Szabad Ifjuság, 1955. január-március (6. évfolyam, 1-76. szám)
1955-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Szombat, 1955 január 1 ÁRA 40 FILLÉR BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! újév — mérföldkő az idő útján. Szilveszter vidám, mámoros éjszakáján érünk el eddig a határig, összecsengő poharak, dal, tánc szívbéli hangulatától övezve. S ha a dal, a tánc, a sziporkázva hulló konfetti hangulatát árasztják is ezek az órák .— újév első éjszakájának ízébe komolyság is vegyül. A szilveszteri vidámság közepette — ha csak egy villanásnyi időre is — megüti szívünket valami különös érzés. Életünkből — mint homokórában a szálló por— elpergett egy esztendő és kitárul előttünk a nesztelenül közelgő jövő. Igen, bármily vidám is ez az éj, mégis eszünkbe villannak ilyenkor a múlt, jelen, jövő körvonalai, az élet nagy kérdései. Gazdag, sikeres esztendő múlt el felettünk. Hosszú évek óta először ünnepeljük újév pirkadatát teljes, világot átfogó békében, amikor a földkerekségen sehol nem dörögnek ágyúk, amikor egyetlen országban sem ont vért a háború. Korea után elhallgattak a halált szóró fegyverek Vietnamban is — milliók vágya teljesült hát. Az óesztendőben megvalósult a népek óhaja, követelése: a nemzetközi politikában tért hódított a tárgyalások eszméje. .Januárban Berlinben, áprilisban Genfben találkoztak a nagyhatalmak képviselői, hogy a tárgyalóasztalok mellett döntsék el a népek legéletbevágóbb kérdéseit. S ha nem is jutottak mindenben megegyezésre, mégis olyan sikerek jelzik a tárgyalások útját, mint az indokínai béke. A béketábor sikerei vitathatatlanul súlyosan esnek latba a nemzetközi politika elmúlt évi mérlegén. De most, éppen ezekben a napokban különösen hangsúlyoznunk kell, hogy még nem kötöttük meg a háborús gyújtogatók kezét, nem múlt el fejünk felől a gyilkos lidérc, a háború veszélye. Az imperialisták Nyugat-Németországot ismét a háború tűzfészkévé akarják változtatni, s hogy ezt akarják, afelől semmi kétséget nem hagynak a legutóbbi napok eseményei. A náci tábornokok újból háborúról, tömeggyilkosságokról álmodoznak és gonosz álmaik megvalósításához amerikai, angol, s hozzátehetjük: francia kebelbarátaik ismét fegyvert adnak kezükbe. A párizsi egyezmények ratifikálásával lehetővé vált, hogy néhány éven belül állig felfegyverzett német katonák fenyegessék a reménység tavaszának kinyílt virágait. Lesz-e háború? Ki vállalkozna arra, hogy jóslásokba bocsátkozzék erről? De nem üres jóslás, hanem ezerszeres igazság, ha azt válaszoljuk e kérdésre: a béke erői nagyobbak a háború gonosz erőinél, tehát bizalommal tekinthetünk a jövőbe. Bizalommal, mert olyan támaszai vannak a békének, mint a Szovjetunió, Kína, a népi demokráciák. Bizalommal, mert nincs ország, ahol ne élnének a békét szerető és védelmező milliók. Bizalommal, mert a béke legfőbb fenyegetőjével, a német militarizmussal szemben máris kibontakozik a harc újabb szakasza. Az új esztendőben szabadságunk második évtizedébe lépünk. Tíz év röpke pillanat csupán egy nép életében, ha a történelem óriáslépteivel mérjük az időt. De az utolsó tíz év mégis hatalmasan magasodik az eddig eltelt évszázadok fölé. Az elmúlt tíz esztendőben nagy eredményeket értünk el. Ha csak néhány pillanatképet idézünk is ebből az évtizedből, gyárakat, hidakat, romokból feltámasztott, pezsgő életet látunk. De természetesen nem tévesztjük szem elől az elkövetett hibákat sem. Az 1954-es év elért eredményeink továbbfejlesztésének és ezzel együtt a hibák erőteljes kijavításának éve volt. A júniusi politika szellemében továbbhaladtunk a júniusi úton. S most, a számvetés idején méltán lehetünk büszkék arra, hogy a szocialista építésben méltó részt vállalt ifjúságunk is. Az országépítés lázasütemű hétköznapjaiban eggyé kovácsolódott, összeforrt az ifjúság az egész dolgozó néppel. Ünneprontás-e várjon az új esztendő születésének ünnepi pillanatában a hétköznapokat, a munkát emlegetni? Írem, távolról sem, hiszen mi megtanultuk már, hogy a munkából, a fáradságos küzdelemből fakadnak életünk napsugaras ünnepnapjai. Az 1955-ös évben, amely ma köszönt reánk, sok a tennivalónk. Ebben az évben teremtjük meg előrehaladásunk további feltételeit, ez az év a híd új ötéves tervünkhöz, a népjólét további emeléséhez. Most minden