Pesti Napló, 1919. április (70. évfolyam, 77–102. szám)

1919-04-15 / 89. szám

Kedd PESTI NAPLÓ 1919. április 15. szombat délután öt órakor tartotta első ülését a vármegyeháza dísztermében. Török Gábor elnök lendületes beszédben ismertette a proletariátus magas hivatását. Fényes palotával hasonlítja össze az új alkotmányt, amelyet, ha kell, a munkások Kőműves Kelemen módjára véres habarcsokkal fognak megerősíteni. Utána Vági István ismertette a proletárdiktatúra célját, amely megteremti az igazi szabadságot és testvériséget. Indítványozza, hogy válasszák meg a járási bizottsági tagokat és a vármegyei tanácsot. Az ügyek intézésére húsz­tagú intézőbizottságot választottak. A gyűlés az országos tanácskongresszusra három tagot küld ki, Török Gábor, Lefkovics Vilmos párttitkár és Nagy Lajos elvtársakat. Lefkovics elvtárs számolt be ez­után a tanács működéséről és céljáról. Indítvá­nyára a hármas honvédek laktanyáját Dózsa­laktanyának, a harminckilences volt közösezred kaszárnyáját Táncsics-laktanyának, a tizenhatos huszárok kaszárnyáját Petőfi-laktanyának és a kettes huszárok laktanyáját Marx-laktanyának ne­vezték el. Egyben Debrecen legnagyobb utcáját Lenin utcának nevezték el, a Király-utcát pedig Gutenberg-utcának. Már most nagyban folynak az előkészületek május elsejének impozáns megünnep­lésére. Szombathely. A vármegye tíz járásának kül­dötteiből a városháza nagytermében ma megala­kult a nyolcvan tagból álló vármegyei tanács, amely megválasztotta az országos szovjet­ tanácsba ki­küldendő képviselőit. A tanács legnagyobb része földmivesekből áll. Az alakuló gyűlésen hatvankét megyei tag jelent meg, akik közül az­ országos szovjetbe megválasztották Henz Kálmánt, Kovács Józsefet, Obal Bélát, Módly Jánost, Varga Istvánt, Varga Józsefet, Ottó Gézát, Urbán Lajost és Kiei­ringer Zsigmondot. Kun­csia elvtárs Monyon Varga Jenő népbiztos kitartásra buzdít Vasárnap délután nagyszabású népgyűlés volt Tatabányán abból az alkalomból, hogy a buda­pesti munkásság a proletárszolidaritás megpecsé­teléséül különvonaton élelmiszert és ruhaneműt kül­dött a tatabányai bányászmunkásoknak. Reggel 8 óra után érkezett Budapestről a különvonat, me­lyet az Államvasutak vörösre festett vadonatúj moz­donya vont és amelyen Kun Béla, Varga Jenő, He­vesi Gyula és Haubrich József népbiztosok is meg­érkeztek. A népbiztosokon kívül a különvonaton utazott a csepeli lőszergyármunkásoknak, a buda­pesti vas- és fémmunkásoknak és a bányászmunká­sok országos szövetségének küldöttsége. A vo­naton zsír, két vagyon élősertés, továbbá ruha és cipő volt, az utóbbi elsősorban a tatabányai pro­letárgyermekek számára. A népgyűlés első szónoka Kun Béla elvtárs volt, akit viharosan ünnepeltek. Beszédében többek között a következőket mondotta: — Ebben az országban megszűnt a politika úri­huncutság lenni. Ebben az országban a politika azt a célt szolgálja, hogy a munkásság minél jobban, minél könnyebben megéljen. Nehéz ez a feladat, amely előtt "állunk. A burzsoázia még nem pusztult el A burzso­ázia egy része még el tudott dugni annyit, hogy ne kelljen dolgoznia és tudjon ellen­forradalmi mozgalmakat csinálni. — Ez az ellenforradalom készül is, erre el kell készülnünk nekünk is, mert a burzsoázia mind­addig, míg csak egy kis vagyona megmarad, addig ezt a kis vagyont is megreszkírozza arra, hogy visszaszerezze egész vagyonát, visszaállítsa a kizsák­mányolást Ezzel az ellenforradalommal egyetért az egész világ burzsoáziája. A háború alatt, amíg mi az emberek vágóhídján voltunk vagy a katonai fe­gyelem alá helyezett üzemekben dolgoztunk, ők a mi friss vérünkből, a mi verejtékünkből préselt aranyakkal csináltak üzleteket. Ezek igyekeznek most felborítani a mi rendünket mindenféle mó­don, minden eszközzel. Ezzel szemben feladatunk a forradalom vívmányát minden eszközzel megvé­deni. Akarja-e még valaki, hogy itt ezen a telepen a kizsákmányoló kapitalista legyen az úr? Akarja-e valaki, hogy újra visszatérjen a fegyveres erőszak uralma? Aki ezt nem akarja, annak egyik kezében ott legyen a fegyver, a másik kezében ott legyen a csákány, fegyelmezetten harcolni és fegyelmezetten dolgozni. — Azok, Elvtársaim, akik ezekben a komoly pillanatokban nem tudnak egyébre gondolni, mint arra, hogy ital legyen, azok nagyon, de nagyon könnyen szolgálatot tehetnek a burzsoáziának. Én azt a kérdést teszem fel itt is, mint tettem más helyeken, hogy zsír kell-e, vagy bor? Ezalatt a négy hét alatt, amióta ennek a proletárállamnak a dolgait intézzük, nem teremthettünk bőséget, de a bort, a sört, amit mindenki nélkülözni tud, vagy aranyra váltjuk, vagy cserélünk érte húst, zsírt, cipót az asszonynak, a gyereknek. — Emlékezzenek vissza, hogy mérgezte a mun­kásság öntudatát a burzsoázia sajtója. Emlékezze­nek vissza arra, hogy a pap azt hazudta — mert csak hazudott — Krisztus nevében, hogy legyetek örökké szegények itt a földön, míg ő gazdag volt és jól élt. Gondoljanak..Elvtársaim a háború szen­vedéseire. Akarják-e, hogy azok a gaz állapotok megismétlődjenek? Ne legyen senkinek most más gondja, mint harcolni a proletariátusért. Akire nincs szükség a termelő munkában, az álljon be a forradalmi vörös hadseregbe; akire a termelő munkának szüksége van, az menjen le a bányába vagy a gyárba, vagy ki a földre, mert most ma­gunkért dolgozunk. Most olyan időket élünk, mint egy bérharc, csak erősebb formában, egy állandó harcot folytatunk, de most már felülről a bur­zsoázia ellen és aki ebben a harcban nem ismer fegyelmet, az olyan aljas, olyan átkozott legyen, mint a sztrájktörő. — Íme, Budapest munkásainak küldöttjei eljöt­tek hozzátok, elmondani, hogy nem kérnek egyebet tőletek, mint azt, hogy a bányában, amely most már nem a kizsákmányolóké, nem a bankároké, ezekben a bányákban, ahol valamikor a kizsákmá­nyolókért dolgoztatok, termeljetek szenet, dolgoz­zatok fegyelmezetten, mert a szén ma az életet jelenti számunkra. A szénért kapunk zsírt, kapunk húst, gabonát, mert szén nélkül nem tudunk ekét csiálni, nem tudunk ruhát csinálni. — A budapesti munkásság meg fogja a fegy­vert ragadni mindenki ellen, aki az ellenforradal­mat akarja. A budapesti munkásság meg akarja teremteni az élet eszközeit mindenki számára, aki dolgozik s azt kéri, h­ogy sütsétek a kazánt, amely mozgatja a gépeket. — Tisztelt Elvtársak! Eljön nemsokára az idő, amikor nagyobb területekre csap át a forradalom lángja. Nincsen messze az idő, amikor meglesz az összeköttetésünk az oroszországi vörös csapatok­kal és azokkal a doni bányákkal, ahol annyian dol­goztak a cárizmus idején a magyar hadifoglyok közül is. Csak kitartásra van szükség és hogy meg­legyen a kitartás, az a gyárak és a bányák mun­kásaitól függ. Kun Béla zajos tetszéssel fogadott beszéde után Varga Jenő emelkedett szólásra és a következőket mondta: — Tisztelt Elvtársaim! Mi most abban a hely­zetben vagyunk, mint mikor valaki egy nagy és me­redek hegyre akar föl­jutni, mert tudja azt, hogy ha erre a meredek hegyre fel tudott jutni, ottan fem­ eléri életének célját és meg tudja alapozni sa­ját magának és gyermekeinek boldogságát. — Mi tudjuk azt, tisztelt elvtársaim, hogy ha még keresztül tudjuk küzdeni magunkat azon a ne­héz fél éven, ha meg tudjuk mászni azt a nagy he­gyet, amelyet nekünk meg kell mászni ahoz, hogy a kapitalista mocsárból fel tudjunk jutni a szocia­lizmusnak, a kommunizmusnak a hegytetejére, nem szabad elcsüggednünk még ak­kor se, ha útközben ennek a nagy hegynek megmászása közben egyi­künk, vagy másikunk ki fog dőlni.­­ A proletárdiktatúra azt követeli, hogy min­denki külön-külön feszítse meg a maga erejét a proletariátus harcmezején.­­ Tehát kitartani,­­ neki annak a meredek hegynek, hogy végre elérjük azt a pontot, amelyért mindig küzdöttünk, elérjük azt, hogy olyan társa­dalom legyen, amelyben minden dolgozó ember és csak a dol­gozó ember boldogan, nyugodtan, minden kizsákmányolástól mentesen boldog kulturéletet él­hessen. A közönség lelkes éljenzéssel fogadta Varga Jenő beszédét, aki után Kovács Gábor elvtárs a cse­peli munkásság nevében üdvözölte a tatabányaiakat. Murányi Gyula zárószavaival a népgyűlés vé­get ért A népbiztosok vonata este hét óra után érke­zett vissza Budapestre. Népgyűlés Tatatóvároson Vasárnap délután Tatatóvároson, párhuzamo­san a tatabányai népgyűléssel, szintén népgyűlés volt, amelyen Haubrich József hadügyi népbiz­tos tartott nagyhatású beszédet a megjelent nagy­számú közönség előtt. Haubrich elvtárs megnyug­tatta a gazdálkodókat­, hogy a tanácskormány nem szándékszik a kisgazdákat megfosztani vagyonuk­tól, de viszont felhívta figyelmüket arra, hogy a város csak akkor tud dolgozni, csak akkor tud ele­gendő iparcikket szállítani a falunak, ha a föld munkásai minden alkalmas területet bevetnek és teljes erejükkel igyekeznek hozzájárulni a városi munkásság ellátásához. Nyomatékosan kikelt. Haubrich elvtárs azok ellen a lelkiismeretlen lé­lekmérgezők ellen, akik azt hirdetik, hogy a kom­­munista társadalom a nőket is kommunizálni akarja. Aki ilyet állít, az gonosztevő vagy tudatlan, mert éppen a kommunista társadalom az, amely a nőket leginkább megbecsüli, amely min­denben egyenrangúaknak tekinti őket a férfiakkal. A gyűlés hallgatósága nagy megnyugvással fo­gadta a népbiztos elvtárs felvilágosító szavait, majd Österreicher Sándor elvtárs a csepeli lőszer­gyár munkásai nervében hangoztatta­­ a prolétase­nolidszités sziükítéses jégán­ A lakásügy rendezése Hova kell fordulni a lakásigényekkel — A jogosulatlan lakáskeresők megfenyítése — A lakások tisztogatása és javítása — Lakás-Ínség a környéken A főváros lakásügyeit intéző népbiztosok ma a következő újabb parancsokat adták ki: 6. számú parancs Budapest lakásügyeinek teljhatalmú intézésé­­vel megbízott népbiztosokhoz, illetve a vezetésük alatt álló központi lakásbiztossághoz közvetlenül csak közintézmények, munkástanácsok és szak­szervezetek fordulhatnak levél­beli kéréseikkel. A központi lakásbiztossághoz levélben bejelenthető a lakás megüresedések is. Lakásigényekkel azonban kizárólag csakis a kerületi munkás- és katona­tanácsok lakásbizottságához lehet fordulni. A­­központi lakás­biztossághoz írásban bejelentett la­kásigényeket egyáltalán nem veszik figyelembe. Ismételten figyelmeztetjük a házi bizalmi férfiakat, hogy az üressé vált lakásokat haladéktalanul kötele­sek bejelenteni a Központi Lakásbiztossághoz, azon­ban nincs joguk a beköltözést a megürese­dett lakásba bárkinek megengedni. A megürese­dett lakást csak az foglalhatja el, akinek a kerü­leti lakásbizottság igény­jogosultságát megállapí­totta és akit a központi lakásbiztosság a lakásba behelyez. Minden régebbi lakásigazolvány, amely­nek alapján a lakást elfoglaláik, érvénytelen. Budapest, 1919. április 13. Szamuely Tibor s. k. Vágó Béla s. k. népbiztosok. 7. számú parancs Lelkiismeretlen, gonosz emberek még mindig megakadályozni igyekeznek, hogy a központi lakás,­biztosság és a kerületi munkástanácsok lakásbizott­ságai lakáshoz juttassák azokat, akik arra valóban érdemesek. Tekintettel arra, hogy többszöri figyel­meztetésünk dacára is a jogosulatlan lakáskere­sők ezrei zaklatják és zavarják a kerületi lakásbi­­zottságokat, megparancsoljuk, hogy mindazokat, akiknek lakáskérését mint határozottan jogosulat­lant, a kerületi lakásbizottságok visszautasítják, nyomban letartóztassák és forradalmi törvényszék elé állitsák. Budapest, 1919. április 14. Szamuely Tibor s. L. Vágó Béla s. k. népbiztosok.­­ 8. számú parancs Lakások tisztogatására, festésére, meszelésért és kijavítására vonatkozó összes kívánságok Írás­ban küldendők be a kerületi lakásbizottságokhoz, amelyek azokat ellenőrzés után beküldik a köz­ponti lakásbiztossághoz végrehajtás végett. Budapest, 1919. április 14. Szamuely Tibor s. k. Vágó Béla s. k. népbiztosok. A környékbeli lakások A Budapest környékbeli munkás-, katona- és föld­mivesszegények tanácsainak kiküldöttei hétfőn dél-­­­előtt 10 órakor a Központi Lakásbiztosságnál, a környékbeli lakáskérdés tárgyában értekezletet tar­tottak. Az értekezlet megállapította, hogy a kör­nyékbeli proletárság szomorú és immár tűrhetet­lenné vált lakásszükségén csakis megfelelő épít­kezések sürgős megkezdésével, illetve keresztülvite­lével, valamint a szükséges tatarozások és alakítá­sok elvégzésével lehet segíteni. A környékbeli la­­kásbizottságok összekötőszerve és egyszersmind az egységes működést ellenőrző fórum, a központi la­kásbiztosság környékosztálya lesz. Az egyes község­beli munkás-, katona- és föld­m­íves szegények taná­csa a lakásügyek elintézésére háromtagú lakásbi­zottságot választ, mely az idevágó kérd­éseket ön­állóan intézi, tehát végzi a kutatásokat, elbírálja a lakásigényeket, foganatosítja a behelyezéseket, megállapítja a javítások szükségességét és dornt a bérösszeg kérdésében. Községi lakásbizottságok dön­tései azonnal végrehajthatók. A bizottság döntése ellen panasznak van helye a központi lakásbizt­­n­sághoz. A panasz alapján a központi lakásbiztos­ság egyik kiküldöttje az illető községbeli lakásbi­zottság két tagjával megállapítja a tényállást és az elintézésre javaslatot tesz. A nyilván alaptalan panasszal élő és a hivatalokat ok nélkül zaklató felek forradalmi törvényszék elé kerülnek. Felhívás A kerületi munkás- és katonat­anácsokak a központi lakásbiztosághoz delegált tagjai 1919. április 16-én reggel nyolci órakor jelenjenek meg a központi­­ lakásbiztosságnál

Next