Székely Nemzet, 1893 (11. évfolyam, 1-193. szám)
1893-01-02 / 1. szám
Január 2. Lövészeti iparunk, mely egyesületünk alakulásakor mint a nép helyzete által kényszeritett háziipar a legkezdetlegesebb lábon állott, ma már vármegyénk minden községében, az egyesületünk által kiképeztetett egyének által mint kisipar űzetik. Az „Első Székely Szövőgyár“, mely ma 80 munkásnál többet foglalkoztat, szintén egyesületünk működésének szüleménye. Nőiparunk, mely ezelőtt tíz évvel pusztán csak népünk házi igényeit kielégítő körben mozgott, ma már az ok- és szakszerű oktatás által oly hatalmas lendületet nyert, hogy hazánk különböző vidékein divó hasonnemű iparral a versenyt bármikor kiállja. Kereskedelmünk, mely ezelőtt 15—20 évvel a legnagyobb részben csak a helyi forgalomra volt utalva, a legkezdetlegesebb lábon állott, de ma már az egyesületünk működése által közvetve és közvetlenül előkészített talajban hatalmas lendületet nyert, mert a megteremtett ipar piacot követelt, aminek következménye jön, hogy létesült a háromszékvármegyei vasút. A mai állapotnak megteremtésében minden öndicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy egyesületünknek tekintélyes része van, de hogy az elhintett magvak megteremhessék azon gyümölcsöket, melyek székely népfajunk szellemi és anyagi helyzetét biztosítani fogják, nagy munka vár egyesületünkre. Az eddig kifejtett tevékenység, mely oly sok irányban volt szétforgácsolva, ma már összpontosítandó, mert ellenesetben a visszahatás eddigi működésünk és törekvésünk hanyatlását szülné. E tudat érzete szülte azt, hogy egyesületünk a múlt év folyama alatt egész odaadó igyekezettel törekedett megoldani hatásának előmozdítására irányuló eszmék és eszközök gordiusi csornait. De beszéljenek a végrehajtott tények. Az 1892. évben iktatóra érkezett 204 drb, melyek közül elnökileg elintézést nyert 61 darab, 146 kiadványnyal, az intéző-bizottság gyűlésein elintéztetett 143 darab 847 kiadványnyal. Az egyesületünk tagjainak száma a következő : alapító tag van 226, évdíjas tag van 75, pártoló tag van 154, összesen 455. Az intézőbizottság a lefolyt évben összesen 5 rendes gyűlést tartott, melyek mindenikén a belügyeire vonatkozó ügyeket tárgyalta. Az intézőbizottság által végrehajtott nevezetesebb intézkedések a következők voltak : A múlt közgyűlés határozata folytán felszólította intézőbizottságunk egyesületünk azon tagjait, akik tett alapítványaik után kamat- és felajánlott évdíjukkal hátralékban voltak, azoknak befizetésére. E felszólításnak nagyon kevés sikere volt, mert a tízezer forinton felül levő hátralékból alig folyt be kétezer forint. A nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. minisztériumnak 22.766. számú leirata értelmében a nőipartanműhelynek már az 1892—93-ik tanévre leendő átalakítása tárgyában megindította intéző-bizottságunk a tárgyalásokat. Az idézett leirat értelmében az egyesületünk által az 1880. évben létesített nőipartanműhely átalakítása tárgyában intéző-bizottságunk egy tüzetes jelentés kíséretében fölterjesztette azon szervezeti szabályzatot, melynek alapján a nőipartanműhelynek átalakítását a helyi viszonyoknak megfelelően czélravezetőnek találta. E fölterjesztésünkre a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. minisztérium idei 35517. sz. a. kelt rendeletével, mint biztost kiküldötte Lode Rezső kir. iparfelügyelő urat, a tárgyalások tovább folytatására és kilátásba helyezte, hogy nőipartanműhelyünket anyagi támogatásban is részesíti. Nevezett iparfelügyelő úr 1892. július 24-én körünkben megjelenvén, mely alkalommal volt épen a nőipartanműhely évzáró vizsgája is, alapos meggyőződést szerzett úgy a gyakorlati női kézimunkák tanításáról, mint az