Premier, 2000 (1-7. szám)
2000-12-01 / 7. szám
- Igazán nem sok időt töltöttem a csarnokban, de azt érzékeltem, hogy nagyon jól érzitek magatokat, minden ugyanúgy szól, mint régen. - Tényleg csodálatos, hogy ennyi év után is megszólalnak a gyerekkórusos hangok. Ma reggel felébredtem, és úgy énekelek, mint egykor, a rádió gyerekkórusában. - Te annyiféleképpen tudsz énekelni, hogy ma igazán nem tudom, melyik az eredeti hangod. -Nagyon remélem, hogy van egy stílusom, egy sajátos hangom, ám túl ezen tanultam klasszikus éneket,jazzt. Amerikában elsajátítottam egy egészen új hangképzést, így aztán megy az éneklés torokhangon, de klasszikus fejhangon is. Azonban ez mind nem fontos, mert én abban hiszek, hogy a legfontosabb a lélek, így aztán manapság már többet foglalkozom a lelkemmel, mint a hangommal. Ha a dolgok technikailag rendben vannak, akkor minden azon múlik, hogy a lelkem szárnyalni tudjon a hangommal. - Azt szokták mondani, hogy az arc a lélek tükre, mindenki magán hordja a sorsát. A hanggal is így van? - Igen, teljes mértékben. A hangból is meg lehet fejteni egy ember személyiségét. - Például milyen ember lehet a hangja alapján Joe Cocker? - Egy elég beteg embernek tartom fizikailag és lelkileg is. Ő valójában a fájdalmát ordítja és kiabálja ki magából, és ehhez megvan a technikája. -Szécsi Pál? - Érzékeny férfi volt, akit nagyon szerettem. Úgy gondolom, minden nőt megérintenek a bizonytalan, de vonzó férfiak, mert úgy gondolja, hogy a támaszuk tudna lenni. -A hetvenes évek végétől a rádióban dolgoztam. A Pagoda hihetetlen hely volt, ott mindenkivel össze lehetett járni. Hallgatom a kereskedelemi rádiókban Máté Pétert, és szinte látom, ahogy előttem áll a büfében a sorban egy-két nappal a halála előtt, és kér 10 deka párizsit, kockasajttal. Az ő hangja miről árulkodik ? - Máté Péter gyerekkorom, ifjúságom egyik legfontosabb személyisége. A nővérem az Építész Karra járt, az ő klubjukban játszott szombatonként Péter. .Nagyon gyakran elmentem oda hallgatni. Még sehol sem voltam, de amikor bemutattak neki, hajlandó volt velem komolyan beszélgetni a zenéről, bármiről. Nagyon örülök, hogy egy lemezen én is énekelhettem. - Na és Elvis Presley? - Érdekes, ő nem hatott rám annyira. Ha neked Elvis az Isten, akkor nekem Aretha Franklin. Az ő hatására változott meg az egész éneklési stílusom. Talán abban sincs túlzás, hogy miatta mentem Amerikába. Őt hallgatva alakult ki bennem az a kíváncsiság és ambíció, hogy énekelnem kell a feketékkel. A dalaival találkozva kezdtem úgy érezni, hogy másfajta hangzással tudnám kiadni magamból azt, amit igazán érzek. Én Bartókon és Kodályon nőttem fel, ennek ellenére - vagy talán inkább ezzel