Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)
1888-10-21 / 162. szám
VI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1888. október 21. 162. szám. -Selfcr OKS--------------------Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Olt-utcza, 326. sz. a. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyoi Marázvén F-társulat hová 12 eltüzelési pénzek is hirdetések , bérmentesen küldendők. ^ SZÉKELY POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési str: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — Negyedévre . 2 frt 60 kr. Hirdetmények :lja: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegükért külön 30 kr. ( Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhely megye részére: társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád (Szombatfalva u. p. Sz.-Udvar- I fo hely) hová Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. ^ JVt®---------------------------Nyilttér- sora 15 kv. hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ------------------------ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa Mi lesz most? — okt. 20. Mérvadó politikai körökben az a hit kezd lábra kapni, hogy a német császár utazása teljesen sikertelen maradt, hogy sem Peterhofban, sem Bécsben nem talált engedékenységre s marad a bolgár kérdés nyílt kérdés és nyílt seb, amilyen eddig vala. Bécsben már nem is tétettek kísérletek az engedékenység előidézésére, a mennyiben a czár minden kísérletet hidegen fogadott s a nyert tapasztalatok után Vilmos császár minden további békítéssel felhagyott. A magyar miniszterelnöktől megtudta az ország hangulatát, hogy a magyarok mindenre készek, csak engedmények adására nem, hogy az országban az orosz ellen harczias hangulat uralkodik s a mely pillanatban a háború kitörne, egy szent háború jellegét öltené magára a magyarokra nézve. Ezt suttogják a politikai körökben Budapesten s hogy mi igaz belőle, mi nem, meghatározni nem tudjuk. Hogy Bulgária nem fél, sőt berzenkedik, azt észleljük, daczára ennek, elképzelhetetlen előttünk, hogy minden maradjon, mint eddig volt s a szövetségesek közt semmi megállapodás ne jöjjön létre. A kelet semlegesítése lenne a legbölcsebb gondolat, szövetsége románnak, szerbnek, bolgárnak, Európa hozzájárulása a szövetséghez s a szövetséges államok függetlenségének garantirozása. Sem az enyém, sem a tied, sem az oroszé, sem Ausztria- Magyarországé, hanem Oroszország és Ausztria-Magyarország közt válaszfalat képezzen. Háború nélkül csakis ez a megoldás lehetséges, mert bármely hatalom nyújtsa is kezét akkor Bulgária vagy akármely balkáni állam után, kikerülhetlen az európai konfliktus. Hát miért nem lehetne kimondani : „Sem az egyik, sem a másik, fogad egyikben sem vásik.“ Ezt bizony már régen kimondhatta volna Európa s ha valaha, most volt alkalom egy közös megállapodásra, ami hogy meg nem történt légyen, majdnem lehetetlen elhinni s ha meg nem történt ? Oka vagyon. Akkor Oroszország a Balkán hirhatásáról nem mond le, Ausztria-Magyarország az ellenőrzésről nem mond le s ez esetben csakugyan ott lennénk, ahol voltunk. S várjon nem igy van-e a közéletben ? Csupán a politikai téren történnék meg az a csoda, hogy a kibékülés létrehozása nem sikerül ? Meglátjuk még, hogy a római látogatás után mi történik? Hallgat-e a krónika azután is, vagy hit hallatszik, fátyolabben s az érdekelt milliók szeme is betekinthet végre valahára a