Szabad Föld, 1957. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-07 / 27. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) gazdaságban. Jugoszláv példára hivatkoztak és azt állították, hogy nincs szükség gépállomásokra, azokat meg kell szüntetni, mert csak szántó-vető vállalatként dolgoznak. Igyekeztek a termelőszövetkezeteket szembe állítani a gépállomásokkal. A mi véleményünk az, hogy gépállomások nélkül nem lehet szocialista mezőgazdaságot felépíteni. Ezen a téren sürgősen rendet kell teremteni és a gépállomások erkölcsi tekintélyét helyre kell állítani. Ehhez persze az is szükséges, hogy gépállomásaink javítsanak munkájukon, vegyék figyelembe jobban a bírálatot. Szolnok migsében ma egészségesebbek a téreelőszövetkezetek Bakó Kálmán elvtárs Szolnok megyei küldött először is arról a bátor kiállásról szólott, amellyel több termelőszövetkezetben a bomlasztó ellenforradalmi elemeket fogadták. Egyik-másik termeselőszövekezetben — mondotta Bakó elvtárs — az elvtársak vasvillát fogtak és azt mondották: elhurcolkodtak innen, vagy nem, mert különben testi épségetekért nem felelhetünk. Így történt ez a kisújszállási Táncsics Termelőszövetkezetben is, ahol gyorsan meggondolták magukat a szövetkezetet zülleszteni szándékozó egyének és odébb álltak. A lényeg az, hogy nem sikerült elérni céljukat, nem sikerült a termelőszövetkezeteket szétszórni. — Persze — folytatta Bakó elvtáns — termelőszövetkezeteinkből történtek kilépések. Oszlottak is felszek, de túlnyomó többségben újjá is alakultak. Szolnok megyében 234 termelőszövetkezet volt, s ma 225 működik. Ez anynyit jelent, hogy mindössze csak kilenc esett ki. Ezzel szemben a termelőcsoportok szaporodtak, mert a kilépők többségükben nem egyéni parasztok lettek, hanem átmentek termelőcsoportba. Bátran mondhatjuk, hogy termelőszövetkezeteink ma egészségesebbek, mint azelőtt voltak. Jobb a vezetés, szilárdabb a munkafegyelem és gazdaságilag is erősödünk. Majd áttért Bakó elvtárs a termelőszövetkezeti szakemberek kérdésére. Erről a következőket mondotta: " Sokat beszélünk arról, hogy a termelőszövetkezetek húzódoznak a szakemberektől. Ebben van is igazság, de nézzük meg azt is, hogy miért van ez? Mert sok esetben mindenféle embert a nyakunkba varrtak azon a címen, hogy szakember". Én tisztelem, becsülöm a szakembereket, de nekünk nem olyan szakemberekre van szükségünk, akik többet ártanak, mint használnak, akik délelőtt 10 órakor járnak ki a szövetkezeti gazdaságba, délután 3 órakor pedig hazamennek. olyan szakember kell nekünk, aki a termelőszövetkezetek ügyét a szívén viseli, s vele dolgozik, izzad, harcol azért, hogy a termelőszövetkezet erős legyen, és segítsen abban, hogy a terméseredmények évről évre növekedjenek. m A határ képe hizlaló Losonczi Pál elvtárs, a barcsi Vörös Csalag Termelőszövetkezet elnöke arról a fellendülésről beszélt, amely a párt és a kormány helyes politikájának következtében a mezőgazdaságban bekövetkezett. — Óriási különbség van a pár évvel ezelőtti helyzethez képest — hangsúlyozta Losonczi elvtárs — megszűntek a parlagföldek, bármerre járunk az országban, alig látni már ilyent és gondoljunk vissza 1953-ra, amikor majdnem egymillió kát. hold parlagföld volt az országban, s ha a kettőt összehasonlítjuk, óriási különbség tűnik a szemünkbe. A határ képe biztató mindenfelé, a terméskilátások kedvezőek. Szólt Losonczi elvtárs a hibákról is és azokról az akadályokról, amelyek a belterjes mezőgazdaság kialakítását gátolják. Itt elsősorban az állatállomány fejlesztésének fontosságát emelte ki. Az állatállomány növekedését — mint mondotta — nagyban gátolják a spekuláns elemek, akik borjúkat és más állatokat vásárolnak fel és szállítanak el. Losonczi elvtárs erélyesebb rendszabályokat sürgetett az ilyen spekulánsok ellen. — Még nem tudok olyan esetről — kifogásolta Losonczi elvtárs —, hogy felelősségre vontak volna valakit azért, mert növendékállatokat vásárol fel és viszi azokat a városba eladni. Az ilyen spekulánsoknak