Pesti Hírlap, 1912. december (34. évfolyam, 285-309. szám)
1912-12-21 / 302. szám
köszönetét a Ezután a többi delegátus mondott vendégszeretetért. Dirner, a szobranje elnöke, kifejti, hogy London város jóléte igen szoros kapcsolatban van azzal az ügygyel amely a delegátusokat foglalkoztatja, és látogatásuk csak megerősítheti őket abban az elhatározásban, hogy küldetésüket sikerrel igyekezzenek elvégezni. Asquith miniszterelnök a lordmayort köszöntötte fel és kijelentette, hogy nem szégyenli bevallani, hogy optimista és hogy ezt a békét London városa minden időben büszkén fogja részben saját érdemének tekinteni. A harctérről. Janina ostroma. Belgrád, dec. 20. A Janina melletti harcokról a következőket jelentik Athénből: Janina igen jól van megerősítve, a török helyőrség energikusan és kitartóan védi magát. A városban levő török katonaság számát 30.000-re teszik. Az erősség bőven el van látva fegyverrel, munícióval és élelmiszerekkel. A törökök igen jó tüzérséggel dolgoznak A görögöknek a legutóbbi napokban ennek dacára sikerült Pisani mellett több fontos pozíciót bevenni. Mythilene szigetén, Athén, dec. 20-A klapadai (Mythilene) török csapatokat a görögök körülzárták. A török csapat kapitulációja küszöbön áll. Konstantinápoly, dec- 20. Mint a lapok jelentik, újabb négyezer főnyi görög csapatot szállítottak partra Mythiléne sziget Mülivo és Dsumaköj kikötőiben. Dsumaköjben harc indult meg a görögök és a török helyőrség között. Török-görög csatározás Szaloniki, dec. 20. A Fiorina és Koritta között fekvő Beglista községet tegnapelőtt megtámadták a török csapatok. A községben lévő görög katonaság a túlerő ebben visszavonult Két óra múlva a görögök erősítéseket kaptak . Visszaverték a támadókat, majd Beglistát ismét megszállották. Montenegrói vereség Szkutarinál. Bécs, dec. 20. A Neue Freie Presse Hima dervistől, az ismert albán vezértől, a következő táviratot kapta: „Egy épen most megérkezett albán, aki e hó 14-én utazott el Szkutariból, azt a hírt hozta, hogy a malisszorok és a miriditák követeket küldtek Szkutariba, akik a benlakókkal egyetértésben felhúzták az albán lobogót. A katholikusok és a mohamedánok megesküdtek, hogy halálig fogják védelmezni a várost. A montenegrói csapatokat többször egymásután visszavették. Miridita felől Szkutarisba szabadul itt. Egész Albániában nagy az izgatottság afölött, hogy a monesregróiak fölfokozták a már amúgy is vakmerő követeléseiket és az albánokat meg akarják fosztani fővárosuktól , ezzel exisztenciájuktól. Az albánok abban bíznak, hogy a nagyhatalmak igazságos ítélete Londonban minden bonyodalomnak elejét fogja venni.“ Cattaro, dec. 20. Érdekes részletekkel számol be egy haditudósító Szkutari ostromáról. Pár nappal ezelőtt történt, hogy Hassan Riza bej, Szkutari főparancsnoka, déli irányban kirohanást intézett Szkutariból a montenegróiak ellen. A váratlan támadás nagy zavart idézett elő a montenegróiaknál, akik mindjárt az első roham után elvonultak a Bojana-folyó balpartjáról. A törökök üldözőbe vették a montenegróiakat, akik igen nagy veszteségeket szenvedtek. Még nagyobb lett volna a vereség, ha Alessióból egy szerb parancsnok hét szerb zászlóaljat nem küld a montenegróiak visszavonulásának fedezésére. A szerb seregek megállították a törököket, akik ezután teljes rendben visszamentek Szkutariba. Drinápoly ostroma, London, dec. 20. A török békedelegátusok legutolsó távirati utasítása mint elengedhetetlen követelést foglalja magában azt, hogy Drinápolyt rendesen élelmezzék, mert Törökország különben nem hajlandó tovább a békéről tárgyalni. A török megbízottak tehát holnap újra előterjesztik ezt a