erővel azon kell dolgoznunk, hogy a nép szebben, jobban, gazdagabban éljen, hogy több legyen a kenyér, hús, zsír, gyümölcs, hogy hamarabb vehessünk új ruhát, cipőt, hogy gyakrabban járjunk színházba, moziba, hogy előbb legyen kész a sokezernyi új lakás, amelyre oly vágyakozva gondolnak a fiatal házasok. Szebb, nemesebb, felemelőbb célt nem tűzhet maga elé új esztendő küszöbén a nemzet. Az új esztendő első percei — a tervek percei. De egyetlen pillanatra sem feledhetjük, hogy a tervek valóraváltásának legfőbb feltétele a béke. A béke, amelyet munkával, milliók akaratával, törekvéseivel és ha kell, erős karjaival védelmezünk. Régi hagyomány poharat üríteni ezen a napon arra, amit legjobban kívánunk. Hadd szálljon hát most kívánságként a költő szava: ,,Békét, békét a világnak, De ne zsarnokkénytől, Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből ". Dobi István, a blafftarvok 3tór sasáig Elnöki Tamcsa vinnkénok ágavi rádióhása ótto Tőlünk függ, hogy mennyivel jobban, boldogabban élünk az új esztendőben Kedves barátaim! Kedves elvtársak! Éppen, hogy elütötte az óra éjfelét, és elhangzottak nemzeti himnuszunk jó kedvet és bőséget kívánó szavai. Az egész országban vidám hangulatban, a jövőbe vetett bizalommal köszöntik a magyar dolgozók az új, 1955-ös esztendőt. Ismét gazdagabbak lettünk egy évvel, népünk egy újabb lapot írt a történelem könyvébe. Szabad hazáinkban, szabad népként immár tizedszer kívánunk egymásnak boldog új esztendőt, abban a szilárd hitben és meggyőződésben, hogy két kezünk munkája immár valóban népünk, mindannyiunk boldogságait és felemelkedését építi. Szabadságunk tizedik évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos érzésével gondolhatunk vissza arra a hatalmas útra, amelyet nagy pártunk bölcs vezetésével ez alatt az egy évtized alatt megtettünk. A pusztulás és a romok országából virágzó, szabad hazát teremtettünk. A szabadság tíz éve alatt hatalmasan megnőtt és szélesen kibontakozott népünk alkotóereje és lendülete, s ezt a hatalmas erőt pártunk szervezte és vezette egész dolgozó népünk felemelkedése érdekében. Azúj év küszöbén, a hála és a szeretet Szávaival köszöntsük a nagy szovjet népet, amely leverte kezünkről a rabbilincseket és szabaddá tette előttünk az utat a nemzeti felemelkedés, a szabad és boldog élet felé! Szerencsekívánatainkat fejezzük ki a népi demokratikus országok, a nagy Kína dolgozó népeinek. Kívánjuk, hogy az új esztendő újabb sikereket hozzon számukra a szocializmus építésében, a népjólét emelésében. Sok szerencsét és sikert kívánunk a többi népnek a békéért, a társadalmi haladásért folytatott harcukban. Kedves barátaim! Büszke szívvel gondolhatunk vissza a megtett út nagyszerű eredményeire. Az elmúlt évben öregbítettük eddigi sikereinket. A munkásosztályunk áldozatos munkája, dolgozó parasztságunk lelkes munkakedve, népi értelmiségünk alkotóereje megteremtették az alapjait annak, hogy sikeresebben és gyorsabban mehessünk előre a népjólét emelkedése útján. Hazánk történetének legdemokratikusabb választásai, a Hazafias Népfront kibontakozó lendülete bizonyítják, hogy, népünk egy fejjel megnőtt az elmúlt években, és hozzáértő, felelős irányítója saját sorsának. Az új év köszöntésének ünnepi hangulatában gondoljunk arra, hogy az új esztendőben még nagyobb feladatok, még felelősségteljesebb munka áll előttünk. Tartsuk szem előtt az új esztendőben is, hogy jólétünk olyan mértékben fog emelkedni, amilyen mértékben nő a javak termelése, amilyen mértékben gazdaságosabban, jobban,Szebben dolgozunk. Tőlünk, és csak tőlünk függ az, hogy mennyivel fogunk jobban, boldogabban élni az új esztendőben. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy hős munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és népi értelmiségünk minden erejét megfeszíti, hogy az új évben is sikereket érjen el új életünk építésében. Ezért bizakodó a mai újévi köszöntőnk, ezért vagyunk mindannyian szilárdan meggyőződve arról, hogy előre és csakis előre fogunk menni az új esztendőben is. Kedves barátaim! Míg mi az eredményes munka jóleső boldogságával szívünkben és a további felemelkedés bizakodó hangulatában köszöntjük az új esztendőt, ne feledjük egy pillanatra sem, hogy tőlünk nyugatra, éppen ezekben a napokban lázas tevékenység folyik a népek átkának, a német militarizmusnak a feltámasztása érdekében. A veszély komoly, de még komolyabb a népek békeakarata és elszántsága, hogy megfékezzék az új háború sötét erőit. Erősítsük népünk egységét, összeforrottságát a párttal és a kormánnyal, fejlesszük hazánk gazdasági erejét, szilárdítsuk honvédelmünket, mélyítsük barátságunkat a Szovjetunióval, a béketábor összes országaival és a világ minden dolgozójával — ezt követeli tőlünk a béke érdeke, népünk biztonsága és boldogsága. Ehhez kívánok mindannyiunknak, minden magyar dolgozónak teljes sikert és boldog új esztendőt! Nagy Imre elvtársnak, a minisztertanács elnökének válasza a Jugopress által feltett kérdésre Az újév alkalmából a Jugopress tudosztója azzal átéléssel fordult Nagy Imre elvtárshoz, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökéhez, hogy válaszoljon a jelenlegi nemzetközi helyzetről feltett kérdésére. A kérdést és Nagy Imre elvtárs válaszát a következőkben közöljük: KÉRDÉS. ..Hogyan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés együttélés megvalósításának kilátásairól és ennek hatásáról a világ békéjére?” VÁLASZ: „Az új, 1955-ös esztendőben a nemzetközi helyzet fejlődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének további kibontakozása irányában, de veszélyes fordulatra is sor kerülhet, amely a jövő háború lehetőségét rejti magában. Nem kétséges, hogy a német kérdés az, amelynek rendezése elsősorban befolyásolja a nemzetközi helyzet alakulását. A második világháború óta a békeszerető emberiség fokozza erőfeszítéseit a béke megszilárdítása és a békés együttélés érdekében. A békére való törekvésnek állandóan ható tényezője és erőforrása, hogy a Szovjetunióban, Kínában és több más országban köztük a Magyar Népköztársaságban is, olyan társadalmi rendszer valósult meg, amellyel összeegyeztethetetlen a támadó háború, az agresszió politikája. Egyre nagyobb azoknak a felelős államférfiaknak száma is, akik — bár világnézetük különböző — készek közös erőfeszítéseket tenni a béke biztosítására. Közismertek a Szovjetunió és a szocializmust építő országok vezetőinek a békés együttélés kérdésében történt állásfoglalásai. Kapitalista országok tekintélyes politikusai is egyre erőteljesebben állnak ki a békés együttélés eszméje mellett, mint például Nehru, vagy legutóbb Herriot, a francia parlamentben a párizsi egyezmények ratifikációs vitájában. Mindezeknek a nyilatkozatoknak, valamint az emberiség mintegy felét felölelő békevilágmozgalomnak, amely a második világháború után a nemzetközi politika hatalmas, új tényezője lett, az a közös alapja, hogy szükséges és lehetséges a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerű országok között. A békés együttélés elve a gyakorlatban érvényesült az utóbbi évek számos vitás kérdésének megoldásában, így például a koreai és az indokínai háború befejezésében, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti diplomáciai, gazdasági, kulturális és sportkapcsolatok fejlődésében, ez az elv tette lehetővé Kína és India, a világ két legnépesebb országa viszonyának elmélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a különböző társadalmi rendszerek békés együttélése és a német militarizmus feltámasztása nem egyeztethető össze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista csoportok Nyugat- Németország felfegyverzésével a háborús veszélyt növelik. E fenyegető veszély elhárítására jött létre a Szovjetunió által kezdeményezett moszkvai értekezlet, amelyen a részvevő országok biztos utat mutattak a német kérdés tárgyalások útján való békés rendezésére és az európai kollektív biztonság megteremtésére. A moszkvai értekezlet által mutatott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése megszilárdulhat az egész világon. Ehhez azonban feltétlenül az eddigieknél nagyobb erőfeszítésekre van szükség az új esztendőben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság népeinek és kormányának érdeke a béke biztosításában és a békés együttélés döntő kérdésében azonos. Az ilyen békés együttélés a béke erőinek komoly megszilárdulását jelenti.” VIDÁM BÚCSÚ AZ Ó-ÉVTŐL 1954 utolsó éjszakáján országszerte vidáman búcsúztatták az ó-esztendőt. A fiatalok, csengő pohárral, dallal, tánccal köszöntötték az új évet: 1955-ös