Pesti Hírlap, 1925. augusztus (47. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-13 / 181. szám
előtt Szőny ősi földjén, a római Brigetioban, a kőgirba helyezték. A százezeréves lándzsahegy. A prehisztorikus terem .s . Kicsit hitetlenül, kicsit borzongva állok a homályos szobában, ahova a leeresztett zöld ablakredőnyök résein át csak gyéren szűrődik be az augusztusi napfény. A padlón, a rendezés alatt álló nyitott szekrények és állványok mellett első tekintetre alaktalan kövek, fém- és csontdarabok. Itt-ott idomtalan tárgyak, amelyekről laikus szemmel nagyon nehéz volna megállapítani, hogy milyen célt szolgáltak valaha, milyen anyagból készültek. Micsoda csodálatos anyagból és hogy a földnek mely rejtelmes erői edzették ellentállókká őket százezeresztendős életre? Mert ez a terem a százezeresztendős emlékek terme. Az idők végtelenjének emberi elme által felfoghatatlan távlata borong ebben a teremben. A vas-, bronz-, réz- és kőkorszak sok ezer éves távlatai elenyésző semmiségekké törpülnek itt, ahol az özönvíz előtti neolit- és a százezeréves paleolit-korszak emberi kéz alkotta „élő" emlékeivel állunk szemtőlszembe. Olyan sejtelmesen hangzik mellettem a tudós felvilágosítása: — Ez itt — mutat egy üvegbúra alatt nyugvó, hegyesszélű, ovális kődarabra Wollanka igazgató :— alkalmasint a legrégibb emberi kéz által alkotott régiségünk. Egy lándzsa hegye. A paleolit-korszakbeli ősember "használta száz-százötvenezer évvel ezelőtt. Szétrepesztett egy alkalmas fatörzset, abba beleékelte és állati innal vagy hánccsal hozzáerősítette. Nyilvánvalóan ez volt a fegyverük az özönvíz előtti vad törzseknek. A lándzsahegyet kétségtelenül emberi kéz pattogtatta ilyen metsző élesre és ilyen szabályosan ovális alakúra valami más kemény tárggyal. Ezt a paleolit-korszakbeli leletet Miskolcon találtuk, ahol egyébként lépten-nyomon feltalálhatók az ősember nyomai. Körülbelül hasonló korú ez a kis csonttű is, amelyről tehát egész nyugodtan megállapíthatom, hogy a legrégibb tó Magyarországon. Ez is legalább százezer éves, ami azt bizonyítja, hogy már az ősember is értette a varrás mesterségét és csonttűbe fűzött lószőrrel és állati innal varrta állatbőreit. Ez a tű az esztergommegyei Jankovicsbarlangban került napvilágra. Ezután a kis szakszerű magyarázat után kézenfekvő volt a kérdésem: — Hogyan lehet ezeket a szinte határtalan időtávolságokat megállapítani ? — Ez a geológia, amely csalhatatlan támasztékok, a föld rétegképződései alapján ítél, — hangzott a válasz, miközben elszabadult képzeletem már valahol a föld feneketlen mélységeiben, a Haleakala kökerámjain pihent meg. Azok talán még régebbiek, mint ez a lándzsahegy és ez a tű, de vájjon emberi kéz alkotta-e azokat is? A daytoni probléma szemléltető gipsz a szobrokban Néhány lépésnyire a paleolit emlékektől, érdekes látvány tárul elém: az ősember és az ősmajom koponyáinak gipszmásolatai sorakoznak föl szép , barátságban egymás mellett. — Ezek a koponyák — magyarázza Wollanka igazgató — a tulajdonképeni Darwin-teóriával ellentétben, amely szerint az ember a majomtól származik — annak a tudományos megállapításnak az igazságát igyekeznek bizonyítani, hogy az ember és a majom közös ős ivadékai, közös faj gyermekei, fejlődésük útjai azonban már a származás idejében elváltak egymástól... — Mikor?... — Ki tudja? A paleolit előtt!... Régebbi korszakból származó emlékeink nincsenek sem nekünk, sem a külföldi múzeumoknak. A paleolit-korszaknál megtorpan a tudomány, nem tud messzebbre visszapillantani az idők végtelenjébe. Ameddig ellát, a barlanglakó ősembernek a beláthatatlan múltban elmosódó világa... Crispina császárnő, A múzeum legszebb tárgya, a római terem ékessége, amelyet különös gonddal, forgatható fekete mahagóni állványon állított a régiségtár, Comodus császár feleségének, Crispina császárnénak olasz márványból faragott művészi mellszobra. Ez a szobor hosszú évekig a lapidáriumban, majd a raktárban pihent, amíg Wollanka igazgató meg nem állapította rendkívüli műtörténelmi becsét. A szobor a Krisztus utáni második században készült, amikor a római női arcképszobrászat a fénykorát élte. Az Antoniusok kora volt ez, amelyből csak nagyon kevés műemlék maradt az utókorra. Crispina császárné szobra, amelyet Hank Róza ajándékozott 1846-ban a Nemzeti Múzeumnak, a legszebb római császárnő-portré Európában. A mellszobor teljesen ép