el kell venni a kedvüket, ha azt akarjuk, hogy állatállományunk zavartalanul fejlődjék. Ne féljünk a termelőszövetkezetek népszerűsítésétől Rapai Gyula elvtárs a Tolna megyei intéző bizottság elnöke a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban a következőket mondotta: Az utóbbi időben nagyon helyesen hangsúlyozzuk felszólalásainkban, beszédeinkben, hogy egyik alapvető kérdés a termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdítása. Valóban ez nagyon fontos, mert csak így érhetjük el, hogy a termelőszövetkezetek tagjai egy bizonyos idő után jobban élhessenek, mint az egyénileg dolgozó parasztok és ez lesz az alapvető vonzóerő, aminek folytán a dolgozó parasztok közelednek és belépnek a termelőszövetkezetbe. Ez persze a dolognak csak egyik oldala. A másik fontos követelmény az, hogy következetes, mindennapos felvilágosító, meggyőző munkát folytassunk a termelőszövetkezetek népszerűsítése érdekében. — Nem arról van szó — folytatta Rapai elvtárs —, hogy most újból elkezdjük össze-vissza dicsérni a termelőszövetkezeteket és azt is dicsérjük, ami rossz. De arra igenis szükség van, hogy elmondjuk a termelőszövetkezet ténylegesen elért eredményeit, tapasztalatcseréket szervezzünk termelőszövetkezet és egyéni parasztok között, kiállításokat szervezzünk, eszmecserét folytassunk, amelyekből a dolgozó parasztság láthatja, hogy nem térünk le a mezőgazdaság szocialista átszervezésének útjáról. — Van olyan helytelen nézet is — toldotta még meg Rapai elvtárs —, amely szerint egyesek abból a nézetből, hogy gazdaságilag meg kell szilárdítani a termelőszövetkezeteket, olyan következtetéseket vonnak le, hogy amíg ez meg nem történik, nem lehet új termelőszövetkezetet szervezni és nem lehet felvilágosító munkát végezni míg minden termelőszövetkezet be nem bizonyítja fölényét. Ez helytelen álláspont és ezzel nem tudjuk a termelőszövetkezeti mozgalmat előbbre vinni. Erélyes intézkedéseket a spekulánsok ellen! Putnoki László elvtárs a Heves megyei pártbizottság titkára hangoztatta, hogy a munkásosztály hatalma, a proletárdiktatúra ereje nem sújt le elég keményen azokra, akik kárt okoznak a népgazdaságnak, akik spekulálnak és feketéznek. — Engedjék meg az elvtársak — mondotta Putnoki elvtárs —, hogy megyénk sajátos helyzetéről szóljak egy pár szót A megye egyes részei, Gyöngyös és Hatvan környéke közismerten fejlett mezőgazdasággal rendelkeznek. Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt ter mennek ezen a részen. És itt azt tapasztaljuk, hogy kezdenek feléledni a spekulánsok. Budapestről lejárnak három-négy teherautóval és vásárolják a gyümölcsöt. Ezzel szemben a földművesszövetkezetek, amelyeknek megvan határozva például, hogy egy kiló cseresznyéért öt forintnál többet nem adhatnak és ennek ellenére a bürokrácia folytán mire a cseresznye a fogyasztóhoz érkezik, kilónként 12 forintra emelkedik az ára. Ugyanakkor a magánkereskedő fel tudja vásárolni a cseresznyét hat forintért, s eladja kilenc forintért úgy, hogy nyer is rajta. A földművesszövetkezet által felvásárolt cseresznye, saláta, vagy más áru sok esetben elromlik, mert nem veszi senki. Nyilván nem veszi, mert a magánkereskedő olcsóbban és nagyobb haszonnal adja el. Véleményem szerint ebben a kérdésben gyorsan intézkedni kellene, mert ez súlyosan kihat az egész népgazdaságra. — Másik súlyos tünet — hívta fel az értekezlet figyelmét Putnoki elvtárs —, hogy az említett területen háromezer holddal több paradicsomot, paprikát és egyéb zöldségfélét termelnek, ugyanakkor 22—23, helyenként 25 százalékkal csökkent az állatállomány és csökkent a kenyérgabona vetésterülete is, így kialakítunk a mezőgazdaságban valami kupeci féle kereskedelmet, ami egyáltalán nem segíti elő a mezőgazdasági termelés fejlesztését. Ez a kérdés nagyon izgatja a dolgozó embereket és sürgős intézkedéseket kell hozni az egészségtelen állapotok megszüntetése érdekében FEHÉR LAJOS ELVTÁRS: A mezőgazdasági termelés fejlesztése nem szakítható el a mezőgazdaság