Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-22 / 292. szám
4 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ 1894. október 22. 292. szám. ivadékai (akik vérbeli hercegek), ha huszonöt évüket betöltötték, a korona beleegyezése nélkül is megnősülhetnek, ha e szándékukat egy évvel előre bejelentették és ha ez év leforgása alatt a parlament két háza nem nyilatkozott a kérdéses házasság ellen. Minthogy Teck Adolf herceg II. György királynak egyenes ivadéka, mert fia a Cambridgei hercegnek, aki III. Györgynek tizedik gyermeke volt, rendes körülmények közt, ha a koronával ellenkezésbe jönni nem akart, szüksége volt arra az engedélyre, amelyet annak rendje és módja szerint most meg is kapott. — Az uj romániai követ, Károly román király, mint Bukarestből táviratozzál, tegnap fogadta a pelesi kastélyban gróf Welsersheimb Rudolfot, az uj osztrák-magyar követet és gróf Goluchowski Agenort, az eddigi követet, aki visszahívó levelét adta át. A váltott beszédek jellege nagyon barátságos volt. A fogadás után az új és a volt követ feleségükkel együtt udvari villásreggelin vettek részt. Gróf Welsersheimb Rudolf csaknem harminc éve működik a diplomáciai pályán és ez idő alatt alkalma nyilt a diplomáciai szolgálat minden ágával alaposan megismerkedni. A konstantinápolyi, berlini és pétervári nagykövetségeknél volt alkalmazásban, mígnem 1888-ban a brazíliai osztrák-magyar követség vezetésével bízták meg. Ismételten beosztották a külügyminisztériumba s 1890-től mostanig a második osztályfőnöki állást töltötte be. Welsersheimb a porosz származású Üchtritz Hildegardot birja feleségül. Gróf Goluchovszki Agenor, az eddigi bukaresti követ 1870-ben lépett a diplomáciai szolgálatba. Pályája első éveiben a berlini és párisi nagykövetségeknél szolgált, és miután egy évig a központba működött, újra a párisi nagykövetséghez nevezték ki tanácsosi ranggal. 1887-ben nevezték ki bukaresti követté. Ez állásától való távozása még nem jelenti végleges nyugdíjazását, de egyelőre nagykiterjedésű birtokára vonul vissza. — Kis főhercegnők kalandja. Frigyes főherceg pozsonyi hadtestparancsnok családja jelenleg Weilburgban van látogatóban, ahonnan a következő mulatságos történetkét írják: A főherceg négy leánykája nevelőnőjük kíséretében szüretelni járt egy szomszéd faluban, Weikersdorfban és onnan egy-egy kis kosárka szőlővel a karjukon gyalog mentek a szőlőkön keresztül haza. Egyszerre csak előttük termett a csősz, s hangosan reájuk förmedt. Diadalmasan jelentette ki, hogy végre valahára elcsípi a tolvajokat, akik a szőlőt régóta dézsmálják és hogy nagyon jól ismeri őket, mert már napok óta leskelődik rájuk. A négy kis főhercegnő és az aja megmondották a buzgó csősznek, hogy ők most járnak erre először, és hogy a szőlőt ajándékba kapták, de a kötelességtudó ember minden áron be akarta őket kisérni a polgármesteri hivatalba. Szerencsére egy weikersdorfi polgár jött arra, aki megismerte a főhercegnőket és felvilágosította a csőszt tévedéséről. A csősz erre térdre esve kért bocsánatot. A társaság jókedvűen folytatta útját haza felé, ahol a víg kaland elbeszélésével nagy derültséget okozott. — Justh Zsigmond temetése. Tegnap temették el Szabad-Szent-Tornyán a Cannesban elhunyt Justh Zsigmondok A gyászszertartásról tudósítónk a