 7. (Ered. táv.) A.Neue Züricher Zeitungnak jelentik Nisből. Április 28-án reggel hat órakor egy osztrák-magyar repülőgép tűnt föl a Dejana-magaslatok felől érkezve. Géppuskával fölfegyverzett francia repülőgépek vették űzőbe, de nem férkőzhettek hozzá, mert az osztrák-magyar repülőgép, miután tüzelt a francia aeroplánokra, átkelt a Dunán. Április 28-án a montenegrói Grahovó fölött is megjelent egy osztrák-magyar repülőgép és bombákat dobott le a montenegrói csapatokra. Az uj hadikölcsön: dicső szövetségesünk az általa elfoglalt belga és francia nagy és gazdag területeket minden támadás ellenére vasmarokkal védi minden csonkítás ellen s azokat nemcsak változatlanul birtokban tartja, hanem diadalmasan halad előre és Dünkirchen bombázásával, 35 kilométernyire küldött pusztító lövegeivel rettegésbe ejti Franciaországot és cimboráját, Angliát, melynek bűnös sáfárkodása ezúttal babért és profitot nem terem. Ellenségeink teljes leveretéséig, a teljes és végső diadal kivívásáig azonban még nagy utat kell tennünk. Minden lépés, minden óra temérdek költséggel jár. A harctéren a siker nemcsak a katonák vitézségétől függ, hanem materiális tényezőktől is. Ha azt akarjuk, hogy a nemzeti életünket fenyegető válságból, a nemzeti önállóságunkat, állami létünket fojtogató élet-halál küzdelemből biztosan győzelmesen kerüljünk ki, gondoskodnunk kell ama anyagi eszközök előteremtéséről, amelyek a sikert elősegítik és biztosítják. Az országgyűlés egyhangúlag megszavazta a legmesszebbmenő határig, az 50 éves életkorig terjedő véradót, mert ezt a nagy áldozatot a haza legszentebb érdekei követelték. Ugyancsak a legszentebb érdekek követelik, hogy amikor a magyar állam a maga fenmaradásának biztosítására a katonai felkészültség mellett elodázhatatlanul szükséges anyagi erőforrások megadása végett az ő polgáraihoz fordul, hogy ezeknek életét, testi épségét, anyagi javait védelmezze, készséges megértéssel fogadjuk az állam kérő szavát. A kölcsönt, amelyért a haza nevében a háború alatt másodízben fordul hozzánk a kormány, formailag az államnak adjuk, tényleg azonban önmagunknak nyújtjuk, hogy nemzeti létünket, szellemi és gazdasági javainkat, jelenünket és jövőnket őrizzük, évtöbbje van, azt már duplán veszik. A hozományokat különben mindig duplán számítják, csak szimplán fizetik ki. De a Valerie százezer forintja nagyon biztos, határozott és kézzel fogható százezer forint volt, elvégre ismerték az apját, annak vagyoni viszonyait: házasságkötésnél százezer forint és az öreg halála után egy fél millió — ez sok volt, itt még tolakodni is elfelejtettek a mi gavallérjaink, így nem voltak tolakodó udvarlók, nem jöttek a jóképű szerencsevadászok, talán ha akartak is volna közeledni, az apa és a leánya életmódja mellett nem nagyon tehetik meg, egyszóval Valerienak még a lelkén is rajta volt a himpor. Férfi érintéstől még meg nem rándult, a szerelem hangulatától még nem ittasult és mindebből még ki nem ábrándult. De szépnek, nagyon szépnek képzelte és kívánta ezt az eljövendő érzést. Lent, a házmesterek leányát alkalma volt megfigyelni, amikor a vőlegénye idejárt hozzá. Hogy miért tudott az a leány órákhosszat elülni a kis ablak mellett, várva egy legényre, hogy miért szerettek holdvilágos este olyan nagyon együtt sétálni ezek és mi volt abban a kedves, drága és szent, hogy a leány a kapott szegényes kis virágait — néha kapott csak — nem dobta ki a vázából, hanem még hervadtan is tovább őrizte — mindezt látta, nem értette, de érezte. És ő is így lesz egyszer, ő is várni fog valakire. Ő is keresni jud és biztosítsuk. Nemcsak azért fordul a magyar állam a magyar állampolgárokhoz kölcsönért, mert arra nemzeti közcélokra és az ország fennmaradásának biztosítására van a jelenlegi nehéz időkben elkerülhetetlenül szüksége, hanem azért is, mert az összes idegen pénzforrások, amelyek máskor bőségesen állottak rendelkezésére,bezárultak előtte. A hazafias kötelesség lerovása mellett, hogy az új állami kölcsön jegyzéséből mindenki a maga erejéhez képest kivegye a maga részét, politikailag és nemzetgazdaságilag is igen fontos, hogy a magyar állam idehaza találja meg az ő hitelezőit, hogy a magyar adófizetők pénze és a magyar állam által