Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-01-15 / 813. szám

Péntek@13. PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyebütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő­­t számittatik. Januarius 15. 1847. TARTALOM. Hivat. közrem. Szerk. értesítés. Tájéko­zás az egyesületi jog körül. Uzsora és a’ zsidók. Erdélyi országgyűlés. Törvényhatósági dolgok. Már­­marosból (közgyűlés). — Temesi közmunkák. Iparműtár. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A’ nagy magyar kir. udv. Kamara a' legfelsőbb helyen utanrend­­szeresitett kamraügyvédi állomásokra, és névszerint Csatádra Zaka­riás Gergelyt eddig lugosi ügyvéd-segédet. — Dentára Ottrubay Károlyt eddig lippai kamrabiztost és ügyvédet; — Békásra B­o­r­os Józsefet eddig temesi ügyvéd-segédet; — Bogsánba M­o­y­s Antalt krassómegyei főügyészt; — Szöreghre Horváth Antalt eddig ugyanilly tisztminőségben helyettesítve volt ügyvédet; — Pécskai prae­­dialis kamraügyvéddé pedig az eddig hasonló tisztminőségben helyet­tesítve volt P­e­r­l­a­k­y Flóriánt; végre a’ lippai kamrabiztosi és ügy­védi megüresűlt állomásra Tokody Bertalant, eddig nagyváradi he­lyettes ügyvédet és ezen utolsónak helyére Hrabovszky János bi­­harmegyei első alügyészt nevezte ki. A’ nmngu magyar kir. udv. Kamara a’ szigeti k. sószálató-hiva­­talnál megüresü­lt mázsáréi állomásra Kosztatzky Lajos ottani dij­­nokot, a’ Hradeken megü­resült k. szénmérői állomásra pedig K­o­m­á­r Károly maluszinai szerkovácsot alkalmazta. A’ nmngu magyar kir. udv. Kamara a’ hradeki első elemi­ iskola­­tanitónak megü­resült állomására P o p i s c­h i 11 Ferencz ottani máso­dik tanítót, ennek helyére pedig Panfinger Ferenczet eddigi lu­­bochnai tanítót érdemesité. — Azok, kik az imigy ürességbe jött lu­­bochnai iskolatanitói állomást — mellyel 200 ft évi készpénzfizetés, 18 pozs. mérő rozs pénzértékben, 8 öl tűzifa, 20 mázsa széna, 4 szekér szalma, 4 pft iskolai szerekre, természeti szállás és 800 fl öl rét­föld van öszvekötve — elnyerni szándékoznak, nyújtsák be eziránt 1847 évi febr. Iákéig a’ hradeki k. kamr. praefectoratushoz bizonyít­­ványleveleikkel szabályszerüleg ellátott folyamodásaikat. (B.P. H.) Mint közelebb hirül vitték gyász szegélyű lapjaink, a’ szomszéd fővárosban egy nagy halott fekszik, minőnek elhunytat talán három század óta nem gyászolta az ős Budavár. Azon félszázados időszak’ vázlatára , mellyben e’ nagyférfiu nemzeti mozgalmaink’ élén állott, valamely­­lyik közelebbi számban ismét ’s hihetőleg még több ízben visszatér lapunk. Addig visszafojtjuk keblünkben a’ fáj­dalmat, mellyet a’ veszteség fölött érezünk, ’s felvesszük ott, hol nem rég’ megszakadt, tájékozásaink’ fonalát. — Tájékozás az egyesületi jog­ meze­je­n. II. Minapi czikkelyemet azon Ígérettel rekesztettem be, hogy egy közelebbi számban az egyesületi ügy’ fő­momentumait fogom kiemelni. Itt vagyok, hogy Ígéretemet beváltsam, ’s e’ tisztem­ben , úgy hiszem, nem járhatok el tanuságosban, mint­ha bonczkés alá veszem a’ B.P. Hiradó’ 123-dik számát, mellyben a’ conservativ párt’ journalisticai képviselői né­zeteiket e’ tárgyról fejtegették. Előrebocsátom — mert baráttal és ellennel szemközt egyiránt szeretem az igaz szót, — hogy az érintett czikkelyben épen nem talá­lom azon macchiavellismust, mellyet megjelenésekor, ha emlékezetem nem csal, többen kiolvastak belőle , sőt épen ellenkezőleg jókora ügyetlenséget látok benne , mi tudnivalóképen nem tartozik a’ macchiavellismus’ alkotó részei közé; ezen ügyetlenség pedig onnan származik , mert az iró csak igen felületesen ismerkedett meg a’ tárgygyal, mellyről értekezik, ’s mert a’ védegylet el­leni táborozásoknak igazolására tulajdon eszmetárából olly dolgokat vetett a' máshonnan, úgy