Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)
1864-10-01 / 224. szám
224. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatalmelletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Sdagon-hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak:Majnai Frankfurtban Előben Ottó; Hamburg-Altenában Kassenafein és Vogler; Hamburgban Tinkheimn Jakab; Lipcsében Eogler II., II Igen és Fort uraknál. OS* UITETII I Buda-Pest. Szombat, October 1. 1864. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévre.....................8 frt. 50 kr. Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ r... HIVATALOS rész. Változások a cs. k. hadseregbe«» Kineveztettek: Beranek József ezredes, s az 1. sz. tüzérszer-parancsnokság parancsnoka, országos tüzérségi igazgatóvá Udinében; dr. Mengasser József másod-osztályú főtörzs-orvos első-osztályu főtörzs-orvossá s egésségügyi előadóvá N. Szebenben. ■Áthelyeztetett: Turek Miksa alezredes, s a 4. sz. tüzér-szer-parancsnokság parancsnoka, hasonló minőségben az 1. sz. tüzér-szer-parancsnok-Hoibustkigáseionisprm'?alanxiulyga sa Irutoatsim ,évei Nyugdijaztattak: Hiller Ignácz első osztályú százados a 18. sz. tüzér-szer-parancsnok-* ságtól; sí nbd-bS ad .1 scattöMM ívná moha) A . Hause Iluid Willibald első-osztályu százados a ruházati osztálytól, és Gröve Károly Tivadar első-osztályu százados a 12. sz. vértes-ezredtől; mindhárman őrnagyi ranggal ad honores.■ ■ ■ ur. Sombor György másod-osztályú főtörzsorvos, dij-elengedés mellett, legkegyelmesebben a harmad osztályú vaskorona-renddel diszittetvén föl. Csanádmegye főispáni helytartója Schwinn János volt cs. k. szolgabirói hivatalnokot palotai esküdtté nevezte ki. A keleti marhavész Boldogh, Rákoscsaba, Alsó- Némedi és Haraszti községekben, úgy Bugyi és Sári községekhez tartozó ürdöi és felső-babádi pusztákon kiüt ■ vén, a baromvásárok megtartása a pesti és váczi járásban a vész tartamára betiltatott. NEMIHVATALOS RÉSZ. «J A vám kérdéshez. * * omndiaioiin t\; nid-Cr; - ^ B é cs, sept. 29. Mióta báró Haek s Poroszország képviselője, Hasselbach úr Prágában tárgyalnak, Berlinben pedig a vámegyleti államok értekezletei nyíltak meg, ismét sokat beszélnek ez ügy állásáról s némely oldalról majdnem kétségbeejtő-NCK. ItUitotiK . x/jj. XVI. Ki ^o^xiienytJK. 11101161617 kezdettől fogva figyelemmel kisérte , annak mindenesetre be kell vallania, hogy a Porosz- Francziaország közti kereskedelmi szerződés megkötése Austriára nézve némi tekintetben vereség volt, melyet annak ellenei, különösen a nemzeti egylet képviselői, a politikai téren is egész erélylyel kizsákmányoltak. A franczia-porosz kereskedelmi szerződés megkötése, mint tudva van, épen azon időbe esett, midőn a porosz kormány az austriaival mereven állt szemben s Berlinben minden habozás nélkül vallálta tant, hogy legjobb, ha Austriát Németországból teljesen kiszorítják; legfölebb a Poroszország vezetése alatt utonalkotott Németországgal lépjen az többé vagy kevésbé szoros szövetségbe. De azóta lényegesen változtak a viszonyok; politikai antagonistákból benső barátok s szoros szövetségesek lettek, kiknek szövetsége vérrel s a fegyverek legdicsőbb eredményeivel jön megpecsételve. Azon percztől fogva,hogy ezen benső szövetség megköttetett, melynek jelentősége Európa politikai alakulására nézve a legrövidebb idő alatt a legfényesebben bizonyult be, — ezen percztől fogva a korábbi versengések el vannak hárítva s a szövetségnél az