és sértetlen, kidolgozása a legtökéletesebb, legfinomultabb művészetre vall. A történelem — amelyet Wollanka igazgató tolmácsol ezúttal is — a következőket jegyezte föl a tragikus végű császárnéról: „Crispina császárné Krisztus után 182-ben, 24 éves korában halt meg. Alig néhány hónappal halála előtt ment nőül a tizenhét éves Comodus császárhoz, aki ledét, romlott életet élt. A császár és a császárné között benső viszony sohasem volt, házasságuk kezdetétől hidegen, egymás ügye iránt érzéketlenül, éltek egymás mellett. Comodus császár ellen a saját húga összeesküvést szőtt, amelyet azonban a római légiók vérbe fojtottak. A császár húgát és Crispina császárnét is, akinek állítólag szintén része volt az összeesküvésben, a császár Capri szigetére szállíttatta, ahol mindkettőjüket kivégezték. A huszonnégy éves Crispinát, akit a császár házasságtöréssel is vádolt, Comodus parancsára megfojtották." Rendkívül értékes darabja a régiségtárnak Philippus arab származású római császár csonka mellszobra is. Philippus, aki közkatonából küzdötte föl magát római császárrá, Krisztus után 244-től 248-ig uralkodott. A mellszobor tehát körülbelül ezerhétszáz éves. A nemzetközi viszonylatban is figyelmet érdemel a régiségtár bronzgyűjteménye, amely vetekszik a külföld legszámottevőbb hasonló gyűjteményeivel, az egyetlen nápolyi gyűjteményt kivéve, amelynek birtokában tudvalevőleg rengeteg pompeji lelet van. Igen gazdag a régiségtár római arany és ezüst ékmszergyűjteménye is, amelynek tárgyai csaknem kizásrólag magyar földből jutottak a múzeum birtokába. A múzeum legértékesebb régisége. A régiségtár legértékesebb tárgya az úgynevezett egyedi kincs: egy remekművű kancsó (hydria — víztartó edény) a hozzávaló serpenyővel. Ez a régiség, amely valósággal remeke a görög ötvösművészetnek, a Krisztus előtti harmadik századból származik és Alexandriában készült. Bár görög munka, az ezüst- és aranyhuzalokkal ékített berakás egyiptomi isteneket ábrázol. A serpenyőn egy krokodil és egy víziló viaskodik egymással. Valóságos unikum ez a régiség, amelynek nincs párja egyetlen európai múzeumban sem. Kincsek ... Végighaladva a már berendezett termeken, csordálatosan szép látvány tárul az ember szeme elé. Rengeteg római korabeli emlék, aranygyűrűk, nyakláncok, amelyek mind hazai római sírokból származnak, finomművű római korabeli üvegek garmadája, bronzedények, görög sisakok, óriási gyűjtemény agyagedényekből, tengernyi római és görög pénz és külön bura alatt az angyalföldi aranytálak, amelyeket egyelőre, amíg a prehisztorikus termet berendezik, a régiségtár római termében őriznek. Nagyon értékes darabja a régiségtárnak egy asztallap tartására szolgáló, a Krisztus utáni harmadik századból származó ezüst háromláb. Ez azért olyan ritka, mert az asztaltartókat a római korban túls nyomó részben bronzból készítették. A népvándorlás korabeli emlékeket külön teremben őrzik. Ennek a teremnek az ékessége a szilágysomlyói nagy aranylelet. Lenyűgöző látvány az Anjou-kori emlékek gyűjteménye, amelyből kiemelkednek a bámulatosan szép elefántcsontnyergek. A XV. század gótikus emlékei is külön szobában vannak. Itt különösen az egyházi ötvöstárgyak ötlenek szembe. Aztán tovább, a termeken végig, elénk társulnak az arany ámpolnák hosszú sorai és több hatalmas, színektől duzzadó szárnyas oltár. A renaissance-teremben is áll egy ilyen oltár, amely a hatalmas terem egyik falát teljesen elborítja. Szinte káprázik a néző szeme az oltár színpompájától. Mintha egy rubinvörös, sötétbíbor, mélykék és ibolyakék színekben vakító szivárvány borulna az oltárra. Fölötte értékesek a régiségtárnák a XV. és XVI. századból származó miseruhái, a XVII. század ötvösművészetét dicsérő, drágakövekkel borított arany és ezüst ékszerei, valamint egy kis művészi clavi cimbal, amely ötvösdiszítményekkel van dúsan borítva. Külön figyelmet érdemel a bártfai templom sekrestyéjéből kiemelt könyvszekrény, amely a XV. század végén készült és a legrégibb asztalosmunka, amelyet tulajdonosa, amikor készítene, már kizárólag könyvek elhelyezésére szánt. Az új régiségtár szeptember végén vagy október elején nyílik meg a kultúreseményhez méltó ünnepségek között. Győri A 17. század második feléből származó ötvösművek fülkéje. Az ókori terem Crispina császárné és Philippus császár mellszobrával. Crispina császárné mellszobra- a múzeum legszebb római emléke.