kulisszák mögé ? Mert akár határozzanak, akár nem, akár megállapodjanak, akár nem, annyit megérdemelnek Európa népmilliói, kik a pénzt adják, kik a katonát adják, hogy ne egészen tudomásuk nélkül alkudozzanak a bőrük felett. Már eddig is hosszadalmas a nagy titkolózás nézése, hogy nem tudunk egyebet csak az ünnepélyek programmját, amihez pedig legkevesebb közünk van s ami unalmassá vált már egészen az ásítozásig. Értjük a csizsót, hogy időnek előtte nem lehet mindent a világ orrára kötni, hiszen hallgattunk is eddig mint a hal, sőt Helfi sem interpellálta Tisza Kálmánt, mert nem volt országgyűlés, ergo nem volt hol, de ma ? Ma talán már lehetne tudnunk valamit ? A hadseregeket felköszöntötték Bécsben is, Rómában is, annyit megértettünk a béke fentartásának nehéz küzdelmei közepett, de hogy a vers vége ne lenne tovább ? Az igen furcsa. Mert ha még a franczia világkiállítás évében sem háborúzunk, akkor nem messze vagyon az örök béke. Hiszen Francziaország úgy van most, mint aki egy levessel telt tálat tart a kezében, s mozdulni is fél, hogy eltörik ; vagy mint az egyszeri ember, kinek a hordójából kiesett a csap s hirtelenében az ujját dugta a csap helyébe, a mit látván a felesége, felfogott egy husángot és férjem uramat, mindez ideig elkövetett bűneinek fejében jól helybenhagyta. Nekünk pláne nem is a francziát kellene ütnünk, hanem a muszkát. Ezért csak nem dobná el a leveses tálat avagy nem hagyná elfolyni a világkiállítás életnedvét. Ámde történni kell valaminek, mert hogy ez az egész utazás csak puffra ment volna s a ritka jó alkalmat valamennyi hatalom elszalasztotta volna, azt mégse lehet elhinni. Ott). A deficit. Mint Lapunk másik helyén röviden közöljük, Tisza Kálmán pénzügyminiszter f. hó 18-án terjesztette be a képviselőház elé a jövő évi költségvetés előirányzatát kimerítő pénzügyi expozé kíséretében. Megnyugtatásául szolgálhat a nemzetnek, hogy az államháztartásban való egyensúly helyreállítása a lehető leggyorsabb lépésekkel közeledik a megvalósulás felé. Mikor Tisza Kálmán miniszterelnök a pénzügyi tárcát átvette, az egyensúly helyreállítására nézve határozott ígéretet tett volt s mindazok — még az ellenzéki padokról is — akik ismerték a kimondott szó jelentőségét, pillanatra sem kételkedtek a pénzügyi helyzet ilyen irányban való átalakulásán. Most már tények is állnak előttünk. A jövő évi költségvetés körülbelül hét millió deficzittel záródik be csupán s a pénzügyminiszter kijelentette, hogy aki 1889-ben a költségvetést beterjeszti, már abban a szerencsés helyzetben fog lenni, hogy deficzit nélkül zárhatja le azt. Kétségtelenül megnyugtató állapot s valószínűleg el fogja némítani azokat a czinikus kételyeket is, amelyek Tisza Kálmán pénzügyminiszterségét annak idejében annyi bizalmatlansággal fogadták. Az ezredik. -- okt. 20. (rs.) Az ezredik novella ! Mily nagy zenebonát csap ezért a furcsaságért a skribler had, mintha legalább is az ezredik ezres volna, az az : ezerszer ezer egy millió, mégpedig forint. Mintha ez a Vértesi Arnold volna legalább is „a millionér“, egy milliomos! Mintha volna neki per hat perczent, hatvanezer forint jövedelme és élne magának, nem törődve senkivel, hogy annál többet törődjenek vele mások. Hogy az irigység verejtéke verje az anyagi emberiség ezreinek homlokát, mikor mondanák : Nézd ! Ott megy az a Vértesi Arnold, kinek egy milliója van ! No de hiszen most is mondják: „Nézd! Ott megy