egyenjogúság élve mint vezérelvön kikiáltva; a két német nagyhatalmat nem a hegemóniáért látjuk egymással küzdeni, hanem közösen s egymás mellett Németország érdekeit képviselni s ezen rendszerváltozás által a Porosz és Francziaország közt kötött szerződés elvesztette legnagyobbrészt politikai jelentőségét. A szerződés, mely Austria s a német vámegylet közt annak idején köttetett, a kölcsönös tarifahatározmányok cím azonnal eszközlött könynyebbítések mellett Astriának a vámegyletbe lépését is szemügyre vette; a császári állam ezáltal lényeges lépést tett előre,a szabadkereskedelmi elvek felé. Évek folytán aztán még igen sok történt, hogy ezen elv nálunk még jobban érvényre jusson, habár Austria iparának állása a szabadkereskedelmi rendszer teljes elfogadását még meg nem engedé. Poroszország azonban s vele a német vámegylet a Francziaországgal kötött szerződés által oly térre léptek, mely különböző volt attól, melyen azon Austriával kötött szerződés állott. — Ezen térre tapasztalt nemzetgazdászok nézete szerint még ma sem léphet Austria, hacsak azon veszélynek nem akarja magát kitenni, hogy,ily hirtelen előreugrás által magát legjelentékenyebb anyagi érdekeiben megrövidítendő A teljes belépést a vámegyletbe Austria tehát ma még maga sem pártolhatná,még akkor se, ha érték- s egyedárus viszonyaiban nem állanának is fen oly akadályok, melyek ez eszme valósítását e peretben szinte lehetetlenné teszik. Austriára nézve, amint ma állnak a dolgok, csupán az forog fen, hogy egy új, ha szabad úgy mondani, februári szerződés köttessék, mely által megőriztetnek számára, mint Németország vámszövetségi tagjára nézve azon jogok , mik a korábbi szerződésben megállapítva voltak. E körül forognak egyedül a müncheni stipulatiók, s hogy ezek nem hasztalanul lettek formulázva, erről a prágai tárgyalások hangos bizonyságot tesznek. Mennyire haladtak Hocks Hasselbach tanácskozmányaikban, erről határozott felvilágosítást még ma nem vagyunk képesek adni, de semmi esetre sem hagyjuk említetlenül, miszerint ezen két úr végleges határozatokhoz nem jutott, hanem csak javaslatokat vitattak meg s dolgoztak ki, melyek fölött a vámegylet, Porosz, Szász- s Bajorország küldöttei, s másrészt Austria később fognak tárgyalni s határozni. Ez a dolgok mai tényleges állása s most Poroszországon van a sor, ez ügyben Austria irányában a maga szövetségi barátságát tanúsítni. Itteni vezérkörökben egész nyugalommal néznek ez ügy további fejlése elé. A Kölcsey-ünnepély Szativáron, Gregus s Ágostnak ez alkalommal tartott beszéde. (Vége.) Tagadhatóan, hogy a magyar vers Kölcsey óta, kivált Vörösmarty és Arany hódításai folytán, roppantul haladt, és haladt, bár kevesebbet, a magyar próza is , de azért az ő műves classikus bélyegükkel, mindenha példányok maradnak, és Kölcsey mint íróművész, örökké elsőrendű csillagul fog irodalmi egünkön ragyogni, J -i kt v vncá ií!a .. bot* S, az íróművész mellett emelkedik még a költő s a műbiró. ,d i f h A n i g o I n o I ! Nem akarok szives türelmükkel visszaélni, s bármily hálás feladat volna is, költészete s műbirálata részletes fejtegetésétől tartózkodom. Költészetéről legyen szabad egész általánossággal csak annyit megjegyeznem, hogy azt minden ízében fennkölt képzelem, erkölcsi tisztaság és a bú varázsa lengi át. E költészet értékének némi megjelöléséül pedig csak arra hivatkozom, hogy ha Kölcseyt, mint költőt, legkitűnőbb kortársaival Vörösmartyn túl összemérjük, úgy fogjuk