Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)

1954-06-10 / 136. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA V. ÉVFOLYAM 136. SZÁM Csütörtök, 1954 június 10 ÁRA 40 FILLÉR Rajtad múlik — s mindnyájunkon A termelékenység, az önköltség százalékai nyomában a Csepel Autógyárban Pártunk 111. kongresszusán szó esett arról, hogy az életszínvonalat csak úgy lehet emelni, ha növekszik a termelékenység és csökken az önköltség. „Jó, jó, de mi köze­ ehhez a DISZ nek — gondolják némely DISZ-szervezetben — ez a műszakiak dolga, a statisztikusoké, a könyvelőké ...” Kedves olvasónk, — ezt az írást azért készítettük, hogy megmutassuk — egy üzem, a Csepel Autógyár példáján — milyen nagy tévedés az iménti vélemény. A termelékeny­ség emelésének és az önköltség csökkentésének sokféle módja van, amelyek megoldá­sá­­ban a DÍSZ sokat segíthet. Nézzünk csak néhányat ezek közül. Mielőtt elindulnánk az üzembe, előbb ismerkedjünk meg néhány ténnyel: mi a helyzet ma a Csepel Autógyárban. A termelékenység alakulása: 1933 utolsó negyede 100-nak véve 1934 első negyede 87. 1954 március 100-nak véve 1954 áprilisban 122.1. A tehergépkocsik önköltsége: 1934 áprilisban az előző évihez vi­szonyítva a csökkenési 1.7 százalék. Ez több mint egymillió forint meg­takarítás. De az önköltség a terve­zett szintnél még 3,2 százalékkal magasabb. Ez csaknem kétmillió fo­rint veszteség egy hónapban, s ebből 30 kétszobás családi házat lehetne építeni. Üt a száz százalékhoz — Lesül a bőr a képemről, ha a sze­relde fiataljaival találkozom. Miat­tunk nem tudnak dolgozni. N­­em adunk elég alkat­részt nekik és amid adunk, az is selejt­­es. Mit tegyünk? A műhely fele, 33 ifjúmunkás nem éri el még a normát sem — magya­rázta hevesen Herczeg Lajos diszpécser, a hajtóműgyár B műhelyének DISZ ve­zetőségi ülésén. Bauer Tibor fiatal mű­vezető feszengve ült a széken. Mindenki ránézett: — Én megváltoztatom a munkaszerve­zést, lesz elég anyag, munkalap, de se­gítsetek ti is. Mert hiába vitetem a gép­hez az anyagot, ha csak a munkakezdés után fél órával látnak munkához és nap­közben is elcsavarognak a fiatalok. És soha nem fordulnak hozzám, vagy az idősebb szakmunkásokhoz tanácsért. Ta­lán szégyenük, ha valamit nem tudnak? Így azután nem csoda, ha rossz lesz a munkadarab. — De miért kezdenek csak félnyerckor? — „csapnak” le többen is. — Mert a beállí­tók csak hét óra után kezdik a gépbeállí­­tást és sok fiatal még félnyotekor sem dolgozhat. Miért nem az előző műszak végéig állítják be a gépet? — Igazolok van. Még ma intézkedem, hogy így legyen. Amíg az esztergályos, a gépét takarítja műszak végén, addig a beállító is végezze el a maga munkáját. — A fiatalokkal pedig beszél a DISZ- szervezet. Néhány nap múlva egyetlen olyan fiatal sem tehet, a műhelyben, aki ne teljesítené a normát — ezzel zá­rta­­az ülést a DISZ-titkár. Másnap vasárnap volt, de tíz diszista mégis bement a gyárba. A B. műhely felé vették útjukat. Ugyan mit akarhatnak? Kiderült ez hétfőn. „Ne nézd­­ csak, mit csináltak a diszisták” — mondogatták egymásnak a műhely dolgozói. Rend, tisztaság mindenütt, a műhely feldíszítve, a falakon, táblákon jelszavak a DISZ- vezetőség aláírásává.J. Bauer művezető örömmel nézett körül, olvasgatta a feadatokat. Az egyik arról szólt, hogy a fiatalok törekedjenek