Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-07-04 / 53. szám
évenként kiültetett fácskák összege 2000 tenyésztő után tíz év alatt, úgy hiszem, lenne, ha nem teljesen 8, de legalább 4 millió. Tíz év elteltével, ha magunk akarnánk selymet tenyészteni, tegyünk számítást, mi hasznot kapnánk be alig 50 napot kívánó munkánkért eprésünkből. Mint föntebb láttuk, minden fa 4 forint hasznot hoz; 4 millió fa e szerint 16 millió forintot. Mesés nagyságú összeg szegény nép szemében. De vegyük kevesebbre, pl. lenne 2 millió fánk, ha egy fa csak két frtot adna, akkor 2 millió fa után lenne a bejött jövedelem 4 millió írt. De minthogy a nagy számoktól sokan irtóznak, lássuk kisebb számokkal, kézzel foghatóbban, mi hasznot adna az epres? p. o. vegyünk föl egész düllőben levő egy lánc homokot s tegyük föl, hogy birtokosa 10 év alatt ültetett bele 180 eperfát, a tiz év eltelte után minden fa használhatóvá nővén ki magát , a birtokos maga tenyésztene selyem hernyót; ekkor ha minden fa eltart annyi hernyót, hogy a gubó-nyereség egy fa után 4 font lesz, ezen négy font gubó ára fontonként 1 frt, igy minden fa után kapnánk négy forintot, következik, hogy 180 fa után 4 frtjával számítva darabját kapnánk 720 ujfrtot, s ez lenne egy lánc homokunk egy évi jövedelme. Vegyük kevesebbre , pl. egy fa adna egy font gubót, egy font gubó ára lenne csak 20 uj kr., akkor 180 fa után hasznot kapnánk 36 ujfrtot. Melyik gazda az , ki még költsége nem kímélésével is képes egy lánc legelő homokból 36 új írt hasznot mutatni föl? én úgy tudom, egy sincs városunkban, pedig hogy lehessen, erre nézve nem kell semmi egyéb, csak akarat. (Vége következik) Szeged város rendkívüli közgyűlése június 31-dikén. Szeged város képviselői vasárnap reggeli 10 órára rendkívüli közgyűlésre hivattak meg. A meghívást alig egy órával kapták előbb, mindamellett is elég szép számmal jelentek meg a gyűlésteremben. Elnök előadja, hogy e rendkívüli közgyűlésre egy a belügyminisztériumtól érkezett távsürgöny adott okot. A tanács ugyanis a képviselők által felhatalmaztatva, a vidékiektől szedendő hely- és karópénz , továbbá a véka- és mázsálási jog bérbeadása iránt árverést tartván, említett javadalmakat a legtöbbet igérő Csíkos Imre urnak adta bérbe s a szerződés jul. elsején lenne életbeléptetendő. Erre vonatkozólag f. hó 26-án a belügyminisztériumtól távsürgöny érkezett, melyben a tanács fölszólíttatik, hogy a szerződés eredményét azonnal bejelentse s annak életbeléptetését a minisztérium további intézkedésig elhalasztván, a javadalmakat házilag kezelje; mire elnök táviratilag följelenté , miszerint a kérdéses javadalmak a legtöbbet ígérőnek 5969 írtért adattak haszonbérbe, s hogy 948 írttal kap érték a város többet, mint 1861-ben. Jun. 27-én pedig tanácsülés tartatván, annak határozatából egy másik távirat is intéztetett a belügyminisztériumhoz, melyben tudtul adatott, hogy a szerződés julius elsején lép életbe, s ha a bérlő e napon a javadalmak haszonélvezetét át nem veheti, a szerződéstől visszalép s ebből a városra veszteség háramolhat, miért a tanács a felelősséget el nem vállalhatja, kéri tehát, hogy a tilalom visszavétessék. — E távsürgönyökre válasz mindeddig nem érkezett. Ily körülmények közt az elnökség kénytelen volt rendkívüli közgyűlést összehívni, hogy ez ügyben, tekintettel annak sürgős voltára — a városi képviselet azonnal határozhasson. A három rendbeli távirat a főjegyző által két ízben is fölolvastatván Óvári Pál képviselő emelkedik föl. Midőn — úgymond — a jelenlegi