Pesti Napló, 1869. június (20. évfolyam, 123–147. szám)
1869-06-03 / 125. szám
V hóckán délutáni 6 órakor értekezletet tart. Justh József elnök. Pest janius 2 1869. Az érzelem politikája. Elenzékünk már a múlt évben belátva álláspontjának tarthatatlanságát, negativ programmjának laza mozaikjából egyes darabokat maga kezdett kilökni. Főbb közlönyük egyike észrevévén, hogy a közjogi alap elleni csatározás hálátlan munka, hadjáratának reform czímet adott, másika pedig elég szíves volt beismerni, hogy a külügyi képeseltetés úgy törvényeink értelmében, mint költségkímélés tekintetéből kettős és elkülönített nem lehet. Noha elég volna e jelenségeket, mint a balpolitika szilárdságának bizonyítékait egyszerűen registrálni, de nem tehetjük, hogy a nem neheztelt, közös külügyi képviseltetés eszméjéből önként kifolyó consequentiákra is rá ne mutassunk. Nemzetünknek az uralkodóházzal kötött szerződés egyik részét a közös és együttes védelem képezvén, mi természetesebb, minthogy az ezen védelemre szükséges eszközök használatának is közösnek és együttesnek kell lenni. Hogy az ellenzék a külügyi képviseltetés közösségét nem tartja sérelmesnek, azt tudomásul vétük, de hogy a védelem másik hasonló eszközének, a hadügynek közösségéhez is beleegyezését adni nem siet, azt már csakugyan nem egyébbnek, mint egy kis szemérmességnek, illetőleg a „nem kell közös hadsereg"-féle programra szorító bilincsének tulajdonítjuk. A közös külügyi képviseltetésnek szükséges corollariuma a közös hadügy, mert míg az egyik tollal intézi el az állam érdekeit, addig a másik fegyverhatalommal szerez érvényt a békés után el nem intézhetett érdekeknek, mindkettő tehát egy és ugyanazon categóriához tartozik. Ily előzmények útán hinni akarják, hogy a beismerés e tekintetben is tán nem fog sokáig magára váratni, mert hiába, ha a mozaikból egyes kavics kiesik, az egésznek bomlása ugy is feltartózhatatlan. S. G. Reformok. Pest, június 2-án. (L.) Alig múlt két napja hogy Horvát Boldizsár, igazságügminiszter értelemdús szónoklatával oly szép diadalt aratott a magyar parlamentben, minőt csak a fenkölt tehetség és igaz meggyőződés szerezhet az igaz ügynek, alig némult el a hódolat azon kifejezése, melylyel a kövélemény az alkotmányosság, az állami rend, a szabad intézmények, a miveltség lelkes szószólóját ünnepelte , midőn a zajos ünnepeltetést egy mélyenható reform nesztelen életbelépése váltja fel, mely arra utal, hogy kormányunk nem csak a szónoki harczban, hanem a tettek, a reformok mezején is elöljár Tegnap, junius elsején lépett életbe a: 1868: 54 t. sz. az uj polgári törvénykezési rendtartás; és tegnap kezdtek működni az újonnan alkotott és szervezett felsőbb és legfelsőbb bíróságok. Ez az első nagyobbszerű reform az igazságszolgáltatás elhanyagolt mezején; az első reform az 1840-ben alkotott váltótörvénykönyv óta. Ha fájdalommal tölt el bennünket, hogy egy emberkoron át gátolva voltunk a haladásban az igazságszolgáltatás terén, az első kezdet bizonyára ismét felélesztheti bizalmunkat a jövő iránt, mely a reformok mezején haladó nemzet irányában nem lehet mostoha. Nem szándékozunk itt az új polgári perrendtartás elemezésébe bocsátkozni; tették ezt korábban már az erre sokkal hivatottabb szakközlönyök. Csak némely közérdekű pontnak felemlítésével akarunk publicistikai kötelességünknek eleget tenni. Mi is azt óhajtottuk volna, hogy az igazságszolgáltatás gyökeres reformja a bíróságok,mégpedig mind az alsóbb, mind a felsőbb bíróságok újjászervezésével