az a Vértesi Arnold, kinek ezer novellája vagyon. Egy olyan halmaz papiros, mely ha még tiszta volna, egy vagyont tenne ki az ára. Ennek a tiszta papirosnak elértéktelenítésével foglalkozott ez az ember egész öntudatos életén keresztül, hegyezte a zabot, énekelt mint a prücsok, hogy ma, amikor e földi életben ritka írói eredményt ért el, megmosolyogja a hangyavilág. A magyar hangyavilág ! Mert ugyan a mit gondoltok, mennyit érne az a papiros, ha francziául, ha angolul, oh! ha muszkául lenne tele írva ? Ha soha egy szót nem olvasna is le róla a franczia, angol vagy muszka nemzet. Majd olvasná a magyar ! Az a magyar nemzet, melynek minden műveltebb gyermek regényt olvas, sőt némelyik fajja, de megkívánja tőle azt a dicsőséget, hogy ne magyar iró irta legyen. Jókait még csak elolvassák, mert az „hiic“. Még a régi világból való, mikor a nagy irók teremtek, mikor a magyar nemzet abban az állapotban volt még, hogy nagy embereket szülhetett. De a mai törpe korban ? .. Kossuth Lajos után, Deák Ferencz után egy Tisza? Éppen ilyenek Vörösmarty, Petőfi, Arany után a poéták, Jósika után, Kemény után, Jókai után a regényírók. És minden áron rajta vagyunk, hogy ezt a balga véleményt elhitessük magunkkal, s menthessük a magyar nemzeti felfogás ama legújabb szörnyszülöttét, hogy a mai magyar irodalom nem ér semmit. S várjon miért is pártolnák ezt az irodalmat ? Miért olvasnánk magyar műveket, mikor francziákat, angolokat, oroszokat olvashatunk ? És ily körülmények közt 1000 magyar novellát összeírni. Tudva tudván, hogy nem olvassák, tudva tudván, hogy nem veszik, nem fizetik meg, s reá pazarolni a drága időt mégis. Keresni a kenyeret más utakon, más verejtékkel nappal, és mikor jön az est, a pihenni hazatérők csendes otthona, mikor fáradság után édes nyugalomra hajtja fejét a munkás emberiség s megjelenik az éji sötétséget földerítő ragyogó álom , akkor leülni az Íróasztal mellé és átálmodni ezt az álmot ébren, megkezdeni azt a munkát, mely a szellemek régiójába emeli a nyugodni nem tudó lelket, melyet egy láthatatlan kéz kerget, hogy ama kötelességét teljesítse, melyre az alkotás által rendelve lett. Mert az író nem tud megpihenni semmi munka után, csak a melyben a lelkével dolgozott, kötelességérzetét nem elégíti ki csak az a verejték hullatás, mely tollán keresztül foly a világba, hogy a szellemek tengerén verjen hullámokat. Olvassák-e, nem-e ? Fizetik-e, nem-e ? Nem kérdezi ő azt akkor, csak szedi, merintgeti lelke mélyének kincses rejtekéből a hivatás keze által odahintett aranyat, mely ha nagy nemzetek,nél jő napvilágra és fog talajt, zománczával futja be a világot, míg a kis nemzeteknél észrevétlenül fogja be a penész, melyben olykor a késő unokák fedezik föl, melyből búvárkezek fejtik ki. De azért írnia kell, legyen ő kis nemzetnek avagy nagy nemzetnek gyermeke, mert ezt a munkát tette kötelességévé alkotása. De vájjon ? kérdezi az emberiség : Hivatott író-e avagy nem ? Hiszen fiatal korában mindenki ír verseket, ki ne tenne regényírási kísérleteket? Ki ne poetizálna, ki ne irka-firkálna addig, mig a megélhetés kötelezettségének harangja meg nem kondul a feje felett? Ámde akkor! A pályaválasztás pillanatában, kihull a kísérleti toll a szárnypróbálgatók kezéből s a kenyér felé mutató út porondjára lép minden ember, csak az iró, csak a hivatott marad az ő régi helyén, még akkor is, ha kenyeret nem lát maga körül. És ir és ir! Ássa