találni, hogy Kölcsey, saját kiválóbb tulajdonaikban s lényeges kellékekben mindnyájokat felülmúlja. Oszhangosabb ő, mint mestere Kazinczy,«í '-«ltozatos»it' neokf'nny, magasabban jár*'» mint Berzsenyi, s mélyebbre ható mint Katona, érzelemdúsabb mint Kisfaludy Sándor, s eszmedusabb mint Károly, zárkózottsága mellett is kedélyesebb, mélasága mellett is vigasztalóbb, és -az Kazinczyt kivéve — tisztább ízlésű, kiforrottabb s miveltebb valamennyinél. Kölcsey másik dicsőségéről,, kritikai pályájáról, szintén csak röviden emlékezem. Ő a görög és római, az újabbak közöl kivált a franczia és német irodalom teljes ismeretével s mindazon tudományos készülettel lépett föl, melyet e nehéz pálya megkíván, s mint műbiró, mint a széptani elvek legbuzgóbb, legalaposabb, legönállóbb hirdetője, hazánknak a maga korában egyedüli büszkesége. Ha ő nincs, ki tudja, Bajza fölveszi-e a bírálói tollat és támadnak-e követői. A magyar kritikának Kölcsey törte meg útját, ebbeli érdeme pedig annál nagyobb, minthogy e pályán nem annyira babérok, mint inkább tövisek teremnek, s a kritikai munka csak másoknak haszon, magának a munkásnak meg nem köszönt fáradtság, — gyakran épesztő bántalom. Mily ellenmondás: a legszükségesebb, egyszersmind pedig leghálátlanabb munka! Vagy akadnak-e még, kik a kritika szükségét tagadják ? akik át nem látják, hogy egésségesen fejlődő irodalomban a kritika szintoly múlhatlan kellék, mint — hogy a közéletből vegyek példát — az alkotmányos létben a nemzet képviselőinek, az országnak gyűlése ? Hisz az országgyűlés szava nem egyéb, mint a kormány kritikája, s valamint neki föladata ellenőrzeni a földi hatalmasok tényeit, úgy az irodalmi bírálatnak feladata ellenőrzeni a lelki hatalmasokét. Korlátlan uralom, szolgai kódolás az úgynevezett bevégzett tényeknek, az irodalomban szintoly kártékony, mint az országban, s míg a vak elfogadás annyi, mint hátramaradás, a kritika annyi, mint haladás , míg a bálványozó a zsarnokság tömlöcztartója, a bíráló a szabadság önkéntese, de fájdalom gyakran vértanúja is. Kölcsey, valamint a megye és ország zajongó tengerén, úgy az irodalom csöndesebb folyamán állhatatosan a haladás és szabadság vezércsillagai szerint kormányozta hajóját; s nem volt az a vihar, mely meggyőződése hijából eltérítette volna. Meggyőződése kettős szereteten alapult: a hon s az igazság szeretetén, azért volt rendületlen. S ,ez a rendületlen meggyőződés szolgált neki vigaszul, midőn szenvedni látta nemzetét, midőn félreismerve maga is szenvedett: ő bízott a haza jövőjében s az igazság diadalában. Bízott a haza jövőjében, pedig a nemzet annyira jutott, hogy már nem is érezte szenvedéseit. Kölcsey, honfi-bánatával, azon érzéketlen faj közepett állott, melynek tüze, mint maga mondja, a kilenczvenes években „hirtelen fellobbant és hirtelen elaludt“; melynek Berzsenyi hiába dörögte fülébe, hogy romlásnak indul; melytől Vörösmarty a régi dicsőséghez menekülve, sóhajt fel. S ez a kor, midőn „a nemzet első dalnokai megvetve, első honfiai kikaczagva élték napjaikat“; „midőn magyar könyvet magyar irón kívül más nem ismert s a fiatal művész egykorúi között sem talált keblet, hol kiömel11. ez a nap „milly Zrínyit ok írótal tudta feledni, mely Faludit, mig élt, nem ismeré, mely Kávairól hallani sem akart, mely Baróti Szabót és Virágot meg nem siratta, s melynek kebelében az ötvenhat évet szakadatlanul munka közt eltöltött Kazinczy nyomorúsággal élt és holt“; ez a kétségbeejtő