induljon meg, s csak ehhez csatlakozzék azután a polgári törvénykezési rendtartás, a büntető törvénykönyv és fenyítő eljárás, az anyagi magánjog, a kereskedelmi és váltójog. Tudjuk azonban, hogy ezen sorrend követését a meg nem oldott vármegyekérdés gátolta, és így meg kellett abban nyugodnunk, hogy az alsóbb törvényszékek ideiglenes meghagyásával, a felsőbb törvényszékek reorganizatiójára szorítkozzék a törvényhozás és a kormány. Az alsóbb bíróságok korábbi rendezetlen állapotukban meghagyatlan, a kidolgozott perrendtartást azon erőkhöz képest kellett szerkeszteni, melyekre viszonyaink között az alsóbb bíróságoknál számíthatunk. Azért a nyilvánosság és szóbeliség elveinek következetes és teljes alkalmazását azon időkre kellett halasztani, midőn serényebb s tanultabb erők veszik majd át a bírói teendőket. Így is, jelen szerkezetében oly igényekkel lép a perrendtartás az első folyamodású törvényszékek elé, melyeknek csak a legnagyobb erőmegfeszítéssel feEzen viszonyok okozták,hogy meg kellett alkudni a fenforgó nehézségekkel és a justitreformot oly intézkedésekkel inaugurálni, melyek nem mentek teljesen az ideiglenesség jellegétől. Ha hozzávetjük még, hogy mily nagy feladat alkalmas codifikáló erőket szerezni különösen azon meddő korszak után, mely hazánk reconstrucióját megelőzte, úgy készségesen fátyolt bontunk az első reformok netaláni hiányaira. Az életbe lépett új perrendtartás bizonyára igen becss előttünk, nemcsak azért,mert az eddigi állapotot sok tekintetben javítja hanem mert a fokozatos haladást biztosítja. Az első bíróságoknak törvényes rendezése a küszöbön áll, ennek eszközlése után a perrendtartás fenmaradt hiányait könnyű lesz pótolni. Ami pedig előttünk a leglényegesebb oldala a kérdésnek, az azon erkölcsi öntudat, hogy a belreformok terén egy hatalmas lépés történt . Ez újabb buzdítás reformok által gyarapodhatni szabadságban és erkölcsi s anyagi súlyában. gyen a további haladása és gyök rés ra- biztosítják a diadalt. Ilyen szónoki csel vitásra és újabb megerősítése az ,a ki volt a másodrendű észrevételek előtérbetünknek, hogy Magyarország csak a retolása, hogy ezek által néhány perezre " ‘ ’ ' ’ mintegy elfedezve, a félreismert delegátiók ütegei megszólalhassanak, s e sokszor összecsomósított gombolyagot művészi kezekkel, a hallgatóság helyeslése közt lerombolytsa. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter Várady Gábornak a kormányt terhelő némely vád észrevételeire válaszolt Pénzügyminiszter úr hévvel és megindulással szólott, mint szokott tenni az, aki érzi, és meg van róla győződve, hogy az ellene felhozott vád alaptalan. A ház nagyon helyesli a szavakat, melyekkel a megtámadó képviselőt felhívja, lépne ki az általánosság széles köréből, s mondaná meg specifice, mi és mennyi illeti az általa felhozott vádakból ezt , vagy amazt a minisztert. Különben Lónyay eeszédében is tisztán csak pénzügyminiszter akart maradni, s azért csakis olyan észrevételek megcáfolása vagy felderítésére vállalkozott, melyek közvetlenül,vagy közvetve a pénzügyi igazgatásra vonatoznak. Holnap a harmadik indítványozó , Simonyi Ernő fog szólni; már eleve beelente, hogy hosszú lesz. Jaj nénink! Pest, jún. 2. (kp.) Amily élvezetes, és oly tanuságos volt a képviselőház mai ülése. A vita nincs ugyan befejezve, s még holnapra kilátásunk van egy igen-igen nyúlós beszédre, de ennek szívesen kiteszszük magunkat oly jutalmazó kárpótlásért, mint a mai ülés tékozló kézzel előlegezett. Puszky Ferencz bizottsági