Pesti Napló, 1900. szeptember (51. évfolyam, 239-268. szám)
1900-09-12 / 250. szám
250. szám, Budapest, szerda !’ESTI NAPTÁ 5 1900. szeptember 12. — Dóczy Lajos betegsége. Báró Dóczy Lajos külügyminiszteri osztályfőnök — mint Ischlből jelentik, — súlyos láztünetek által kísért tüdőgyuladásba esett. Jelenleg azonban már minden közvetetlen veszedelmen túl van. — Az új húszkoronás bankjegy. Szeptember huszadikától fogva azok a kiválasztottak, akiket a jó sors egyáltalán hoz ebbe a kellemes helyzetbe, új bankjegygyel ismerkedhetnek meg. Az Osztrák-Magyar Brink ma jelenti be a budapesti meg a bécsi hivatalos lapban azt az örvendetes eseményt, hogy március 31-ike óta készen vannak a húsz koronára szóló új bankjegyek s ebben a hónapban forgalomba is kerülnek. Ez idő szerint tehát Ausztria-Magyarorszá, ennyi meg ennyi millió lakója közt, akár földhöz ragadt szegény, akár dúsgazdag ember, nincs különbség a tekintetben, hogy az új bankjegyet csak hírből ismeri. Bízvást hozzátehetjük, hogy olyan jó is lessz, mint amilyen, a híre, legalább jó annak, aki mentül nagyobb számban birtokába jut. A hivatalos lap a bejelentés kapcsán közli az új papírpénz leírását is. Érdekes és tanulságos olvasmány; érdekes, mert hisz a pénz iránt mindenki érdeklődik, tanulságos pedig főképp azoknak, kik a Takács Zoltán babérjaira vágyódnak és kik a húszkoronás banknóta hivatottabb és szakavatottabb ismertetését, mint amilyen a hivatalos lapé, aligha találják. Ebből a leírásból egy dolog ragad meg elsősorban. Papírpénznemeinket a közmegítélés bizonyos népszerű módon külömbözteti meg. Így a tízforintost szülőről általánosságban a tois Icák-nek, az ötforintost viszont a Tols told-nek nevezik. Már a százasról, vagy pláne ezresről nincsenek ilyen népszerű elnevezések, hiszen az emberiség zöme egy életet is leél anélkül, hogy az ilyen nagy pénz kihumorizálásának helyzetébe kerülne. Nos, az uj húszkoronás bankjegygyel a magyar papírpértztan a «Hs vörös■» terminus teknikusával gazdagszik. Az uj banknótának ugyanis vörös színű lessz a jegyképe, ezzel is megcáfolván az ember és pénz közt felállítható analógiát. Mert ha a vörös emberről azt tartja is a közmondás, hogy nem jó ember, erre a vörös pénzre aligha lehet ugyanezt mondani. Különben a húszkoronás vörösséget nem kell nagyon szigorúan venni, mert a vörös alapszint «fekete pontsorokkal kapcsolatos hurok alakú zöld guillocherasz felülnyomat» fogja enyhíteni. Ebből a zöld alapból pedig fehéren világlik ki egy kövér 20-as szám. Látnivaló tehát, hogy a színek elrendezése bizonyos célzatossággal a magyar nemzeti színekre üt s ez a körülmény, belső értékétől is eltekintve, különösen kedvessé teheti az uj bankjegyet a magyar ember előtt. Az uj banknóta máskülönben teljesen a paritás alapján áll: egyik oldalán magyar, a másikon német, azaz hogy tekintve Ausztria zilált nyelvbeli viszonyait, nyolcféle nyelvű a szöveg ; az egyik oldalon Hungáriát, a másikon Ausztriát ábrázoló női fej ékeskedik, alul pedig babérágat tartó gyermekalak látható. Természetesen a magyar oldalon helye jut a nagy magyar éímernek is, mégpedig pajzs keretében, a német oldalon pedig ugyanebben a keretben a kétfejű császári sasnak. Tévedések elkerülése végett a bankjegynek mind a négy sarkában s két oldalt is meg van mondva, hogy e papírdarabnak húsz Tcorona az értéke, de ékesen tanúskodik erről a bankjegynek főfelirása, melynek szövege szól eképpen: Az Osztrák-Magyar Bank ezen bankjegy ellenében bécsi és budapesti főintézeteinél kívánatra azonnal fizet Húsz Koronát törvényes ércpénzben. Bécs, 1900. március 31-én. OSZTRÁK-MAGYAR BANK. Bilinski kormányzó. Gold Mecensefly főtanácsos, vezértitkár. A túlsó oldalon e fölirás hű német fordítása olvasható. A sok mindenféle egyéb cikornyás ékítmény közt nem vész el hatástalanul Az a figyelmeztetés sem, hogy: «A bankjegyek utánzása a törvény szerint büntettetik.* Ambiciózus művésztalentumok tehát ezeket a csinos rajzokat nem igen használhatják próbálkozó tanulmányaik mintájául. — Az abruzzói herceg hazatérése. Krisztiániából telegrafálják . Az abruzzói herceg ma délben ide érkezett, a pályaudvaron a király, a kormány és az egyetem képviselői s az itt időző olaszok fogadták. Reusch, a földrajzi társaság elnöke olasz nyelven üdvözölte a herceget. A pályaudvar előtt egybegyült néptömeg pedig élénk hurrá-kiáltásokkal fogadta. A herceg balkezét felkötve hordja. — Éjjel érkezett távirat jelenti, hogy a svéd király az abruzzói hercegnek sajátkezű levél kíséretében elküldte a Szerafin-rendet és táviratilag üdvözölte az olasz királyt az expedíció szerencsés kimenetele alkalmából. — UJ miniszteri tanácsos. A király Neugebauer Győzőnek, a Magyar Államvasutak pénzügyi főosztálya igazgatójának a miniszteri tanácsosi címet díjmentesen adományozta. Az erről szóló királyi kézirat a hivatalos lap mai számában jelent meg. A miniszter, aki pörrel fenyeget, A vallás és közoktatásügyi minisztériumból, ahonnan rendesen lelkes és buzdító leiratok mennek szét mindenfelé, hol a tanügy apostolai működnek, ugyancsak energikus leirat érkezett mostanában Nagyvárad városához. A város új reáliskolát kapott s az építkezés révén még huszonnyolcezer koronával tartozik a kultuszminisztériumnak. Ezt az adósságot akarja most behajtani Wlassics miniszter s leiratában határozottan meg is fenyegeti a várost, hogy ha október elsejéig nem egyenlíti ki tartozását, egyszerűen bepörli. Október elseje hamar itt van, Nagyváradnak meg úgy látszik, nincs pénze, így hát a városi tanács az adósok rendes módszeréhez folyamodott s tegnapi ülésén elhatározta, hogy megkéri a minisztert, várjon még a jövő évi április elsejéig. A közoktatásügyi minisztérium nem hiába a tanítók minisztériuma: maga sem dúskál krőzusi kincsekben, s bizony ritkán van alkalma, hogy hitelező lehessen. Nem lehetetlen tehát, hogy hamásért nem, már csak azért is megesik a szive Nagyvárad városán, hogy igy vagy egy félesztendővel meghosszabbíthassa hitelezői minőségét. — Új párisi katonai attasénk. Az osztrákmagyar monarkiának Párisban több mint egy éve nem volt katonai attaséja. Mint Párisból táviratozzék, ezt az állást most ismét betöltötték gróf Herberstein Herbert vezérkari századossal, ki tegnap Párisba érkezett, hogy elfoglalja hivatalát. — Fejedelmi gratulációk. Belgrádból jelentik . A hivatalos lap közli, hogy Sándor király válaszleveleket kapott Ferenc József császár és királytól és a román királytól házasságának notifikálására. A német császártól ugyanez alkalomból köszönő levél érkezett, melyben a császár legjobb kívánságait fejezi ki és törhetetlen barátságáról biztosítja a királyt. — A zarándok-püspök. A magyar kereszténység jubileumának megünneplésére Pécs püspöke, Helyei Sámuel nagyszabású zarándoklatot vezetett szombaton Mária-Gyildre. A püspök a sok száz főnyi bucsus élén gyalogszerrel tette meg a hét óráig tartó utat a messze bucsujáró helyre, gyakran bokáig gázolva az országút porában. Gyüdre érkezve diadalkapun vonult be a zarándoksereg a bucsuhelyre s ott Isten szabad ege alatt fényes misét celebrált a püspök, majd a diszes sátorban egyházi beszédeket mondottak. Ezután a püspök, kezében a pásztorbottal, hívei kiséretében fölment az ott emelkedő hegyre és megszentelte az ij keresztet, melyet felállítottak rajta. A zarándoksereg tegnap este érkezett ismét Pécsre, a püspök visszafelé is gyalog tette meg ahosszú utat. A szultán sógorának utazása. Rómából táviratozzák : Damad-Malmud basa, a szultán sógora ide érkezett. A lapok jelentése szerint két napi tartózkodás után Egyiptomba utazik, hogy folytassa tanulmányait a modern államrendszerről, melynek Törökországba való behozatalát sürgeti. — Szatmári ember katasztrófája Amerikában. Az Amerikai Reformátusok Lapja írja, hogy magyar emberek egy csoportja nemrégiben Hawerstrawba ment gyalogszerrel. Útjukat a vasúti töltésen tették meg, egyszerre nyomukban termett a chicagói expressz-vonat s egyiküket halálra gázolta. A szerencsétlen véget ért ember neve : Bónis Lajos, vallása: református. Nemrég érkezett Amerikába Szatmárról, hol, mint mondogatta, szülei jó módban élnek.. Kossuth születésenapja. A Kossuth-emlékbizottság Krivácsy József elnöklésével tartott mai ülésén elhatározta, hogy a most Budapesten időző Kossuth Lajos Tivadart küldöttségileg hívja meg úgy a szeptember 16-iki emlékünnepre, mint a szeptember 19-iki Kossuth-lakomára. — A bolgár-román háborúság. Az Agence Roumaine nevű hivatalos román távirati ügynökség a minap hírül adta, hogy Ivancsov bolgár miniszterelnök a román kormány sürgetésére előbb július 28-ikán szóval, majd augusztus 19-ikén egy jegyzékében tudatta Misu szófiai román ügyvivővel, hogy a bolgár kormány el fog járni a macedón forradalmi bizottság tagjaival szemben, mihelyt a bukaresti bíróság végleges ítélete megtessz. Nacsevics kereskedelmi miniszter pedig biztosította az ügyvivőt, hogy Ivancsov azt akarta mondani, hogy üldözni fogja a bűnösöket, mihelyt a vizsgálóbíró végzés a kezében tesz, de azért használta a végleges ítélet kifejezést, mert járatlan a jogi kifejezésekben. — E hírrel szemben, mint Szófiából táviratozzák, a bolgár távirati ügynökség fel van hatalmazva arra a kategorikus kijelentésre, hogy abban a beszélgetésben, mely a szófiai román ügynökség titkárának jelenlétében nem volt szó sem végleges ítéletről, sem a vizsgálóbíró megkereséséről. A miniszter csak azt mondta, hogy utasítást fog adni a vádlottak üldözésére, mihelyt elegendő bizonyítékai lesznek, amelyek lehetővé teszik a bírói vizsgálat megindítását. Ezt az Ivancsov miniszter és Misu román diplomáciai ügynök közt váltott jegyzékekben is határozottan konstatálták. Az utóbbinak augusztus 3/16-ikáról kelt jegyzéke erre vonatkozóan szó szerint azt mondja : «A fejedelmi kormány szembetűnő bizonyítékait fogja adni őszinte szándékának, hogy tettre váltsa azt a nyilatkozatot, melyet excellenciád előttem a fejedelmi kormány ama szándékát illetőleg tenni méltóztatott, hogy a macedón bizottság ellen el fog járni, mihelyt bizonyítékai lesznek e bizottság bűnösségére nézve.» Ivancsov miniszternek augusztus 6/19-ikén adott válasza szó szerint a következő : «Ismétlem önnek, amit már július 8-án szóval szerencsém volt kijelenteni Mihajleanu tanár sajnálatos meggyilkolása ügyében, hogy a fejedelmi kormány minden bűnös ellen el fog járni, akárki legyen az, mihelyt bűnösségének bizonyítékai kezei közt lesznek.» Ez a szó szerinti szövege annak, amit Ivancsov miniszter tényleg beszélt és mondott. Ellenmondás van tehát nyilván az Agence Roumaine állításai, amelyek végleges ítéletről beszélnek és a román képviselő jegyzéke közt, amely a «vétkesség bizonyítékait» szavakat tartalmazza, amelyeket a miniszter használt. Ehez képest a bolgár távirati ügynökség újból kijelenti, hogy Ivancsov és Nacsevics miniszterek csak azt jelentették ki, hogy a bolgár kormány utasítást fog adni az összes vádlottól birói üldözésére, mihelyt elegendő bizonyítéka lesz a birói vizsgálat megindítására. A bolgár távirati ügynökség ragaszkodik ahoz, hogy az Agence Roumaine tévedést hozott a dologba és helytelen, ha nem rosszhiszemű, hírt terjesztett. A bolgár távirati ügynökség tudomásul veszi az Agence Roumaine kijelentését, hogy a román-bolgár konfliktus már rég el volna intézve, hacsak a kellő bizonyítékok megszerzéséről volna szó és fölveti azt a kérdést, hogy mi tehette ezt a konfliktust oly túlzottá és lármássá, ha sohasem volt szó másról, mint erről. Végül a bolgár távirati ügynökség azt a reményét fejezi ki, hogy az Agence Roumaine a konfliktus befejezését fogja jelenteni, mihelyt a román kormány átadja a bolgár kormánynak az utóbbi által kért bizonyítékokat. Szófiában hire jár, hogy Ferdinand fejedelem inkognito Pétervárra utazott, hogy a bolgár-román konfliktus elintézésére Miklós cár közbenjárását kérje. Ezt a hírt jól értesült politikai körökben képtelenségnek mondják. Késő éjjel táviratozzák Bukarestből, hogy az Agence Roumaine jelentése szerint ma a hadügyminisztérium által kiadott hirdetményeket ragasztottak ki, melyek a polgárokat a hadsereg mozgósítása esetén reájuk háramló kötelességekre figyelmeztetik és megállapítják a különböző katonai harácsolásokra vonatkozó intézkedéseket. Az erre vonatkozó régi szabályzatot ez év folyamán módosították, de