Pesti Hírlap, 1931. december (53. évfolyam, 273-296. szám)
1931-12-01 / 273. szám
Előfizetési árak:— Eggy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeres 3 ( DEC. O ( '%) J 1 ' ■—— Lili. ÉVFOLYAM: 273. (17.634) SZÁM: Pest IDD, DECEMBER 1. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadóit: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút X Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük: A rend felforgatására készültek a fantasztikus puccsterv részesei. Mi volt a mindenre kész desperációk célja? — Tervek merényletekre, állami és magánpénztárak kifosztására. — Csirájában elfojtották az erőtlen, kalandos vállalkozást. A Pesti Hírlap vasárnapi számában beszámoltunk már arról, hogy a rendőrség szélsőjobboldali elemek bűnös szövetkezését tette ártalmatlanná. A szombatra forduló éjszakán letartóztatott egyének kihallgatása még tart, de máris megdöbbentő adatok kerültek nyilvánosságra beismerő vallomásaikból. Kétségtelen, hogy bűnös hajlamú emberek akartak a zavarosban halászni és látszólagos politikai célú felforgató mozgalom mozzanatai közben közönséges bűncselekményeket elkövetni. Ezt bizonyítja, hogy a nyomozási adatok szerint középületek, állami hivatalok, bankok pénzkészletét is meg akarták szerezni. A szövetkezés mögött nem állnak nagyobb tömegek és 150—200 megtévesztett ember élén negyven-ötven mindenre elszánt ember akarta felforgatni az ország közrendjét. A kormány — mint a hivatalos nyilatkozatokból kitetszik — súlyosan bírálja el a lázadásra való szövetkezést és így példásan bűnhődnek majd azok, akik nem rettentek vissza a trianoni sorsban vergődő ország nyugalmának feldúlásától. Kinyomozzák a lázadási mozgalom végrehajtó bizottságát. A nyomozóhatóságok már régebben figyelték azokat a szervezkedéseket, amelyek meg nem határozott politikai célt szolgáltak. Különböző apró, állítólagos politikai pártok szervezkedtek Budapesten és a vidéken és a rendőrség már korábban egy ízben fegyverkutatást végzett Kecskemét környékén. Az utóbbi ülőben a főkapitányság politikai osztályának bizalmi emberei közelebb jutottak e szervezkedések vezetőihez, és megtudták, hogy szélsőjobboldali elemek — akik korábban is szerepeltek különböző felforgató irányú mozgalmakban és botrányokban — ezeket a mozgolódó csoportokat valamely közös célra egyesítették. Megtudták, hogy november 21-re nucasot terveznek és céljuk, hogy a laktanyákba, rendőrségre és középületekbe beférkőzzenek, megkaparintsák a posta, távírda és telefon és a rádió vezetését és ezek segítségével elhitessék a vidékkel, hogy Magyarországon forradalom tört ki. Tervezték a Nemzeti Bank, valamint az összes pénzintézetek pénzkészletének megszerzését és ezért pontos tervrajzot készítettek mindazokról a magánházakról, bankokról és állami épületekről, ahol nagyobb készpénzt sejtettek. A nyomozó hatóságok több jelből arra következtettek, hogy nemcsak politikai, hanem közönséges bűncselekményekre szövetkeznek olyan egyének, akin az HB0-as évek elején jól szerepeltek, ezek a karhatalom raktáraihoz igyekez- nek hozzáférkőzni, hogy innen fegyvereket szerezzenek és erőszakos módon a kormány tagjait, továbbá azokat az exponált tisztviselőket elfogják, vagy megadásra kényszerítsék, akit az állami életben irányító szerepet visznek. A cél megvalósítására végrehajtó bizottság alakult, amelynek tagjai Vannay László gazdászati tiszt, Gyulai-Molnár Ferenc útbiztos, Hadd Árpád magánhivatalnok, Kovács Sándor kőműves és Pólyák Jenő elektrotechnikus voltak. Körülbelül három héttel ezelőtt a rendőrség kezébe jutott egy felhívás, amelyet ez a végrehajtóbizottság és néhány a parlamentben nem képviselt állítólag létező politikai párt adott ki. Ebben az aláírók — köztük első helyen Vannay Lászlót forradalmi cselekményekre és bűntettekre uszítottak. A vérehajtó bizottság a felhívás elkobzása