Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)

1894-11-21 / 322. szám

322. szám. Budapest, szerda 1894. november 21. ________________PESTI NAPLÓ.___________ © A VIII. kerület kijelölő-bizottsága ma este a kö­vetkezőket jelölte a kerületi választmányba: Zatocsik An­tal, Kauczer Kálmánt, dr. Hochmann Henriket, Eckstein Bernátot, dr. Mangold Henriket, Bányai Józsefet, Kobitsek S. B.-t, Kunstädter Mórt, Sturza Jánost, Schanzer Samut, Hrebenda Ágostont, Szűz Istvánt, Tarcsay Lajost, Zim­mermann Bernátot, Gách Károlyt, Nessi Gyulát, Oza­­rovszky Henriket, Körpel Lajost, Kálmán Józsefet, Diósy Lajost, Gutwillig Józsefet, Lauter Manót, dr. Szalárdy Mórt és Láng Hermant.* A VII. kerületben a Józsefvárosi Polgári Kör je­löltjei: Szabadon választandó képviselőknek: Bac­ár Dá­niel, dr. Bentsik József, Csepreghy János, Follmann Ala­jos, dr. Haas Tivadar, dr. Hamis Géza, Kanovich­ Béla Mór, dr. Havas Rezső, dr. Keppich Gyula, Madary Gábor, Kovák Sándor, Urs Sándor rendes tagok, ifjabb Áts Károly, Barczell János és Winter Sándor pót­tagok, legtöbb adót fizető képviselőknek rendes tagokul: Filó János, Glück Frigyes, Kleinlein Károly, Kokesch­ Sán­dor, Kölber Alajos, Nászay Mór, Rákossy Jenő, Schwei­ger József, Thék András, Vessényi János, dr. Dirner Lajos, Ernyei Ferenc, Hegyessy László. Póttagok Jungfer Gyula és Wehrmann Frigyes. Kerületi választmányi tagokal: dr. Baransky Gyula, Benkhardt Ágost, Blaskovits Gyula, Diviatzky János, Farkas Gyula, Fried Zsigmond, Glatt­­felder Jakab, Hazslinszky Károly, Hebelt Ede, Horváth Benő, Illés Antal, Kaiser József, Mocznik Lajos, Nobilis Antal, ifjabb Petz Ármin, Raics Frigyes, dr. Rainer Jó­zsef Gyula, Simonovits Béla, Sverteczky István, dr. Szap­panos Gerő, Sirch Károly, Varsányi János, Wellisch Arnold, dr. Weisz Gyula.* A IX. kerületben a szabadon választandó jelöltek: dr. Csiky Kálmán, Horváth József, dr. Springer Ferenc, Medvey Zsigmond, Szász Károly, Berkes Antal rendes, Hecht Ernő és Landau István póttagok. A kerületi választ­mányba jelöltettek: Horváth József, Kurfürst Miksa, Kleineisel Jakab, Czigler Győző, Rock István, Zsigmondy Béla, dr. Horpáczky István, dr. Tatár János, Bálint Fe­renc, Ehrlich Manó, Horváth Béla, dr. Hecht Ernő, Remé­nyi Antal, Lorecz Endre, Mátyás Gábor, Sperl Flóris, Münch Vilmos, Sir László, Szantner Károly, Scheibel Károly, Herdlicska Arnold, Wirth Ferenc, Bernhardt Sándor, Sényi Ferenc.* A VI. kerületben alkalmazott tanítóknak a válasz­tások ügyében értekezlete volt, amelyen elhatározták, hogy Dezsényi József megválasztatása ellen, aki a fizetésren­dezés tárgyalása alkalmával a tanítók érdeke ellen be­szélt, állást foglalnak és Eötvös Károly országgyűlési kép­viselő megválasztatása mellett fognak küzdeni. Színház és zene.­ ­ A Vígszínház ügye. Azoknak a mesterséges akadályoknak dacára, amelyeket bizonyos részről a terve­zett Vígszínház elébe gördítenek, mint örömmel értesülünk, ez a szinház már a legközelebbi jövőben meglesz s 1896. május havának 1-ére már meg is nyílik. Az uj szinház pénzügyi részét a Vígszínház-részvénytársaságnak már sikerült megoldania olyképpen, hogy 250,000 forint név­értékű részvény elhelyezését s 300,000 forintnak kölcsön útján való fedezését már biztosította. Az új színházban nem lesz meg a többi színház eddigi bérletrendszere, ha­nem a jegyzett részvények adnak előjogot bizonyos he­lyekre, és pedig 20 részvény (4000 forint) előjogot ad egy páholyra minden előadásra, 10 részvény (2000 forint) egy páholyra minden második előadásra, 5 részvény (1000 forint) egy páholyra minden negyedik előadásra, továbbá 4 részvény (800 forint) egy földszinti, vagy első emeleti zártszékre minden előadásra, 2 részvény (400 forint) egy zártszékre minden második, vagy 2 zártszékre minden ne­gyedik előadásra; 1 