a 480 perc kihasználására, teljesítsék túl a nor­mát, kérjenek segítséget, tanácsot a mű­szakiaktól, vagy az idősebb esztergályo­soktól. Még nem volt hét óra, amikor Magna János a gépe mellé állt és befogta az első munkadarabot. Csodálkozva nézte a gépe mellé készített anyagot. A szomszéd gé­peknél is egész három esztergálnivaló tornyosult. Varga Jenő, a beállítója jött oda: — No, van anyagod, Jancsi? Most már elérheted a száz százalékot. Van-e szük­séged valamire? — Nincs — válaszolta. Pedig... pe­dig... de szívesen kijavította volna, hogy igen van, tanácsra van szüksége. „Sze­retnék megtanulni jobb fogásokat, hogy a 70 százalékról 100 százalék fölé emel­kedjek." Ezt gondolta, de nem ment Varga után. Nemsokára a művezető jött feléje „Most tőle megkérdem” — gon­dolta. De mégsem, „... mit szól majd, hogy háborgaton”. Bauer elvtárs már ott állt mellette, bátorítóan nézett rá: — Hogyan haladsz, Jani? — Csináltam már valamennyit — és hirtelen elszánta magát — de ha Bauer elvtárs megmutatna néhány jobb, ponto­sabb fogást, gyorsabban menne. A művezető segített. Azután ment to­vább, a másik, szomszédos géphez. Nem­sokára szétfutott a hír: ma már nem lesz 100 százalék alatt teljesítő a műhelyben. S valóban, amikor a műszak végén a teljesítményeket számolták, kiderült, hogy 118 százalék volt a legalacsonyabb. Magna János is messze túlteljesítette a normát sáleit nélkül. Az egész műhelyben 3—4 tizeddel csökkent a selejt. Azóta nincs is norma alatt teljesítő fiatal, emel­kedik a termelés, a B. műhely elsők között van a Hajtóműgyárban. — Sokszor nincs megfelelő minősé­gű és mennyiségű anyag, ezért hát olyat használunk fel, amilyen éppen van. Amíg a koope­ráló üzemek nem változtatnak ezen, nincs sok kilátás az anyagtakarékosságra — mondja a szer­számgyári anyagkiadó vezetője. Mit szólnak ehhez a Fiatalok? Sokan bizony kevéssé törődnek ezzel, de a leg­jobb ifjúmunkások nem így gondolkoz­nak. Fáj a szívük a pazarlás láttáin. Pozsár B. Lajos és Gombor István disziska esztergályosok a napokban azt a feladatot kapták, hogy készítsenek mérő­gyűrűket. A rajz szerint 12 milliméter széles és 80 milliméter átmérőjű gyűrűt kellett­­esztergálniuk. Amikor a gépükhöz szállították az anyagot, a két fiatal rög­tön észrevette, hogy valami baj van, és dühösen kezdték méregetni a darabokat. Világosan mutatják ezek a történetek hutása nemcsak a műszaki vezetőkön, szerű munkások százezrein múlik. A Cs kezdeményezést indított el: a pártbizottsá­gan annak a DISZ-szervezetnek ítéli oda, lékenység emelését és az önköltség cső megvalósítását. Kívánjuk, hogy sok siker Éppen arra ment a művezető. — Szabó bácsi — szólt Pozsár — néz­ze már, milyen anyagot kaptam. A dara­bok szélessége 32—35, az átmérő pedig 190—200 milliméter. Ez rettenetes anyag és időpazarlás. Az államot, saját magunkat károsítjuk meg tudatosan, ha így dolgozunk. — Nincs más anyag, ebből kell el­készíteni — válaszolt a művezető, és el­ment. — De hiszen ez még két darabot is ki­adna, hogyan legyen szívem leesztergálni — mondta Pozsár és a gépéhez lépett. Megindította, azután hirtelen visszafor­dult Gomboshoz, a szomszéd­ gép felé. — Akkor hát csinálok kettőt belőle. Gyere, válogassák ki a nagyobbakat. Így esett, hogy Pozsár B. Lajos ifjú­munkás egy anyagból két mérőgyűrűt készített. Bebizonyította: lehet takaréko­san bánni az anyaggal. Hadd mondjuk el róla azt is, mennyire vigyáz a szer­számra. Készölés igen ritka nála (s ez fontos dolog, mert május második dekád­­jában a Szerszámgyárban 653 szerszám­törés volt, s ebből 120 darab vidra kés, amelynek darabja 38—160 forint). Pozsár B. Lajos ..számláján” ebből egyetlen da­rab sincs. Előre vagy utólag ...