után határozta el magát arra, hogy megkísérli a középületek és laktanyák megszerzését. Eddig még ki nem derített okokból a november iz-ikére tervezett mozgalmatlhalasztottak Sz-ikára, a kormány pedig intézkedett, hogy pénteken este a rendőrség megtegye azokat a szokásos óvóintézkedéseket úgy a rendőrségen, mint a laktanyákban, amelyek ilyen esetekben szükségesek. A rendőrség — mint megírtuk —elfogta azokat, akiknek működéséről a hatóságoknak tudomása volt. A letartóztatottak száma 43, akik közül hetet szabadon bocsátottak, tizet pedig már kihallgattak. Nem olyan emberek mozgalmáról van szó, akik mögött tömegek állanának. Kétségtelen, hogy u pv.ee s íy ..!.!» ' '! ! . §v4sve£ség@s krampuszok. Mikulás napjának küszöbén a tréfáskedvű sors mulatságos krampuszokkal lepett meg bennünket.’Régi botrányon, ijedelmek, erőszakoskodások levitézlett hősei, akiket már el is felejtettünk, egyszerre elibünk pattannak, kartkarba öltve fölsorakoztak, a magyar államrend és magyar konszolidáció felé torzpofákat vágtak. Atrocitásos nagyidők vitézei, akik valamikor bricsésznadrágban, körökben bikacsökkel ijesztgették a főváros dermedt rémületbe révült népét. Magyarország történelmének legszomorubb és leggyalázatosabb korszakának, a trianoni békeparancsot követő első éveknek hírhedt emberei. Akik rettenthetetlen bátorsággal húszan fegyveresen estek neki egy-egy kétségbeesésében félőrült, fegyvertelen utcai járókelőnek. A Britannia lovagjai, akik a szálloda pincéjében pénzt sajtoltak a legsoványabb polgár összetört tagjaiból is. Színházi botrányok rendezői, bűzbombák rohamcsapatai, békés kávéházak bombavetői. Zsarolók és harácsolók, szájas nagyhangú senkik, akik aljas bűncselekményekkel piszkolták be azokat a hazafias jelszavakat, amelyeket elvetemedett céljaik elpalástolását használták. Egyszerre újra fölbukkantak, mint a fekete skatulyából kiugró krampusz. ..Hamm', bekaplak!“ Kijedt meg tőlük. Azt hisszük, senki. Ezek a lézengő szegénylegények, akik a Ferencváros és Józsefváros pincekocsmáiban fröccsözve a régi hősi időkről álmodoztak, elfelejtették, hogy egy évtized telt el „vitézi“ tetteik óta. Visszaemlékeztek rá, hogy volt Magyarországon egy miniszterelnök, akit annakidején falragaszon lemondásra szólított föl az egyik különítmény. A falragasz mellé a különítmény parancsnoka két szuronyos legényt állított. És az elaléltságából ébredező magyar államiságnak nem volt annyi hatalma, hogy a bűnös magáncélokat szolgáló különítmény embereit elkergesse a plakát mellel, azt a fegyveres csoportot pedig, amelyik erre a merényletre vetemedett, börtönre vesse. A plakát ott maradt a maga helyén. A különítményőrség továbbra is ott posztolt a plakát előtt. Végül is a törvényesen kinevezett és parlamenti többséggel rendelkező kormánynak kellett elmennie a helyéről, hogy engedelmeskedjék a föld alatt bujkáló titokzatos erők parancsának. Erre az esetre tisztességes ember nem gondolhat az országban arcapirulás nélkül. Magyarország süllyedésének és züllésének ez volt a leggyalázatosabb mélypontja. A ferencvárosi és józsefvárosi pincekocsmák nagyszájú vitézei azonban éppen erre az esetre gondoltak lelkesedve És azt hitték, ami sikerült 1920-ban, azt meg lehet ismételni 1931-ben. Valutazárlat és gazdasági válság, fenyegető világpolitikai helyzet, pánikhangulattal teljes atmoszféra. Úgy érezték, ismét itt van az ő idejük. Újra előléphetnek, kezdődhetik a duhaj jóvilág elölről, ük, akik annyit tudnak a nagy politika és a világgazdaság kényes szövevényéről, mint a vakmacska a világról, arról álmodoztak, hogy kezükbe kerítik az ország kormányának kerekét. Az állami élet legmagasabb vezetői közül lemészárolják azokat, akik nem tetszenek nekik, vagy akikkel régentől lenne egy kis számadásuk. Aztán hajrá nekiük lesznek Magyarország teljhatalmú diktátorai. Mihez kezdtek volna az új