követelést. A bolgár megbízottak azt mondják, hogy a Drinápoly élelmezésére vonatkozó követelést semmiesetre se fogják teljesíteni, mert biztos reményük van arra, hogy Drinápoly már a legközelebbi napokban kénytelen lesz magát megadni. A tengeren. Páris, dec. 20. A trava3-ügynökség jelenti Athénből. A Dardanellákból érkezett hajók azt a hírt hozták, hogy a „Haviddin Barbarossa” nevű török cirkáló a hátsó felén és a kormány körül rendkívül erősen megsérült. A hajó folyamán a cirkáló fedélzetén tűz támadt. A halottak és sebesültek száma igen nagy. A halottak közt ereg ellentengernagy és négy tiszt is van. Három más török hajó erősen megrongálódott. Konstantinápoly, dec. 20. A török lapok nagy török sikerként tüntetik föl a december 16-iki tengeri csatát és több görög torpedózuzónak az „Abdul Medeid“ cirkáló elleni eredménytelen támadásait. Szemtanuktól származó hosszas leírásokat közölnek, amelyekben egy vagy két görög torpedózuzának elsülyedéséről és több más hajónak megrongálódásáról és az „Averoff“ hajó komoly megsérüléséről van szó. Mindezeket az adatokat eddig hivatalosan nem erősítették meg. A szultán megelégedését fejezte ki a flotta sikere fölött és megbízta a hadügyminisztert, hogy jutassa el üdvözletét a hadsereghez és a flottához. Konstantinápoly, dec. 20. Hír szerint a török flotta egy része ma is kitört a Dardanellákból. Eddig azonban tengeri csatáról nem érkezett hír. Konstantinápoly, dec. 20. A szultán parancsot adott ki, hogy a Haireddin Barbarossa tengeriragyi hajónak küldjék meg a Szebasztopol bombázásában annak idején résztvett Mahmudie török hadihajó históriai zászlaját. Konstantinápoly, dec. 20. Az e hó 16-ild tengeri csata folyamán a török parancsnok dróttalan távirattal a következő Üzenetet küldte a görög parancsnoknak: Az Ön ágyúi eltévesztik a célt. Irányulássá azokat húsz méterrel mélyebben. Ez a távirat, mint mondják, boszu azért a táviratért, amelyet a görögök a háború elején drótnélküli készülékkel a törökökhöz intéztek és amely így szólt: Megszállójuk Tenedoalt és várjuk parancsaikat, Constanza, dec. 20. A török és görög flotta közt legutóbb lefolyt harcról még a következőket jelentik: A török flottát arra, hogy a Dardanellákat elhagyja — hír szerint — azok a tisztek erőltették, kik már az orosz-török háború alatt zendülést rendeztek. Tahir bég kapitány tiltakozott a céltalan kaland ellen; az akció megkezdése előtt lemondott a parancsnokságról és eltávozott a zászlóshajóról. A flotta tejes zászlódíszben indult el és az összes hajókon játszottak a zenekarok. Még a kórházi hajó is vele ment a flottával. Az ütközet eredménye a törökökre nézve nagyon csekély volt. Muktár pasa felépült. Konstantinápoly, dec. 20. Muktár pasa, a IV. hadtest parancsnoka, aki a csataldzsai vonalnál megsebesült, tegnap először hagyta el lakását. Az utcákon nagy ovációkban volt része. Gazdasági helyzet Szalonikiben. Szaloniki, dec. 20. Tekintettel arra, hogy a külföldről ismételt megkeresések érkeznek Szalonikire és más belföldi városokra szóló fizetetlen váltók megóvatolása iránt, illetékes helyen kijelentik, hogy hivatalos közjegyzői szolgálat még nincs szervezve s ezért a váltóóvások még nem történhetnek meg. Az üzleti helyzet még csak alig javult és a belfölddel való forgalom részben teljesen szünetel, részben csak nagy akadályokkal lehetséges. pesti Hírlap 1912 december 21., szombat. Planinások között Sarajevo, dec. 17. — Kiküldött tudósitónktól. — Az annexió után a boszniai mohamedánok négy pártra szakadtak. Legnagyobb részük a szerbekhez húzott, egy részük a horvátokkal járt karöltve, két kis töredék pedig, részint mint önállóak, részint