­­ Simon Ferenc ifjú esztergályos nem­rég 100 dugattyú­gyűrűt kapott esz­­tergálásra. Mezei Mátyás, a műveze­tője odavitte neki a munkalapot is. — Nincs normá­ja ennek a munká­nak — mondta Simon. — Szaladj, hívd a normást, majd meg­állapítja. — Nem megyek én, jó lesz az utólag is, majd kapok rá annyi időt, amennyit dolgozom rajta. A művezető szó nélkül ment tovább. Simon befogta az első munkadarabot, odaintette a tanulóját, hogy dolgozzék, ő pedig elment valamerre az időt tölteni. A 100 dugattyúgyűrű másnap délre ké­szült el, de főként a tanuló dolgozott rajta, anélkül, hogy Simon mellette lett volna. Az időelemző a művezető javasla­tára 2,5 percet adott egy darabra — Utakig. — Még a száz százalékot sem értem el — dühöngött Simon — 30 forintot keres­tem a 100 dugattyúgyűrűn, hát akkor nem kell semmi — s ezzel szétszakította a munkalapot. A normafelvétel elintézése elsősorban a művezető kötelessége, addig nem szabad elkezdeni a munkát, amíg az időelemző a géphez nem megy, hogy műszaki nor­mát álllapítson meg. De Simonnak sem lett volna szabad norma nélkül dolgoz­nia. Ám erről még senki nem beszélt Simon Ferivel. A normák kérdésével senki nem törődik, ezért van az, hogy a Szerszámgyárban Mezei művezető műhe­lyében valóságos „divattá” vált az utó­lagosan becsült norma. A becsült norma pedig — még akkor is, ha a munka el­végzése előtt állapítják meg — akadá­lyozza a termelékenység emelkedését, mert nem ösztönző és a munkásnak anyagi kára van belőle. A DISZ-szervezetnek, a diszistáknak arra kell törekedniük hogy ezután ne történhessék ilyesmi; követeljék meg min­den munkánál a műszaki normákat, ezzel is segítik a termelékenység emelését, hogy a termelékenység, az önköltség ala­­ta nem elsősorban a dolgozókon, az egy­ Del Autógyár DISZ-bizottsága most helyes­lül kapott ajándékzászlót minden hónap­­ahor a fiatalok legjobban segítik a termé­­kentését, a kongresszus határozatainak fűződjék e zászlóhoz. Csulányi Lajos Pillanatkép a szakoktatási osztályról — Kategóriaemelő tanfolyamra, vagy technikumba sze­retnék jelentkezni — válaszol Magna János arra a kérdé­sünkre: akar-e szakmájában to­vább tanulni. Kovács Istvánnal, a Csepel Autógyár DISZ-bizottságá­­nak titkárával be­szélgetünk. — Egy hónapja­­ vagyok­ a gyárban, de bevallom, még nem jutott eszembe a szakmai tovább­képzés. Azt hiszem, azelőtt sem törődött ezzel a DISZ — pedig ez igen fon­tos. De menjünk fel a szakoktatási osz­tályra. — Nem segített nekünk a szakokta­tásban senki, se a DISZ, se a szak­­szervezet — kese­reg a szakoktatási osztály vezetője. — Ez is oka, hogy a tanfolyamok fele, az esti technikum hallgatóinak 40 százaléka lemor­zsolódott. Pedig a hallgatók 70 száza­léka fiatal volt. — Hányan vé­geztek ebben az év­ben kategóriás meló tanfolyamon? — összesen 129-en, ebből 67 ifjúmunkás. A Haj­­tóm­űgyárban 12 fiatal járt tanfo­lyamra, de eddig csak négyen tettek gyakorlati