Pesti Hírlap, 1925. augusztus (47. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-13 / 181. szám
4 „Fürdőzés - idegenforgalom." Irta: Dr. Gerlóczy Zsigmond egyetemi tanár. Fonyód-Bélatelep, augusztus. Mindig örülök annak,, amikor előkelő napi újságainkban szó esik a fürdőzésről,, nyaralásról, idegenforgalomról. Örülök, mert megannyiszor föléled bennem egy-egy reménysugár, hátha olyasvalami van a közleményben, ami előreviszi a fürdőink ügyét és javára lesz az idegenforgalomnak. Mohón vettem a kezembe a Pesti Hírlap vasárnapi számát, amikor Rákosi Jenő nevét pillantottam meg a lap élén „Fürdőzés — idegenforgalom című cikkely alatt. Ékestollú publicistánknak, akármilyen kérdésről ir is, sok az olvasója, akik egyben mind úgy érzik, hogy amit ő mond a tárgyról, azt maguk is szó szerint vallják. A fürdőzés, nyaralás kérdésével sokat foglalkoztam. Harcoltam magyar fürdőinkért szóval és írásban. Mint fiatal orvos, megírtam boldog emlékezetű Hankó Vilmossal, a magyar fürdők és ásványvizek lelkes és tudós propagálójával együtt „Budapest fürdői és ásványvizei" és „Melyik fürdőbe menjünk, milyen ásványvizet igyunk?" című két könyvet, amelyekben ismertettük azokat a nagyértékű forrásvizeket, amik Budapestet a világ legelső fürdővárosává tehetnék, és az országot magát, helyesen megalapozott fürdőpolitika mellett azok mellé az országok mellé helyeznék, amelyek idegenforgalmukkal nagyszerű forrásai lehetnének a nemzeti vagyon gyarapodásának. Agitálásomnak egyetlen egyszer láttam némi eredményét: a „tulipán-mozgalom" idejében, amikor is a magyar szalmaláng átcsapott a fürdőinkre is. Akkoron tele voltak fürdőink és nyaralóhelyeink, sőt a Karlsbadba, Marienbadba özönlő hazánkfiai is itthon maradtak, mert sikerült megértetnünk külföldre törekvő magyarjainkkal, hogy szép hazánkban is vannak forrásaink, amiket megfelelő diaetetikus szabályok betartásával éppen olyan eredményesen lehet bizonyos betegségek ellenében használni, mint a világhíres cseh fürdőket. Az eredmény eléggé számottevő volt, mert a cseh lapok érdemesnek tartották, hogy gúnyosan emlékezzenek meg egy "fanatikus magyar orvostanár" kirohanásáról. Szalmaláng volt akkor is a gyógyítófürdőt igénylő magyar közönség fölbuzdulása. A következő évben már csak kevesen maradtak itthon azok közül, akik egyszer lemondtak Karlsbadról; mentek ismét és ismét cseh fürdőkbe, osztrák fürdőkbe; a legtöbb bizonyára olyan okok miatt, amiket Rákosi Jenő mindenki számára érthetővé tett cikkelyében. Ma sok értékes fürdő- és nyaralóhelyüink idegen uralom alá kerülvén, a mi agitációnk jelentékenyen szűkebb területre zsugorodott össze. Egy okkal több, hogy a megmaradtak fejlesztéséért ne sajnáljunk semmi áldozatot se , hogy addig is, amíg visszaszerezzük az ideig-óráig elcsatolt fürdő-és nyaralótelepeinket, csináljunk újakat. Lelkesítő kongresszusi, közgyűlési beszédekben, előadásokban, vitatkozásokban most sincs hiányunk, sőt a magyar fürdők fejlesztése érdekében évtizedek óta hasznosan dolgozó Orsz. Magyar Balneológiai Egyesület mellett újabb egyesületek alakultak és rokoncélú egyesületek is támogatják a Balneol. Egyes, minden ily irányú mozgalmát. Fürdőügyünk ennek ellenére stagnál. Mindama sok hiba mellett, amiket Rákosi Jenő felsorolt, egy kissé élesebben rá kell mutatnom arra, hogy elmaradottságunk egyik fő oka a nagyfokú közönyösség. Avagy minek nevezhetném másnak azt, hogy pl. az Orsz. Magyar Balneol. Egyes.