Postás Dolgozó, 1967 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Ai választás az üzemi demokrácia erősítése A választási munka néhány tapasztalatát sorakoztatjuk fel, a Teréz Távbeszélő Üzem, Rákospalota 1, Budapest 78 postahivatal és a Posta Köz­ponti Javító Üzem szakszer­vezeti bizottságánál szerzett eddigi tapasztalatok alapján. A tapasztalatok olyanok, amelyek általánosak, lénye­gében mindenütt jelentkez­nek, a választásokat előkészí­tő munka lényeges és alapve­tő körülményeit és módsze­reit tükrözik. Általános tapasztalat, hogy a SZOT ide vonatkozó hatá­rozatában foglaltak szerint ez év januárjában a szakszerve­zeti bizottságok mindenütt megkezd­ték a szakszervezeti szervek újjáválasztásával kapcsolatos előkészületeket, az előírásokat a megengedett határokon belül pontosan kö­vetik. Ennek­­ megfelelően mind a négy üzemben előké­szítették, illetve már részben le is bonyolították a bizal­miak, az osztály- és műhely­bizottságok újjáválasztását, egyidejűleg gondos előkészü­letek folynak az alapszerveze­tek újjáválasztására is. A jelöltek aapos mérlegelése A választásokat előkészítő és lebonyolító munka során máris észlelhető a szakszer­vezet és a dolgozók kapcso­latának további elmélyülése, erősödése. A dolgozók hatá­rozottan és mind többen nyivánítják véleményüket a számba jöhető jelöltekkel kapcsolatban. A válogatás, a lehetőségek mérlegelése, a je­lölés során szóba kerülő sze­mélyek minden oldalról tör­ténő vizsgálata azt mutatja, hogy a dolgozók közül mind többen felismerik: sok múlik azon, hogy a bizalmitól a szakszervezeti bizottság titká­ráig ki képviseli érdekeiket, tolmácsolja véleményüket. A szakszervezeti munka megbecsülését mutatja az is, hogy a választások előkészí­tését szolgáló eddigi megbe­szélések, értekezletek során több észrevétel, bírálat és­ ja­­vaslat hangzott el, amikor az eddigi szakszervezeti munka értékeléséről, a szakszervezeti tisztségviselők munkájáról volt szó. Tény, hogy a dolgo­zók jobban figyelemmel kísé­rik, hogyan végezte a munká­ját a szakszervezet a saját üzemünkben, hogyan dolgoz­tak eddig az általuk megvá­lasztott emberek, mennyire tettek eleget megbízatásuk­nak. A négy postai üzem, illetve hivatal szakszervezeti bizott­ságának a választási munká­ról adott alábbi nyilatkozata alátámasztja mindezeket a ta­pasztalatokat. 2 Növekvő igények A Mozgóposta Főnökség, Budapest 78. szakszervezeti bizottságának titkára, Koppá­nyi Rezső, a következőkben tájékoztat: " A jelenlegi választási munka abban különbözik minden eddigitől, hogy sok­kal nagyobb követelményeket támaszt a megválasztandó új szakszervezeti vezetőkkel szemben. Szakszervezeti tag­ságunk már a jelölő bizottság megválasztásánál is rendkívül körültekintő volt. Létszá­munkhoz viszonyítva — figye­lembe véve az egyes munka­körökben dolgozók számát (mozgóposta-vezetők és rak­tárkezelők, csomagrakodók, járatkísérők, Déli-pályaudvari kirendeltség dolgozói), a nők és a fiatalok, a fizikai és a szellemi dolgozók arányát — 9 fős jelölő bizottság választá­sát javasolták a taggyűlésnek. A taggyűlés során még két személy beválasztását java­solták a jelölő bizottságba. A dolgozók helyesen éltek a ja­vaslattevő és választójogukkal és megszavazták