Pesti Hírlap, 1895. augusztus (17. évfolyam, 208-238. szám)
1895-08-27 / 234. szám
1895. augusztus 27. PESTI HÍRLAP 5 Jakabffy Tódor öngyilkossága. A szerencsétlen véget ért Jakabffy Tódor tragikus sorsa országszerte, de a külföld sportköreiben is érthető szenzációt keltett. A legnagyobb és legkínosabb föltünést azonban magában a nemzeti kaszinóban okozta az öngyilkosság, ámbár itt leginkább meg voltak arról győződve, hogy a becsületbíróság marasztaló határozata a különben önérzetes embert a halálba fogja kergetni. * * * A fővárosi napisajtó Jakabffy Tódor öngyilkosságával foglalkozva, csaknem kivétel nélkül téves adatokat közöl a becsületbíróság előtt lefolyt tárgyalásról, a fölhozott vádakról és az kélet szövegéről. Ezzel szemben a legilletékesebb helyről vett értesülés alapján a következőket jelenthetjük : 1. A napilapoknak azon híre, hogy Jakabffy Tódor a becsületbíróság előtt azzal is vádoltatott, hogy kaszinói szolgáktól, pincérektől és egyéb más, alsórendű alkalmazottaktól vett volna igénybe kölcsönöket — nem felel meg a valóságnak. ilyen vád Jakabffy Tódor ellen nem emeltetett. 2. Úgyszintén alaptalan az a hir, mintha azon vád emeltetett volna, hogy Jakabffynak a turfán tiltott összeköttetései volnának. Erről ugyancsak szó sem volt a becsületbiróság előtt. 3. A becsületbiróság ítéletében nem disz- revalifikálta Jakabffy Tódort, nem vonta kétségbe párbajképességét és nem bocsátkozott egyéniségének, eljárásának bírálatába. A becsületbiróság szorosan csak azon kérdésre válaszolt, amelyet Rohonczy Gedeon segédei a becsületbiróság elé óhajtottak vinni és amely kérdésnek becsületbiróság általi eldöntésébe Jakabffy Tódor segédei is beleegyeztek. Ez a kérdés pedig szó szerint igy volt szövegezve: „Tartozik-e Rohonczy Gedeon úr a jelen esetben lovagias elégtételt adni Jakabffy Tódor úrnak — igen vagy nem ?“ Tehát kizárólag erre az esetre terjedt ki a becsületbíróság hatásköre, és csak erre a határozott esetre vonatkozólag válaszolt a föltett kérdésre nemmel a becsületbiróság. 4. Ezen válaszát, illetve határozatát nem egyhangúlag, hanem szótöbbséggel hozta meg a becsületbiróság, három szavazattal kettő ellenében. A Rohonczy Gedeon ur segédei által megnevezett Miklós Ödön és Tisza István nevi-el, a Jakabffy Tódor ur segédei által kijelölt Szemere Miklós és Keglevich István gróf igenn el szavaztak. Egyenlően megoszolván a szavazatok, Károlyi Tibor gróf döntött szavazatával, mely ugyancsak nem-re szólt. 5. Ezen ítéletét a becsületbiróság hat órai szakadatlan tárgyalás, a fölhozott bizonyítékok komoly, lelkiismeretes mérlegelése és a fölkért tanuk kihallgatása után hozta meg. Az egész tárgyalásról kimerítő, részletes jegyzőkönyv vétetett föl. Ezen egyetlen egy példányban elkészített jegyzőkönyvet Károlyi Tibor gróf, mint a becsületbiróság elnöke, vette őrizetbe. Jegyzőkönyvvezető Miklós Ödön államtitkár volt. Az ítéletnek nincsenek indokai. 6. Kirekesztési indítvány nem létetett, erről szó sem volt. A kaszinó választmánya mindeddig tehát nem is foglalkozott a Jakabffy- Rohonczy ügygyel. De azért ezen ügynek még valószínűleg epilógusa is lesz, és nem lehetetlen, hogy az ügyiratok még csak most utólag kerülnek majd esetleg szükségesnek mutatkozó intézkedés végett a kaszinó választmánya elé. * * * „Kitették a holttestet az udvarra . . Jakabffy Tódornak ez volt a kedvenc nótája. Ezt hozatta széles jó kedvében, ha egy-egy vigabb fejlődésű vacsora után cigányszó mellett pezsgőzve mulatott virradóig. Kitették a holttestet , a kaszinó kitette Jakabffy Tódort. Még a gyászlobogót is, amelyet a titkár első, úgy látszik, elhamarkodott intézkedése folytán vasárnap délelőtt kitűztek a Kossuth Lajos utcai homlokzaton, utóbb ismét bevonták. A kaszinó megtagadja halott tagjától még a részvételnek e külső, udvariasságnak is minősíthető, kifejezését is. A halottért kitűzött gyászlobogó úgy látszik szemet szúrt valamelyik élő tagnak. Pedig Jakabffy Tódor, mint a kaszinó tagja halt meg. Kirekesztési