-nek kb. 30 évvel ezelőtt kidolgozott fürdőügyi törvényjavaslat tervezete mai napig se intéződött el? Pedig ha lenne helyes fürdőügyi törvényünk, akkor talán mégse lehetne napirenden az, hogy a magyar fürdőn, nyaralótelepen nyaralni szándékozó egészen más árakat fizet végeredményben nyaralásakor, mint amennyit kérdezősködésére a fürdőtelep egyik-másik szállodája a nyaralás előtt megirt. Mennyi az ilyen megbízhatatlan és egyben ostoba szállodás! Mert — sajnos — a mi szépséges fürdőhelyeinken kivételes az, hogy valaki a következő nyáron is odaszálljon, ahol az előző évben volt. Így aztán nemcsak idegenforgalmat nem lehet várni, de sőt a legtisztább hazafias érzésből itthon maradni akaró családokat is szinte rákényszerítik arra, hogy az olcsóbb és megbízhatóbb osztrák, olasz vagy akár svájci üdülőhelyre menjenek. Az indolencia a nyaralás ügyének kérdésében általános. Még olyan dolgokban sem történik intézkedés, ami az államnak pénzébe nem kerülne. A Balneol. Egyes, tavaszi kongresszusán felirattal fordult a közoktatásügyi minisztériumhoz, amelyben kérte, hogy az iskolai nyári szünidő szeptember 15-ig hosszabbíttassék meg. . Olyan egyszerű és annyira meggyőző érveléssel okolta meg a kongresszus a kérését, hogy remélni lehetett annak a 8—10 napnak a vakációhoz való hozzácsatolását. A szülők osztatlan örömmel vettek tudomást a feliratról, várták, hogy az iskolai év végeztével, már az értesítő kiosztásakor ily irányban kapnak utasítást a tanulók a jövő iskolai év megkezdése idejéről. — Nem történt semmi intézkedés. — A Balneol. Egyes, kérvényét pártolta az Orsz. Közegészségi Egyesület és a Falu Orsz. Szövetség; hírlapi cikkek sürgették annak elintézését, így a Pesti Hírlap július 10-iki számában „Az iskolai nyári szünetidő meghosszabbítása" című is. — Teljes közönyösség. Nem akadt paedagógus, tanárember, aki pártolóan hozzászólt volna a kérdéshez, de nem akadt olyan se, aki ellenérvekkel jött volna. Egyébként ellenérvet bajos is lenne találni arra, hogy szeptember 15-ig meghoszszabbítsák a vakációt, mert hiszen szeptember első napjaiban az iskolákban komoly oktatásról szó sincs, elfecsérlődik a közbeneső szept. 8-iki ünnepnap miatt is sok szép nap, amit különösen legnagyobb fürdőterületünk mellett, a Balaton partján sok-sok üdülőhelyen még jól fölhasználhatnának a gyermekek, de még a szülők is. A fürdőszezon pedig megnyúlna, s ezzel a fürdők gazdasági érdekei is nyernének. Az én tollam nem tudott annyira hatni, hogy az általány-a iF.de-'eTxsiát ebben a kis kérdésben meg tudta volna törni s. a balneológiai kongresszus határozata — igaz, hogy azt orvosok hozták, akik az egészségügyön kívül a fürdők gazdasági érdekeit is kidomborították — nem volt elég erős ahhoz, hogy a paedagógusok és hivatalnokok magukba rejtett aggályait eloszlassa. E megjegyzéseimet Rákosi Jenő cikkelyéhez fűztem. Hátha ő is osztja a nézetemet és hátha az ő szava megszólalásra bírja a fölterjesztés sorsa fölött intézkedni illetékeseket, hogy miért nem tartják helyesnek azt, amit annyi orvos az egészség érdekében szükségesnek, a fürdők gazdasági érdekei nézőpontjából hasznosnak tart anélkül, hogy abból a paedagógiára kár háramlanék. " PESTI HIRLAP 1925. ausjaszungig csütörtök. A világ egyik legértékesebb régiségtára nyílik meg ősszel a Nemzeti Múzeumban. A százezeréves lándzsahegytől a legrégibb magyar könyvszekrényig. A Nemzeti Múzeumban hónapok óta serény munka folyik a zárt ajtók mögött. Avatott kezek újra csoportosítják, elmúlt évezredek váltakozó kultúrája és történelmi korszakai szerint tizenöt hatalmas teremben újra rendezik a múzeum régiségtárát. Varjú