elméleti oktatásról, belátta azt, hogy ezen intézményünknek nem átalakításra, hanem fejlesztésre van szüksége. Az ez alkalommal tartott értekezlet teljtartalmúlag elfogadta az intézőbizottság által kidolgozott szervezeti szabályzatot, mely szerint nőipartanműhelyük belszervezete csak annyiban szenved változást, hogy két tanfolyamra lett beosztva úgy a gyakorlati, mint az elméleti tananyag és az ebből származó tanszerek és gépek beszerzése és egy tanerőnek alkalmazása mondatott ki, de a tanítási rendszer és a tanműhely egyéb viszonyai teljesen meghagyattak. A tett változtatások folytán oly terhek jöttek egyesületünkre, melyeknek elhordozására anyagi helyzete elégtelennek bizonyult, ennek folytán az értekezlet egy költségelőirányzatot dolgozott ki, mely a következő végösszeget mutatja : Személyi kiadásokra fölvétetett 1640 frt. Dologi kiadásokra 1040 frt. A szükséglet megállapittatott 2680 frtban. Ezzel szemben a fedezet a következő : Háromszékvármegye törvényhatóságának évi segélye 400 frt. Egyesületünk ad évenkint 400 frtot. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium hordozza az elméleti óradíjas tanítók fizetését, ami mintegy 480 frt. Tandíjból 140 frt. Előre nem látható jövedelem 100 frt. A fedezet főöszszege 1520 frtban lett megállapítva, amit összehasonlítva a szükséglettel 1160 frt hiánylat mutatkozott. Az értekezlet megállapodását intéző bizottságunk fölterjesztette a nagyméltóságú kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz, ahonnan idei 51958. sz. a. kelt magas rendelettel fölterjesztett szervezeti szabályzatunk megerősítve és az egyezeregyszázhatvan forint hiánylatnak államsegély általi fedezése megadatott. E magas miniszteri rendelet értelmében intéző bizottságunk a jelen 1892—93. tanévet a megerősített szervezeti szabályzat értelmében két osztálylyal 1892. október hó 5-én megnyitotta. A tanműhely tanerőinek számát egygyel szaporította, megválasztván Szász Mari oki. munkamesternőt évi 300 frt fizetéssel rendes tanítónőnek. Beosztotta bizottságunk a munkaidőt és megállapította a tananyagot. A munkaidő tanfolyamonkint a női kézi munkák tanítására heti 36 órában, az elméleti tantárgyak tanítása 8 órában és a rajz tanítása 44 órában lett megállapítva. Tanműhelyünknek jelenleg van 66 növendéke, ezek közül első éves 48, másodéves 18, bennlakó 40, bejáró 26, tandíjt fizet 45, tandíjmentes 21. A nőipar fejlesztése érdekében ezeket tette intézőbizottságunk, amit midőn a 1. közgyűlés tudomására, hozzuk tisztelettel kérjük azok jóváhagyó tudomásul vételét. Egyesületünk vagyoni állapotáról szóló tiszteletteljes jelentésemet van szerencsém az alábbiakban megtenni. A tápintézet bevétele 1891-ben volt 2750 frt 34 kr, kiadása 2657 frt 59 kr, pénztári maradvány átjött 1891-től 92 frt 75 kr, élelmi czikkekben 105 frt, összesen 1037 frt 51 kr. Ezek szerint a tápintézet vagyonleltára 1891. decz. 31-én a következő volt: 1. Készpénz 92 frt 75 kr; 2. berendezésben 932 frt 51 kr; 3. élelmi czikkekben 105 frt, összesen 1130 frt 26 kr. A nőipartanműhely bevétele volt 430 frt 19 kr, kiadása 415 frt 13 kr, pénztári maradvány átjött 15 frt 6 kr. Kész munka volt 184 frt 50 kr, az Első Székely Szövőgyár raktára tartozott 191 frt 37 kr, ebből 1891-ben megfizetett 60 frt 35 krt, átjött 1892-re tartozás 131 frt 2 kr, anyag volt 381 frt 94 kr, ebből földolgoztatott 111 frt 51 kr, a növendékeknek eladatott 37 frt 59 kr, a leltárból selejteztetett 79 frt 73 kr, 1892 re anyag átjött 153 frt 11 kr. Ezek szerint a nőipartanműhely vagyonleltára a következő : 1. Készpénz 1506 frt. 2. Az Első sz. szövőgyár raktára 131 frt 2 kr. 3. Anyagkészlet 153 frt 11 kr. 4. Berendezésben van 1217 frt 4 kr. Összesen 1516 frt 23 kr. Az egyesület pénztárának bevétele volt 8199 frt 8 kr, kiadása 7982 frt 12. Pénztári maradvány átjött 1892-re 216 frt 96 kr. Pénztári kezelés alatt találtatott: 1. Készpénz 216 frt 96 kr. 2. 