Regélő, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-09-27 / 78. szám
u $»«» REGÉLŐ. IPI2S)3M^ vasárnap September 27ken 1835. Megjelen társával együtt Lejenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. A’szerkezői hivatal» ban évnegyedenként ’s képek nélkül is válthatni példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLÉS. Jánoshegy. (Népmonda.) Ollyan szép volt! ’s a’ múlandóság még sem kimélte it meg ; ollyan jó volt! ’s a’ természet vastörvényei kivételt nem szenvedtek iránta. Vajda. Magosan emelkedik hazánk fővárosának, a’hajdan királyi Budának, hegyláncza közül egy magános, kúp formájú tető, melly, mint valamelly trónuson ülő király , büszkén hordozza szirtfejét társai felett, őket egy egész fejjel meghaladó. E’ hegy régi időktől óta János hegyének neveztetik, ’s a’ künn csatangolni szerető Budapestiektől, kik nyaranta számosan tódulnak a’szemgyönyörködtető hegyvirányra (hajdan Svábhegy), a’ setéten vidám ligetszagba, ’s a’ regényes Maria völgyébe, ő is gyakran meglátogattatik. De csak kevesen tudják, milly regényes történet ad a nevet e’ hegynek, ’s még kevesebben, hogy ,,János hegyének“ csak a’ hegy ; maga pedig a’tulajdonképi kúp ,,Mártha bércznek“ neveztetett már a’ legrégibb időkben, ’s valamint ez maga, úgy története is szoros kapcsolatban van a’ János hegyéével. Miután t. i. XI. Konstantin császársága elenyészett, ’s II. Mohamed magát a’ császári fővárost, Konstantinápolt is elfoglaló, sok szabadlelkű és zsarnok igát nem tűrő Görög egy szebb jövendőtől kecsegtetve inkább kibujdosott ősei honából, ’s földönfutóvá lett, hogysem szemmellátó tanúja legyen nemzete sanyargatásainak, végképi letapodásának. Ezen menekvők között volt egy archimandrita is Thessalonicából, egy főnemből eredt, bár már öreg, még is lelkes és nemzetét szivében hordozó férjfiú, kinek nevét azonban a’ chronica fenn nem tartá. Ez nemzete végpusztulását látván, ’s a’ hatalmas ellenerő legyőzését ön nemzetéből nem remélhetvén, eltökélé magában hazáját oda hagyni, ’s Hunyadi Jánosnak, a’ magyar nemzet akkori nagy hírű igazgatójának, hatalmas pártfogásáért nemzete nevében esedezni. Ő szoros ismeretségben volt több jeles magyar főpapokkal, kiket a’ konstantinápoli zsinatban ismert meg, jelesen