közöny nem volt képes őt kétségbeejteni: lantot ragadt, s a „Rákos“ partján és „Zrínyi dalá“ban méltó haraggal fordult a tunya nemzedékhez, mely nagysokára megmozdult, ocsúdni kezdett sivár álmaiból, bámulva tekintett körül, megijedt elmaradásán, és már-már hozzálát újjászülető munkájához, csak vezére legyen.... A gondviselés azt is adott neki Széchenyiben. Hogy azonban Széchenyi már felébredt nemzetet talált maga előtt, az a A tehetetlen kor jött el! . . . WÄS€lliÄ̇* Vallásfelekezetek az osztrák monarc £ ■ elitánan. Az utolsó népszámlálás alkalmával kiállított statistikai táblázatban 3500 egyén van beírva, kiknek vallásáról eddig csak hozzávetéseket láttunk. Beérkezett hivatalos jelentések szerint ezen negyedfél ezer lélek megoszlik a lipovánok, nazarénok, János-testvérek stb. közt. Legnagyobb részt tesz a Bukovinában élő „lipovánok“ felekezete, mely egyik ága az oroszországi starovierzeknek, s tulajdonképeni nevük „Filippován.“ Ezek két felől, Moldvából és Bessarábiából mentek be 1774-től 1784-ig. A felekezethez tartozók száma 1857-ben 2942 lélek volt. A felekezet vallásos nézeteiben két pártra oszlik, a pipira (popowci) és paptalan (pozpopowci) lipovánokra. Utóbbiak azt állítják, hogy 1666-ban Nikon orosz pátriarcha által a szláv egyházi könyvekbe bevitt nyítás óta nincs többé igazhitű püspök és pap. Hiszik a görög nem egyesült egyház minden tanát, csakhogy pópák helyett kántorokat (bászkel) tartanak, kik a szertartásokat végzik. A sacramentumok közül csak a keresztséget és gyónást ismerik el. Újabb időben új meghasonlás támadt köztük a házasság tárgyában. Egyik fél minden formaság nélkül köthető és feloldható szerződésnek, míg a másik feloldhatlannak tartja a házasságot. A papos lipovánok megtarták a régi egyházi könyveket és szertartásokat. Bialo-Krinicában barát- és apácza-klastromuk van. Itt lakik püspökük is, kit a kormány 1844-ben megerősített. A püspöknek joga van rá, hogy életében felszentelje utódát. Becsületes és munkás népnek tartják ezen felekezetbelieket. A legnagyobb szentségtörésnek tartanak minden njitást őseik vallásán. Nagy elzárkózottságban élnek minden más felekezetiül. Csak végső esetekben folyamodnak orvosokhoz, s belső betegségek ellen nem vesznek be orvosságot. Vallásuk által tiltottnak tartják az esküt. Halálos vétek minden szeszes ital, még a kávé és bea itala, valamint a dohányzás és tobákolás is. Tiltva van minden változtatás az ételben és ruházatban, s nem szabad borotválkozniok. • Zenére nem tánczolnak, csak énekre és füttyszóra. Családi nevek még nem divatoznak köztük. A gyermek csak apja nevét teszi a magáéhoz. Nyelvek és viseletök orosz. Kereskedéssel és földmieléssel foglalkoznak, s különösen kendert termesztenek és gyümölcscsel kereskednek. Ügyesek a tóásásban és töltések készítésében. A Galicziában élő mennoniták legszámosabbak a fentebbiek után. 1784-ben vándoroltak be a rajnai palatinátusból a grodeki, lembergi és szczerczeczi kerületbe. Ők csak akkor keresztelnek, midőn az ember képes letenni hite vallomását — közönségesen a 14-ik évben. Ekkor felesküsznek, hogy a szelídségen kívül más fegyvert nem használnak; nem esküsznek, csak becsületszavukra erősítenek valamit. Ez okból a törvényszékek sem kívánnak tőlük esküt, s fel vannak mentve a katonáskodás alól. A házasság csak a hitfelekezet tagjai közt, s a válás csak házasságtörés esetében van megengedve. Einsiedelben fennálló templomukban se kereszt, se más diszitmény. Isteni tiszteletükben semmi szertartás — az egész közös könyörgésben áll és egy predikáczióban, melyet a legvénebb mond el. Zárkózottságuknál fogva ezek is megtarták régi szokásaikat teljes épségben. Becsületesség, mértékletesség, egyszerű erkölcsök, szorgalom és rend által tűnnek ki. A mennoniták száma 380 lélekre megy. Közelebbről némely újítások kaptak be szokásaikba a fiatalság útján, kik szivaroznak, vadászni mennek és gombos ruhát kezdenek viselni. • A két fenntebbi felekezetet elismerte az állam, s különös kiváltságokat adott nekik. Az el nem ismertek közé tartoznak a János-testvérek, a „Krisztus utódai“, a „világosság barátai“ és a német katholikusok. A János-testvérek száma a népszámláláskor 35 lélek volt, különösen a legalsó néposztályból. A szent írásnak szorosan betűszerinti magyarázatához ragaszkodnak. Szerintük nincs utolsó ítélet, csak lelki megújulás. Minden ember egyenlő, s ura csak egy isten. Nem tartják a sacramentumokat, s nincs köztük egyházi tekintély. Isteni tiszteletükben mellőznek minden külső szertartást. Ezekkel rokonos az uj-salemiták felekezete, kik Uj-Jeruzsálemnek nevezik hitöket. Különösen Bécsben volt jele ilyenek létezésének. Csak névben különbözik ezektől a „Krisztus utódai“-nak felekezete, mely különösen Magyarországon tűnt fel 1853. táján. Ezek nazarénoknak is nevezték magokat. A népszámlálás alkalmával Liptó megyében 13-an, a Bánságban 3-an vallák magokat ezekhez tartozóknak. Voltak hivei Zala- és Somogy megyében s Pesten is, a nélkül, hogy nyilván bevallották volna. Ezen felekezet a szentírást betüszerűíti értelemben veszi, a valódi hit kizárólagos birtokosának tartja magát, szenteknek tartják magukat, s egyesületeket a szent gyülekezetnek nevezik. A sacramentumok közül csak kettőt tartanak: a keresztelést és communist, mely utóbbit a szeretet vacsorájának nevezik. A keresztelést ők is csak felnőtteken hajtják végre, az egész testnek vízbe mártásával. Az úrvacsora kenyér és bor, a melyet a legidősbik oszt. — Ugyanez tartozik a szent írást felolvasni, tanítást tartani, keresztelni, s a hitetleneket kizárni az egyházból. A tagok vagy tulajdonképiek, vagy csak barátok, kik felvéve még nincsenek. A nőtagok tegezik, a férfi tagok magázzák egymást. A köszöntés kéznyújtásban áll, a nőknél testvéri csókban. Gyűléseik, melyek rendesen szabad ég alatt tartatnak, köz-, vagy szűkebb körűek. A közgyűlésben veszik fel az új tagokat, vagy zárják ki a hitetleneket, mely kizárást a kéznyujtás vagy csók megtagadásának büntetése előz meg. Kötelesek a „Krisztus utódai“ egymást tettel és tanácscsal segíteni a szükségben, s atalán csendes, munkás, és hitekért rajongó embereknek tartják. Elszórva Cseh-, Morvaországban, Sziléziában, Ausztriában és Stíriában jönek elő a „német katholikus“-ok, kik megvetnek minden egyházi tekintélyt, s csak a szentírás szabad magyarázatát engedik meg. Még Galicziában megemlítendő a nestorianusok felekezete. E szerint Krisztus kétféle természete szorosan meg van különböztetve és elkülönözve, s mindkettőnek megvan a maga joga. Továbbá megemlítendő az „anglican főegyház“ felekezete, melynek hívei Magyarországon, Szíriában, Galicziában és a Tengerpart vidékén találhatók. A nem-keresztyén felekezetek közé tartoznak a mohamedánok, karaiták és pogányok. Vannak pogányok is. A népszámláláskor Galicziában három czigány azt nyilatkoztatá, hogy egyik ismert valláshoz sem tartozik. Átalában a czigányoknak keveset lehet hinni