látszik, valamelly né­met státustudományi compendiumból kiolvasottak után, mellyek ezeknél épen nem értékesebbek, ’s mellyeknek odvarságát csak a’ vitának ingerültsége takarhatta el szeme előtt. — ’S most térjünk által a’ részletekre, ezeknek közelebbi megtekintése igazolni fogja az itt általánosan mondottakat. ,,A’ társulati eszme és szellem alkalmasint olly régi, mint maga a’ rendezett polgári társaság’ eszméje“, — így nyitja meg czikkelyét a’ B—P. Híradó’ szerkesztősége. Mais cela se préte admirablement au ridicule! mon­dom egy ismerősömnek, ki engem az érintett czikkely’ mély philosophiájára jelentékeny arczczal figyelmessé tett, — mondani, hogy az anya alkalmasint olly idős, mint saját leánya, annyi, mint magunkra imádkozni a’ nevetségesség’ nyilait. De azóta két év folyt le, ’s nekem most semmi kedvem democritusi kaczagással tölteni az időt; más részről azonban attól se tartson az olvasó, hogy aristotelesi komolysággal fogom megczáfolni a’ fe­­lebbi tételt. Mintha bizony czélunkhoz szükséges volna, roppant philosophiai gőzzel halántékaink körül, ész- é s történettani argumentumok által bebizonyítanunk, hogy a’ család, a’ tribus alkalmasint régiebb a’ nemzetnél, a’ civitasnál. Nekünk elégséges tudnunk, hogy az ember, természeténél fogva, sociabilis, ’s hogy ugyanazon ösztön, melly vele a’ státust megalakíttatá, irányzottá őt a’ stá­tusok’ alakítása előtt, ’s irányozza őt a’ státusok’ ala­kítása óta társulatok’, egyesületek’ alakítására. Mi nem vagyunk ideologok, ’s nem vagyunk ábrándozók, — mit némellyek azért igyekeztek reánk fogni, mert nem sze­retjük a’ rendszeretlenséget, — ’s miután nem szokásunk erősségeket a’ levegőbe építeni, socialisták sem va­gyunk , de mi hisszük a’ socialisták által erősebben, mint valaha proclamált tant, hogy az associatio az em­beri társaság’ kiindulási pontja ’s jövendője egyszersmind, ’s hogy hitünk a’ haladásba, elválaszthatlan azon hittől, melly szerint szorosabb associatio’ eszközlése által véghet­­lenül növelhető a’ nemzetek’, az összes emberiség’ ereje, képessége, boldogsága. A’ kinek füle van, az megérthet bennünket, — igen is nekünk vérmesebb reményeink vannak, mint másoknak, általában az emberiség’ ’s kö­zelebbről hazánk’ jövendője iránt , de csak azon oknál fogva , mert az egyesületi eszme’ tökéletesbitése iránt nagyobb reményünk van, mint másoknak. Ez nekünk hi­tünk,­­s ki e’ hitünket megtámadja, az magát a’ haladást támadta meg. Igaz, a’ B.P. Hiradó’ publicistái sem hunyták be szemöket azon roppant hatásra nézve, mellyel az egyesü­leti eszme bir , ’s épen e’ hatásból következtetik annak szükséges voltát, „hogy a’ státus jogokkal legyen felru­házva a’ társulati szellem’ működései’ irányában.“— Biz­ton, minden félelem nélkül, hogy valaki által megczáfol­­tath­atnánk, merjük állítani, hogy senki sem küzdött buz­góbban a’ státus’ hatásköre mellett a’ kebelében létező kisebb testületek’ irányában, mint épen mi, a’ P. Hirlap’ jelen dolgozó társai. Avagy nem voltam-e én is egyike azoknak, kik nemcsak népszerűségüket, hanem még leg­tiszteltebb barátaik’szeretetét,bizodalmát is koczkáztatták, midőn a’státus’, az átalakítandó státus’ suprematiáját vé­dették azon társulatokkal szemköztt, mellyeket maga az állodalom, — érezvén az eddig birtokában levő eszközök’ csekély’ voltát , azaz: érezvén tökéletlenségét mint as­sociatio, maga alakított, maga teremtett magának. ’S ha mi a’ státusnak ezen felsőbbségét hirdettük , védettük a’ már consolidált társulatokkal szemköztt, hogy’ tagadnák meg e’ jogát azon egyesületek’ irányában , mellyek­­’sak most vannak alakulóban , mellyek még nem vegyültek, még nem vegyülhettek el annyira az állodalom’ organis­­musával, hogy találkozhassanak , kik ezt nélkülük már csak