mint magyarbarát törökök maradtak fenn Először a horvát-barát párt veszett össze Mandicscsal és Stadler érsekkel, a török-bolgár háború pedig a szerb-moszlom barátságot is megszüntette. A boszniai mohamedánokat, egy-két ember kivételével, a balkáni események egyesítették. A szerb kegyetlenkedések, a szerb fanatizmus és intolerancia, a bosznia-hercegovinai szerb képviselők állásfoglalása a szerb hadsereg mellett, reakciót szültek. A boszniai mohamedánok érzik, hogy a szerb hódítás, ha Boszniára átcsap, a mohamedanizmus végóráit jelentené. Tehát a kumanovói csata utáni események, amikor a bosznia hercegovinai sábor szerb tagjai a szerb hadsereg mellett manifesztáltak, észretéfítették a moszlimeket is és megszülték azt a kottita-meetinget, amelyen a boszniai mohamedánok „vitám et sanguinem“-et kiáltottak Ferenc József királyhoz és egyúttal peredtől a szerbekre. Ezt érzik az itteni szerbek is. Ma a moszlimok, mint halálos ellenségek állanak velük szemben és teljes lojalitással viseltetnek a momfehiir iránt. Ez az események logikus folyománya. A szerbeknek a moszlimokre csak azért volt szüksége, hogy a mindenkori labor-többséget biztosíthassák, de őket soha egyenlő feleknek el nem ismerték, ellenkezőleg. Csakis taibi szükséges segédcsapatot használták fel: a kormány ellen. A jő mohamedánok ezt későn ismerték fel, nekik is hízelgett az a tudat, hogy ellenzéki többséget képezhetnek a magas viádával (kormánynyal) szemben, atig végre bekövetkezett a keserű kiábrándulás. Amint a szerb képviselők illegális magatartásuk után a nép közé is kivitték az izgatást, és úgy tettek most a mohamedánok is és már meg van a látható eredmény. A focsái és föjnicai kerületben, fenn a hegyek között igen sok régi basibozuk leszármazó él, akik megőrizték tradícióikat s akik szükség esetén jogaik védelmére bármikor fegyvert fognak. A két kerületben ezek a plahinások eddig ötezer embert eskettek fel a szerbek elleni háborúra és lent a hercegovinai planinások (hegyilakók) közt s aztán Bosznia északi kerületeiben akad még nyolc kilencezer ember, aki nem lesz hajlandó holmi szerb inváziót és esetleges lázadást eltűrni. Aminthogy az elvakult szerbiai közvélemény számít a Drinán túl lakó szerb fajrokonokra, és úgy számíthat a monarchia a basibozukok leszármazóira és a planinásokra. Ezek a hegyilakók már az okkupáció idejét s később a hercegovinai lázadásnál megmutatták hogy nem lebecsülendő ellenfelek, sőt: a guerilla harcnak utólérhetetlen mesterei. Kitűnő céllövél és a fáradságot nem ismerik. Hozzá vannak szokva a nélkülözésekhez is. Amint veszedelmes ellenfeleink voltak hetvennyolcban, olyan lojális alatt, valók mostan és époly fanatikus gyűlölői a szerb térfoglalásnak. A basibozukok és planinások élén ismert bégek és agák állanak, minden percben készen arra, hogy amint Maximovics vagy valamelyik más surbiai Napoleon átlép a Limen vagy Drinán, fegyverbe állítsák népüket s elkezdődjék a leszámolás. A törököknek nincs már mit veszteniük, de inkább meghalnak az utolsó emberig, semhogy szerb főhatóság alá jussanak vagy pedig ősi jogaikról, biztosított szabadságukról lemondjanak. A vezérek neveit, valamint a planinás falvakéit is egyelőre mélységes titok fedi a csak a legbeavatottabb jó barát jut abba a helyzetbe, hogy a kulisszák mögött folyó akcióba bepillantást nyerjen. A tartományi kormány előtt is titok , csak annyit sejtenek, hogy a föjnicai és focsai járásokban mozognak a basibozukok. Egyik ismert vezérük, egy jómódú s előkelő focsai bég, napok óta a bosnyák fővárosban tartózkodik s vele volt alkalmam néhány szót váltani. Csodálkozott, hogy még az annektált tartómé 11