minisztérium a kormányra lépett, örömmel üdvözölte azon hitben, hogy alkotmányos szellemben fog kormányozni; azonban ki kell mondania, hogy csalódott, mert a minisztérium a törvénytől eltér s a megyei autonómiát és városi municipiumot mindenkép megszorítani iparkodik. A képviselők kötelessége ennek ellenszegülni, azért kívánja, hogy a közgyűlés az országgyűlés előtt vonja felelősségre a minisztériumot, addig is a tanácsnak a szerződésre vonatkozó intézkedései teljes érvényükben föntartandók. Csakovácz György képviselő szerint a tárgy bővebb megfontolást érdemel; függesztessék föl tehát fél órára az ülés, hogy a tárgy fölött a képviselők gondolkozhassanak. Rob Antal tanácsnok. Az országgyűlés által szentesített törvények értelmében kormányozó felelős minisztérium, mint felsőbb hatóság rendeleteinek az alsóbb hatóság engedelmeskedni kénytelen. A miniszteri rendelet tehát mindaddig, míg másik nem érkezik, érvényben föntartandó. Indítványozza, hogy a közgyűlés küldjön azonnal táviratot a belügyminisztériumhoz, tudatván, hogy nem vállal semmiért felelősséget, ha a minisztérium további utasítást nem ad. Toronyi József képviselő. Nem osztja az előtte szólott tanácsnok nézetét. A minisztériumnak csak közügyek fölött van joga intézkedni , de a városok magánügyeibe befolyása nem lehet, különben az önkormányzatnak nem volna értelme. Indítványozza, miszerint : mondja ki a közgyűlés, hogy a szerződést érvényesnek ismeri, a rendeletet tisztelettel félreteszi s jövőre kikéri, hogy a minisztérium a város magánügyeibe ne avatkozzék. Szekerke József képviselő miniszteri (?) ármányról beszél s állítja, hogy a miniszteri rendelet izgágát okoz. Börcsök Mihály és Bátori Antal képviselők a miniszteri rendeletet félretétetni s a szerződést föntartani kívánják. Szabó Gergely képviselő. Az a kérdés, van e föltétlen joga a városnak határozni e javadalmak fölött ? A miniszteri rendeletre adott tanácsi válaszból az tűnik ki, hogy a tanács beavatkozást ismer. Osztrovszky József képviselő. Hogy a municipális jogok meddig terjednek, arra nézve fölvilágosít bennünket a törvény. Az 1848-dik évi 23-dik törvénycikk azt határozza, miszerint a város közdolgait törvényes felsőbb felügyelet alatt a köztörvéy szerint igazgatja, valamint azt is kimondja, hogy a városi közgyűlés ugyanazon hatósággal bir, melylyel a megyei közgyűlések el vannak látva. Pedig azt indítványozó Toronyi úr, mint hajdani megyebeli tag tudhatja, miszerint a megyei közgyűlések intézkedései fölött a helytartótanács ellenőrködött. E felsőbb hatóság törvénybe ütköző rendeletei gyakran tisztelettel félretétettek ugyan, hanem midőn aztán ő Fölsége aláírásával decretum érkezett a megyére, a karok és rendek szépen meghajoltak s teljesítve a parancsot, mint sérelmet jegyezték föl az országgyűlésre. 1848 óta e viszony lényegesen megváltozott a felelős minisztérium fölállítása által, mely felelős lévén fölfelé, méltán követelheti, hogy az alsóbb hatóságokhoz intézett törvényes rendeletei teljesíttessenek, mert különben a felelősség eszméje merő illusio. A belügyminiszternek mindenesetre okai voltak arra, hogy e rendeletet távirati úton kiadja. Ha ez intézkedés okát tudnánk, a rendelet végcéljára nézve is hamarább tisztába jöhetnénk s határozatot hozhatnánk. Nézete szerint valaki részéről magánpanasznak kellett ez ügyben történni, különben honnan tudta volna azt a belügyminisztérium, hogy itt szerződés köttetik. Ha pedig csakugyan panasz történt, a minisztérium, mint bíró, közigazgatási uton intézkedett s ily