a jelölő bi­zottság bővítését . A szakszervezeti bizott­ság intézkedési­ tervet­­ készí­tett a választás lebonyolításá­ra. Megállapodtunk a mozgó­posta-osztályon a 27 bizalmi, a csomagirányító osztályon a 22 bizalmi és mindkét osztá­lyon 1­1 főbizalmi megvá­lasztásának időpontjában, va­lamint a február 20-án sorra kerülő küldöttértekezleten részt vevők számát illetően. Azt hiszem, nem érdektelen, ha megjegyzem, hogy éles vi­tát folytattunk a most megvá­lasztandó szakszervezeti ta­nács létszámát illetően, hogy a hivatal minden osztályáról, minden munkaterületéről a létszámnak megfelelő képvi­selet legyen a tanácsban. — Hangsúlyozni kívánom — mondja a továbbiakban az szb-titkár —, hogy az egyes bizalmi csoportok tagjai az ed­diginél sokkal határozottab­ban és alaposabban kifejtik a véleményüket a hivatal szakszervezeti bizottságának munkájáról, valamint arról is, hogy kik kerüljenek a szak­­szervezeti tanácsba. Alapo­san megfontolják a jelöltek képességeit, körültekintően latolgatják, megfelelően kép­­viselik-e majd érdekeiket, vé­leményüket a tanácsban. Már az eddig elhangzott véle­ményekből megállapíthatjuk, hogy a jelölő bizottságnak ne­héz feladata lesz, mert a dol­gozók nagy többsége nagyon komoly igényeket támaszt a megválasztandó tisztségvise­lőkkel szemben. Együtt a dolgozókkal A Posta Központi Javító Üzem szakszervezeti bizottsá­gának titkára, Gáspár Gyula is a jelölő bizottság munká­jának elemzésével kezdi nyi­latkozatát: " A december 23-ára ösz­­szehívott nagyaktíván megvá­lasztottuk az öttagú jelölő bi­zottságot. A megválasztásnál rendkívül nagy gondot fordí­tottunk arra, hogy olyan dol­gozók kerüljenek ebbe a meg­tisztelő és kulcsfontosságú funkcióba, akik jól ismerik a dolgozókat, a szakszervezeti aktivistákat, a helyi adottsá­gokat és a feladatokat, akik­­valóban élvezik munkatársaik bizalmát és rátermettségüknél fogva alkalmasak arra, hogy a dolgozókkal legszorosabb együttműködésben kiválasz­szák a jelölteket. A jelölő bi­zottság megválasztása után minden üzemrészben falraga­szokon megjelent a bizottság névsora. Felhívtuk a dolgozók figyelmét, hogy a jelölő bi­zottság tagjainál tegyenek ja­vaslatokat. A jelölő bizottság tagjai felkeresik a dolgozókat, meghallgatják véleményüket, egyenként beszélnek a jelöl­tekkel. Azokkal a választott aktivistákkal is beszélnek, akik az új jelölések során előreláthatóan a bizottságból kimaradnak. Ez utóbbira azért van szükség, mert az ed­digi 17 szb-taggal szemben a választások során most csak 11 személyt jelölnek. Megemlítem azt is, hogy a jelölő bizottság tevékenységé­ben pillanatnyi zökkenőt oko­zott az a későn kapott tájé­koztatás — folytatja nyilatko­zatát az szb-titkár , amely szerint üzemünk 31 tagú szak­­szervezeti tanácsot is választ. Természetes, hogy megfele­lően tájékoztatni kellett a munkáját már folytató jelölő bizottságot és üzemünk dol­gozóit is, rávilágítva arra, hogy ez az új szervezési for­ma az üzemi demokrácia ki­­szélesítését szolgálja. A je­lölő bizottság most tehát en­nek megfelelően folytatja munkáját, hogy a 31 tanács­tag jelölését minél körültekin­tőbben előkészítse. Üzemünk dolgozói rendkívül alaposan egymás között fontolják meg a jelöléseket a bizalmi