az aknát lelke mélyén és szórja kifelé lelke kincsét, a többi emberiség, lába elé, ha felveszik, felkarolják, az ő szerencséje, ha nem veszik, nem karolják fel, az ő szerencsétlensége, de ir, ir, ir, mert írnia kell, igy határozta el a menynyei kéz, mely édes mindnyájunk sorsát igazgatja. És ha kötelességünket oly hűen teljesítettük a mint a geniustól nyert erő és képességtől csak kitelt, ha pályánk vonalán örök izzadással törve előre, ezernyi úttévesztő közül ezerszer kitalálva ezer csatát vívtunk az utunkban álló nehézségek rémeivel, s egy közönyös kor fel sem vevésének nyilától ezer sebet hordva érünk a diadalmi oszlop tövéhez: nem-e megérdemeljük az egyetlen, de megfizethetetlen jutalmat, melyet a czélnál összegyűlt pályatársak ölelése okoz lelkünknek ? Ezer novella nem ezer darab ezres bankó ! Aki ezt az ezer novellát, a szellemnyilvánulás ezen szokatlan gazdaságát világra gyűjtő, nem milliomos , de álljon hát elő leggazdagabb embere a földtekének és birja megvenni pénzen azt a szeretetet, melyet egy szegény író tolla az ő, bár csekély olvasóinak szivébe ejt; birja megfizetni az igaz tisztelet ezen igaz nyilvánulását, s lássa ama álarcztalan tekintetek ragyogását, mely koszorút sző halántékai körül, mert amig oly gazdag ember, aki azt megfizetni birja, nem találkozik, addig ne panaszkodjék a szellem napszámosa, mert az ő vetése az, melynek magvai a szivekbe hullnak, s melynek aratásáért hiába nyújtózkodnék anyagi kéz. Nem csak kenyérrel él az ember s a szellemnek legparányibb kincse is boldogitóbb erővel bir egy arany hegynél! Ez legyen a szellem munkásainak vigasztalása és kárpótlás az anyagi jutalmak telt szekrénye helyett még abban a közönyös világban is, melyet a magyar nemzet képez az ő irodalmának fölkentjei körül! ORSZÁGGYŰLÉS: Tisza Kálmán miniszterelnök, mint pénzügyminiszter, a képviselőház f. hó 18-iki ülésén benyújtotta az 1889-ik évi állami költségvetést. Rendes kiadások 328.931,871 forint. Rendes bevételek 340.690,116 frt. Fölösleg a rendes kezelésnél 11.758,289 frt. Átmeneti kiadások, beruházások, rendkívüli közösügyi kiadások 25.642,358 forint. Átmeneti bevétel 6.561,988 frt. Hiány 19.080,370 frt. Ebből levonva a fennebbi fölösleget, a jövő évi mérleg 7.322,081 frt. hiánynyal záródik. A fölyő évi költségvetéssel szemben az 1889-ki előirányzat 5.121,035 frtnyi javulást mutat. Az expozéban, melynek kíséretében Tisza miniszterelnök a költségvetést benyújtotta, kijelente, hogy a tavalyi zárszámadások szerint az állami kezelés négy millióval volt kedvezőbb az előirányzatnál. Hiteltúllépések nem fordultak elő és az állami pénztárak helyzete az év folytán kedvező volt. A jövő évi költségvetésben a szeszadóból csak tíz millió van előirányozva, jóllehet e czímen több bevétel várható. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítására nagy lépés történt. Meg van győződve, hogy a jövő évi költségvetésben nem lesz deficit. A pénzügyi kormányzat reformjáról szóló törvényjavaslatot legközelebb be fogja terjeszteni. _______ BELFÖLD. — okt. 20. A tervbevett pénzügyi műveletek. A „Bud. Corr.“ jelenti: Rothschild Albert báró, ki Bécsből a fővárosba érkezett, f. hó 17-én a délután folyamában hosszabb ideig értekezett Hansemann igazgatóval, Weiss elnökkel, Pallavicini őrgróf igazgatóval és Kornfeld igazgatóval. Másnap folytatták Tisza Kálmán miniszterelnökkel a több nagy hitelművelet felett megkezdett értekezletet.