esetben a minisztérium bíráskodását józanul senki sem ítélheti el. Ne tegyük tehát félre a miniszteri rendeletet, hanem küldjünk táviratot a belügyminisztériumhoz, mely szerint a szerződést meg nem kötjük ugyan, hanem az ebből származható minden következményért a minisztériumot tesszük felelőssé. E nyilatkozattal nemcsak minden felelősség terhét elhárítjuk magunkról, hanem a miniszteri rendelet félretételéből származható kellemetlen következményeket is. Polzner Jenő képviselő a központi kormány és municipális testületek hatásköre fölött tart fölolvasást. Cáfolni akarja Osztrovszkyt. Az ő fölfogása szerint a rendezett bíróságokon kívül más bíróság nem létezik, tehát a minisztérium bíráskodási jogát közigazgatási úton sem ismeri el. Szántó Leánder képviselő nézete szerint a belügyminisztérium a tanácsi távirati fölterjesztésre három nap alatt válaszolhatott volna, miután ezt nem tette, rendelete nem létezendőnek tekintendő. Magyar János képviselő előadja, hogy a képviselőtestület az 1848-diki törvények alapján áll. E törvények 23-dik cikkének első pontja pedig határozottan kimondja, hogy a város, mint köztörvényhatóság törvényes felsőbbség felügyelete alatt végzi közdolgait. — E törvényes felsőbbséget a nemzet csak 1848-ban bírta s jelenleg ismét birja, s e felsőbbség a felelős magyar minisztérium. El kell ismernünk tehát, ennek hatóságát, különben törvény ellen cselekszünk. S különösen jelen helyzetünkben annál inkább bizalommal kell lennünk iránta, mert a minisztériumnak jelenleg kivételes állása van, Osztrovszky indítványát pártolja. Szólott még Csakovácz György képviselő, szenvedélyes hangon, személyeskedéseket emlegetvén, melyekkel állítása szerint némely urak a közgyűlést kellemetlen helyzetbe hozni iparkodnak. Most már ő is a miniszteri rendelet ellen szavaz. Nem tudjuk, mi adott okot Csakovácz úrnak a fölpattanásra, de az általunk a lehető leghívebben, majdnem szó szerint leírt vitatkozásokból meggyőződhetik a közönség, hogy a miniszteri rendeletet pártolók, kikre Csakovácz úr célozott, távol álltak minden személyeskedéstől. Vagy tán az nem tetszett Csakovácz úrnak , hogy léteztek olyanok, mégpedig nem éppen kevés számmal, kik a miniszteri rendelet mellett szólottak, sőt éppen ez győzhette volna meg Csakovácz urat őszinteségéről azon pártnak, amelyből Osztrovszky jóakaratúlag figyelmeztette a közgyűlést arra, hogy a miniszteri rendelet félretételéből még kellemetlenségek is származhatnak. Elnek föltevén a kérdést, a többség Toronyi indítványára szavaz, melynek értelmében a miniszteri rendeletet tisztelettel félreteszik, a szerződést megkötik s erről a minisztériumot értesíteni fogják. A tanács tagjai közül csupán Réh János polgárnagy és Szremácz János főkapitány szavaztak a miniszteri rendelet ellen, tehát a tanács nagy többsége elismerte a minisztérium fönhatósági jogát, hanem hát a képviselők többsége máskép határozott. Szeged város rendes közgyűlése június 1-én és 2-ikán. A jul. 1-én tartott rendes közgyűlésen legelőször is a múlt rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve s utána a koronázási küldöttség jelentése olvastatott föl, mely utóbbi tudomásul vétetett. A tanácsi jegyzőkönyvek fölolvasása kerülvén szőnyegre, erre nézve megállapíttatott, hogy azoknak csak azon részei olvastassanak föl, melyek fontosabb intézkedéseket tartalmaznak, a kevésbé jelentékenyek vagy egyszerűen tudomásul vétetnek vagy a képviselet kebeléből bizottmány küldetik ki megolvasásukra. Olvastatott a tanácsi jegyzőkönyvnek azon száma, mely