indítvány nem adatott be ellene. Holott az új, módosított és ez év elején életbe léptetett alapszabályok értelmében ilyen indítvány megtételéhez nem kilt többé tizenkét tag aláírása (mint azelőtt, Gáli Lajos idejében), most elegendő erre nézve egy tagnak aláírása is. És azért különösnek találják sokan, hogy Rohonczy Gedeon nem választotta ezt az eljárást, hanem inkább szándékosan megsértette Jakabffyt és midőn ez elégtételt kért tőle, nem adta azt meg föltétlenül, illetve ki nem állt Jakabffynak. Az a bizonyos boycott-rendszer nem talál szélesebb körökben elismerésre ; a közfelfogás az, hogy addig, míg a Jakabffy ellen emelt vádak formális vizsgálat során be nem bizonyíttattak, a sértő föltétlenül lovagias elégtétellel tartozott volna a megsértettnek. Andrássy Géza gróf eljárását sem értik egyesek. A gróf kétségtelenül baráti szolgálatot akart tenni Jakabffynak, de e szolgálat terjedelméről utóbb, úgy látszik, egészen megfeledkezett. Vagyis elfelejtette, hogy ő voltaképen két harmincezer forintos kölcsönt nyújtott Jakabffynak és úgy látszik, nem egészen világosan fejezte ki magát erre nézve annak idején, úgy, hogy Rohonczy Gedeon csakugyan azt következtethette Andrássy Géza szavaiból, hogy ő csak egy 30.000 forintos kötelezvényt állított ki Jakabffynak segélyezésére és hogy ez az ennek prolongálására szánt újabb 30.000 forintos kötelezvényt jogtalanul értékesítette volna. Azt is hangsúlyozzák, hogy Andrássy Géza gróf csakis bizalmasan nyilatkozott ezen ügyről Rohonczy Gedeon előtt és hogy ezen nyilatkozatát Rohonczy nem volt jogosítva, nyilvánosan reprodukálni. Hogy Rohonczy Gedeon eljárásának indoka az az ezer forintos kártyaadósság-hátralék lett volna, amelylyel adósa maradt Jakabffy, — azt nem hiszi senki sem. Abban nem is lehet kételkedni, hogy Rohonczy csak azért járt el így, mert a kaszinó úri társaságát egy — nézete szerint — oda nem való egyéntől akarta megszabadítani. D® akkor is, az általánosan elterjedt nézet szerint, helyesebben járt volna el, ha elkerülve az éclat-t, a választmány útján vagy valamely közbenjáró által bizalmasan tudtára adata volna Jakabffynak, hogy jelentse be kilépését, mert olyan vádak emelhetők ellene, amelyek esetleg kizáratására vezethetnének. Akkor Jakabffy bizonyára levonta volna ebből a konzekvenciákat. A közfelfogás továbbá megegyezik abban is hogy a kaszinó, ha nem is szüntetheti be helyiségeiben a szerencsejátékot (amint azt különben alapszabályai kifejezetten hangsúlyozzák) legalább annak szabályozására több gondot és felügyeletet fordíthatna. A kaszinói játékosok egy bizonyos elemére való tekintettel nagyon is üdvös volna, ha a kaszinó a külföldi nagy centiekben alkalmazásban levő d tszes-rendszert honosítaná meg, a pénztárnál készpénzben beváltandó játék márkákkal — ezzel a most uralkodó ion-rendszer összes visszásságaival ki volna küszöbölve. * * * A becsületbírósági tárgyalás során fölhozott vádak közül az Andrássy Géza féle ügy magának a grófnak nyilatkozata folytán tárgytalanná vált, de azon vád, hogy Jakabffy a Rohonczy Gedeonnak járó 1000 frsra nézve Mészáros Károly dr. jótállását ajánlotta föl Rohonczynak, holott Mészáros Károly nem is tudott a dologról és nem is vállalhatott ennélfogva semmi jótállást, minélfogva Jakabffy ezen állítása valótlannak s csak ürügynek bizonyult a fizetés elodázására — továbbá azon másik súlyos vád , hogy Jakabffy, tudva azt, hogy egészen tönkretett és vagyontalan, még sok százezrekre menő, különféle kölcsönt vett föl a kaszinótagok közt, mindennemű koholt ürügy alatt — teljes leigazolást nyert. Ezen utóbbi vád, amely a ,,hitelezési csalás“ büntetőjogi fogalmával rokontermészetű tényálladék megállapítására vezetett, képezte a becsületbíróság ítéletének fő alapját. A becsületbíróság tagjai azon szubjektív meggyőződést merítették, hogy Jakabffy az említett ügyekben nem járt el korrektül, és habár a becsületbíróság két tagja azon nézeten is volt, hogy mindannak dacára a sértő minden körülmények