vizsgát. A technikum öntő­szakán 40 hallgató kezdte el a tanu­lást, ez 16-ra apadt le és közülük csak ketten fiatalok. — Melyek a to­vábbi terveik? — Műszaki és műszaki rajzoló, kategóriaemelő, át­­képzős és egyéb tanfolyamokat aka­runk szervezni a technikum mellett. — Kaphatnék egy másolatot a terv­ről? — szól közbe a DISZ-titkár. — Ezután a DISZ is segít ebben. — Ennek igazán örülök — mondja az osztályvezető, amikor elbúcsú­zunk. — Kötelességünk ezzel is törődni — válaszol Kovács elvtárs. Ez aztán takarékosság: egyből — kettőt A Rákosi Mátyás középiskolai tanulmányi verseny győztesei Tudományos társaságok kép­viselőiből és az oktatásügyi mi­nisztérium szakelőadóiból alakí­tott országos bizottságok elbí­rálták a Rákosi Mátyás közép­iskolai tanulmányi verseny dön­tőjébe került dolgozatokat. Magyar irodalom Az I. versenycsoportban (ál­talános gimnáziumok és tanító­képzők) az első díjat Kabdebó Lóránt, a miskolci Földes Fe­renc gimnázium IV. osztályos tanulója, a két második díjat Brachfeld Judit, a budapesti Szilágyi Erzsébet gimnázium IV. o. tanulója és Somogyi La­jos, a győri Révai Miklós gim­názium IV. osztályos tanulója nyerte. A bizottság külön dicsé­retben részesítette Vargyas Gyu­lát, a budapesti Madách gimná­zium IV. osztályos tanulóját, Gévay Ágnest, a székesfehér­vári Teleki Blanka gimnázium IV. osztályos tanulóját és Sza­lay Tibort, az esztergomi I. István gimnázium IV. osztál­­yos tanulóját. Jól szerepeltek a budapesti Szilágyi Erzsébet gim­názium, és a váci Sztáron Sá­n­­dor gimnázium tanulói. A dol­gozatok átlagos színvonala a múlt évekhez képest számot­tevően emelkedett. A bizottság 65 tanulót részesített könyvjuta­lomban. A II. versenycsoportban (szak­­középiskolák) az első díjat Szé­les­­Klára, a paksi közgazdasági technikum IV. osztályos tanuló­ja nyerte. A bizottság a két má­sodik díjat nem adta ki. A dol­gozatok átlagos színvonala a megkívánt mérték alatt maradt. Könyvjutalomban 41 tanuló ré­szesült Matematika Az I. dijat Vi­gassy József, a budapesti Petőfi Sándor gimná­zium IV. osztályos tanulója, a két II. dijat Tömör Benedek, a győri Révai Miklós gimnázium IV. o. tanulója és Bártfai Pál, a budapesti Petőfi Sándor gim­názium III. osztályos tanulója kapta. A dolgozatok átlagos színvonala sokat fejlődött, ko­moly haladás észlelhető mind a versenyzők tudásában, mind a példamegoldó készség fejlődésé­ben. Könyvjutalmat 68 tanuló kapott. Külön kiemelést érdemel a budapesti Petőfi Sándor gim­názium, amelynek tanulói közül négyen értek el a döntőben jó helyezést. Történelem Az I. díjat Ungár Béla, a szarvasi gimnázium III. osztá­lyos tanulója, a két II. díjat Vető Miklós, a budapesti Ma­dách gimnázium IV. osztályos tanulója és November András, a budapesti Fürst Sándor gim­názium IV. osztályos tanulója nyerte. A dolgozatok színvonala a múlt éviekhez képest sokat emelkedett, a vidékiek felzár­kóztak a budapestiek mellé. A bizottság dicséretben részesí­tette Huszár Flóriánt, a győri tanítóképző IV. osztályos ta­nulóját és a szarvasi általános gimnázium tanulóit jó munká­jukért. Könyvjutalmat 53 ta­nuló kapott. Földrajz Az I. díjat Mertz László, a budapesti Fáy András gimná­zium IV. o. tanulója, a múlt évi földrajzi verseny nyertese, a két II. díjat B. Nagy József, a hajdú­­szoboszlói Irinyi János