részint a közgyűlés, részint a tanács által választott alsóbb tisztviselők s az újon választott és kimaradt írnokok fizetéseik utalványozásában követett eljárást tárgyazza. Ugyanekkor szóba jött a volt provisorius főügyész és főkapitány jutalmazása, mint akik legtovább működtek tényleg hivatalaikban. A közgyűlés azonban a jutalmat nem adta meg. • Olvastatott azon tanácsi végzés, mely szerint a szépészeti bizottmány jegyzőkönyve alapján a tanács a 61-diki szépészeti szabályokat fogadta el azon módosítással, hogy ezentúl az építkezéseknél nem az 55-diki, hanem a 67-diki vízmagasság lesz az irányadó s hogy a Laudon-utcában, amely újabban kockakövekkel rakatott ki, csak emeletes házak építhetők. Wagner képviselő indítványára a szépészeti szabályok kinyomatása s a tagok közt leendő kiosztása elhatároztatott. Olvastatott a belügyminisztériumnak Szlávy államtitkár, mint belügyminiszteri helyettes által aláirt leirata, melylyel az 1863., 64. és 65. évi városi költségvetések és számadások átvizsgálása, annak folytán bizonyos kiadási többlet kiderítése és az egészről jelentés fölterjesztése kívántatik. Taschler tanácsnok a dologról némi előleges fölvilágosítást nyújt. A miniszteri rendelet foganatosítására bizottmány küldetik ki következő tagokból : Hódy Imre tanácsnok, mint elnök, a főszámvevői főügyész, Wagner Károly, Mihálkovits János, Dobó Miklós, Felmayer Antal és Balás Mihály képviselők. Itt egy igénytelen megjegyzést kell tennünk. Talán nem mindenkinek s a tényező uraknak bizonyára legkevésbé tűnt föl, de nekünk mégis csak föltűnt a közgyűlésnek ebbeli jámbor magatartása a tegnapi opponáló határozattal szemközt. Csekély véleményünk szerint ugyanis ez a rendelet annyira hasonlít a tegnapihoz, mint egyik tojás a másikhoz; ezzel a belügyminisztérium legalább is ép oly mértékben gyakorolta felügyelési jogát s és oly mértékben beleavatkozik a város autonomikus jogaiba, mint a helypénz bérbeadása ügyében leküldött rendelettel, és mégis — míg tegnap ezt tisztelettel félretették, ma amannak egy szó ellenmondás nélkül engedelmeskednek; ma elismerik azt a jogot, melyet még tegnap megtagadtak. Olvastatott Szabados István felsővárosi volt kántor folyamodása, melyben az a 61 -ki közgyűlés által részére meghatározott — de a provisorium alatt a helytartótanács által 150 írtra leszállított — évi 365 frt nyugdiját visszaállíttatni kéri. Azt sem hittük volna, hogy ez egyszerű tárgy olyan hosszú vitára adjon alkalmat. Csakovácz képviselő 5 percnyi beszédét vagy 39 „kérem a lassan“-nal fűszerezte, amelynek miatta úgy voltunk vele, mint a posztóval, melynek színe a sok fölösleges zsinórtól nem látszik. Annyit azonban egyébként is gyenge hangú előadásából mégis kivehettünk, hogy ő semmiféle nyugdíjat nem ismer s a helytartótanácsi intézkedést kívánja föntartani. Ha a kérvényező nem tud megélni, menjen a szegényápoldába. Óváry Csakováczot s a helytartótanácsi határozatot pártolja. Ez aztán a szabadelvűség! Ezek az opponáló hazafiak, akik egyik karjukkal Böszörményit, másikkal Schmerlinget ölelik keblükre, tegnap félreteszik a törvényes kormány rendeletét, ma egy törvénytelen kormányközeg határozatát pártolják a 61-diki közgyűlés törvényes határozata ellenében. Ilyen tendentiák vergődvén fölszinte, Osztrovszky, Baláss többek erélyes fölszólalása után végre az elnöklő polgármester elvként mondotta ki, hogy a törvénytelen helytartótanács s egyéb volt kormányközegek intézkedései ellenében a 61-diki alkotmányos határozatok, mint törvényesek — bírnak