Pesti Napló, 1909. november (60. évfolyam, 259-283. szám)
1909-11-28 / 282. szám
S4 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1909 november 28. 282. szám, Boldogtalan leány. Az ön esetében igazán nem lehet tanácsolni semmit. Különben is levele meglehetősen zavaros, úgy, hogy alig tudom kihámozni belőle a tényállást. Mindenesetre jellemtelenség attól a férfitól, hogy most, hat évi ismeretség után kezd elhidegedni ön iránt, s miután annyi éven át hitegette, most, mikor végre abban a helyeztben van, hogy beválthatja ígéreteit és feleségül vehetné önt, egyszerre elfordul és kezd elmaradozni házuktól. De hát házasságra, szerelemre rákényszeríteni egy férfit bizony alig lehetséges, s még ha meg is tenné, nem volna semmi köszönet benne. Okosabb lenne talán, ha inkább megelőzné őt, s ha nem várva az ő megalázó szakítását, maga bontaná fel a viszonyukat. Ha az a másik férfi, akihez édesanyja szeretné hozzáadni, jóravaló, derék ember, boldog lehet még vele, ha most még nem is szereti szerelemmel, a fő az, hogy becsülést és igaz barátságot, vonzalmat érez iránta. • Reménytelen. Igazán sajnálom, hogy nem teljesíthetem kérését, de az ön kis magánügye annyira nem közérdekű dolog, sőt még csak nem is érdekes, hogy nem adhatom közre levelét, — csupán azért, hogy az illető is olvassa és meghatottságot érezzen! . . . Keressen más utat-módot érzelmeit tudtára adni az illetőnek. Hogy miképpen, arra nézve igazán felesleges tanácsot adni egy szerelmes kis leánynak. Ebben a tekintetben nagyobb hadvezérek ők a legöregebb generálisnál. • Lelkibeteg. Semmiféle regényes dologra ne hagyja magát elragadtatni. Legjobb, ha teljesen viszszavonul attól a családtól, sem az asszonyt, sem a férfit nem fogadja többé a házánál, máshol is kerüli velük a találkozást s teljesen távol tartja magát tőlük. Egy féltékeny asszonynyal s egy csélcsap férfival szemben, aki szórakozását találja az ilyenfajta mulatságokban, ez az egyetlen helyes és tapintatos eljárás. Mert mihelyt megengedné a közeledést, az aszszony azonnal ismét kezdene féltékenykedni s talán még csúnyább jeleneteket is rögtönözne, mint eddig. Férje se tegyen semmit, de a hivatalon kívül ő se érintkezzen velük, illetve a férfival, így hamar el fogják hallgattatni a szóbeszédet és kikerülik a további kellemetlenséget.* Kínos helyzet. Meggondolatlan, könnyelmű cselekedet után későn következik a bánat. Amelyik leány oly kevésre tartja önmagát, hogy az első szerelmi vallomás után, meg sem várva, míg a férfi feleségül kéri, önként odaadja magát, az ne csodálkozzék azon, ha rövid idő múlva a férfi elhidegül és elfordul tőle. Hamarább kellett volna minderre gondolnia, ami felett most annyira bánkódik, s mielőtt a szülők háta mögött titkos találkákra járt volna, eszébe kellett volna, hogy jusson az az egyszerű, kézenfekvő igazság, hogy amelyik fiatal embernek tisztességes szándéka van, az nem rejtőzködik, nem titkolózik a szülők háta mögött, az nem lopózkodik az ablakon be, hanem nyíltan, emelt fővel megy be az ajtón. Persze, most már késő a bánat; amit elveszített, azt vissza nem adhatja önnek többet semmi földi hatalom. A férfit sem lehet visszakényszeríteni, sem visszakönyörögni, hagyja menni a maga útján. Ön pedig törődjön bele a maga okozta sorsába. Azért ne vonuljon se zárdába, se öngyilkos ne legyen — bármily jól hangzó, regényes frázisok is ezek — hanem rendezze be az életét úgy, amint körülményei szerint lehetséges. Találhat még olyan kötelességeket, amelyek teljesítéséért érdemes élnie. Egy leány. Ezt lehetetlen előre meghatározni. Ha látná azt a nagy halom levelet, amely naponta elborítja az íróasztalomat és amelyik mind válaszra — sürgős válaszra — vár, a hely pedig, amely rendelkezésemre áll, oly kicsiny — nem csodálkozna azon, hogy néha pár hétig is késik a válasz. Nem tehetek egyebet, minthogy az érkezés sorrendje szerint válaszoltak. Kivételt csak ott teszek, ahol úgy látom, hogy valóban nagyon sürgős a válasz. Rossz szívű ember. Hogy lehet ilyen fura aláírást használni? Privát levélben különben nem válaszolunk a hozzánk intézett kérdésekre — még ha levélbélyeget mellékelnek sem. Aki nem akarja, hogy itt, e rovatban feleljünk, az ne forduljon hozzánk válaszért. — Te pedig, Harapós, mintha bicegnél. — Elestem és megnyekkent a bokám, — füllentett Kópé. — Nem tudom, de úgy tartok valamitől. Mintha valami bajt szimatolnék. Talán forduljunk vissza? — Talán bizony félsz? — gúnyolódtak a fiúcskák. De már erre kihúzta magát Farkas sógor. — No, most csak azért is! Mire a mezőre értek, már egész reggel lett. Alig hogy a farkas megpillantotta a „vasmadarat“, nekirohant, mint az őrült. Fölébredt benne a kíváncsiság. Csalafinta mester észrevétlenül a fiai mögé állott és buzdította őket, persze csak úgy suttogva: — Biztassátok, hogy üljön a madár hátára, a többit majd elvégezzük mi! — Keresztapám, de szép volna, ha ráülne ennek a vasmadárnak a hátára, — szólt Sunyi. — Talán bizony nem mer? — gúnyolódott Kópé. — Merni merek, csak nem akarok, — felelte gőgösen a farkas. — Már pedig akármit mondasz is, mégis gyáva vagy, — zengték kárörvendően a rókafiókák. — Mit, hogy én gyáva vagyok ! — ordította a farkas. — De most már csak azért is megmutatom, hogy ki vagyok. Ezzel ráugrott a vasmadár hátára. De ekkor nagy diadalüvöltéssel előrohant Csalafinta mesüvei benőtt, gyom belepte Elhagyatott küszöbök. Látva őket, akaratlan Egy-egy bús mesét szövök. Mindegyik egy borús kérdés, Melyre választ nem lelek S szivemre úgy nehezülnék. Mint sötét, nagy fellegek. A gazdája oda hagyta: Ki mondhatná, hogy miért? Talán vére űzte messze. Hogy keressen hirt, babért? tér és mielőtt a farkas fölocsudhatott bámulatából, megcsavarintotta a vasmadár szárnyait. A jaj,csudák csudája, a repülőgép (mert az volt) egyet zurrogott és egyszerre csak fölemelkedett a levegőbe. A farkas iszonyú jajveszékelésbe tört ki, kapálózott kézzel-lábbal, a vasmadár azonban nyugodtan röpült tovább. Csalafinta mester kárárvendezve kiáltozta utána: — Nesze neked, Farkas sógor, visszaadtam a kölcsönt, amiért egyszer pofonvágtál. Sunyi és Kópé kibújt a zsákból és veszett kiáltozásba tört ki. — Ismered-e még Ordaskát és Harapóst, keresztapánk? De már erre kifogyott Farkas sógor türelme. Nem törődött semmivel, hanem uccu vesd el magad, leugrott a vasmadár hátáról. Csudákcsudája! Nem történt semmi baja, s első dolga volt Sunyit megcibálni. Csalafinta mester és Kópé a hóna alá kapta a lábát és úgy elillant mind a kettő, mint a kámfor. Sunyi pajtás két jókora porleves árán menekült meg. Igaz, hogy a füle tán még most is zúg. Farkas sógor talán még most is üldözi a csínytevő róka családot, s a vasmadár talán még most is fenjár a levegőben. Csalafinta mester azonban holta napjáig se felejti, hogy mily pompásan megtréfálta régi haragosát, Farkas sógort, — a „vasmadárral.“ Gáspárné Dávid Margit. INNEN-ONNAN. Elhagyott küszöbök. Avagy apró gyermekajkak Könyörögtek: Kenyeret! És hasztalan összetéve imára kis tenyerek? Tán e forró gyermek-könnyek űzték túl a tengeren S más földrészen nem oly sivár. Nem oly gondtest a jelen? Vagy álomkép talán mindez , nyugszik rég a földbe lenn övéivel, ott, ahová Nem ér gond, köny, gyötrelem .. • Árván maradt magyar házak. Számuk mindig egyre több. Honnan búsan mered elém Gyomlepetten a küszöb. Ki átlépte utoljára. Él-e még és hol lehet? A magyar föld elfelejtve, Avagy érte könnyet ejt-e? — Válasz nincs, mely elcsititná Tépelődő lelkemet. Feleki Sándor: ’+ Garibaldi második házassága. Mint ismeretes, Garibaldi 1859-ben Como ostrománál megismerkedett a fiatal és hőslelkü Giuseppina Raimondi márkinővel és szépségétől meg merészségétől elragadtatva, feleségül vette. Ez volt Garibaldi második házassága, amely azonban csak igen rövid ideig tartott. Garibaldi még a nászéjszakán elhagyta nejét és többé nem találkozott vele. Hogy milyen okok bírták rá Garibaldit arra, hogy hitvesét elhagyja, arról sem ő, sem Raimondi márkinő sohasem nyilatkozott. Mintegy húsz évig éltek így egymástól elválva a házastársak, míg végül Garibaldi kivitte, hogy házasságát érvénytelennek nyilvánították. A „Corriere della sera“ egyik munkatársa nemrég beszélgetést folytatott ennek a regénynek még élő hősnőjével, aki most hatvannyolc éves. Donna Giuseppina magas termetű, karcsú és még ma is tüzes szemű, temperamentumos asszony. Garibaldival való házasságáról most is tartózkodással nyilatkozik. Garibaldihoz apja kényszerítette, mert ő egy Caroli nevű lovastisztbe volt szerelmes. Caroli délceg megjelenésével hódította meg a márkinőt, de nem akarta elvenni, mert — mint Mancini írja — szótára tartalmazza ugyan az „amare“ (szeretni) igét, de a „conjugare“ (elvenni) már nem fordul benne elő. A lovastiszthez való viszonyáról is csak igen óvatosan nyilatkozott a márkinő. — Ellenségeim okozták — úgymond — Garibaldi gyors elhidegülését: az esküvő napján különböző leleplezésekkel szolgáltak Garibaldinak, aki erre elhagyott. Az erre vonatkozó bizonyítékok kezeim között vannak, — mondotta az újságírónak — de hazafias okokból nem hozom azokat nyilvánosságra. Ha ötven évig tudtam hallgatni, akkor hallgatni fogok ezután is. + Új világrendszer. Ptolemeus a földet helyezte a mindenség középpontjába és e körül keringett szerinte valamennyi többi égitest. Ptolemeus rendszere azután több mint ezer éven át érvényben volt, amíg Kopernikus egy új világrendszernek meg nem vetette az alapját, amely még ma is érvényben van és amelynek helyességét a tudomány azóta számtalan esetben igazolta. Michele Pittaluga, egy olasz vitorláshajó kapitánya azonban most kétségbe vonja Kopernikus rendszerének a helyességét és maga állított fel egy világrendszert. Rendszerének főbb tételei a következők: 1. A föld nem kering a nap körül, hanem csak a tengelye körül forog és egyben ingamozgást is végez, amelynek kilengése 22 és fél fok, lengési ideje pedig egy év; ezen alapszik az évszakok változása. 2. Valamennyi égitestnek van saját fénye és valamennyinek vonzó és taszító ereje, ami által különböző pályarendszerek adódnak. 3. A nap negyvennégyszer kisebb, mint a föld; ezt bizonyítják a napfogyatkozások. 4. A holdnak saját fénye van. 5. A csillagászoknak az a megfigyelése, hogy a nap a Herkules csillagcsoport felé mozog, csalódáson alapul: a nap egy helyben áll és csupán tengelye körül végez forgást. 6. A föld a világ obszervatóriumának tekintendő. 7. A hold olyan közel van a földhöz, hogy korongjával teljesen elfödheti és így holdfogyatkozást idézhet elő. 8. A napnak a földtől való óriási távolsága egyszerűen mese, hiszen megmagyarázhatatlan jelenség lenne, hogy ilyen óriási távolság mellett hogyan idézhetnének elő a napsugarak az egyenlítő körül 45 Celsius foknyi meleget, míg a sarkokon a hó és a jég sohasem olvad, hanem a napsugarak által megtett út különböző hosszúságában rejlenek ennek a magyarázata. A gyász színe — fehér. Ha Európában valakinek hozzátartozóját elragadja a kérlelhetetlen halál, is hátra. jeléül fekete ruhát ölt Pedig hosszú ideig