előadó dicséretes rövidséggel, orátori praecisióval, s érveinek ügyes kézzel rendezett ütegeivel vezette be a mai tanácskozást, s nem keveset hatott arra, hogy az ugyanazon kérdésnek tizenkét napi tárgyalásában megfárasztott türelem felüdüljön, s a hangulat a további fejlődések megfigyelésére elkészítessék. Tisza Kálmán, mint a balközép javaslatának indítványozója, már nem követheti Pulszkyt a dicséretes rövidségben, mert hiszen sok az, amit neki és párjának tíz napon hallania kellett, nagyok és súlyosak azon igazságok, melyekkel szemben csak hasonlón nagy és hasonlón súlyos igazságokkal lehet a tért megtartani. Pedig Tisza Kálmán úgy is mint indítványozó, de úgy is mint pártvezető az elfoglalt tért magát megadva nem hagyható oda, neki küzdenie kell az indítványozó hiteléért, a vezér tekintélyéért, s e kettőben az elv győzelméért. Nehéz ezen feladat, mi nem csodáljuk, hogy terhét a szónok vállai roskadozás nélkül nem hordozhaták végig. Ha Tisza Kálmán érintetlenül hagyva az apróbb, és sokfelé elágazó részlet két, melyekre elvtársai közben közben, s néhol nálánál több szerencsével már előtte megfeleltek, s e helyett figyelmét és erejét a jobboldal néhány főbb védsáncz delien öszpontositja, hinni merjük , hogy az igy nyerhetett siker a tényleg kivivottnál több is, valódibb is lett volna. Minthogy azonban a részletek széles tölelésével azon vezér hibájába esett, ki az összes hadsereg fozdulatai helyütt egyes csapatkáknak előbbre vagy hátrább tolásával bíbelődve — midőn feladatának valódi csomójához akarnak ülni, veszi észre, hogy azon csomót az ellenség már mgoldotta. Tisza Kálmán szónoklatának a cáfolati részletezés azért sem előnyös, mert hangja a terem nagyságához mérve gyenge, s előadása monoton, az érdekeltséget tehát, mely légy hosszasabb polémiában az egymást felváltó piquans eszmék, érete eleven gondolatok, s találó, de nem erőtetett életek tartanak fenn, és neveinek két factor hiányossága már alapilag kockáztatja; ehhez megtörténik még, mint ahogy ma is megtörtént , hogy az életek nem voltak találók, s hogy azok csak is a szomszéd köröket ébresztették obligát vidámságra. A locus communisokban már szerencsésebb Tisza Kálmán. Ez nál, valamint az ellenzék legtöbb szónokánál azon fegyver, melylyel okok és adatok ellen sokszor hálásan küzdenek. Egy szónoki hévvel kifejezett hazafias fájdalmat, a törvény megsértéséből eredt mély megilletődést lehetetlen az ellenzéki padokon meghallgatni anélkül, hogy a nehéz búbánat mgéneklőjét hála fejében meg ne éljenezzék. Ily éljeneket Tiba Kálmán ma is kapott, de észrevételeinek igazi csípősségéért egyetlen „helyest“ se jegyezhettünk fel. Volt azonban a terjedelmes részletezésnek egy reánk, s e vita történelmére nézve igen jó oldala, s ez az, hogy okot és alkalmat szolgáltatott gr. Andrássy Gyula miniszterelnöknek, ki különben nem szándékozott a vitába befolyni, elmondani némelyeket, miket tudni, és megjegyezni hasznos is, szükséges is. A beszéd rögtönzöt lévén, nélkülözi a szónoklati kerekdedséget, s tán a gondolatoknak is egymásba fogózkodó harmóniáját ; de a czél, mit a szónok megközelíteni tervül tűzött ki , e meglepően szép rendetlenségben előrehatoló eszme-csoportozatokban is mindenütt, mint vezető kalauz tűnik ki, s hogy a legerősebb ostromszerek nem véletlenül állíttattak fel valamely mélyedésben, a hallgató egész elégtétellel csak akkor veszi észre, midőn működni kezdenek, s a nap munkájának Országgyűlési tudósítás. A képviselőház Janins 2-bin tartott