szocialista átalakításától Fehér Lajos elvtárs, a Politikai Bizottság tagja felszólalásában néhány időszerű, elsősorban termeléspolitikai és szövetkezetpolitikai kérdéssel foglalkozott. Egyik oldalon áll a mezőgazdasággal szemben a felfokozott igény. Ezzel szemben áll viszont az a tény, hogy mezőgazdaságunk fejlődése lassú, nem kielégítő. Ez ma népgazdaságunk egyik legnagyobb belső ellentmondása. Ennek megoldása csak úgy lehetséges, ha munkánk középpontjában továbbra is az iparosítás áll, egybekötve az egészségesebb ipari struktúra kialakításával, de amellett — az iparfejlesztés érdekében is — a mezőgazdasági termelés eddiginél erőteljesebb fejlesztését kell az elkövetkező években egyik fő feladatul magunk elé kitűznünk. A mezőgazdaság fejlesztésé-é nek, szocialista átalakításának is alapvető feltétele a gépeket, műtrágyát, növényvédőszereket elegendő mennyiségben és megfelelő minőségben legyártani tudó nehézipar korszerűsítése és kapacitásának bővítése. Ezután a belterjesítés kérdéseire tért át Fehér elvtárs. Megállapította, hogy a kormány intézkedései nyomán máris kedvező változások történtek a növénytermesztés szerkezetében. Az egészségesebb szerkezet, a helyes vezetési arányok kialakítására irányuló folyamatot segítenünk kell minden erővel, s el kell érnünk rövidesen, hogy szántóterületünk 50—52 százalékán takarmánynövényeket termesszünk. Emellett természetesen, el kell érnünk azt is, hogy a földek táperejének fokozása, s ennek nyomán a hozamok növelése útján kenyérgabonaellátásunkat minél előbb saját erőnkből oldjuk meg. A takarmánybázis, ezen belül a pillangósok vetésterületének jelentős növekedése lehetővé teszi, hogy egészségesebb szerkezet alakuljon ki az állattenyésztésen belül is — az elmaradt szarvasmarhatenyésztés javára. A szükséges takarmánybázis megteremtése mellett ez elsősorban mégis árpolitikai kérdés. Kormányzatunk az elmúlt héten nagy horderejű intézkedéseket foganatosított e téren is. Az új, október elsejével kezdődő állathizlalási, szerződéskötési idényben az abnormálisan magas szerződéses hízott sertés árakat mintegy három forinttal csökkenti. (Az új árak — 16 forintos átlagár — mellett a sertéshizlalás továbbra is egyik legjövedelmezőbb termelési ág marad.) Ugyanakkor a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése és jövedelmezővé tétele érdekében már július 1-től kezdődően a jóminőségű vágómarha szerződéses és felvásárlási árát 1.522 forinttal felemelte. A hatvan kilón felüli borjú árát kilogrammonként szintén másfél forinttal emelte. Ezzel a nagyjelentőségű intézkedéssel pártunk javaslatára a kormány évek óta húzódó és vajúdó problémához nyúlt hozzá bátor kézzel. S megnyitotta az utat a szarvasmarhatenyésztés fellendülése előtt is, ami a mezőgazdaság belterjesítésének egyik kulcskérdése. Kormányunk azt tette, amit Nagyváthy János, az első magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyv írója, már 1821-ben tanácsolt: „Amely ember — írja — a mezei gazdaságot jobblábra akarja venni, javítást a barmokon kezdi legelsősorban." A begyűjtést nem állítjuk vissza! Népgazdaságunk, s az egész munkás-paraszt szövetség erősítésének egyik legnagyobb problémája és gondja ma, hogy a begyűjtési rendszer megszüntetésével hogyan látjuk el a munkásosztályt, a várost elegendő menynyiségű élelmiszerrel, az ipari nyersanyaggal, s hogyan teszünk eleget a mezőgazdasági exportfeladatoknak? Egy biztos: a begyűjtést nem állítjuk vissza, mert annak több vérit a hátránya, mint előnye, elsősorban a termelés terén. Kétségtelen, hogy ma, amikor a mezőgazdaságban az egyéni parasztgazdaságok túlsúlyban vannak, a szántóterület háromnegyedén ők gazdálkodnak, s csak negyedén van szocialista szektor, bonyolult a feladat a termelés megfelelő irányítása, úgyszintén a felvásárlás is. A mezőgazdaság háromnegyed részében a tervszerű befolyásolás eszközeivel, nem adminisztratív módszerekkel, hanem gazdasági eszközökkel, sikeresen meg lehet és meg tudjuk oldani a termelés fellendítésének