52 drb E. sz. sz. gyári részvény 100 frt 5200 frt 3. A 6267. sz. takarékpénztári könyvben forgótőke 738 frt 77 kr. 4. A 3119. sz. takarékpénztári könyvben berendezés 250 frt 20 kr. 5. A 4612. sz. takarékpénztári könyvben 26 frt 79 kr. Összesen 6432 frt 79 kr. Ezek szerint összeadva az egyenkint kimutatott vagyonleltárok főösszegét, egyesületünk vagyona következő: 1. A tápintézet vagyona 1130 frt 26 kr. 2. A nőipartanműhely vagyona 1516 frt 23 kr. 3. Az egyesület pénztára 6432 frt 79 kr. Összesen 9079 frt 28 kr. Számot adva egyesületünk egy évi működéséről nem tehetem, hogy jelentésem kapcsán röviden meg ne emlékezzem választmányunk két buzgó és tevékeny tagjáról, kik ott voltak egyesületünk bölcsőjénél s bölcs tanácsaikkal, buzgó tevékenységükkel mindig szolgálatára állottak annak. A föld hideg s fagyos göröngyei borítván őket, egy jobb hazának néma lakói, csak emlékezetük él közöttünk. E két férfi Császár Bálint és Gyárfás Lajos volt. Emlékük legyen áldott és a föld könnyü kifáradt porhüvelyük felett. Tisztelt közgyűlés! Mielőtt jelentésemet bezárnám, rójuk le vezetőnk, fáradhatatlan elnökünk iránt a tisztelet és hála adóját, kérve a gondviselőt, hogy méltóságos Potsa József főispán urat, egyesületünk szeretett elnökét tartsa meg számunkra, kedves családja és a székely nép boldogitására évek hosszú során át Vidéki tanárok sztrájkja. — jan. 2. Hogyan minősitik más lapok is az olyan természetűsztrájkot, mint a minőnek a brassói áll. reáliskolai tanárok czirkuláréja néz ki s a melyet mi lapunk mult számában egész terjedelmében megismertettünk, ide igtatjuk a „Nemzet“ egyik czikkét, mely a mellett még felvilágosítással is szolgál az úgynevezett „rangsérelem“ dolgában a következőkben : Budapest, decz. 30. (6) Több ellenzéki lap hasábos czikkekben közli és a maga módja szerint kommentálja a vidéki középiskolák néhány tanári testületének legújabb mozgalmát, mely a fizetésrendezés ellen irányul. Nagy tisztelői vagyunk annak az elvnek, hogy alkotmányos szabad államban minden polgár megtalálhassa a maga igazát s ha jogaiban sértve érzi magát, szabadon és nyíltan felszólalhasson, de a felszólalástól meg kell azután követelnünk legalább annyit, hogy indokai és érvei tárgyilagosak, a hang pedig higgadt és komoly legyen. Annyi bizonyos, hogy a vidéki középiskolai tanároknak legutóbbi felszólalása vastag vonásokban bővelkedik. A képíró ugyancsak megnyomta az ecsetet, mikor úgyszólva a nyomorral küzdőknek tünteti fel a tanárokat. Az is bizonyos, hogy e mozgalom nem ment a demagogikus jelszavaktól, minek nem adózás és a paszszív rezisztenczia, a tanárok nejeinek és gyermekeinek ruhátlanságára való hatásos ráutalás, a vidéknek szembeállítása és felizgatása a főváros ellen, a kormány előtt való megaláztatásnak elegikus visszautasítása. S kétségtelen az is, hogy a mozgalomnak eddigi, tényekben nyilvánuló hatása nagyon rávall arra a viselkedésre, melylyel olyanok szoktak visszatolást gyakorolni, kiknek nincsen igazuk. Legalább ezt mutatja a tüntetésszerű kilépés az anyaegyesületből, a tanári fizetésekben teljesen ártatlan budapesti természettudományi, történelmi, filológiai stb. társaságokból, (gondolom, ezekről lehet csak szó) s végül azok a fontoskodó kijelentések, melyek a tanári szukkrescenczia teljes kimerülését helyezik a közeljövőben kilátásba. Bár mindezek magukban is gyanút keltő dolgok — az igazi jogszerűség rendszerint szerényebb eszközökkel dolgozik — mégsem kívánunk velük bővebben foglalkozni, mert önmagukat ítélik meg. Amit