idéne. Elnök: Somsaick Pál, jegyzők: Fodróczy Sándor és Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Andrássy Gyula gr., miniszterelnök, Eötvös József b., Bedekovics Kálmán, Lónyay Menyhért, Horvát Bodizsár, Wenckheim Béla b., és Mikó Imre gróf, miniszterek. Ülés kezdete de 10 órakor. Elnök bejelentései és az igazoló bizottság jelentései után fölvétetett a napirend, melyen a fölirati vita folytatása van Legelőször szót emelt Pulszky Ferencz,bizottsági előadó, kinek beszédét már esti lapunkban közöltük. Utána Tisza Kálmán szólalt föl. Tisza Kálmán. Minthogy a többség szónokai a kisebbségnek két-három évvel ezelőtt beadott, a közös viszonyokra vonatkozó javaslatát taglalták, az ez ellen fölhozott indokokat megcáfolni kívánja.Előbb azonban Pulszky előadására tesz megjegyzéseket. Elismeri annak helyességét, hogy a bizottság javaslata a trónbeszéd paraphrasisa. Pártja nem kivágja, hogy Dalmácziára nézve valami határoztassék az illetők megkérdezése nélkül. A határőrvidékre nézve megjegyzi, hogy a statitikai háromból eredő hivatalos kiadványokban nem Magyarországhoz számíttatik. Hogy az azon jészekben fekvő államvagyon fölött a magyar kormány rendelkezzék, erre csak erély kell, és a törvénynek végrehajtása. Simonyi Ernős ek megjegyzi, hogy mindketten csak a jobboldalnak opponálhatnak, mert opponálni csak a többségnek, a hatalomnak lehet, márpedig a többség és a hatalom helyzetétől Simonyi ép oly távol van, mint szóló. Szóló tudott volna Simonyi javaslatában két hibánál többet is találni. Javaslatát nem tartja tökéletesnek, de a beadottak közül a legjobbnak, különben nem szavazna reá. Ami a kormány eljárása elleni panaszoknak Simonyi javaslatában történt fölsorolását illeti, igaz, hogy a minisztereket ő Felsége nevezi ki és bocsátja el; azonban az elbocsáttatás előtt ott áll még a lemondás és az összes parlamenti világban az a gyakorlat, hogy a bizalmat vesztett miniszterek valamely lényeges kérdésben leszavaztatnak, vagy vád alá helyeztetnek, s is kényszeríttetnik a lemondásra. Epen ezért helytelennek tartja viszonyaink között a panaszkodást, de nem mehet ebben oly messze, mint Deák Ferencz, mert ha ezen vagy más tárgyban létetnék indítvány, első kérés az volna, akarja-e azt a ház tágyulni, vagy nem? és a többség megfoszthatná a kisebbséget a kérdés kifejtésétől. Ami Csehországot illeti, kimutatni igyekszik, hogy Simonyi maga magával jő ellenmondásba. Simonyi Ernő nyilatkozatában, melyben elismeri a viszonyos védelmi kötelezettséget, melyben az államadósságokra nézve ugyanazon álláspontot foglalja el, melyen szóló pártja a múlt országgyűlés ala állott, örvendetes kötekedést lát a maga pártjához. Nem kutatja, kifejezte ki híven ama párt nézeteit, Simonyi Ernő e, Máriássy Béla-e, ki a közös védelmet hangsúlyozta, vagy Irányi Dániel, ki semminemű közös érdekű viszonyt nem ismert el. — Azonban ne örvendjenek Kerkápolyi és mások, hogy az ellenzék nem áll compact elemekből. A kormánypárt sem áll azokból. Különben ha az ellenzék különböző árnyalatai látni fogják, hogy azon programainak egy része, melyet az ellenzék legradicálisabb része is nem azért nem helyesel, hogy ne tartaná jónak, de nem azért mert kevésnek tartja ,keresztülvihető, fognak tudni egyesülni. Reményét, hogy habár több árnyalatai vannak is az ellenzéknek, compacte fog a czél felé törekedni, és érvényesíteni fogja a közjogi kérdésekre nézve szándékát,meríti meg azon tiszteletből, melylyel a jobboldal tagjai iránt viseltetik, kikről fölteszi, hogy