cso­portokban. Élénk vitát foly­tatnak a jelölő bizottsági ta­gokkal is. A kapcsolóüzem­ben pl. komoly problémát je­lent, hogy egyes kiváló szak­munkások, akik a dolgozók POSTÁS DOLGOZÓ teljes bizalmát élvezik és al- néhány nap kivételével — al­kalmasak lennének a jelölés- ország különböző részein tel­re, az év legnagyobb részét — tik és ezért nem jelölhetők. Elemző, jó beszámolót! A Teréz Távbeszélő Üzem szb-titkára, Derencsér Bálint, a szakszervezeti bizottságnak a választásokat előkészítő sokrétű munkáját vázolja nyi­latkozatában . — Elöljáróban talán néhány szót a szakszervezeti vezető­ség beszámolójáról: a beszá­moló kollektív munkával, va­lóban a szakszervezeti aktí­vák bevonásával készül. Ar­ra törekszünk, hogy elemzően feltárjuk a tagság előtt a leg­utóbbi választás­ óta végzett munkáját, az eredmények mellett a hiányosságokra is rávilágítsunk, de elsősorban az előttünk álló feladatokra összpontosítsuk a figyelmet. A leglényegesebb számunkra üzemünk éves tervteljesítésé­­nek segítsége. A terv sikeres teljesítése érdekében döntő feladat a termelési tanácsko­zások előkészítése és megszer­vezése. A szakszervezeti bi­zottság közreműködik a ter­melési tanácskozások anyagá­nak összeállításában. A ja­vaslatok és észrevételek mel­lett elsősorban felvilágosító és szervező munkával kívánjuk segíteni az üzem előtt álló fel­adatok végrehajtását, üze­münkben jelenleg 16 brigád dolgozik, s közöttük olyanok, amelyek többszörösen elnyer­ték a szocialista brigád címet. Központos osztályunk pedig a „Szocialista munka osztá­lya’* címet viseli. A szakszer­vezeti bizottság egyik lénye­ges feladata, hogy továbbra is segítse a brigádokat válla­lásaik teljesítésében. — Úgy gondolom, munkánk elemzése során szólni kell ar­ról a segítségről is, amelyet a Budapesti Bizottságtól ka­punk — folytatja az szb-tit­kár. — Véleményem szerint a budapesti bizottság az alap­szervezeteknek, így nekünk is, az instruktorokon keresztül nyújtja a legfőbb segítséget. Alapszervezetünk instruktora, néhány alkalomtól eltekintve, részt vesz vezetőségi ülésein­ken és észrevételeivel, javas­lataival segíti munkánkat. Közreműködik a féléves mun­katerv elkészítésében, taná­csokat ad feladataink meg­tervezéséhez. Taggyűléseinken választ ad dolgozóinknak a mi hatáskörünkön túlmenő kérdésekre és továbbítja az észrevételeket a Budapesti Bi­zottsághoz. Nagyon hasznos­nak tartom, hogy a Budapes­ti Bizottság a vezetőségi ta­gok részére tanfolyamokat szervez, ahol a reszortbizott­sági feladatok, a helyes mun­kamódszerek ismertetésével segítik a vezetőségi tagokat, hogy jól elláthassák munká­jukat. Azt javasolhatom, hogy a közelgő vezetőségvá­­lasztások lebonyolítása után a Budapesti Bizottság, az eddi­giekhez hasonlóan, minden reszortbizottság részére szer­vezzen tanfolyamot, és­ az­­ alapszervek részére dolgozza ki a bizalmiak oktatásának tematikáját. A Rákospalota 1. postahi­vatal szb-titkára, Szűcs Já­nos, a szakszervezeti bizottság beszámolójának előkészítésé­ről tájékoztat: — Nagy gondot fordítunk a szakszervezeti bizottság be­számolójának előkészítésére, s ennek érdekében felosztottuk magunk között hivatalunk egyes területeit. A szakszer­vezeti bizottság tagjai alapos tájékozódás