azonban szóvá kell tennünk, az a helyzetnek, a valóságos tényállásnak teljes félreismerése a tanár urak részéről. Teljesen valótlan ugyanis az a föltevés és állítás, mintha a közoktatásügyi kormány, nevezetesen a miniszter hozta volna létre a fővárosi és vidéki tanárok fizetésbeli különbségét, sőt épen a vallás- és közoktatásügyi miniszter volt az, ki a pénzügyminiszterrel folytatott hoszszadalmas és beható tárgyalások után vitte keresztül a pénzügyi bizottsággal egyetértőleg azt, hogy a VIII-ik fizetési osztály helyhez ne legyen kötve, aminek következtében majdan a fővárosi tanárok közt is lesznek. IX-ik rangosztályba sorozott fiatal tanárok, s viszont a vidéki tanárok közül azok, kiket a tanítás és tudományos munkásság terén tanúsított érdemeik kitüntetnek vagy akik hosszabb ideig szolgálnak, idővel a VIII-ik rangosztályba fognak előlépni. Hogy a fővárosi tanárok nagyobb része ily módozat mellett is a VIII-ik osztályban fog helyet foglalni, az a dolog természetében fekszik , mert a fővárosi tanárok túlnyomó része mindenkor olyanokból kerül ki, akik más vidéken több éven át szolgáltak. Ily körülmények közt arról beszélni, hogy a kormány válaszfalat emelt a főváros és vidékek között, teljes tájékozatlanságra vall. Nemcsak hogy válaszfalat nem emelt, hanem a meglevőt lerombolja, amennyiben eddig nem volt másféle vidéki tanár, mint 1200 forint törzsfizetést élvező és nem volt másféle fővárosi, mint akinek 1500 írtja volt, most pedig épen a vidéki tanárok kívánsága szerint fog jobbra fordulni a helyzet, úgy látszik, hogy a felszólalók azokról a változásokról, amelyekben a pénzügyi bizottág megállapodott, egyáltalában nem voltak kellőleg informálva. Végül megjegyezzük még, hogy tudomásunk szerint nem a tanárok rábeszélése szokta a fiatal embereket a tanári pályára terelni, hanem egészen másnemű okok. Ha azonban a tanárok sokat remélnek ez elriasztástól, senki sem fogja kedveket szegni. A közoktatási kormánynak mindig módjában áll a kellő eszközökkel tanárokat nevelni és képezni. A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. Dr. Vajda Emil. Egy fiatal író és zeneszerző csinos kivitelű arczképét mutatja be a Ságh József szerkesztésében megjelenő „Ze n e lap“ ; a tehetséges írót és zeneszerzőt sok jeles czikke után ismerik már a „Székely Nemzet“ olvasói is. Lapunknak dr. Vajda Emil egyik legélénkebb tollú külmunkatársa s mert a miénk ő, a Székelyföldé, örömmel ismertetjük meg a „Zenelap“ után irodalmi és zeneszerzői munkásságát a következőkben : Egyesek már ifjan meglátják, elérik az Olympus ormát, e szédítő magaslatot, ezeren csak ősz fürtökkel ; a legtöbben késő hódolat vállain, hamvaikban csupán és emlékezetükben. Szomorú tény és leverő igazság világtörténelmi sötét keretben, világtörténelmi rémes világításban, hogy az Olympus szellős csúcsára százannyi diadalszekér érkezik koporsóval, mint élő nagysággal; százannyit kisár „De profundis“, mint Hosannah ! százszor annyit néma köny, mint zajos taps a meredek után ; s tövis nélkül koszorút, elismerést idején és föltétlenül, hirt, befolyást, tekintélyt olcsón vagy ajándékképen sohasem osztogatott, osztogatni sohasem is fog az a jó és rossz tulajdonságaival egyaránt örök földi mindenhatóság, amit közvéleménynek és közítéletnek nevez a profán ajk és toll. * * * És ha ez áll, — pedig áll! — úgy dr. Vajda Emil, kinek geniális arczvonásai érdeklődést keltenek mindjárt első tekintetre férfikörökben s lebilincselnek bizonyára itt is minden czikkekkel, alapos képzettségre valló tanulmányokkal kedveskedett a politikai napi- és a szaknői szemet, — a magyar nép babonás szójárása szerint burokban született. Nyilvános szereplésében minden lépés megannyi siker volt