következőket táviratozza: A tegnapi nap folyamán körülbelül kétezer ember gyülekezett össze Szabad-Szent-Tornyán, hogy a végső tisztességet megadja a fiatalon elhunyt írónak, a szeretett földesurnak, a hűséges barátnak. A szomszédos faluk lakossága teljes számban megjelent, sokan jöttek Budapestről is, közöttük Veress József és Endrey Gyula országgyűlési képviselők. A bánfalvai és szenttanyai olvasóegyesületek tagjai fekete zászló alatt gyülekeztek a halottasház előtt. A ravatal az első emeleten fekete posztóval bevont szobában volt felállítva s fekete posztó borította a lépcsőház falait is. A gyászszertartás délután négy órakor kezdődött, óriás tömeg kísérte a koporsót a sírig, amelyet a halott által épített görög színház nézőterének közepén ástak. Justh Zsigmond páholyának helyét már tegnap kőkereszt jelezte. E kőkereszt körül halmozták föl a tömérdek koszorút. Koszorút küldöttek: gróf Batthyány Lajos és felesége (Felejthetetlen barátunknak,) Hubay Jenő és felesége (Justh Zsigmondnak, a lánglelkű költőnek és legjobb barátunknak,) Czóbel Minka, Zakorszka Repasine, báró Révay Gizella (Őszinte részvételéül,) Szenttornya község elüljárósága (Justh Zsigmondnak, szeretett dísztagjának, Bánfalvi Olvasókör, Wohl Janka (Elvesztettünk, de nekünk nem haltál meg!) báró Révai Simon (Legjobb barátomnak,) az Országos függetlenségi és 48-as párt, a szenttornyai olvasókör és bérlő társaság. A család koszorúinak felirása a következő volt: „Justh Zsigmondnak» felejthetetlen forrón szeretett fiunknak — István és Matild,“ Matild néni „Szeretett Zsigámnak,“ „A felejthetetlen testvérnek és sógornak — Gyula és Vilma,“ „Forrón szeretett Zsiga bácsinak — Matild, János, Elza, Lipót, Margit.“ A sírnál Czóbel István mondott megható beszédet. — A vakok feltevője. Az utóbbi napokban halt meg Brightonban dr. William Moon, a vakok számára való nyomtatás feltalálója. Dr. Moon 1840-ben, mialatt papi pályára készült, elvesztette szemevilágát. Brightonban azután menedékházat alapított vakok számára s föltalálta és tökéletesítette azt a módszert, amely a vakoknak lehetővé teszi, hogy a tapintás érzékének segítségével olvassanak. A Moon-féle nyomtatás máig 476 nyelven és nyelvjárásban van használatban. — Egy főispán esküvője. Mint lapunknak írják, Lányai Sándornak, Ugocsa megye főispánjának tegnap volt az esküvője Nagyszőllősön a református templomban tasnád-szántói Becsky Emil leányával, Idával. Az eskető szertartáson jelen voltak: Lányai János Máramaros megye volt főispánja, továbbá idősb Lányai Sándor, Meliorisz Miklós Szentpáli István alispán és Hagara Viktor, mint tanult. A padokat Ugocsa megye gégész tisztikara és előkelő közönség foglalta el. — A Kereskedelmi és Iparcsarnok bankettje. Az Országos Kereskedelmi és Iparcsarnok tegnap fényes lakomával avatta fel uj helyiségeit. A banketten jelen voltak többek között: Matlekovics Sándor és Bessenyei Ferenc országgyűlési képviselők, Brázay Kálmán, Saxlehner Árpád, Weisz Bertold, Fürst Jakab, Fischer Ignác, Kanczer Kálmán, Szterényi iparfelügyelő. Az első felköszöntőt Matlekovics Sándor mondotta, aki a csarnok és a magyar kereskedelem és ipar felvirágzására emelte poharát. Dr. Herzfeld Matlekovics Sándort, mint a csarnok elnökét és megteremtőjét s mint a magyar közgazdaság egyik kitűnő