Elemérnek, a régiségtár igazgatójának és Wollanka Józsefnek, a római és görög osztály igazgatójának vezetése alatt folyik ez a tudományos szempontokból rendkívüli gondosságot és lelkiismeretességet követelő munka, amelynek jelentékeny részével már el is készült a két kitűnő archeológus, a kisebb rész, a prehisztorikus emlékek és a római kőemlékek rendezése azonban még huzamosabb ideig eltart. A prehisztorikus termet Bella Lajos igazgató és Tompa Ferenc múzeumi őr, a római emlékek csarnokát pedig Wollanka igazgató rendezi be a nyilvánosság számára. Számszerűen lehetetlen megállapítani, mekkora az az archeológiai anyag, amelyből az „új régi-végtár"-nak a nyilvánosság elé szánt, tehát legértékesebb régiségeit kiválasztották, annyi azonban bizonyos, hogy a Nemzeti Múzeum zsúfolt raktáraiban összrehalmozott és a tárlati termekben kiállított régiség gyűjtemény, ha nagyság tekintetében nem is, de régészeti és nyers anyagi értékében vetekszik a földkerekség legszámottevőbb gyűjteményeivel. A mostani átcsoportosítás folyamán gyökeres változások történtek az egyes tárgyak archeológiai értékének meghatározása körül. Rengeteg tárgyat, amelyeket az elmúlt évtizedek alatt üvegbúra alatt őriztek a régiségtárban, ládákba csomagoltak, elraktároztak, a raktárakban elhelyezett régiségek közül pedig sok száz darabot új megítélés alapján felvettek a katalógusba és beosztottak a kiállított tárgyak közé. Maga a római gyűjtemény például egész anyagának egyharmadával újult meg ilyen módon. Az elmúlt napokban irányadó külföldi múzeumi tisztviselők jártak Budapesten, tüzetesen megtekintették, napokig tanulmányozták az újonnan berendezett régiségtári termek anyagát, valamint a helyszűke miatt beraktározott és a múzeum folyamóin elhelyezett római gyűjteményt és megállapították, hogy múzeumtechnikai szempontból a világ egyik legrendezettebb, legmodernebb és legértékesebb régiségtára nyílik meg kora ősszel a Magyar Nemzeti Múzeumban. Dr. Wollanka József kalauzolása mellett alkalmunk volt úgy a már berendezett termeket, mint a még rendezés alatt álló prehisztorikus szobát és a múzeum lezárt, hátsó boltíves csarnokát megfeleítenünk, amelyből épen most emelik ki Apaffy Mihály sírját, hogy a hatalmas oszlopcsarnokot, melyre céhra építészeti stílusa miatt is különösképen alkalmas, kizárólag a római korból származó kőemlékek kiállítására használják fel. Itt helyezik majd el a Balácza-pusztán talált mammut-mozaikot is, amelynek ásatási munkálatait e hó 17-én kezdi meg a régiségtár. Jáncia Cecília kisírja. Ebben a csarnokban áll a híres szőnyi sarkofág is, amelyet első kisérletképen, az évezredes salaktól megtisztítva, de a maga ősi állapotában mutat be ősszel a régiségtár a közönségnek. Így állították fel a kairói múzeumban Ramses király sírját is. A sarkofág teknőjét átlátszó üveglap borítja és ez alatt alussza örök álmát Lucia Cecília, az agg római nő és mellette kis unokája. Két csonti váz, a megsemmisülésben is szinte melegen egymásthoz simulva. Két koponya, alatta aflatómiai szaki avatottsággal összerakva a bordák, a törzs, a karok, a lábak, a gyermek nyakán fénylőn, ragyogva, mintha most vették volna ki valamely ékszerész kis rakatából: a közel kétezer éves arany nyaklánc. Lejebb, a csontvázak ujjainál egy-egy nemes veretű, okkersárga szinűvé oxidálódott aranygyűrű. A sirteknő oldalfalainál ősi csecsebecsék. Minden benne van a sarkofágban és minden úgy van benne, két néma lakója is, ahogyan ezerhétszáz évvel ez- A késő flothikus egyházi emlékek terme.