nyújtott tekintélyes haszon ne vándoroljon a külföldi tőkések zsebébe, mert a magyar állam függetlenségét és a nemzet öncélúságát szolgálja, ha a külföldi tőke ingerenciájától mentesül. Katonai erényeinket immár elismeri az egész világ. Az új hadi kölcsön fényes sikerével pedig demonstrálnunk kell gazdasági életünk erejét, fejlettségét, szilárdságát. Amikor hat hónap előtt az első hadikölcsön került a piacra , stratégiai és gazdasági helyzetünk távolról sem volt annyira biztató és megnyugtató, mint ma. Az oroszok betörése elé hónapokig tartó, hiábavalónak bizonyult vad ostrom után immár bevehetetlen ércfalat emeltünk. Állami életműködésünk és gazdasági viszonyaink a világháború tizedik hónapjában úgyszólván normális képet mutatnak. A munkanélküliség megszűnt; ipari termelésünknél az egyes stagnáló ágakért a föllendült textil, bőr, fegyver és lőszergyártás nyújtanak gazdag kárpótlást; a mezőgazdasági termékek, állatok, stb. horribilis árai a gazdaközönség bevételeit lényegesen emelték ; az ősszel és tavasszal bevetett terület nagysága ugyanannyi, mint más évekfogja az egyedüllétet, a félhomályt vele! És neki is fog egyszer mást is jelenteni az értékénél a kapott ajándék. Ha erre gondolt, már boldog volt és érezte, hogy ez a hivatása, van életcélja. És most bejelentették neki Sonnenfeld urat. . . Valerie, holnap ebédre vendégünk lesz Sonnenfeld úr... Kedvesnek kell lennie hozzá és a többit majd meglátjuk?... • Elgondolkodott. A holnapra gondolt, az ebédre. Sonnenfeld úrra. A bizonytalanságra, a sok fogásra és egy nem nagyon kívánatos fiatal emberre, akinek cvikkere van, úgy néz ki, mintha izzadna és mégis nagyon biztos a dolgában. Bizonyos, hogy először az apja irodájába fog menni, azután ebéd végén megint összeülnek, ha holnap nem, holnapután él ő menyasszony lesz. Nem tudta bizonyosan, de így sejtette. Eszébe sem jutott lázadozni ellene, nem is tudta volna hamarjába elképzelni, hogy máshogyan is lehet és ha igen, hogyan ? Csak sóhajtott egyet, a házmesterleány hervadt virágaira gondolt, az édes leányálmok emléke suhant át benne, azután ment ki a szakácsnéhoz, a részleteket megbeszélni, rendelkezni és az előkészületeket megtenni, mert másnap kedvesnek kellett lennie. Írta: Leopold Kornél dr. a Tolna megyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatója. Bízva és kitartva, nélkülözések és szenvedések árán, hősi küzdelmek és véres harcok után hatalmas ellenségünket letepertük és vitéz seregeink fényes hadi tettekkel készítik elő a fölszabadítás nagy munkáját.... A hazának megsemmisítésére irányuló és hónapokig tartó konok ostrom véglegesen kudarcot vallott és az ellenséget, ellenálló erejét megtörve, állásaiból kivettük, üldözzük és győzedelmesen nyomulunk előre... És nem egyedül az északi harctéren aratunk nap-nap után döntő diadalokat, hanem nyugaton is, ahol Barátnői is voltak, a gondosan nevelt leányokat a barátnők tudják csak némileg elrontani és azoktól megtudott egyes olyan dolgokat, amiket nem muszáj na éppen házasság előtt a leányoknak tudni, de azért mind megtudják. Mindez azonban kevés volt és mert férjhez ment barátnéja még egy sem volt, a legérdekesebbről mit sem hallhatott. Előtte a szerelem igézete tényleg egy szárnyas angyalka arany nyilában volt és a férfi csókjáról is azt hitte, hogy az valami magasztos érzéseket fakasztó istentisztelet. Egyszer két év előtt egy nénije tengeri fürdőbe vitte. Ott a társaságukba került egy fiatal ember, csinos, kellemes gigerli. Valerie már szinte neki készült, hogy elkövetkezett az idő arra, hogy szeretni kell és kezdte magát beleképzelni, beleerőszakolni az új és várva várt állapotba, de hamarosan kiderült, hogy a fickónak már van menyasszonya. Valérie elszégyelte egy kicsit magát, egy fél napot sírt is, hiába, butácska volt ehhez és a családjában csupa rideg kalmár volt eddig, őbelőle sem tudott a szerelem valami elementáris erővel és mégis elegáns természetességgel kitörni. A férfiak pedig nem nagyon törték magukat utána. Nagyon is ki volt kiáltva a százezer forintja és ettől a pénztől a mi kis stilű gavallérjaink megijedtek. Náluk csak a tiz -húszezer forintos leányokra van hajtóvadászat. Akinek ennél pár ezer forinttal Vajda Ernő. 3