vezérét éltette. A csarnok iránta való ragaszkodásának azzal is kifejezést akar adni, hogy mellszobrát a csarnok számára megrendelte. Szóltak még dr. Schulhoff, Bessenyei Ferenc, Brázay Kálmán, Fürst Jakab, Weisz Bertold és többen. A társaság éjfélutánig együtt maradt jó hangulatban. — Mi a vasút ? Német alapossággal és velősséggel felel meg erre akérdésre a német Reichsgerichtnek egy polgári ügyekben hozott következő döntvénye: A vasút személyeknek, vagy tárgyaknak nem egészen jelentéktelen térbeli távolságokra, fém-alapzaton való ismételt tovamozgatására irányuló vállalat, mely alapzat a maga tömörségénél, összealkotásánál fogva nagy súlytömegek szállítását, illetőleg a szállításra irányuló mozgás aránylag jelentékeny gyorsaságának elérését van hivatva lehetővé tenni és eme sajátossága következtében, kapcsolatban az azonkívül a tovaszállítást célzó mozgás előidézéséhez fölhasznált természeti erőkkel (gőz, villamosság, állati avagy emberi izomtevékenység, lejtős pálya-síkon a szállításra használt edények — kocsik — és azok rakományának már saját súlya is) a vállalat üzemben tartásánál arra hatalmas (a körülményekhez képest csakis az elérni kívánt módon hasznos, avagy emberéletet is megsemmisítő és az emberi egészségre kártékony befolyást gyakorolni képes. — Semmi sem új a nap alatt. Egy német filológus kisütötte, hogy a most oly lelkesedéssel és áldozatrakészséggel felkapott szérum-orvosság épp oly kevéssé új mint bármi is, ami ezen a sártekén látható és feltalálható. A tudós filológus szerint a szérumot már Augusztus császár korában melegen ajánlotta valaki, akinek a neve, habár nem ezen a réven is, fenmaradt a késő utókorra. Ovidius a Remedia amoris című művében ezt mondja egy helyen: Principiis obsta, sero medicina paratur — azaz: Vedd elejét (a bajnak).-szérumból készül az orvosság. Dr. Publius Ovidius Nasonak ez az utasítása egybevág a mai orvosoknak azzal amegfigyelésével, hogy a szérum különösen azokban az esetekben hathatós, mikor a baj még nem mérgesedett el, ezért mondja: principiis obsta! Minthogy a franciák erővel Rouxnak, a németek pedig ugyanolyan nemzeti makacssággal Behringnek tulajdonítják az emberiség emez „új“ mentőszerét, a francia-német háború újabb kitörésének is eleje van véve azzal, hogy az igazi fölfedező egyike azoknak a klasszikusoknak, akik előtt a művelt nemzetek egyiránt fejet hajtanak. Az épülő Fiume. Fiume városa, különösen az utolsó időben, rohamosan épül. Aki pár évig nem látta a város egyes részeit, alig ismerne reájuk. Különösen a nyugati oldal felé épül, keleti irányban a horvát határt jelölő Fiumára gátat vet terjedésének. A népesség szaporodásával alig képesek az új építkezések lépést tartani; dacára a gombamódra keletkező bérházaknak, még mindig nagy a lakáshiány. A Corsia Deákon most több nagy bérház épül, a város felső részén, a Corsóval párhuzamosan haladó nagy körúton pedig már legközelebb hatalmas magánépületek építését kezdik meg. József főherceg villája és a kormányzói palota szintén most épül. Susákon a Tersatto felé épített nagy körutat már nagyrészt elkészítették; e körúton fog épülni a Fiuméból áthelyezendő horvát gimnázium is. — Beteg katonák fosztogatója. A kassai katona kórházban, mint levelezőnk írja, régóta űzött levélfosztogatásnak jöttek a nyomára. Valahogy kiderült, hogy a beteg katonáknak érkezett ajánlott levelekből a pénz eltűnik, a károsultak azonban nem mertek jelentést tenni. A vizsgálatot úgy a posta, mint a kórház alkalmazottai ellen megindították, de eredményt nem értek el. Az egyik kezelő postatisztnek azután az az ötlete támadt, hogy egy megjelölt pénzzel, terhelt ajánlott levéllel kell a tolvajt megfogni. A főposta főnöke ennélfogva Eperjesen fel is adatta a katonai kórház egy nem létező betegére címezve az ajánlott levelet s ezzel a tolvaj meg is került. Kitűnt, hogy a szegény beteg katonákat, akik ajánlott levélben akartak maguknak pénzt becsempészni a kórházba, egy kezelő altiszt károsította rendesen, bízva abban, hogy feljelentést ellene senki sem mer tenni. Ilyen módon nagyon tekintélyes összeget harácsolt össze. Most fogságban van. — Leány rablás Utvin, temesmegyei községben, mint leveleink írja, Bukovitsán Mária, a főszolgabírónál elpanaszolta, hogy a huszonhárom esztendős Popesku Juon vasárnapra virradó éjszaka leányát, Ferszidát Saágon ágyából kiragadta, s kocsin elrabolta. Popesku szülei az elrablott leányt külön szobába zárták, s fiukkal titokban meg akarják házasítani. A bíróság a legerélyesebb intézkedéseket tette meg. — Felhőszakadás a fővárosban. Az enyhe nyárias időt, amely szombaton és tegnap délelőtt utcára csalta a főváros lakosságát, tegnap este mennydörgés, villámlás kíséretében felhőszakadás követte. Mogyorónyi jégdarabok verdesték az ablakokat és a járókelőket. A csatornák csakhamar megteltek vízzel, s több helyen ki is öntöttek s az alacsonyabban fekvő lakásokat és utcákat elárasztották, így különösen a Bökk-Szilárd-, a Szerecsen-, a Wesselényi-, a Hunyadi- és a Ferenc-utcát, a vizzel megtelt helyiségeket a tűzoltók szivattyúi hozták rendbe. — Felségfolyamodó az utcán. Mikor a király és királyné tegnap délben, a keleti pályaudvarról a budai várba hajtattak, a Kerepesi-út és a Sip utca sarkán érdekes epizód játszódott le. Az udvari kocsik közeledésekor, a tömegből egy csinos, intelligensen öltözött fiatalember vált ki s az utca közepére ugrott. Kezében kérvényt tartott, amelyet a király felé nyújtott. A király észrevette őt, kihajolt a kocsiból s átvette a kérvényt. A fiatalember a következő pillanatban eltűnt a tömeg között. — Öngyilkos tűzoltóparancsnok. Mint siófoki levelezőnk írja, Karlberger Gyula tűzoltófőparancsnok tegnap öngyilkosságot követett el. A revolveréből szivébe lőtt golyó azonnal megölte. Halálos elkeseredésének oka ismeretlen; gazdag ember volt a rendezett viszonyok között élt. Tulajdonosa volt a török Tahicsge-rendnek és a szolgálati ezüst éremnek. — Halálozások. Dr. Blau István fővárosi szemorvost tegnap temették el a Dessewffy utca 5. számú házba. A temetésen nagy közönség jelent meg. — Csikmádéfalvi Ferenczy Ferenc nyugalmazott legfőbb ítélőszéki bíró, a Lipót-rend lovagkeresztjének tulajdonosa, október 21-én nyolcvanhatéves korában meghalt. — Szerencsétlenség a fiumei dockban. Sajnálatos szerencsétlenségről értesít bennünket fiumei levelezőnk. Az úszó dockban hetek óta javítják a Glenberine nevű angol gőzöst, amelyet egy fiumei konzorcium vett meg néhány hónap előtt. Az egyik munkás nagy vasszeget akart beverni egy gerendába, de a szeg kicsúszott a kezéből, s a szegnek szánt hatalmas kalapácsütés egy Posnik nevű társának testét érte. A szegény ember, aki négy gyermek atyja, azonnal összeesett. A kórházban, ahova ájultan elvitték, azt hiszik, nem éri meg a holnapot. — Vasúti baleset. A knéd-kápolnai vasúti állomáson, mint levelezőnk írja, tegnap reggel heves vonatösszeütközés volt. Egy tehervonat tolatás közben nekiment a kezelő gépnek s a szeneskocsiját ledöntötte a vágányokról Az összerongált szeneskocsi elzárta a sűtőházból kiinduló két lokomotív útját, amiért hét óra tíz perckor a Kaál-Kápolnáról Kis-Újszállás felé járó vonat nem közlekedhetett. A megrekedt utasok csak a déli vonattal utazhattak tovább. A vizsgálatot megindították. — Elgázolt munkás. Brassóban, mint levelezőnk írja, vasárnap délután a Magyar Államvasutak kezelése alatt levő brassó-háromszéki vasutak gőzvasutja a belvárosi klastrom utcában elgázolt egy öreg munkást. A kerekek csaknem teljesen kettémetszették a szerencsétlen ember törzsét. — Verekedő aratók. Nagy verekedésbe keveredett a napokban Ibrány községben harmincöt arató, akiket Roschán nagy-dobronyi földbirtokos a nyári és őszi munkákra szerződtetett. Mint levelezőnk irja, már hazafelé készültek s bucsumulatságra gyűltek össze a nagykorcsmában. A pálinkától verekedő kedvük támadt s búcsú fejében össze-vissza dorongolták egymást. Sok sebesült és egy halott, Szanyi János maradt a rögtönzött csatatéren. A gyilkosokat elfogták. — Erőszakoskodó dalmát hajósok. Különös ügy foglalkoztatja most, mint levelezőnk írja, a fiumei révkapitányságot. Tegnapelőtt történt, hogy az Ottavio nevű chioggiota halászbárka a giani-i révből kifelé igyekezett- A legénységnek nagyon meggyűlt a baja az erős széllel- Egy rendkívül erős szélroham a bárkát ellenállhatatlan erővel egy dalmát trabaccolónak hajtotta. Az Ottavio kormányrúdja átcsapott a trabaccoló fedélzetére és az ott heverő hordók közül egyet megrongált, úgy hogy abból a bor a tengerbe folyt. Az Ottavio parancsnoka, Manerin Federico, teljes kárpótlást ígért a felbőszült dalmatáknak, késznek nyilatkozott a kár megtérítésére, amint a fiumei révhivatal megítéli. A dalmaták azonban nem egyeztek ebbe, hanem fegyvert ragadtak és arra kényszerítették a megrémült chioggiotákat, hogy mindaddig, amíg a kárt meg nem térítik, adják zálogul az Ottavio papírjait s s ezenfelül — túszul magát a parancsnokot. Az olaszok kénytelek voltak az erőszaknak engedni s Manerin padronét a hajópapirokkal együtt visszahagyták a dalmaták kezében, azután pedig átvitorláztak Fiuméba, ahol a botrányos esetet följelentették a királyi révkapitányságnak. — Megégett gyermek. Csúcs aradmegyei községben Szirkucán Ádám földmives feleségével valami mulatságba ment és Zsófi nevű kis leányát egyedül hagyta otthon. A gyermek a tűzhely közelében játszott s a kipattanó szikrák meggyujtották a ruháját és bár kiáltásaira a szomszédok oda siettek s a tüzet eloltották, a gyermek égési sebeiben még aznap meghalt. — A ménesi rablógyilkosság. Megírtuk már, hogy a ménesi rablógyilkossággal gyanúsított Szabó Géza borbélylegényt és Szabó Sándor kovácslegényt elfogták. A két vádlott azonban ártatlannak bizonyult s ennélfogva a nyomozást más irányba terelték. A rablógyilkosság tetteseinek sátoros cigányokat tartanak, akik abban az idő- ben azon a vidéken vándoroltak.