részvény (200 forint) egy zártszékre minden negyedik előadásra. — Páholyok elővételi jogára eddig a következő előjegyzések történtek: Egész páholyra: Gróf An­­drássy Tivadar 5000 frt, hatvani Deutsch Sándor, gróf Ester­­házy Miklós Móric, gróf Károlyi Tibor,dr. Krausz Izidorné,­dr. Mészáros Károly, gróf Széchenyi Béla, dr. Szécsi Ferenc 4000 forint. Fél páholyra, minden második előadásra: Csányi Ágoston, Dániel Ernő, gróf Hadik Endre, Hegedűs Sándor, gróf Keglevich István, Lánczy Leó, lovag Lederer Sándor, ifjabb Luczenbacher Pál, dr. Wagner Géza, ifjabb báró Wodianer Albert 2000 forint. Negyed páholyra minden negyedik előadásra: Gróf An­­drássy Gyula, Bohus László, gróf Csekonics Endre, hatvani Deutsch József, tószegi Freund Ferenc, gróf Kará­csonyi Jenő, gróf Károlyi István, Kobrák Mór, Kubinyiné, dr. Kisteleki Lévay József, Lipótvárosi Kaszinó, báró Nikolics Fedor, Petánovics József, dr. Rosenberg Gyula, Schossberger Henrik, Strasser Izidor, Országos Magyar Színész­egyesület, gróf Zichy Jenő 1000 forinttal. Ezek az előjegyzések körülbelől tizennégy páholyt foglalnak le és igy összesen már csak hét páholyra szerezhető meg az előjog részvényjegyzés utján. Megjegyzendő, hogy a föld­szinti és az első emeleti páholyok közt levő arány el fog térni a mostani színházakban konstatálható aránytól. A mostani színházakban a földszinti páholyok kényelmesebbek és keresettebbek, holott a Vígszínházban az első emelet ala­csony lévén, az abban levő páholyok jobbak lesznek a föld­szintieknél. — A bemutatott rendszer alapján mindenki biztosíthat magának helyet, sokkal csekélyebb áldozattal, mint a bérleti rendszernél, ahol a bérlő az unalmas elő­adásokra is kénytelen megfizetni a helyét. — Kaszinók és klubok a Vígszínházban nem bérelhetnek, de ama tagjaik, akik részvényeket jegyeztek, együttesen is gyakorolhatják jogaikat. Ha például egy klubnak negyven tagja egy-egy részvényt jegyzett és együttesen gyakorolják elővételi jogukat, akkor részükre minden előadásra tíz helyet rezer­válnak, természetesen mindig ugyanazokat a helyeket, amelyekhez sorsolás útján jutnak. Lesz az első emeleten tizenkét rendes és hat proszcénium-páholy, a földszinten csak hat proszcénium-páholy, minthogy az oldalfalak közt lesznek a kijárások. Lesz tehát összesen huszonnégy első­rendű páholy. Ezek közül hármat fentartanak (udvari páholynak stb.), huszonegyet pedig elővételi joggal bocsá­tanak a részvényesek rendelkezésére. A második és har­madik emeleti páholyokat napi áron adják el a közön­ségnek.­­ A kis pékisé premiereje. Gerő Károly új éne­kes színműve, A kis pékné, 24-ikén, szombaton kerül be­mutatóra a Népszínházban. Az új darab szereposztása a következő: Lóri: Küry Klára; Péntek Terézia: Csatai Zsófi; Füle Józsi: Tollagi; Hadradán: Kassai; Rece Péter: Szirmai; Stefi kisasszony: P. Lukács Juliska; Vendel Ne­pomuk János: Németh; Puh­i Mária: Újvári; Jozefia: Gazsi Mariska; Saláta Treszka: Vidorné; Probusicky Ladisz­­lausz: Fenyóri; Zapletal Tóbiás: Nánásy. Ferenkes Sándor ügyvéd: Tirnovai. * Rubinstein Antal meghalt. A nagy zongora­játszó háromság: Liszt, Bi­low és Rubinstein már csak a zenetörténetben él. Utolsó tagja, Rubinstein Antal, mint Péterhofból telegrafálják, ma szívszélütésben váratlanul el­hunyt. Budapest közönségét is fájdalmasan fogja érinteni ez a hir, mert Rubinstein, a nagy virtuóz, sokszor meg­fordult nálunk és a magyar közönségnek sok babérkoszo­rúját vitte magával diadalmas vándorútjaira. Oroszlánsö­rénye sokszor lobogott a Vigadó termeiben, kivált a 70-es évek elején, páratlan lelkesedést keltve, valahányszor csak hallatta csodálatos művészetét. Liszt után tagadhatatlanul ő volt a világ legnagyobb zongoraművésze, aki a zongo­rán éppen annyi virtuózitással, mint poézissel játszott és éppen annyi mélységgel tükrözte Beethovent, mint a mennyi gráciával Chopint magyarázta. Mint zeneköltő nem volt szerencsésebb Lisztnél, akinek szintén az al­kotó erő hiányát vetették szemére. Nagy stílben írt oratóriumait és operáit (Nero, Dimitri, A Démon, A Makkabeusok) el fogja söpörni az idő, de gyönyörű dalai megmaradnak, mert ezekben igazi költő szól hoz­zánk. Rubinstein 1829-ben született Vechvotinecben, a ro­mán határ mellett. Szüleivel még gyermekkorában Orosz­országba vándorolt. Tíz éves korában már szerepelni kez­dett és pár évvel később Párisba ment, ahol tehetsége nagy fejlődésnek indult. 1854-től 1880-ig tömérdek kör­utat tett Európában és Amerikában. Ettől kezdve legin­kább Oroszországban élt és mint konzervatóriumi elnök­igazgató működött. Az orosz udvar nagy kitüntetésekkel halmozta el és Hl. Sándor cárral — mint mondják — barátilag érintkezett. Rubinstein Miklós, aki szintén ki­váló virtuóz volt, de kevésbbé híres, pár évvel ezelőtt hunyt el. * Magyar hazánk dalgyöngye­. A Zlubay Ká­roly által szerkesztett ily népdalgyűjteményből újabb fü­zet jelent meg, amely a Ha lehűlt az égről kezdetű kedvelt népdalt tartalmazza énekre és zongorára. A csinosan ki­állított füzet, amelynek ára egy korona, Kunossy Vilmos és fia hangjegynyomó intézetéből került ki. F U I M U S. — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. —­ or (E regény lenyomtatása vagy­­” fordítása törvénybe ütközik.) Valóban ott tipiskélt már az öreg a terrasz alatt s igyekezett lefelé, az alház felé, ahol a szol­gálók laktak. Ez volt az éjszaka utolsó árnya ... — És e percben Niki bácsi nyugodtan alszik, ott, túl az épület túlsó végén, biztos lévén arról, hogy ha betörnének a kastélyba, körülötte lenne ha háznépe s védelmezné a körmeszakadtáig ... auf dass hin, jó éjszakát... aludjatok jól fiuk. Te meg Gábor ne vedd fel a familia s a brinzás pátria dolgait. Ez a természetes, igy éltek ők századok előtt, erre va­gyunk szoktatva mi is valamennyien. Ha bölcs vagy, ahelyett, hogy ezen töprengenél, az öreg Johann azon tanácsát követnéd, amelyet ő nem adott. Ostoba fiuk, Hamlet jó éjszakát!... 27. A két testvér egyedül maradt. Beszélt volna mind akettő ... de hogyan kezdjék ? Gábor a tarthatatlan viszonyokat szerette volna ostorozni, elmondani, mit lát hibásnak, tévesnek ez elavult világban, de hogy beszéljen erről, hisz Poldi az előbb oly helyesen mondta, hogy ez a Lőrinc jövője is, ha meg nem házasodik. Pedig éppen ezért kötelessége lett volna neki szólni, elmondani min­dent, de óvatosan, s azért mégis igazán, úgy hogy Lőrinc kiérezze, hogy minden szavából csak az igaz­ság s a testvére iránt érzett végtelen szeretet be­szél. Meg kellett volna magyaráznia, hogy ennek az életnek az ellenkezője is létezik, hogy az ember nemcsak parancsolni, hanem engedelmeskedni is szü­letett. Hogy csak az a falat kenyér esik jól, amelyért napról-napra küzdünk meg. Hogy ez a világ azért mutat torzképet, azért életképtelen, mert az életet hamisan fogja fel. Csak az élvezetet keresik, s meg­­csömörlöttek attól, amit élvezni akartak. Hogy mondja meg mindezt neki? Hisz Lőrinc is ezt a világot képviseli. És szegény Lőrinc hogyan védelmezze magát? Hogyan mondja el annak, aki ott ül most vele szemben és némán és nyugtalan szemekkel tekint reá, hogy változtatna lesz ő mind a viszonyokon, igyekez­nék megismerni mindazt, ami új és hasznos,­­ csak nem tudja, hol és hogyan kezdje e reformokat. És hogy ezekhez a régies, penészedő intézményekhez úgy köli valami, úgy leigázzák ezek a régi, régi szokások. Hiszen, ha másért nem, hát a testvéréért szívesen változtatna mindezen. De hát hogyan? A két fiú csak nézett egymás szemébe, keres­ték azt a szót, amely kifejezte a torkukig toluló sok érzést, sok elmosódó gondolatot. Nem találtak sem­mit. Pedig érezték, hogy mondaniok kell minden áron valamit. Végre Gábor felkelt székéről: — Megyek aludni, mondta közönyösen. — Jó éjszakát, öregem, fáradt vagy? Kifárasz­tottak a szüzek? — tréfálódzott Lőrinc, — szép álmokat! Gábor kifelé indult. Az ajtónál egyszerre vissza­fordult. — Nos öregem? — kérdte öcscse. — Semmi, fiam, semmi. Aludj jól — és ezzel kiment. Hanem, amint lefeküdt, úgy érezte, hogy öcscse és maga közé valami köd ereszkedett, amelyen ke­resztül már nem látnak az egymás szívébe. 28. Gábor egész éjjel nem aludt. Nyugtalanul hány­kolódott ágyában. Terveit. Vagy húsz tervet is ková­csolt, hogy hogyan fogja nagybátyját figyelmeztetni erre is, arra is,­­ hogy menti meg Lőrincet is a közeledő veszedelemtől. Érezte, ez a kötelessége s minél előbb cselekszik, annál hamarább lehet a ferde, a tarthatatlan viszonyokon változtatni De mivel kezdje? Mit szóljon az öregnek? Elmondja, hogy életét csak úgy, mint környezetének vegetálását nevetségesnek találja ? Ez volna végre is az igazság. Elmondja neki, hogy egészségtelen a viszony, amelyben unokahugaival áll? Hogy a vagyonát esz­telenül kezeli, hogy udvara hovatovább tönkre fogja tenni? De hát akkor az egész épületet alapjában kéne megváltoztatni. Erre hogy lenne ereje? S ha már ehhez sincs, hogy leszen majd elég energiája fellépni Lőrinccel szemben, kit a legjobban szeret széles e világon ? ... Erőtlennek érezte magát, pedig édesatyja meny­nyi kötelességet rótt reá! Érezte azt is, hogy gyenge és vállai nem fogják elbírni a súlyos terhet. Mintha csak látná, mint rohannak mind e rokon családok az örvény felé... És ő egy kiáltással meg­menthetné őket a pusztulástól... De lehetetlen, tor­kából kiszáradt a szó... Karjai lehanyatlanak. . . Pihenésre vágyik a tett, a küzdelem előtt! 29. Még alig pitymallott, midőn Poldi már tetőtől­­talpig felöltözve, szobájába lépett. — Hát te nem alszol? Hallottam a szomszéd szobából, hogy egész éjjel hánykolódtál. Nekem is sok minden megfeküdte a gyomromat, le kellett jön­nöm hozzád . . . Látod . . . még egyet el akarok neked mondani ... Ne ítéld el őket. Hidd el szána­lomra méltók, mert vergődnek, mert nem bírnak önmagukkal. Körülményeik és szokásaik, minden el­lenük van. Elhagyott, szerencsétlen emberek, akik egyedül vannak egymás társaságában, akik gyen­gék arra, hogy egymással s önmagukkal meg tud­janak küzdeni. Olyanok, mint a fészekből kiesett tollatlan madárfiókák, nevetségesek, de azért szá­nalomra méltók ... és éhen halnának, a más segítsége nélkül ... Ez az öreg? . . . Hisz ez nem élt! Mert hisz azt csak nem lehet életnek mon­dani, hogy harminc év óta csak a mások életét ke­seríti ? Nem mondott ennek egész világ életében senki, de csak egy jó szót sem Senki se közeledett hozzá Képzőművészet. ** A téli kiállítás. A minap megírtuk, hogy az idei téli kiállításon háromszázhetvenegy mű­ lesz. A Képző­­művészeti Társulat választmányának tegnapi ülésén Keleti Gusztáv igazgató beterjesztette a téli kiállításról a hiva­talos jelentést, amelynek érdekes adatai közül kiemeljük a következőket: A tárlaton 295 magyar művész képe lesz. A külföldi művek közül 18 belga, 16 olasz, 15 francia, 12 német, 5 norvég, 4 spanyol, 1 dán, 2 angol, 1 svájci, 1 orosz és 1 osztrák. Tavaly négyszáznegyvenhárom mű volt a téli tárlaton, az idén tehát hetvenkettővel kevesebb lesz, mert külföldről csakis meghívott művészek állítanak ki. A magyar művek száma azonban az idén ötvenöttel szaporodott. ** Képzőművészeti Múzeum. A kultuszminisz­tériumban, mint értesülünk, most az Országos Képzőmű­vészeti Múzeum tervein dolgoznak. A tervek szerint a Múzeum a városligetben a játékbódék helyén épülne két millió forint költséggel s magába foglalná az országos, a múzeumi és a történelmi képtárt, valamint a még ezentúl beszerzendő remek­műveket és másolatokat.

Next