diktátorok, akik a ferencvárosi és józsefvárosi pincekocsmák mélyéből lendültek volna föl egyetlen egy véres és zivataros éjszaka alatt Vár magasságába? A náluk talált tervek szerint elsősorban a Nemzeti Bank és egyéb bankok pénztárai iránt érdeklődtek volna. Aztán egy hoszszú lista tanúsága szerint a főváros legnagyobb és legértékesebb ékszeres boltjai iránt. A komimus legszebb jelszava, a „Minden a mienk!” jelentkezett volna az ámuló világ előtt új formában és kiadásban. A szélsőjobb, a magyar Zsider-karikatúrák színeire átfestve. Vagy talán még azt sem? A régi vörös szintet sem kellett volna festeni? Véletlen, hogy ugyanabban az órában, amikor a rendőrség sorba fogdosta az összeesküvés részeseit, a Rákóczi-uton és más egyéb helyeken kommunista csőcselék kezdett lármás zavargásba ? A kör önmagába visszatérő görbe vonal. A szélsőjobb és a szélső bal helyzete tehát a körvonal tanúsága szerint sem esketik egymástól messzire. Ezeknek a nevetséges krampuszoknak az a tragikumuk, hogy amitől a gyermek megijed, azt a felnőtt ember már kineveti. 1920 óta mégis csak megváltozott a világ. Akkor egy világkatasztrófa zűrzavarában még aléltan támolygott a nemzet. Az állami lét régi formái egyik napról a másikra eltűntek. Az új formák pedig még nem tudtak teljesen megszilárdulni. Csecsemőkorát élte az újjászületett magyar állam. A csecsemőket pedig a legrongyosabb, legüresebb, kóccal bélelt krampuszokkal is meg lehet ijeszteni. Ma azonban mégis csak más időket élünk. Nem tudjuk, a letartóztatott harminkilenc gyászvitéznek milyen nagy uszálya volt. A szombatról vasárnapra virradó éjszakán hány embert tudtak volna a magyar állam hatalma ellen mozgósítaniük, ha nagyon dicsekednek, több százról beszélnek. Ki hiszi el nekik, hogy néhány száz ember komoly veszedelembe sodorhatta volna azt az állami gépezetet, amelyet az elmúlt évtized alatt kiépítettükk? Ezt nem hiszi el nekik senki. Ezeken a szánalmas krampuszokon ma már mindenki nevet. Ebből azonban nem az következik, hogy nem kell komolyan venni őket. "Ellenkezőleg. Éppen olyan komolyan kell venni őket, mint a vásott kölyköt, aki szeles időben a kazal közelében cigarettázik. A mai szélviharos időben az ilyenfajta éretlen kísérletezés károkat és veszedelmeket okozhat még akkor is, ha az állami gépezet szuverén közönnyel folytatja tovább rendes működését. A törvény legteljesebb szigorával kell tehát lecsapni ezekre a haszontalan fráterekre, akik soha sem akarták tisztelni a törvényt. Akkor sem, amikor mint bikacsökös vitézek garázdálkodtak. A konszolidáció évei alatt sem, amikor kisebb-nagyobb, de egyformán piszkos bűncselekmények révén összeütközésbe kerültek a büntetőtörvénykönyv különböző paragrafusaival. És most sera, amikor fittyet hánytak törvénynek, statáriumnak és miniszteri hullákon keresztül akartak törtetni a bankok páncélszekrényei felé. Ezeket az embereket nem a kitűzött cél és a rendelkezésükre álló eszköz között mutatkozó szánalmas aránytalanság szerint kell megítélni. Hanem annak a veszedelemnek a nagysága szerint, amelyet elvetemedett és konok erőszakos törtetésükkel erre a szerencsétlen országra ráidézhetnének. Példát kell adni mindenkinek, aki még nem értette meg, hogy az alkotmány helyreállítása és a törvényhozás rendszeres munkája ebben az országban véglegesen törölte a puncsokat a politika eszközei közül. Jobb szélsőség, bal szélsőség, vagy bármiféle egyéb célzatú magántársaság hiába reménykedik abban, hogy egy szép napon mint fölfegyverzett kisebbség a maga akaratát rákényszerítheti a nemzet békés nagy többségére. A nemzet nagy többsége ma már meg tudja védelmezni a maga békéjét, a törvények keretei között megnyilatkozó rendelkezési jogát. Azoknak a kalandoroknak, akik ezt nem akarják megérteni, olyan leckét kell adni, hogy örökre elmenjen a kedvük minden ízetlen krampuszjátéktól.