amelyperczben fölmutatják D akik a lehetőséget, késs, hogy a delegatio, a közös minisztérium jobba felcserélhető, ez utóbbit el fogják fogadni. A miniszterelnök roszul idézte Várady szavait. Ezen hibába esett Deák is, midőn mondotta, hogy az ellenzék javaslatai megtagadják a reformokban a részvétet addig, míg a közjogi kérdések elintézve nincsenek, így járt el Kerkápolyi is Ghyczy ellenében, így Majláth István, de ez irányban a többiek által nem is álmodott magaslatra emelkedett Petrovay, ki teljesen ignorálta azt, mi a ma országgyűlésen történt. A miniszterelnök azon állításával szemben, hogy a múlt országgyűlésen alkotott törvényekben oly kérdések vannak békés utón megoldva, melyek békés utón még soha nem oldattak meg, megjegyzi, hogy sok példát mutat föl a történelem, mely szerint nemzetek leglényegesebb jogaikat az erőszaktól lesújtva elvesztették, de arról, hogy azokról önmaguk mondtak volna le, a múlt országgyűlés mutatta az első példát. Alaptaim szerinte a miniszterelnök azon állítása, hogy a múlt országgyűlésen az ellenzék akadályozta meg több reformkérdés megoldását. A miniszterelnök figyelmeztetett, hogy az ellenzék legyen komoly, ne követeljen mást, mint amit igazin akar, és ne ás°a alá a kormány hatalmát és tekintélyét. Azt nem lehet mondani egy pártról, hogy amit követel, azt nem akarja komolyan, amidőn e pártnak még nem volt tere ezt bebizonyítani. Az országgyűlés tekintélye azon jogkörtől függ, melylyel bír, és attól, miként használja azt föl; a jogkör megcsonkítása a múlt országgyűlésen a többség által vitetett végbe, és ezért felelős. Sem ő, sem senki elvtársai közül arra, hogy a kormány törvényes rendeletei ne teljesítessenek, nem izgatott soha, sőt mndig hirdették az azok iránti kötelezettséget. A megyékben elkövetett hibák a megyei testületek helyelán szervezetének következményei. A többség szónokai azt állítják, hogy ezek miatt a kormánynak nincs tekintélye, hogy alábbszállott a törvények iránti tisztelet és a hazafiaság. Minthogy a megyei bizottságokban, a tisztviselők közül a roppant többség a jobboldalhoz tartozó, azt lehetne mondani, hogy a hibákért ezt ér a felelősség. A miniszteri kinevezés bizonyosan nem fogja megnemesíteni a jellemeket, azért ez álta a bajon segítve nem lesz. Ha a jobboldal szónokai az országnak két év óta mutatkozó anyagi előmenetelét az általuk teremtett kiegyezés következményének mondják, joga lesz az ellenzéknek akkor, midőn csapások fognak bennünket sújtani, melyekkel már most is fenyegetve vagyunk, azt mondani, hogy annak okai ők és intézményeik. Bujanovics ellenében megjegyzi, hogyha nem " népszerű azon politika, melyet a jobboldal követ, ez esetben az itt ülő többség — úgymond— nem kifolyása a nép bízatnának, vagy ha annak kifolyása, s önöknek ezt kell mondaniuk, s nekünk ezt kell hinnünk, akkor azon lemondó házsfiui szerep, mely a népszerűség ellmébe is hű marad elveihez, minket illet és nem önöké". Mindkettőt egyesnem nem ehet. Zsedényi éljárását csak következettnek tartja. Zsedényi küldött azon sielem ellen, mely a 48-ki törvényeket teremtene, évtizeden keresztül, küldött azóta, küzdött oly időkben, midőn ez megovatás és kórhostatást vont reá az egész országbaa. Most elvei győzelemre jutottak. Nem ismeri pártja körében azon tisztátan elmekét, melyekről Zsedényi szött, de ha igenek csatlakoznának hozzájok, ezeket el fogják maguktól távolítani tüdni, és óhajtja, hogy a többség sünte igy tegyen majd. Fe hívja Zsadányit, kinek beszéde érvelését