és az eddig vég­zett munka felmérése alapján elkészítik egy-egy meghatáro­zott területről szóló beszámo­lójukat, majd azokat egyeztet­ve, megvitatva készül a veze­tőség számvetése az eddig végzett munkáról. A 4 postaszerv tapasztala­tai alapján leszűrhető az a következtetés, hogy alapjá­ban mindenütt felismerték és megértették a jelölő bizott­ságok kulcsfontosságú szere­pét, és ennek megfelelően választották meg a jelölő bi­zottság elnökeit és tagjait. Különösképpen figyelemre­méltó jelenség, hogy az el­múlt évek során számotte­vően erősödött a szakszerve­zeti demokrácia, hiszen mind a négy szervnél észrevehető, hogy a szakszervezeti tagság, a dolgozók minden eddiginél határozottabban és mind többen nyilvánítják vélemé­nyüket a szakszervezeti mun­káról, a gazdasági vezetők tevékenységéről, s nagyon is alaposan mérlegelik a jelöl­teket. Kibontakozóban van tehát a vezetők és dolgozók kap­csolatában az együttműkö­désnek, az egymást segítő vé­leménycserének valamiféle új eleme, ami jelentékeny eme­lője lehet az új gazdasági mechanizmust előkészítő 1967-es tervév feladatai telje­sítésének. A választási mun­ka során a szakszervezeti bi­zottságoknak ezt a szellemet, légkört még tovább kell erő­síteniük. Bátorítsák a dolgo­zókat, hogy az , üzem a szak­­szervezeti élet minden fel­adatával, a munka minden problémájával kapcsolatban mondják el észrevételeiket, és ezáltal a szakszervezeti választások a szakszervezeti és az üzemi demokrácia erő­sítésének mérföldkövévé vál­janak. I V. I. ­ Az utóbbi időben a jubileu­mi jutalom körüli viták alapo­san megritkultak, de egészen még nem szűntek meg. K. J. ilyen természetű ügyé­­ben hozott döntést az I. fokú munkaügyi döntőbizottság. A mindenképpen korrekt döntés nyilvánosságot érde­mel, mert érdekes tanulság vonható le belőle. Az igazgatóság a jubileumi jutalom iránti kérelmet azért utasította el, mert megállapí­tása szerint a dolgozó munka­­viszonya nem volt folyamatos. A munkaviszonyban az igazga­tóság szerint megszakítások voltak. A munkaügyi döntőbizottság viszont a következőket állapí­totta meg: „A munkaügyi döntőbizott­ság a bizonyítási eljárás so­rán megállapította, hogy K. I. 1940. szeptember 8-tól az ún. visszacsatolt területeken a ka­tonai közigazgatás időtartama alatt különböző postahivata­loknál postai adminisztrátor minőségben működött, s mint ilyen dolgozó, illetményét­­nem esetenként a postamestertől, hanem az ún. hadipótlékkal együtt, az igazgatóságtól kap­ta 1942. október hó 1-ig, így ez idő alatt a munkaviszonyát folyamatosnak kell tekinteni, annak ellenére, hogy a kiadói igazolvány szerint megszakítás van. A kiadói igazolvány sze­rint megszakítottnak tűnik az 1941. V. 29—1941. VI. 9-ig ter­jedő idő, amikor a dolgozó ezt Gyergyóújfaluból (Erdély) — Belatincba (Délvidék) utazás­sal töltötte, és az 1942. VII. 4- től 1942. VIII. 1-ig terjedő idő­szak is, amely alatt a dolgozó az igazgatóságtól 13 hónapi fo­lyamatos munka után szabad­ságot kapott A folyamatos munkaviszony elismerését iga­zolja az a tény is, hogy 1947. november hóban kiállított szolgálati táblázata tanúsága szerint (mind az igazgatósági, mind a létszámhivatali példá­nyokon) a 4. oldalon „A tény­leges szolgálat miért szakítta­­tott meg” című pont nyilván­tartási részében utolsó megsza­kításként mindenhol az 1939. III. 15—1939. V. 5-ig terjedő megszakítás szerepel. A munkaügyi döntőbizottság a fentiek alapján 1939. V. 6-tól a munkaviszonyt folyamatos­nak fogadta el és ezért K. I. postafőellenőrt 1964. május 6- án a 25 éves jubileumi jutalom megillette.'.', J. L. ELNÖKSÉGI ÜLÉSÜNKRŐL­­ Szakszervezetünk elnöksége december 29.-én tartot­ta 1966. évi utolsó elnökségi ülését. Napirenden sze­repelt a Posta 1967. évi feladatait segítő szocialista munkaverseny főbb irányelveire vonatkozó javaslat, a területi bizottságok választásával kapcsolatos intézke­dési terv és a szakszervezeti politikai iskolák műkö­désének Zala és Komárom megyei tapasztalatai. A továbbiakban az elnökség megvitatta, majd jó­váhagyta a Postások Szakszervezete 1967. évi költség­­■ vetését, és a postás dolgozók testnevelési és sport­­tevékenységéről szóló tájékoztató jelentést. A napirendek tárgyalásai során az elnökség meg­felelő határozatokat hozott. Végül az elnökség tájékoztatást kapott a közel­múltban Norvégiában járt szakszervezeti delegáció tapasztalatairól. „Mi bízunk benned!... " A Budapesti Mikrohullámú Központ TV-rész­lege adásszünet­ben bizalmit vá­lasztott. Magyar Gyulát bízták meg újra e tisztséggel, aki hat éve élvezi munkatársai bi­zalmát. Egyszerű tettei sohasem keltettek szenzá­ciót, önzetlen fá­radozásáról csak nagyritkán hal­lottak. De legszű­kebb környezete jól tudja, mit tett a kis közösségért. Ezért választották ismét őt, a régit. — Gyula! De a jövőben nemcsak azt várjuk el tő­led, hogy üdülő­jegyet szerezz, meg ügyelj arra, hogy mindenki eleget tegyen tag­­díjfizetési kötele­zettségének, és el­intézd a csoport mindennapos, ügyes-bajos dol­gait. A követel­mények nagyob­bak lesznek. Szólj bele a jutalmak, a prémiumok, az esetleges bérkor­rekciók dolgába is —­­ mondották munkatársai, in­telemnek, jó ta­nácsnak, útra való­nak szánva, mi­után már megvá­lasztották. Hogy a nagyobb követelmények tá­masztása, a tulaj­donképpeni, az érdemi vita miért a bizalom meg­adása után kezdő­dött, ez nem de­rült ki, őszintén szólva nem is ke­restünk rá ma­gyarázatot. Az a fontos, hogy Ma­gyar Gyula, alapos eligazítást kapott. — Éreztem, hogy valami hiányzik a mun­kámból — mond­ja inkább csak ön­magának, hango­san gondolkodva a bizalmi. — De ezekről a dolgok­ról csak utólag ér­tesültem. Előtte senki sem volt kí­váncsi a vélemé­nyemre. Még a szakszervezeti bi­zottság sem. Az intelmek te­hát nem elsősor­ban neki, a bizal­minak, inkább a szakszervezeti bi­zottságnak, meg a gazdasági veze­tőknek szóltak. Hogy ne döntse­nek nélküle, az stb. ne adja be­leegyezését addig, amíg nem ismeri a bizalmi vélemé­nyét. Igaz, a 24 órás szolgálat és a 48 órás pihenés beosztású munka­renddel nehéz el­érni az embere­ket. — Nehéz, de nem lehetetlen. Olyan kérdések­ben, amelyek erő­sen érintik a dol­gozókat, érdemes várni. Kell, hogy alaposan fontolóra vegyék: a válasz­tott, illetve a ter­vezett megoldás a legelőnyösebb-e. Szűcs József, a szakszervezeti bi­zottság titkára szorgalmasan je­gyez. A kis füzet­ben szaporodnak a sorok. — Értem, min­dent megértettem — mondja. — A bírálat jogos, el­fogadom. A