alig-alig gondolhatják. — Mind ebből látni való, hogy nekünk az ellen, miszerint a’ státus jogokkal legyen felruházva az egyesületekkel szemközti , legparányiabb kifogásunk sincsen, de kifogásunk van az ellen, hogy a’ B.P. Hiradó’ czikkelyének azon része, melly az álloda­lom’ ’s az egyesületek’ correlatiojának státusjogi alapjával foglalkodik, számtalanszor emlegeti a’ státus’ j­o­g­a­­­t, de midőn az egyesületi jogkört érinti, mindig csak tár­sulati eszméről, társulati szellemről, társulati hajlamról, százféle variatióral szól, de sehol nem tár­sulati jogról. Egy hely­et,mintegy elvét­ve, társulati sza­badságot említ a’ czikkely , de a’ positiv jog’ terén tudnivalóképen a’ j­o­g hasonlíthatlanul többet jelent a’ szabadsá­gnál, amaz mindig értéket jelent, ez pedig, mert szerfelett sokat mond, néha épen semmit sem, mi — hogy a’ jelen tárgyra szorítkozzunk — kétségtelenül kiviláglik, ha meggondoljuk , hogy az absolutismus’ leg­buzgóbb hívei is mindig csak a’ státus’ jogait, nem a’ státus­ szabadságát emlegetik, az egyesek, a’ társulatok’ irányában. A’jog szónak ezen kiküszöbölése annál felöt­­lőbb, mivel a’ czikkely’ szerzője azonnal visszaemlékezik e’ szónak lételére, mihelyest a’ tárgynak históriai oldalára tér által, talán azért, mert a’ históriai jog igen bárány­­szelid portéka, vagy talán azért, mert az eredetiben úgy találta, ’s ez utóbbit annál inkább vagyok hajlandó hinni, mert a’ czikkely’ csodálatos philosophiai jargonja, melly­­hez a’ B.P. Hiradó különben semmi hajlamot sem tanú­sít, idegen, név szerint német kútfőt gyanittat, olly kö­rülményt , mellyet magában véve ugyan nem fogok ro­­szallani, mert hiszen én is több ízben kölcsönöztem egyet mást idegen tekintélyektől, de roszallom az eljárást annyiban, mennyiben alkotmányosabb kútfőt lehetett volna igen könnyű munkával találni. Második kifogásunk az, hogy a’ státusnak közbenjá­­rási jogát, lehető visszaélések’ esetében, a’ czikkely’ írója nem a’ törvényhozásban gyökerezted, melly az egyesü­leti jognak, azonképen mint valamennyi egyéb jogoknak körét megszabja, hanem gyökerezted a’ státusnak rendőri hatalmában távolról, ’s a’ felügyelési jogban közelebbről, tehát olly dolgokban, mellyeknek kielégítő értelemhatá­rozatát ember’ szájából még nem hallottuk, mellyeknek irányát és hovászakadását úgy nem találjuk feljegyezve az alkotmányosság’ chartáján, mint nem a’ Niger’ merre ’s hová fordulását a’ lelkismeretesen készült földabroszon, m olly körülmények, mik bennünket arra intenek, hogy ne bocsássuk hullámaira a’ közjó’ sajkáját. Ügyetlenségről vádoltuk a’ B. P. Hiradó’ szóbanlevő czikkelyének íróját; az olvasó, remélem, úgy fogja ta­lálni, hogy állításunkat elégségesen okadatoltuk. Ha nem tudunk, vagy ha restellünk szabatosan gondolkozni, és eszméinket szabatosan fogalmazni, akkor, isten neki, foglalkodjunk aprólékosságokkal, a’ politikai élet’ felszí­nének buborékaival, de hagyjunk békét az elveknek; kü­lönben azoknak szolgál támaszul boldog együgyüségében a’ sajtó, kik ennek működését abominatiónak tartják; — ha olly tárgyakról írunk, mellyekhez nem értünk, akkor egy reggel csak azon vesszük magunkat észre, hogy nem azokat segítettük, kiken segíteni akartunk. Örömest hiszem, hogy illyetén hibás tanok nem fognak nálunk a’ gyakorlati életbe általlépni, ’s első czikkelyemben e’tárgyról kötelességemnek tartottam méltó megismeréssel kiemelni a’ kormány’ eljárását, melly nem támaszkodván a‘ felügyelési jog’ odvas magyarázatára, az országgyűlés­től várja e’ tárgy' elintézését. De mind e’ mellett aggód­va tekintek körül, mert tudom, hogy nemcsak a’ rósz szándéknak, hanem a’ tévedésnek is gyászos következ­ményei lehetnek. Igaz, minapi czikkelyem még olly de­rült vala, ’s azóta csak nehány nap