feladatát. A mezőgazdaság tervszerű befolyásolása és a kereskedelmi eszközökkel folyó állami szabadfelvásárlás és szerződéses termelés a legszorosabban összefüggnek egymással. A begyűjtési rendszer helyett nagyobbrészt kereskedelmi eszközökkel, felvásárlással megoldani az ország zavartalan ellátását, nehéz, de nem lehetetlen feladat. Erre jogosítanak fel bennünket az eddig eltelt 6-7 hónap tapasztalatai. Az Élelmiszeripari Minisztérium az 1957. első félévi felvásárlási terveket június 1-ig 86,6 százalékban teljesítette, ami időarányosan véve kielégítő eredmény. Kedvezően alakult a felvásárlás a kenyérgabonánál, szemestakarmánynál, napraforgónál, burgonyánál, vágómarhánál, megfelelően a sertésnél. A termelők az április 20-án lezárult hizlalási akcióban az eredeti 600 ezer darabos tervvel szemben, több mint egymillió sertésre kötöttek hizlalási szerződést. Tejből naponta 1,7 millió litert vásárolnak fel, anynyit, mint tavaly begyűjtéssel és felvásárlással együttvéve. Kedvezőtlen viszont a felvásárlás — elsősorban a kiterjedt spekuláció miatt — a bornál, tojásnál, baromfinál, zöldségnél és gyümölcsnél A zöldség- és gyümölcsfelvásárlásnál 3400 magánkereskedő van. Ez még nem is volna baj. De egy-egy magánkereskedőnek 6—8 felhajtója van és ez már 20—30 ezer felvásárlót jelent, s ez nagy kárt okoz. Ebben a kérdésben a magánkereskedőik számának egészséges arányú csökkentése s az erélyesen végrehajtott ellenőrző rendészeti eszközök jelentik az egyetlen megoldást. A kenyérgabona felvásárlási terv túlnyomó részét úgynevezett „biztosított módszerekkel* oldjuk meg, tehát az állami gazdaságok árugabonájával, természetbeni földadóval, gépállomás cséplőrészkeresettel és malmi vámmal Nagyon fontos, hogy a négy holdon felüli termelők a földadót határidőre, legkésőbb szeptember 1-ig befizessék természetben. A felvásárlási terv kisebbik részét pedig kereskedelmi eszközökkel oldjuk meg. Termelőszövetkezeti mozgalmunk időszerű kérdései Mint felszólalásom elején mondottam, a párt és a kormány előtt álló egyik fő feladat az elkövetkező éveikben: a mezőgazdasági termelés erőteljes, állandó fejlesztése. A mezőgazdaság fejlesztése azonban nem szakítható el a mezőgazdaság szocialista átalakításától. Itt két ellenkező jelű hibát követtünk el. Az egyik véglet az volt, amikor 1953 előtt az átszervezés feladatai mellett háttérbe szorultak a mezőgazdaságfejlesztés érdekei, s ennek következtében számos területen megtorpant a termelés. A másik pedig Nagy Imre agrárpolitikai nézeteiben nyilvánult meg, melyekben az egyéni gazdaságok szerepének, lehetőségeinek eltúlzása miatt háttérbe szorultak a falu szocialista átalakításának érdekei. A mezőgazdasági termelés nagyarányú fejlesztése csak a nagyüzemű termelésre való fokozatos áttérése alapján, a kisárutermelők önkéntes szövetkezése útján valósulhat meg. A mezőgazdaság nagyüzemű átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének, a szocializmus gazdasági alaptörvénye akadálytalan érvényesülésének, a dolgozó nép és ezen belül a parasztság jóléte állandó növelésének. Ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom mielőbb kiheverje az ellenforradalom okozta károkat, a mezőgazdaság szocialista átalakítása terén újabb eredményeket érjünk el: jelenleg párti és állami szerveink legfőbb feladata a meglévő termelőszövetkezetek politikai, gazdasági és szervezeti megerősítése. Megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkoznunk és a legnagyobb támogatást adnunk a nagyarányú kilépések miatt meggyengült és az újjáalakult termelőszövetkezeteknek. A Földművelésügyi Minisztérium helyesen tenné, ha a különböző állami szervek bevonásával a legsürgősebben kidolgozná azoknak a gazdasági eszközöknek és módszereknek rendszerét, amelyek megvalósítása, támaszkodva elsősorban a termelőszövetkezetek saját erőire, kiegészítve az állam hathatósabb támogatásával, meggyorsítaná termelőszövetkezeteink talpraállását, gazdálkodási színvonalunk meg(Folytatás a 3. oldalon.)