régebben már olvasta, mutassa ki neki, mikor lépett föl a balközép az egyezményeken? Igenis föllépett és föl fog lépni az egyezmény módozata ellen. — Kérdi továbbá, mikor hizelget pártja elérhetnek vágyaknak ? Nem azok zavarják meg a balhékét, kik a törvényes kormány rendeletei megtartását hirdetik; azoknak sem sikerül ez soha, kik ezt csélul tűzték ki maguknak, mig egy csökönyös párt, mely hosszú időkön keresztül a nemzet jogosult kívánalmai teljesültét lehetlenné teszi, meg nem adja a kedélyeknek azon elkeseredést, melyet azoknak, kik a rend megbontására törekszenek, előidézői nem, csak fölhasználni lehet. (Fölkiáltások a jobboldalon. Hol van az a párt ?!) Ha igaza volna Kötvösnek, hogy azon ellenzéki képviselők, kik bizonyos vállalatokban, melyek fönmaradása a jeles állapot tartós ligától függ, részt vesznek; ez a állapot tarthatatlanságáról még nem lehetne oly erősen meggyőződve, mint hirdetik, ez esetben több minisztertársa a Bach- és Schmerling rendszer állandóságáról vot meggyőződve, mert azon időkben ily vállatoknak élén állottak. Ellent mond Eötvös azon állításának, hogy az ellenzéki javaslatok egyikének elfogadása által a reformkérdések megoldása halasztaniés el. Az időveszteséget, mely új közjogi alap megvitatása és elfogadása által bekövetkeznék, kipótolná a reformoknak gyorsabb és azálszerűbb keresztülvitele. Az igazságügyminiszternek felelve, kimutatói iparkodik, hogy a megkötött egyezmény sem az alkotmányosságnak nem tett eleget, sem annak, hogy bizonyos kérdések sorsa, mindenesetre el legyen döntve. Nem lett-e volna jobb a közösen érdeklő viszonyokat ép úgy elintézni, mint elintéztetett a kereskedelmi szerződés és a verrndszer ? Áttér e után a kisebbségnek 1866-bam készi- / tett és később visszavont javaslatára, és kimutatni iparkodik, mennyivel jobb az a megsértöttnél. Kernápolyit, ki azt állítati, hogy az osztrákmagyar monachit elnevezés azért fogadtatott el, mert ezt az ellenzék a delegálóban kérte, fölhívja, járjon jobban végére a dolognak, mert emlékező tehetsége e részben megessza. — Igaz, hogy a vöröskönyvben csak osztrák császárságról lévén szó, szóló azt mondotta, hogy e helyett 125. szám. Csütörtök, június 3. 1869. 20. évi folyam. Szerkesztési Iroda : tere ?. sein». I. «inelei B lap **.*11 «mirfaitt Uletfi minden UUatndB iMrmentstlsB levelek (teák ismert kenuktól fogfedUtnAk «1. Kiadó hivatal: Fareneslak Ur» 7. «sím A lap tnji^ risik Ü1®18 kft* ^ menyek («Kifizeti»! p*n* , kia.Va kiroli panMrok, hirdetirniejek » kiadó hivatalból futA«md«kPESTI MPLO REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán helyben, hizhoa hordrat Félévre ..... 11 frt. Évnegyedre .... 8 frt. Rkj hóra .... 1 frt. Az esti kiadás kflkSnkfűdéseért feltüfisetée havon kint . . 30 kr. Hirdetményeit díja: 7 bixiboe petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj kfllBn 30 njkr. Nyilt tér : b hasábos petit sor 1S nikr. ■■■rí Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ Előfizetési ár: Égési évre 24 forint. Fél évre 12 „ Negyed évre 6 „ Egy hóra 2 „ A „Pesti Napló“ kiadó hivatala. 4% Mindazon t. előfizetők, kik a „Pesti Napló“ jelen II negyedévi folyamára 6 írtnál kevesebbet küldtek be, szíveskedjenek a hiányt annál inkább azonnal utánküldeni (legczélszerűebben pedig postai utalványnyal, mint amelynek bérmentesítésére csak 10 kr szükségeltetik) minthogy e hiány miatt csak a két hónapos előfizetők közé, vagyis apri—májusra írattak be. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala.