Pesti Napló, 1874. június (25. évfolyam, 124-147. szám)
1874-06-03 / 126. szám
Budapest, Szerda junius 3.18.– 25 évi folyam. 126. szám. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kiadó-Iivatal: Barátok tere, Athenaeum-épülete A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI MPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek? Postán küldve, vagy Budapes toruhához hordva reggeli és esti ki° adás együtt; 3 hónapra • . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . 12 — . Az esti kiadás postai különküldéséért felül fizetés évnegyedenként 1 ftfrint. Az előfizetés az év folytán*minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. — Hirdetése!? szintúgy mint előfizetésök a KIADÓ-HITATALBA, Barátok-fere, Athenaeum-épek küldendők. Előfizetés a PESTI VPLT-n. Előfizetési árak: Egész évre .... 14 frt Félévre................................12 frt. Negyedévre ... 6 frt Egy hóra .... 2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló* kiadóhivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló" szerkesztő és MlMala, wn)<nniiiiii)iiikaagzaa—n——■»—B—'—11—bb Budapest, junius 2. A tót gymnasiumok ügyében számos felszólalást vettünk. A felvidék több városa, egyes orsz. képviselők és lapunk több barátja elhalmoz levelek és kérdésekkel. Némelyek, — mint leveleikben mondják — fel akarják deríteni az ügyállást, mások azt kérdik: vájjon a habozás, — a »gyávaság« politikájának akarunk-e szószólói lenni s nem látjuk-e az időt elérkezettnek arra,hogy a felsővidéki »pánszláv« agitatiónak végevettessék ? Mind e kérdések és felszólalások egyenest kötelességünkké teszik, hogy ez ügyre ismételve visszatérjünk. Mindenekelőtt a »Reform« ügy felszólalását kell helyreigazítanunk. Laptársunk azt olvassa ki vasárnapi czikkünkből, hogy mi a kormánynak azt tanácsoljuk, hogy a minisztérium ez ügyet már most, míg a kormány által elintézve nincs, a képr.ház elé terjeszsze, s erre a tanácsra azt mondja, hogy ez »rész.« Laptársunk olyasmit kárhoztat, amit mi nem állítottunk. Mi arra fektettünk súlyt, hogy az összes vizsgálati iratok s az okok és szándéklatok, melyek e tárgyban a kormányt vezették, a nyilvánosság elé juttattassanak s ennek egyik eszközéül ajánlottuk az ügynek a képv.ház elé terjesztését valamely interpellate alkalmából. Egyébiránt örülni fogunk, ha a kormány a nyilvánosság elé terjesztést más után és előbb is eszközli, mert ha már bele is kell törődnünk abba, hogy a magyar kormánynak a pénzügyi és más anyagi dolgokban történt intézkedéseiről Bécsből értesüljünk, aztán még sincs egészen helyén, hogy a »pánszláv« mozgalom egyes fázisairól és az e tárgyban folyó vizsgálat részleteiről a »pánszláv« lapokból értesüljünk, és tény, hogy ez idő szerint ez ügyben a »Szlovenszke Novine« képezi a magyar lapok kütforrását. Ami a dolog lényegét illeti, legyenek meggyőződve laptársaink szintúgy, mint azok, kik levelekben hozzánk kérdést tesznek, hogy az indignatio bennünk a szóban levő üzelmek felett nem kevesebb, mint bennük. A különbség legfölebb az, hogy mi ez ügyben sem vetkőzhettünk ki a komoly józanságból, hogy bizonyos gyakorlati érzékkel tekintjük a dolgokat s nem becsüljük oly nagyra a meglehet jó akaratú, de kevés sikert ígérő üres declamatiót, mint a valóban orvoslást nyújtó intézkedések sikerre vezető komoly megfontolását. S nem tehetünk róla, de ha arról van szó, hogy tanintézetek bezárattassanak, megfontolásra méltónak tartjuk azt is, hogy mit állítsunk a megszüntetett tanintézetek helyére? Mi — legalább részünkről — nagyon nehezen elviselhetőnek tartanók azt a vádat, hogy a magyar állam bezáratja a tótságnak saját erejéből állított tanintézeteit, de nem gondoskodik e vidék kulturális szükségleteiről. Azért is hangsúlyoztuk az e vidékeken állítandó állami gymnásiumok szükségét, amely óhaj hangoztatásával — meg vagyunk győződve — kifejezést adtunk azon hazafias felvidéki körök kivonatának is, melyek ama tót gymnásiumok megszüntetését követelik. E gymnásiumok megszüntetése, illetőleg az ezekre gyakorlandó szigorúbb felügyelet azonban nagy akadályokba ütközik. Nem a vizsgálat eddigi eredményeire célozunk. A vizsgálat eddig azt constatálta, hogy ez intézetekben idegen, nem magyar szellem uralkodik , de hisz e vizsgálat nincs még befejezve. Bármit derítsen ki azonban a vizsgálat, törvényes rendelkezések nem létében, a folytonos erélyes felügyelet, mely sok mindent megváltoztathatna, sikerrel nem gyakorolható. Még a vizsgálat foganatosítása tárgyában is az ev. hitfelekezet részéről a kormány s a felügyelő között igen lényeges differenciák merültek fel, melyek e pillanatban nincsenek még elintézve. Azért is sürgetjük mi a középtanodai törvényjavaslat tárgyalását, azért is ellenzik azt némely oldalról. Azon orsz. képviselők tehát, kik ez ügyben egy nagy fontosságú kérdést látnak, szavazzanak arra, hogy e javaslat most, minden hosszas, czélszerűtlen viták nélkül, törvényerőre emeltessék s nagyobb szolgálatot tesznek az ügynek, mint az igen jóakaratú, de pozitív czéllal nem bíró declaratiókkal. Ami a kérdéses gymnasiumoknál alkalmazott tanárokat illeti, azok — ha minden szláv szentre kikeresztelkednek is — többnyire fűzfapoéták, jelentéktelen írók és igen szűk körben ismert professorok. Némi fontoskodással szerepre tettek szert azzal, hogy rettenetesen játszák a szlávot. Ne tegyük őket olcsó martyrokká és ne adjunk nekik jelentőséget. Azáltal, hogy egyszerre vettetett fel e gymnasiumok ügye, bizonyos solidaritás fejlődött ki közöttük s ami törvény létében, egyszerű közigazgatási kérdés : az ma közel áll hozzá, hogy nagy arányú nemzetiségi kérdéssé legyen. Menjen a maga módján a vizsgálat tovább, alkossuk meg a középtanodai törvényt, állíttassanak fel a felvidéken az államgymnasiumok és meg vagyunk győződve, hogy e kérdés, mely ma oly nagy zajt üt, elveszti élét és megoldathatik anélkül, hogy ezzel telelármázzuk Európát. Kétségkívül nagy mulasztás volt, hogy ennyire fejlődhettek a dolgok. Ennek azonban részben mi is okai vagyunk. 1868 óta beszélünk a gymnasialis törvény szükségességéről — és ma is el akarjuk halasztani. Ama gymnásiumok egy igen előkelő férfia közelebb így nyilatkozott előttünk : »Az önök szemében egy nagy hibánk van,beismerjük.Önök nekünk nem állítottak iskolát, állítottunk magunk és mi nem magyarosítunk. Ez igaz. De más hibánk nincs ; növendékeink úgy szeretik a hazát, mint önök.« Természetesen figyelmeztettük, hogy e gymnasiumokban uralkodó szellem a hon egyes népfajai közötti gyűlölködésre vezet, mire sok mindenféle biztosítás következett,ami azonban a dologhoz nem tartozik. Ismételjük: alkossuk meg a középtanodai törvényt, szigoríttassék az állami felügyelet, s lesz elég mód és út arra, hogy a nemzetiségek kulturális törekvése ne legyen ellentétben a hazafias szellemmel. Az említett módok nélkül lehet szájaskodni sokat; — positive segíteni a dolgokon azonban keveset; — higgyék el, nagyon keveset. Budapest, június 2. (Az egyesült vasúti s pénzügyi bizottság) tegnapi ülésében a meghallgatások, illetőleg az írásban beküldött nyilatkozatok felolvasása után a bizottság bizalmas tanácskozást kezdett a fölött, hogy mikép folytassa a további teendőket. A felszólalt tagok egynémelyike különösen kiemelte, hogy nyilatkozatát csak e bizottság körében elmondottnak kívánja tekinteni. Azért részünkről tartózkodtunk annak közlésétől, és ma a bécsi lapok sürgönyei közt a következőket olvassuk : »Csengery jelenti, hogy az angol-osztrák banktól eddig nem érkezett semmiféle nyilatkozat, bár erre a kormány útján fel lön szólítva. Az eddig beérkezett többi válasz az albizottságnak adatnék át, hogy róluk jelentést tegyen. Wahrmann az albizottság működését gyorsítandónak tartja, mert az új ülésszakban a pénzügyi s vasúti bizottságok újból választatnak. Zsedényi azt hiszi, hogy jót tenne az albizottság, ha mielőbb azon eredményre jutna, melyet egyedül tart helyesnek, t. i. hogy az összes irományok további elintézés végett az igazságügyi miniszternek adassanak át, nem pedig hogy az ügy esetleg a télig elhúzódjék. Csengery indítványára azonban az albizottságnak nem adatik külön utasitás. Ezzel a kihallgatások be lettek fejezve.» (A magyar kölcsön.) A »P. Lt.« jun. 2-káról a következő bécsi sürgönyt közli: Hansemann, az orsovai csatlakozás biztosítása előtt vonakodott az uj magyar kölcsön érdekében Londonba utazni, miért is Weninger ide visszatért. A Hansemanntól tegnap érkezett azon tudósítás folytán azonban, hogy ő a magyar-román vasúti conventió megkötése után most már hajlandó Londonban közbenjárni, Weninger ma ismét Hansemannhoz utazott, kivel azonnal Londonba megy. (Soha sem kétkedtünk a dolgok ily fordulatán.) (Prato osztrák képviselő és lelkész), ki tudvalevőleg a hitfelekezeti törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával a javaslatokra szavazott, a trienti püspök előtt utólag visszavonta szavazatát. Az illető nyilatkozat így hangzik : Főtisztelendő püspöki ordinariatus Trientben. Kötelességszerűen engedelmeskedve a főt. ordinariatus ismételt felszólításainak, alulírott katholikus papi minőségében kijelenti, hogy a kormány által előterjesztett s az állam és az egyház külső jogviszonyaira vonatkozó törvényjavaslatokra a parlamentben adott minden szavazatát visszavonja s ezt a jelen irattal vissza is vonj , minthogy a főt. ordinariatus ezen törvényjavaslatokat a május 7-ki pápai encyclikával s Ausztria főtisztelendő püspöki karának idevonatkozó nyilatkozataival ellenkezőknek ítélte. Alulirott ezen nyilatkozatokat minden fenntartás nélkül adja, s a főt. ordinariatust egyúttal felhatalmazza ezen egyszerű és föltétlen nyilatkozatát mindazon publicitásban részesíteni, melyet szükségesnek vagy opportunusnak tart. Pest, 1874. május 22. Giovanni Prato, pap.« A »Trentino«, a tiroli olasz párt közlönye, e nyilatkozatot igen élesen bírálja s párhuzamba helyezi ama programmal, melynek alapján Prato abbé urat megválasztották, kinek csakugyan nem marad más teendője, mint leköszönni képviselői állásáról. A romániai vasuti csatlakozások ügyében folyt alkudozások története. Illetékes helyről veszszük a következő közleményt : Midőn az alkudozások a románai két vasúti csatlakozás ügyében f. é. május havában fölvetettek, a magyar kormány azon alternatívát tartotta szem előtt, hogy vagy építtessék ki az orsovai és tömösi csatlakozás egyszerre, vagy ha a román kabinet ezt el nem fogadhatná, kötelezze magát azon két vasúti vonalon, mely Romániából Magyarországba fogna vezetni, t.i. a plojesti-tömösin és galacz-orsovain személy és áruszállításban egy és ugyanazon tarifának elfogadására és fenntartására. Ez utóbbi pont szerepel a jelen alkudozások folyamában, mint a Romániával kötendő szerződésnek 6-ik pontja. A romániai kormány, mely az orsovai csatlakozást legalább egy évvel előbb óhajtotta létesíteni, mint a tömösit, s így a két vonal együttes megnyitására kezdetben semmi hajlamot nem árult el, az alkudozások megindultával május 24-én tárgyalási alapul csak a hatodik czikket fogadta el, de ezt is azon feltétellel, hogy a magyar kormány viszont a Románia felé ágazó saját két vonalára hasonló eljárást kövessen. Romániának egyoldalú tarifa kötelezettségében megalázó, sőt sértő követelést láttak Bukarestben olyannyira, hogy ha a magyar kormány a tarifa tekintetében a viszonosságra ráállani késznek mutatkozott volna, a tömösi vonal kiépítésére némi kedvezés látszott elérhetőnek. A magyar kormány azonban eredeti álláspontjától nem vélt tágíthatni és sietett annak kellő indokolásával a romániai kabinetet meggyőzni feltételei jogosultságáról. A viszonosságot nem fogadható el, mert míg Romániánál két, még kiépítetlen vonalról van szó, melyeknek társulatai szerződésileg nem biztosítják: a magyar kormánynál két, már régóta kiépített vonal t. i. a temesvár-pest-marcheggi és brassó-nagyvárad-czegléd-pesti jön kérdésbe, melyeknek társaságai már szerződésileg biztosított és nem alterálható jogokkal bírnak. Ami a romániai kormány által felhozott azon ellenvetést illeti, hogy a 6-dik czikknek egyoldalú elfogadása megalázó momentumot rejt magában Romániára, e nézetben a magyar kormány annál kevésbé osztozhatik, miután Romániának korlátlan szabadsága a tarifa meghatározásában meghagyatik és csupán azt követelte, hogy a két vonal közül kedvezményben egyik sem részesíttessék. Ez kifejtvén, értésére adta egyúttal a magyar kormány a romániainak, miszerint nem idegenkednék a 6-ik czikk elejtésében megnyugodni, amennyiben a bukaresti kabinet a kérdéses vonal együttes megnyitását elfogadná. A romániai kormány ez indokolás után sem látszott hajlandónak engedni, a viszonosságot még mindig fenn akarta tartani, s a két vonal együttes megnyitását, tekintettel a közvéleményre és a kamarák hangulatára, ellenezte. E magatartása határozott kifejezést nyert a romániai kormány elnökének május 28-án tett azon kijelentésében, hogy a minisztertanács a 6-ik czikket semmiféle formulázásban nem fogadhatja el és a tömösi vonal megnyitását illetőleg legfelebb azt az engedményt teheti, miszerint az orsovai csatlakozás megnyitását három és fél évről 4 évre, a tömösiét 4 és fél évről 5 évre teszi, ami a cabinet nézete szerint majdnem egyértelmű a két vonal együttes megnyitásával. Ily viszonyok közt május 29 én báró Galice osztrák-magyar főconsul Bukarestben viszont a vett utasításhoz képest a magyar kormány álláspontját formulázta ismét, kijelentvén úgy Károly herczegnek, mint a romániai kormánynak, hogy nincs többé reménye a conventiót megköthetni, mivel a bukaresti cabinet sem a 6-ik czikket el sem fogadja, sem a két vonal együttes megnyitásába nem egyez, a magyar kormány pedig ez alternatívától nem tágíthat. E kijelentés fordulatot látszik jelezni az alkudozások folyamában. Még aznap minisztertanács tartatott a fejedelem elnöklete alatt. S az óhajtott megegyezés csakugyan létre is jött a május 30-án tartott miniszteri értekezlet alkalmával, melyben több tekintélyes képviselőn kívül a romániai vasutak igazgatótanácsa is részt vett. Ez értekezletben a 6. czikk mellőztetvén, elfogadtatott az együttes megnyitás 4 év múlva. Az alkudozások, melyekben a magyar kormányt a külügyérség is támogatta, így véget értek, és a szerződés aláíratott. Országgyűlés. A képviselőház ülése június 21. A ház ma tartott rövid ülésében befejezte a gyakorlati bírói vizsgáról és a hamis bukás eseteiben követendő eljárásról szóló törvényjavaslatok tárgyalását. Az előbbi törvényjavaslat fölötti általános vitát Puszky Ágost nyitotta meg, a törvényjavaslat ellen nyilatkozván, mint mely a bírákat értelmi qualificatió tekintetében az ügyvédek alá helyezi, őt támogatták Hoffmann Pál és Horánszky Nándor; a törvényjavaslat mellett szólottak az igazságügyminiszter és Csemegi. A vita nem keltett nagyobb érdeket, miután a felhozott érvek pro és contra eléggé vitattattak az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is. A ház csekély szótöbbséggel a törvényjavaslatot elfogadta a részletes tárgyalás alapjául. A részletes tárgyalás alkalmával dr. Oláh egy kis botrányt csinált a házban. A tisztelt képviselő az utóbbi időben nem igen qualifikálható kifejezéseket iparkodik meghonosítani a magyar parlamentben. Múltkori felszólalásában igen udvariasan megkérte a jobboldal egyik tagját, hogy »nyissa ki a fülét«; ma »Stiefelputzer«-eknek nevezte el a bíróság azon tagjait, kik a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat alapján fognak kineveztetni. Ezért legalább is megérdemelte azon leczkét, melyet ma ismét, és pedig meglehetősen éle-sen, Csemegitől és Somssichtól kapott. A hamis bukás esetében követendő eljárásról szóló törvényjavaslat minden vita nélkül elfogadtatott. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) Tárgyalás alá vétetett a gyakorlati bírói vizsgáról szóló tvjavaslat. Pulszky Ágost úgy van meggyőződve, hogy azon képzettséget, tehetséget s elméleti és gyakorlati biztonságot, melyet a felek és a közönség érdekében az ügyvédtől meg kell kívánni, még fokozottabb mérvben kell megkívánni a bírótól. A törvényhozás sem elméleti, sem gyakorlati kiképeztetés tekintetében nem engedheti, hogy a bírói kar az ügyvédi kar alatt álljon. Ha a törvényhozás a bírói vizsgát könnyebbé fogja tenni, mint az ügyvédit, ebből az fog következni, hogy az, ki az ügyvédi vizsgát sikerrel le nem tette, vagy a doctorátuson megbukott, nem az ügyvédi, hanem a bírói pályára fogja magát szentelni. E mellett az fog beállani, hogy magában a birói testületben szakadás fog történni, el lesznek különítve az alsó bírósági állomások és azoknak betöltése a felső birói állomások betöltésétől. A felsőbb birói állomásoknál okvetlenül meg fog kivántatni a nagyobb qualificatió és csak olyanok fognak kineveztetni, a kik egyszersmind az ügyvédi vizsgát letették. Más részről fognak maradni azok, kik csak a birói vizsgát tették le, kik mindig alsó hivatalokon fognak maradni.Kérdi,várjon a birói testület önbecsérzetére, várjon a birói testület homogenitására fog-e szolgálni az, ha magában a birói testületben lesznek oly reményvesztettek, kik tudják, hogy bizonyos foknál magasabbra soha fel nem emelkedhetnek, kik mindig bizonyos büreaukratikus tevékenységre vannak kárhoztatva, kiknek így semmi ösztönük a tovább haladásra és saját kiképeztetéseikre, semmi ösztönük azon garantia nyújtására, melyek a bíróságot egyedül emelhetik oly polezra, melyre azt a törvényhozás is emelni törekszik. Mindezek folytán tekintve különösen azt, hogy a birói állomások betöltése a jelenlegi tánulás mellett eléggé biztosítva van, e törvényjavaslatnak általánosságban elvetése mellett szavaz Csemegi Károly nézete szerint a kérdés, melyre a ház bölcsessége felelni hivatva van, az váljon feltétlenül és minden körülmények közt szükséges-e az, hogy a bíró azon elméleti qualificatióval bírjon, melyet az előbbi törvényjavaslat az ügyvédre nézve megállapított. Már az ügyvédi rendezésről szóló törvényjavaslat tárgyalása alatt per tangentem megérintetett e kérdés, és szóló akkor azt modá, hogy nem mindazon tudományok ismerete, melyek az ügyvédre nézve elkerülhetlenül szükségesek, követeltetik meg a bíráktól is, legalább nem azon fokban, amely mérvben és fokban azok az ügyvédre nézve elkerülhetlenül szükségesek. Megjelölte akkor szóló a közigazgatási jogot és közjogot. Áttérve Pulszky érveire, megjegyzi, hogy nem hiszi, hogy a fiatal emberre, ha mindjárt birói hivatalra alkalmaztatnék is, amint az iskolát elhagyja, ha aljárásbirónak azonnal kineveztetnék 1500 ft fizetéssel Pesten, 1000 .írttal a vidéken, ez elegendő ösztönül szolgáljon, ha juris doctor, arra nézve, hogy elhagyja az ügyvédi pályának ragyogó kilátásait és átlépjen a bíróba. Meg van győződve arról, hogy azon esetben, ha a doctoratus követeltetnék a bírótól, ha senki sem lehetne még aljárásbíró sem anélkül, hogy a doctoratust letette legyen, első eredménye a törvénynek az volna, hogy számtalanok, akik most a jogi tanfolyamon vannak, azt elhagynák, és sem bírákká, sem ügyvédekké nem válnának. Beállana tehát a szükség a bírói személyzetben, különösen pedig beállana az alsóbb birói fokok betöltésénél. Ami azt illeti, hogy inconvenientia volna abban, hogy ha a birói pályán lévő egyének közt mintegy két kaszt támadna, azoké t. i., kik hoszszabb időre, vagy folytonosan csak az alsóbb fokokra vannak állítva és azoknak osztálya, kik a magasabb képzettségnél fogva a magasabb birói hivatásra vannak qualificálva. Ezen különbség természetes s nincs hatalom, amely azt megszüntesse; mindig lesznek bármely pályának, de különösen a tudományos pályának kitűnő jeles férfiai, kik a természet kincseivel inkább felruháztattak és mindig lesznek olyanok, kik szerényebb körben hivatásuknak becsületesen eleget tehetnek, de legmagasabb poletra természetes gyengeségüknél fogva képesítve nem lesznek. De a bíróság előtt forgó ügyeknek természete is kétféle. Hiszen valamennyi törvények e kétféleséget elismerik, elfogadják és sanctionálják; elismeri a mienk is, midőn azt mondja: egyik része a pereknek a sommás eljárásra tartozik, másik része rendes uton tárgyalandó, az egyik csekélyebb fontosságú, a másik sokkal nagyobb fontossággal bír; az egyiknél a jog , kérdések bonyolódottabbak, — azoknak megítélése, a controversiákon való eligazodás sokkal magasabb qualificatiót kíván, a másik pedig rendszerint — nem kivétel nélkül — de rendszerint a népnek mindennapi érintkezéséből, tehát már ennélfogva is egyszerű ügyekből állván, a ténykérdés constatálásával a jogkérdés eldöntöttnek tekintetik. Ezek megítélése és elbírálása nem igényel nagy képességet , igényel szorgalmat, szakavatottságot, lelkiismeretességet, becsületességet,amazoké pedig ezen tulajdonságokon felül még magasabb qualificatiót is igényel. Szóló tehát inconvenientiát nem lát abban,ha azok, kik az ügyvédségről térnek át birói pályára és magasabb qualificatióval birnak, magasabb birói fokra emelkednek , míg amazok, kik ezen képesség hiányában nem alkalmasak magasabb birói functióra, mint járás vagy aljárásbirák csekélyebb ügyek elintézésével foglalkoztatnak. Ajánlja a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés.) Pauler Tivadar igazságügyminiszter: Az 1869. IV. t. sz. a birói qualificatiót megállapította, és azt mondotta: biró lehet az, a ki ügyvéd vagy aki a birói vizsgát letette. A birói vizsga mikénti letétele iránt nincs törvény és ennél fogva, ha ezen törvényjavaslat elvettetnék, még mindig megmaradna a törvény rendelete, de az szabályozva nincs. Akik tehát azon ezért el akarják érni, hogy meritorius különbség ne legyen, azonak szigorúbb qualificatiót kellene ezen törvényben a bírákra nézve követelni ; de nem ellenezni, hogy alkottassák oly törvény, melynek megalkotása már egy előbbi törvényben meg van rendelve, és amelynek eddig nincs teste, nincs alkalmazása az életben. Amazokra hogy miért szabott különböző qualificatiót a törvényhozás 1863-ban a nélkül, hogy akkor az ellen valaki felszólalt volna, mert történtek ugyan módosítványok, de nem a dolog meritumára, kétségkívül az, hogy az ügyvédi diploma egyszerre állást ad, míg a birói csak képességet a bírói hivatalnak netalán jövőben leendő elnyerésére. Ami Pulszkynak azon állítását illeti, hogy a törvényjavaslat által a bíróságok körében két osztály támad, megjegyzi, hogy a mostani bírói törvény megkívánja attól, ki bíróvá lesz, hogy elméleti, netalán kisebb képességét hosszabb gyakorlat által pótolja, mert nem neveztetik mindjárt bíróvá, hanem mint aljegyző vagy jegyző kezdi működését.Ez által nem teremtetik két külön osztály, akár ezen akár azon qualificatión állapíttassék meg,elő fog léptetni, ha arra érdemesnek, képesítettnek bizonyul. Hiszen meg van azon különbség most is Erdélyben, de meg van még a váltótörvényszéki bíráknál is; az 1840. t. sz. más vizsgát rendel azokra, kik csupán bírák akarnak lenni, és mást azokra, kik váltó-ügyvédek akarnak lenni, de azért szóló soha sem hallotta azt, hogy ez valami különbséget szült volna akár az életben, akár az illetők állására nézve, de aki eddigi magyar törvénykezési viszonyainkat ismeri, tudni fogja, hogy a mi törvényeink csak azt kívánták, hogy az illető törvénytudó legyen. Voltak ügyvédeink, kik nem bírtak mindkét qualificatióval, voltak ügyvédeink, kik nem voltak törvénytudók, de a kettő között azért valami súrlódás, vagy az egyiknek a másik fölé emelkedése egyáltalában be nem következett. A gyakorlati bírói téren szerzett és kifejlett képzettség, szilárd jellem, becsületesség voltak és lesznek mindig irányadók. Ausztriában így van ez és pedig anélkül, hogy a bajok bekövetkeztek volna. A legfőbb ítélőszék tagjainak legnagyobb része Ausztriában oly egyénekből áll, akik a birói qualificatióval birnak és aránylag kisebb azok száma, akik a doctorátust, az ügyvédi képesítést is letették, és azért e miatt a legkisebb baj vagy súrlódás sem keletkezett. De már az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslatban meg van állapítva a kettős quaficáció annyiban, hogy a bírókra nézve kimondatott, hogy akik pl. 3 évig bírák voltak, ügyvédekké lehetnek, ha doctori diplomával birnak, világos jeléül annak, hogy az 1869 iki IV. t. sz. teljes erejében fenn fog tartatni. A jogtudomány három fokú feladatot tűz a biró elé : cavere, agere, judicare; megóvni a feleket, kereseteket indítani és ítélni. A cantelaris juris prudentia szabványait a ház a közjegyzői törvényben már meghatározta az actiókat, a kereső jogtudomány lehetőségét meghatározta, az ügyvédi rendtartás, a birói qualificátiót az ítélői képességre nézve, viszonyainknak és azon sarktörvénynek, mely a birói qualificátiót szabályozza, az 1869. IV. t. cz.-nek megfelelőleg most van hivatva a ház megszabni. Ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Hoffmann Pál az igazságügyminiszter beszédére megjegyzi, hogy az általa idézett törvényből még nem következik az, hogy ilynemű birói vizsga hozassék be. Az 1869. IV. törvényt igen sok módon ki lehet elégíteni, de hogy ily tartalmú törvény fogadtassák el, azt azon előzményből nem tartja helyesen következhetőnek. Kijelenti, hogy azon indokból, melyeket Pulszky felhozott, nem fogadja el ajavaslatot s felkéri azon képviselőket, kik oly meleg szavakkal hangoztatták az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az igazságszolgáltatás érdekét, részesítsék a bírákat is e kedvezményben, legyenek eltéve annak szükségétől, hogy a bírák tekintélyét is emelni kell, (Helyeslés a szélső baloldalon) és részesítsék a bírákat is azon garantiákban, melyekben az ügyvédeket részesítették, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert szóló nagyra tartja ugyan az ügyvédeket, de az igazságszolgáltatás érdekében a birói kar rendezését is szükségesnek tartja. (Helyeslés balfelől.) Pauler Tivadar igazságügyminiszter megjegyzi, hogy nézete szerint is abból,hogy az 1869.4. t. sz. megállapította a birói vizsgát, nem következik, hogy ezt a törvényjavaslatot kell elfogadni és világos az is, hogy a törvényt, melyet egyszer hoztak, el is lehet törölni, de addig, míg a törvény eltörölve nincs, kötelessége a törvény végrehajtását és alkalmazását teljesíteni annak, akit a törvény erre kötelez. Az igazságszolgáltatás érdeke megkívánja, hogy a bírói karnak méltósága és képessége kellően megóvassék, de figyelmezteti a házat ismételve arra, hogy a birói qualificatió nem szerzi meg a birói állomást, hanem ezt hosszabb szolgálat és hosszabb bíráskodás folytán ő Felsége nevezése adja meg. Ha a törvényhozás oly szigorúan szabja meg a qualificatiót, mint az ügyvédekre, előreláthatólag nem találkoznának kellőleg képesített emberek az alsó bírói hivatalokra, és így nem is szerezhetnék meg azon praxist, mely a bírónak szükséges magában a bíráskodás gyakorlásában. (Helyeslés.) Horánszky Nándor : Ami a miniszter azon argumentumát illeti, hogy az ügyvédséghez való jogosítvány az ügyvédi diplomával meg van adva, míg a bíráskodásra csak ő Felsége kinevezése adja maeg a jogot, megjegyzi, hogy épen a múltak, és leginkább az utóbbi organisatió fényes példáját adta annak, hogy a kinevezés nem garantia a qualificatióra nézve, hanem garantia egyedül a tudomány, melynek emelését az indítvány czélozza. (Zajos helyeslés balfelől.) Pártolja Pulszky indítványát. (Helyeslés.) Schmausz Endre előadó megjegyzi, hogy ha arról volna szó, hogy a bíró elvonassék azon óhajától, hogy a doctorátust letegye, akkor értené a felhozott ellenvetéseket. De hogy épen akkor, midőn oly irányban akarja a ház a bíróságoknál a qualificatió kérdését megoldani, mint ezt épen azok, kik most ellene nyilatkoznak, az ügyvédségi törvénynél sürgették, ezt nem érti. A gyakorlati bírói vizsgának két célja van: az egyik az, hogy a jogászság, amint bevégezte tanulmányait, lehetőleg mindjárt bevonassák a bíróságok körébe, hs úgyszólván egyetlen egy órát se veszítsen el másra, mint saját jövőjének előkészítésére; a másik pedig az, hogy egy elméleti és gyakorlati képességét ép úgy ellenőrző, tehát az ő saját felfogása körébe eső, így rá nézve természetesebb és egyszerűbb vizsga által mód nyújtassék az államnak arra, hogy az ő szakképzettségéről bizonyítékot szerezhessen magának. Ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. A ház 93 szavazattal 82 ellenében a tvjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadta.