Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1862-03-26 / 13. szám
Pest, márczius 26-ban 1862. APolitikai Újdonságok netenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta után elküldve a Vasárnapi Újságnál együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 30 kr. ujpénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala (Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utca 1. szám.) Rövid hetiszemle. A jelenlét már sokkal gazdagabb eseményekben, az előbbinél. Azonban napjainkban ritkán lehet egyes eseményt, mint önálló tényt tekintenünk, mert bárhol történjék valami, annak hatását másutt is mindenütt megérzik. Legjobb lesz tehát, ha szemle alakjában tudomásul veszszük azon körülményt, hogy az „égető kérdések“ közöl, melyek a világot foglalkoztatják, egyik sem veszti el fontosságát, s azért hiszi mindenki, hogy egyik vagy másik közölök maholnap megoldásra kerülhet. Anglia az idén szokatlanul csendes : az amerikai viszálykiegyenlítése után a külügyek nem háborgatják a nemzetet; a parlamentben a conservativ oppositio még csak kísérletet sem tesz a liberális kormány legyőzésére. Palmerston lord egyedüli gondja, hogy a keleti kérdés, minél későbben kerüljön napirendre: óhajtaná, ha Omer basa leverné Herczegovinát és Montenegrót; a görög király kibékülne a naupliai felkelőkkel; Szerbia pedig megszüntetné harczkészületeit , mert nagyon jól tudja az öreg úr, hogy ha az európai Törökországban, az előszámlált helyek valamelyikén jól megvernék a szultán hadait, az rögtön jel volna arra, hogy görög-szláv tartományai azonnal lángba boruljanak. Ami Szerbiát illeti, úgy látszik, e tartomány nagyon közelről érdekli az angol kormányt, mert még ami eddig soha sem történt, a Bécsben lakó angol követ Bloomfield lord, személyesen rándult le Belgrádra, s élőszóval értekezett az ottani kormánynyal. — Francziaország folytatja kétértelmű politikáját, nyájas arczot mutat ugyan régi ellenségeinek, de azért ezek, bármenynyire is óhajtanak, nem érezhetnek iránta bizalmat. És valóban bajos dolog is eligazodni oly kormánynyal, mely három külön alkotó részből áll. Ami a hivatalos Francziaországot illeti, vagyis, amint ezen ország, miniszterei és külföldi követei által képviseltetik, ezen körben az örök béke dicsőítésénél egyebet nem lehet hallani. A franczia szabadelvű oppositio, melynek feje Napoleon herczeg, nyíltan a forradalmi háborúk megkezdése mellett izgat, s kimondja, hogy az 1815-ki szerződéseket egyszerűen szét kell tépni. E két, ellentéteket képező párt között áll Napóleon császár, és soha határozottan egyik pártnak sem ad igazat ; nem kötelezi magát békére, de nem is fenyeget háborúval. De mindez csak ideig óráig, az alkalmas perez bekövetkezéséig tart; valamelyik szép reggelen, miniszterváltozási hírrel lepheti meg a „Moniteur“ a világot, s akkor a kinevezendő államférfiak politikai múltjából kellene kitalálnunk a jövőt. Valam kisebbnemű változásról már is beszélnek. A belga lapok párisi levelezői szerint Walewski gróf kilépend a kormányból, s mint követ Londonba megy , úgyszintén a belügyi tárcza vezetése egy egészen új emberre, Chevreau arra — volna bízandó. — Poroszországból szomorú újságok érkeztek : a tudós németek nagyot buktak az alkotmányos szabadságok eszméjével, a gyakorlatban, miután annak elméletéről annyi sok szép könyvet tudtak írni. Alább (1. Németország) közöljük a király egyik kibocsátványát, melynek értelme senkit sem fog többé kétségben hagyni afelől, hogy Németországban még mindig úgy értik az alkotmányt, hogy a népnek kell magát a kormányhoz alkalmazni,nem pedig megfordítva. Azaz : megengedik, hogy legyen parlament, hanem ha ezen parlamentben a többség a minisztérium ellen fordul, akkor a hatalomszó következtében az országgyűlésnek kell hátrálni Nem értjük itt az országgyűlés eloszlatását, mert hiszen, ebben csak a népre hivatkozás eszméjét kell keresnünk, de eléggé érthetőleg ki van mondva az idézett kibocsátványban az is, hogy az udvar ugyan holmi parlamenti többségek által sohasem enged magára oly kormányt feltolni, melyhez bizalma nincs. Pedig abban áll a különbség az angol és a német constitutionalismus között. Angliában, a király ellenmondás nélkül miniszterré nevezi azon államférfiakat, akik a parliament többségének bizalmát bírják. Igaz, hogy a kisebbségben maradt minisztérium feloszlathatja a képviselők házát, de ha az új parliamentben az oppositio ismét győz, soha egy angolnak még eszébe sem jutott amiatt aggódni, hogy hát ha tán nem fogadná el az udvar azokat, akiket a nemzet szavazata ezen fényes poletra érdemesnek tartott? — Olaszországban az ügyek az eddigi szokott kerékvágásban haladnak. A békeszerető conservatív többség a turini parlamentben duzzogott ugyan egy kicsit Ratazzi kineveztetése miatt, de csak jobbnak látá, kibékülni vele. Egy napon a minisztérium bizalmi nyilatkozatra hivá fel a mi parlamentet. A többség 220 szóval 80 ellen azt felelé : igen bízunk bennetek, hanem nem ígérhetjük meg, hogy követendő politikátokat feltétlenül pártolandjuk. Ratazzi azonban nem elégedett meg ezen kétértelmű válaszszal, hanem kivánó, hogy vagy egészen igent feleljen az országgyűlés, vagy egész nemet . Így történt aztán, hogy másnap aképviselők háza, szintén 220 szavazattal 80 ellen, Ratazzi politikájának gyámolítása mellett nyilatkozott. Az új minisztérium legújabban még fényesebb diadalt arathatott. Tudniillik Ratazzi miniszterelnökké neveztetvén, a képviselőház elnökének helye üresen maradt. A conservativek Lanzát jelölék ki az elnöki székre, ellenben a szabadelvűek Tecchiot akarák megválasztani. Szavazásra kerülvén a dolog, az utóbbi 129 szóval 89 ellen legyőzé a konservativeket. A legújabb tudósítások Olaszországból így hangzanak : A minisztérium körlevelet bocsátott ki, a külföldi udvaroknál meghatalmazott követeihez, s ezen iratában a következő felvilágosítást adja azon politikára nézve, melyet követni szándékozik. A távíró ezen körlevélből előlegesen ezen sorokat emeli ki „A kormány feladata, hogy Olaszország elismertetését kivívja, foglalja azon helyet, mely ezen államot megilleti.“ Azután fél a római és velenczei kérdést. „Róma a pápa székhelye mara