vallásuk dolgában. Nyilvánosan egy-egy keresztény vallás követőinek vallják magukat, de maguk közt megmaradnak hagyományos hitekben. Megkereszteltetik gyermeküket (főleg a keresztapai és anyai ajándékért), de nem szokták a keresztségben nyert néven nevezni egymást. Különösen a vándorczigányok nagy részét a pogányok közé lehet számítani. A házasság nincs formákhoz kötve. A házastársak elhagyják egymást, s a nőt férje elbocsátván, az, gyermekeivel együtt, azon vándorcsapathoz megy át, melyhez új férje tartozik. (Az „Oest. Revue“ után.) Egy kötet vers. Rég jelent meg nálunk oly Vastag kötet költemény, mint Sréter Kálmán verseinek kötete. 424 lap, többnyire kétszer hasábozva, melyeken bőségesen találkozunk dalokkal, népies versezetek-, népdalok-, epigrammák-, ódák-, elegiák-, mesék-, románczok-, néprobtánczok-, sonettek-, népies elbeszélések, költői beszéljek- és balladákkal; szóval a versköltészetnek csaknem minden fajával; sőt, mint a szerző egy helyütt osztályozza, úgy látszik, e sokféle formát sem elégelte meg eszméi kifejezésére, amennyiben ilyen alak is fordul elő köztük: „románcz s egyszersmind sonett“, továbbá „sonett s egyszersmind románcz.“Átlapoztuk e versdús kötetet, melyet a szerző szives volt hozzánk is eljuttatni, s miután azt nem oly comitivával cselekedte, mint a „Memoires d’une femme de chambre“ czimü regény szerzője, ki művét a párisi szerkesztőségekhez beküldvén, mindjárt egy-egy kosárka jó thomery szöllöt is mellékelt hozzája." — ebből azt a meggyőződést merítettük, hogy a tisztelt szerző elég bátor, verseit pártatlan és elfogulatlan ítélet alá bocsátani. Az átalános benyomás— mit egyes műveinek elolvasása — mert mindnek élvezetére megvalljuk, nem jutott időnk — bennünk költött, az, hogy szerző ezeknek írására valódi tiszta szándék által ösztönözteték. Míg mások vadásztak, kártyáztak, borozgattak , e kúriáján elvonulva kényelmesen csendes időtöltésül irta azokat eleinte tán csak fiókja és barátai számára. A tiszta szándékot tanúsítja azon egésséges jó patriarchális érzés és az erkölcsi oktatások feddhetetlensége, mely művein mindenütt keresztülviláglik. Azt pedig, hogy az időtöltésben lelki gyönyört talált s hogy erősebb szenvedélyek által nem zaklatva kényelmes nyugodtsággal irta verseit, mutatja ezek némelyikének szélessége és az a valóban irigylendő kedély, melynél fogva alig merült fel körülé oly tárgy, alig ébredhetett keblében oly érzés, mely lantjának csekély lett volna. Ő mindannyiszor leült, a tintába mártotta tollát s énekelt, a mint ösztöne sugallta. Innen a bőség, de innen a művészibb conceptio hiánya is. Sréter Kálmán verseiben csaknem minden szép erény nyilatkozik . Ő tisztakeblü és legális hazafi, jó atya, jó gyermek, testvér, gyöngéd barát és szerető, s mint tanitó is a legjobb elvek által vezéreltetik; azonban bölcsnek igen naiv, költőnek igen józan, rhetornak sok benne a lyrai elem s mint verssróban sok a széles rhetorika. Verseinek csak egy-egy szakasza is elég ezen általunk idézett vonások igazolására, péld. az „Iparkodjál“ czimü költeményben a többi közt igy szól : „A szülőket szólítom én most fel, Hassanak fik gyermekeikre, Ha ők azokban a lényt költik fel, úgy ezer üdv száll műveikre. Csak szép és nemes bánásmód mellett, Ne büszke vágy a nemzedékbe’; E büszke vágy lesz a jövendőnek Legerősebb gyámolója, vérté. Jaj, ha a kétszínűség sárkánya Rombol a fiatal sziveken ! iparkodj a dics régi ormára Jutni ismét drága nemzetem!“