gimná­zium IV. o. tanulója és Mátyás Ernő, a gyönki Alpári Gyula gimnázium IV. o. tanulója nyerte. Különösen a vidéki dol­gozatok színvonala mutatott emelkedést (Hajdú-, Tolna-, Bé­kés megye). A bizottság 17 ta­nulót részesített könyvjutalom­ban. Orosz nyele Az I. versenycsoportban (orosz­tagozatú gimnáziumok, Makszim Gorkij- és Oleg Kosevoj-iskolák) az I. díjat Előd Nóra, a két II. díjat Kelemen Judit és Garai László nyerte. Mindhárman a budapesti Makszim Gorkij­­iskola X. osztályos tanulói. A II. versenycsoportban (nem orosz tagozatú gimnáziumok) az I. díjat Dray Éva, a debreceni Kossuth-gimnázium III. osztá­lyos tanulója, a két II. díjat Vajó Piroska, a debreceni Kossuth­­gimná­zium III. osztályos tanuló­ja és Petrovszky S. Pál, a kecs­keméti piarista gimnázium IV. osztályos tanulója nyerte. A Makszim Gorkij-iskola mel­lett igen szépen szerepelt a deb­receni Kossuth gyakorlógimná­zium, a pécsi Nagy Lajos és a szombathelyi Nagy Lajos gim­názium. A döntőbe jutottak közül 85 tanuló kapott könyvjutalmat Fizika Az első ízben megrendezett fizika versenyen az első díjat a matematikai verseny első helye­zette, Vigassy József, a buda­pesti Petőfi Sándor gimnázium IV. osztályos tanulója, a két második díjat Gutai László, a budapesti Könyves Kálmán gimnázium IV. osztályos tanu­lója és Zawadowski Alfréd, a budapesti Petőfi Sándor gimná­zium IV. osztályos tanulója nyerte. A bizottság 23 tanulót részesített könyvjutalomban. Pedagógia Az első díjat Gáspár László, a budapesti Kies János altá­bor­­nagy utcai tanítóképző III. osz­tályos tanulója, az egyik máso­dik díjat Adám Magdolna, a jászberényi tanítóképző IV. osz­tályos tanulója, a másik máso­dik díjat megosztva Papp Erzsé­bet, a sárospataki tanítóképző III. osztályos tanulója és Ney Mária, a budapesti óvónőképző III. osztályos tanulója kapta. 35 ta­nuló részesült könyvjutalomban. Gazdasági számtan Az elsőt. díj nyertese Lampf Tamás, a budapesti Bethlen-téri közgazdasági technikum tanuló­ja. A két má­sodik díjat End- S­rédi Jutia, a bonyhádi közgaz­dasági technikum tanulója és Koncsal Márta, a budapesti alkotmány utcai közgazdasági technikum tanulója kapta. Könyv­­jutalomban 42 tanuló részesült Könyvvitel Az I. díj nyertese Haypál Ildikó, a miskolci közgazdasá­gi technikum (ipari tagozat) tanulója. A két II. díjat Gálicz Tibor, a székesfehérvári köz­­gazdasági technikum tanulója és Keresztély Noémi, a miskol­ci közgazdasági technikum (kereskedelmi tagozat) tanulója nyerte. Könyvjutalomban része­sült 28 tanuló. A statisztikai verseny I. díját Bokányi István, a pápai közgazdasági technikum tanu­lója kapta. A két II. díjat Andányi Györgyi, a budapesti Huba­ utcai közgazdasági tech-­­ nikum tanulója és Gyenge Fe­renc, a pápai közgazdasági technikum tanulója nyerte­. Könyvjutalomban 17 tanuló ré­szesült. A díjakat és könyvjutalma­kat az iskolák igazgatói az év­záró ünnepségen osztják ki a nyerteseknek. Kiváló ifjúsági brigád Az ELIDA szappangyárban jó munkájáért az ifjúsági brigád nyerte el a vállalat kongresszusi versenyzászlaját és az 1000 forintos pénzjutalmat. Képünkön az ifjúsági brigád Szabó Ernőné, Tömöri Mária, Szondi Józsefné, Gazdag Jánosné szaporán vágják és csomagolják a mosószappant Heti átlagteljesítményük 144 százalék (Ferenci Gabriella felvételei)

Next