érvénynyel. Említésre méltónak találjuk Lajos képviselő szónoklatát, aki tüzesen kikelt a szegény kérelmező ellen, szemére hányván, hogy zsíros károk jövedelméből hogy nem tudott 33 év alatt eleget szerezni, s ezt indokul hozta föl arra, hogy nyugdijától egészen megfosztassék. És ezen emberbaráti szónoklat már-már viszhangra kezdett találni s nem tudjuk , ha váljon nem verik-e el a szegény kérvényezőn a port, ha a többi közt Babarczy képviselő igen erélyesen föl nem szólal s fölvilágosítást nem nyújt azon körülményről, hogy a gondviselés a folyamodót éppen 11 gyermekkel áldotta meg, kiket mind fölnevelt, hogy tehát a dolgoknak ilyetén állapotában az a szegény ember abból a zsíros kántori jövedelemből semmikép nem gazdagodhatott meg, sőt nyomorult szegénynek kellett öregségére maradnia. Végre nagynehezen odajutott a dolog, hogy a folyamodó kérelme megadatott. (Vége következik.) Miksa császár 1. A szomorú katastrófa, melytől az egész mivest Európa tartott, melyet az összes nagyhatalmak kormányai megakadályozni igyekeztek , bekövetkezett — Miksa, mexikói császár, múlt hó 19-én főbelövetett. Ugyane hó 15-én került Queretaro erősség , melyet a császár hadseregének csekély töredékével védelmezett, a Juaristák kezébe (állítólag Lopez Mihály, Miksa császár bizalmas barátjának árulása által). A fejedelmet azonnal haditörvényszék elébe állították s ez reá mondta a halált, s az ítéletet június 19-én 9 órakor délelőtt végre is hajtották. Miksa (Ferdinánd, József) született 1832. július 6-án; házasságra lépett Brüsselben, a jelenleg oly szerencsétlen Sarolta hercegnővel, Lipót, belga király leányával, és 1864. április 11-ke óta mexikói császár. A széptehetségű, a művészetekben és több tudományban jártas fejedelem, kitől a világ sokat várt, áldozata lett a francia uralkodó ravaszságának; áldozata egyszersmind egy nagy politikai tévedésnek és saját dicsvágyának. „Gondolj merészet és nagyot“, volt jelszava, de a körülmények kényszerítő hatalma legyőzi a legerősebb akaratot is. Nagyot akart, hősiesen küzdött élte utolsó pillanatáig, szerencsétlenül esett el, de nem dicstelenül. Végkatastrófája fontos tanulságot foglal magában. Országgyűlési tudósítások. A főrendiház ülése junius 29-én. Elnök: Majláth György. Az országos küldöttség tagjaira a szavazatok beadatnak s ezután az ülés fölfüggesztetik. A szavazás eredménye : Beadatott 66 szavazat, ebből nyertek: Haynald L. 63, báró Sennyey P. 62, b. Lipthay B. 55, gr. Széchen A. 42, gr. Zichy J. 36 szavazatot. Gr. Pejacsevics L. 22, és gr. F. 21 szavazatot nyervén , a póttagra újólag szavaztak s igy gróf Zichy F. 31 szavazattal megválasztatott. Ezután az ülés jegyzőkönyve fölolvastatik s az ülés eloszlik. A képviselőház ülése jul. 1-én Elnök: Szentiványi Károly. Elnök bejelenti Szentiványi Adolf lemondását s a beérkezett iratokat. Bejelenti ezután, hogy zárt ülés lesz, mire Markos I. nem tartván a házat határozatképesnek , e miatt a névsort fölolvastatni kívánja. Erre nagy zaj támad, mi azzal végződik, hogy a névsort fölolvassák. Jelen volt 253 képviselő. Az országos küldöttségbe a következők választottak meg: Csengery Antal, Trefort Ágoston, báró Podmaniczky Frigyes, Somsich Pál, Ghyczy Kálmán, gr. Bethlen Farkas, Kautz Gyula, báró Kemény Gábor, Bartal György és Feszt Imre. — Póttagok: Pulszky Ferenc és Semsey Albert. A póttagok fölött nagy vita támadt s azzal végződött, hogy a póttagok elmaradtak. A koronázás mind a jegyzőkönyvbe, mind a naplóba bele jön. Ezután zárt ülés következik. Folytatás a mellékleten.