közt föltétlenül helyt állani tartozik a megsértettnek, az elnök mégis az ellenvéleményt képviselő másik két bíró nézetéhez szegődött. Egyébiránt, ha Jakabffy megtudta volna, hogy a becsületbíróság nem egyhangúlag ítélt és hogy őt tulajdonképen nem is diszkvalifikálta, hanem csakis a jelen esetben nem látta fönforogni az elégtételadás szükségét — ki tudja, talán más megoldást keresett volna . , , * * * Jakabffy adósságai 300,000 frtot tesznek ki, míg aktív vagyona egyenlő a semmivel. A girotartozásokon kívül, melyeknek megfizetése most klubkollégáira háramlik, nagyobb összegekkel tartozik néhány bécsi arisztokratának, egy-két bookmakernek és néhány kereskedőnek. Az utóbbi időben már oly szerencsétlen anyagi viszonyok közt élt, hogy Ostendében kénytelen volt Krausz Lajostól a hazautazásra szükséges összeget kölcsön kérni. Ma pedig, mikor a hatóság az öngyilkos lakásán leltározott, 20 krajcár készpénznél nem talált többet nála, ámbár emléktárgyai, apró csecsebecséi és ruhái egész kis vagyonkát képviselnek. Vagy 25 darab gyönyörűbbnél gyönyörűbb szivartárcát találtak szekrényeiben. Volt egy briliánsokkal kirakott dohányszencéje, amelyre a zálogházban kilencezerért kölcsönt kapott A múlt pénteken már annyira kifogyott a pénzből, hogy komornyikjával két ezüstkaros gyertyatartót küldött a zálogházba, honnan az 45 forintot hozott értük. Jakabffy Tódornak 1890-ben még másfél millió vagyona volt s ez ideitől kezdve esett mindjobban lefelé. A kártyával és a lóverseny-fogadásokkal azonban egy ideig megőrizte nagy gazdagságának hírét. Néha a szerencse is mosolygott feléje, így például tavaly a Szent István-díjnál „Dornröschen“-en százötvenezer forintot nyert. De ez csak egy kis időre rántotta ki a bajból s miután látta, hogy vagyonát nem tudja viszszaszerezni a lóversenyeken és a kártyán, a házasságra gondolt s 1894. december havában beszélték is, hogy elveszi Bodolitsch tábornok dúsgazdag özvegyét. Hanem ez a házasság — nem tudni miért — abban maradt s Jakabffy ismét a kártyaasztalnál kereste szerencséjét. Jakabffynak különben még van egy kis birtoka Arad megyében, amelyért négyezer forint bért kapott. Az utóbbi időben már eladta volna ezt a birtokát is, de nagyon túl volt terhelve adóssággal s az eladásból nem sok haszna lett volna. Néhány barátja még az utolsó percig sem hagyta cserben, így beszélik, hogy Üchtritz Zsigmond báró, miután értesítette Jakabffyt a becsületbíróság ítéletéről, egyben kijelentette neki, hogy szívesen ad neki 10.000 forintot, hogy ez összeggel Budapestről elutazva, komoly munkához lásson. Jakabffy Tódor előbb szótlanul hallgatta Üchtritz báró nemes ajánlatát, aztán fuldokló zokogásban tört ki. Csak néhány perc múlva tudott szóhoz jutni: — Te mindig jó voltál hozzám és jó vagy hozzám akkor is, mikor már mindenki elfordult tőlem. Az Isten fizessen meg érte. De én tudom, mivel tartozom ilyen remes embernek, mint amilyen te vagy! E szavakkal elsietett. Üchtritz báró egy darabig Jakabffy után nézett s aztán ő is utána sietett. — Ne hagyd el magad — mondá és most már kezébe akarta adni a tíz darab ezrest. Jakabffy nem fogadta el és szemeiből könyeket törülve mondta a bárónak: — Köszönöm. Áldjon meg az Isten azért, amit velem tenni akartál. * * : Jakabffy Tódor öngyilkosságáról ügyvédje, dr. Czukor Samu, távirati utón értesítette az elhunyt testvérbátyjait, Jakabffy Miklós és Jakabffy Béla kupás bérlőket, akik Lökösházán tegnap este 7 órakor kapták meg a szomorú hírt tudató táviratot s nyomban feljöttek a fővárosba. A Nemzeti Szállóban levő lakásukról egyenesen a Szentkirályi utca 36. sz. a. levő gyászházba mentek, ahol ott találták Lévay rendőrfogalmazót, aki az öngyilkosságra vonatkozó kihallgatásokat eszközölte a setthelyén. A lakást a vizsgálat után nyomban hatósági zár alá vették s az elhunyt fivérei is az udvarban várták be Lévay fogalmazó hivatalos eljárásának végét, amikor aztán kocsin vele együtt a főkapitányságra hajtattak, hogy ott kieszközöljék a boncolás