folyt le. De mikor ezen napok olly nehéz napok valának, mikor közülök egyik az ősz nádor’ halálának napja volt. Ha látnom kell, hogy legmagasztosabb reményeink lehullanak az élet’ fá­járól, akkor­, igaz, folytatom a’ munkát, mert megszok­tam , de a’ jelen czikkely’ irása közben ollyasmit éreztem, midőn gondolat gondolat után elvált telkemtől, mintha sebes volna a’ hely, honnan leszakadtak. Árván érzem magamat, a’ budai­ királyi vár nem érezheti magát ár­vábban. No, de semmi; csak folytassuk a’ pályát, mely­­lyen megindultunk, a’ munka, azt mondják, elveszi élét a’ fájdalomnak, ’s igy nehány nap múlva majd tovább fonom az olvasóval e’ tárgyat. — Sz. L. Az uzsora és a’ zsidók. A’ napokban hi­teles kézből vettük a’ következő tartalmú nyilatkozatot, mellyet a’ pesti izraelita közönség’ gyülekezetében (1846. dec. 27-én) terjesztett elő az elnökség. Ki éber figyelemmel kiséri azon visszahatást, melly Magyarországban az 1840-ik országgyűlés óta az izraeli­ták’ emancipatiója’ ügyében felmerült , bizonyára észre­­veendi, miszerint annak alapoka egy részről az össze­tartásban : „egy mindnyájáért és mindnyája egyért“, a’ mint elég szerencsétlenül rólunk ítélni szoktak; más rész­ről azon visszaélésben rejlik , mellyet sokan, a’ magában ugyan jótékony, de minden természetes alap nélkül ren­dezett, telekkönyvi viszonyokat, hitelintézeteket és az életbelépett váltótörvényt, mellyel az uzsoráskodás visz­­szaélt, illetőleg, elkövetőnek. Ha mindjárt feltesszük is , hogy a’ magas kormány ’s bölcs törvényhozás’ atyai gon­doskodása a’ hiányzó intézeteket ’s szabályzatokat nem sokára megalapítani ’s életbeléptetni fogja, ’s már magá­ban ez által is könnyebb pénzforgás eszközöltetik; vala­mint az izraeliták’ részéről a’remélhető birtokolhatási jog’ kiterjesztésénél,azoknak tőkepénzeik’természetes leszivár­­gását, a’ birtokba fektetendő beruházások eszközlendik, ’s végre a’ haladó kor­’s műveltség az összetartás’ elvét megtörni ’s minden embert saját érdeme vagy érdemtelen­sége szerint fogja megítélni ’s akkint velők bánni, és ter­mészetesen az által valamint más vallásuaknál az uzso­ráskodást követő szégyen ’s gyalázat egyedül csak az il­lető egyént bélyegzendi, nem pedig mindazokat, kik azon hitfelekezethez tartoznak,­­ mégis a’ magyar izraelitákra nézve óhajtható, mindaddig, mig az igazság ’s emberiség­nek ezen követelése hazánkban is teljes érvényre jutand, az ellenszenv, nemlegesség ’s szenvendőleges állás’ bilin­cseit lerázni, hogy azon szellemi kifejlődés, erélyes műkö­dés által elősegíttessék. A’ magyar izraelita alattvalókat mindig a’ méltányos­ság’ szempontja vezérlé, és soha sem valának a’ communis­­mus és birtokközösség' eszméjének pártolói , mikint mű­ködhetnének tehát jelenleg olly egyoldalúlag, hogy, az uzsoráskodás által meggazdaguló néhány hit sorsosaik’ kedvéért, az egyedül őket bélyzegző gyalázatot közösen magukra vevén, az által polgári felemeltetéseket letiporva szemléljék ? Azért tettleges szükséggé vált . 1) Az összetartás’ elve ellen hatni, ’s oda törekedni , hogy az ország’ lakosainál azon megitélési ’s gyanusit­­gatási rendszer, mellynél fogva egyes izraelita’ hibája ’s gonosz tette miatt az egész testület érdekeltetik, jog- és méltányosság’ szempontjából, felvilágositás ’s útbaigazí­tás által megdöntessék, és inkább azon eszmének meg­honosításán törekedjünk, hogy valamint a’ verseny min­den hasznosnak, és szépnek nemzője, úgy bizonyosan a’ magyar izraelita’ nemesbítésének előmozdítására nem ke­veset fog hatni, ha látni fogják, hogy a’ mikor a’ gazdag uzsorást a’ megvetés sújtja, ’s gyalázat bélyegzi, akkor a’ becsületes izraelitát keresztyén felebarátainak tisztelete kiséri. 2) A’ valóban létező uzsoráskodást, a’ mennyiben az, 9

Next