szak­­szervezeti bizott­ságnak változtat­nia kell a munka­­módszerén. — És azt is ren­dezni kellene, hogy az újonnan belépők időben kapjanak munka­köpenyt. Tudjuk, ez nemcsak a tv­­állomás, nem is csak a Budapesti Mikrohullámú Központ ügye. Ál­talános postai ren­delkezés, hogy a próbaidősök nem kaphatnak mun­karuhát, mert az bizonyos idő után a dolgozó tulajdo­na lesz, s ki tud­ja, beválik-e. De az is tény, hogy ezekre az embe­rekre nem bízhat­juk rá a szennye­­zőbb munkákat. Gondolkozni kel­lene, milyen más megoldás lenne előnyösebb a je­lenleginél. Sok minden szóba került ezen a rövid tanácsko­záson. A legtöb­bet a munkáról, a jobb, a minőségi­leg is jobb mun­ka lehetőségeiről beszéltek. Arról, hogy minél keve­sebb legyen az adáshiba, hogy minél jobb legyen a kisugárzott kép minősége, hogy le­gyen elegendő tartalék alkatrész, hogy a meghibá­sodott műszerek cserélhetősége a lehető leggyor­sabb legyen. — Gyula! Te alapító tag vagy, tíz éve itt dolgo­zol. Te tudsz ösz­­szehasonlítást ten­ni, ismered a ré­gieket is, az úja­kat is. Onnan, a hetedik emelet­ről, ahol dolgozol, messzire látni. Ügyelj hát min­denre. Egyszóval: mi bízunk ben­ned. Lassan elfogy a kis csoport mon­danivalója. A ta­nácskozásnak az imént újraválasz­tott bizalmi vet véget. — Igaz, hogy adásszünet van, de most kezdjünk hozzá a mérések­hez. Jó minőségű képet kell sugá­rozni! Köszönöm a bizalmat. A szabadsághe­gyi tv-adótorony kecses épületében felelősségteljes, jó képességű, szorgos emberek dolgoz­nak. Ez a tanács­kozás is ezt bizo­nyította. S nem­csak a bizalmit, a szakszervezeti bi­zottságot is ellát­ták útravalóval. Zsidai Pál Nemzetközi hírek Az új év alkalmával kölcsö­nösen üdvözölte egymást szak­­szervezetünk elnöksége és a Közalkalmazottak és Rokon­­szakmabeli Dolgozók Nemzet­közi Szövetsége, valamint a lengyel, a japán, az ausztrál, az olasz, a belga, az NDK, a bolgár, a francia, a jugoszláv, a koreai, a vietnami, a kínai, a norvég, a csehszlovák, a finn, az NSZK, az osztrák, a sváj­ci, a dán, az angol, a román, az új-zélandi és a kubai postás szakszervezet elnöksége. A Csehszlovák Közlekedési és Postás Dolgozók Szakszer­vezete 1966. december 8—10-e között tartotta IV. kongresszu­sát Prágában. A szakszervezet elnökének, dr. Josef Filo, köz­lekedési titkárnak Frantisek Vala, postai titkárnak Milan Zeman elvtársakat választot­ták meg. A Lengyel Postás Szakszer­vezet 1967. január 23—24-e kö­zött tartotta IX. kongresszusát Varsóban. Ausztriában a közszolgálati alkalmazottak, köztük a posta­­alkalmazottak fizetését is — 1966. január 1-től két alkalom­mal emelték. Ez azonban tá­volról sincs arányban a köz­szükségleti cikkek és szolgál­tatások egyidejű áremelkedé­sével. 1967. január 2-től pél­dául a bécsi városi közlekedési díjakat 66— 100%-kal emelték. A Lengyel Posta 1964-ben 65 millió, 1965-ben 70 millió zlotyt költött beruházásokra. Az­ utóbbi 2 évben 112 új pos­tai létesítményt építettek, és ezzel 8000 postás dolgozó szá­mára biztosítottak megfelelő munkakörülményeket. Lengyelországban a Lancut-i járás kórháza szülészetén az új mamák ágyai mellé távbe­szélőkészülékeket szereltek fel, így az új mamák, s a hozzá­tartozók bármikor felhívhatják egymást telefonon.

Next