elejétől mai napig. Alig túl a háromven félszázaddal fölérő eredmények, kitüntetések, népszerűség fűződnek nevéhez évek óta túl 8 pár hó óta innen is a Királyhágón. Kincses Kolozsvár ódon falai közt pillantván meg (1858-ban) a napvilágot előkelő állású és műveltségű szülei — apja sósmezei Vajda Mihály kormányszéki főbb tisztviselő, anyja kislaki Jeney Jozefa — szeretetük egész melegségét áraszták rá, feltűnően szép és eszes, mindenképen sokat ígérő egyetlen fiukra, s mikor ez aztán az iskola padjaira került, a tanári kar élő szóval, iskolai bizonyítványok holt betűben évről-évre igazolták, sőt szították és fokozták a szülői szív örömét és büszkeségét. Inter pares mindig primus, Vajda Emil 1876 ban már a Ferencz József egyetem polgára és dísze; 1880-ban tanári oklevelet nyer a magyar és német nyelv- s irodalomból s a filozófia és paedagógiából ; rövid egy év múlva ugyanitt bölcsészettudorrá avatják őt s pályadijjal jutalmazzák egy nyelvészeti dolgozatáért. Majdnem ugyanakkor segédtanárrá lesz a kolozsvári áll. főgimnáziumnál, 1882-ben pedig helyettes s csakhamar rá rendes tanárrá a székely-udvarhelyi áll. főreáliskolánál. Zeneismereteivel viszont, melyeket a kolozsvári konzervatóriumban és más kitűnőségek keze alatt elméleti és gyakorlati téren gyűjtött — a kitűnő tanintézetnek köszöni elsősorban ; a hegedűn pedig a szó legnemesebb értelmében virtuózzá 8 művészszé képezte magát. Jótékonyszóló 50—60 hangversenyben, hogy kivegye munkából dicsőségből az oroszlánrészt, előbb Kolozsvárit, utóbb ritka ováczióktól visszhangzó hoszszabb körúttal egész Erdélyben; szellemes tárczalapoknak ; állandó külmunkatársa par distance a „Kolozsvár“-nak, „Ellenzék“ nek, „Zene lap“-nak, „Székely Nemzet“-nek stb.; költői lélekben fogant fülbemászó dalokkal, talpcsiklandó tánczdarabokkal gazdagította eredeti zeneirodalmunkat; beutazta ismételve fél Európát átvette utóbbi időben a székely-udvarhelyi kath. főgymn. ifj. ének- és zenekarának vezetését ; élére állott a sz.-udv. polg. dalegyletnek ; s társadalmilag olyan központtá és vezérré vált a Székelyföld centrumában, mert emberbaráti czélokra hangversenyeket és színi előadásokat rendez, azokban executive maga is közreműködik, márcz. 15-én és okt. 6-án alkalmi ünnepélyekkel a hazafiság és két nemzeti kegyelet oltárai közé szólítja a polgárokat, tettekkel igazolva újból Petőfi büszke felkiáltását. Csak nem fajult el még a székely vér. Minden kis cseppje drága gyöngyöt ér. A második kirándulás, mondhatnók hódító expedíció megfelelő jutalmat hozott egyébként magának a vezérnek is. Pár héttel előbb jelentékeny két irodalmi mű a legszélesebb körök figyelmét vonta és terelte Vajda Emil nevére és személyére. Az egyik „Dániel-album“ czímmel s gyönyörű kiállítással, id. Dániel Gábor érdemeit métatta, aki 30 évig kormányozta királybíró, majd főispánul „atyai jósággal és államférfias bölcsességgel“ Udvarhely széket ás megyét. A másik, országos kegyelet és lelkesedésnek külső megjelenésében is méltó tolmácsa: Kossuth Lajos jubiláris élet- és jellemrajza, melyből pár hét alatt teljesen elfogyott az első kiadás — a fővárosi és vidéki sajtó egyhangú dicséreteiben egy csapással országos hirű és érvényű íróink közé emelte az addig inkább csak reményteljes fiatal szerzőt, s miglen Budapesten az orsz. halárünnepély alkalmából lépten-nyomon éljenezték, otthon „övéi“ közt szintén csúffá lett a nemo proféta-féle őskori jóslat, s egy jótékonyczélű hangversenyen Udvarhely megye és város szinejavának viharos tüntetése mellett ezüst koszorúval és anyagilag is értékes gyémántgyűrűvel lepték meg tisztelői Vajdát. Egy díszpéldányt a magas színvonalú, ritka becsű jubiláris munkából Vajda Emil személyesen vitt Turinba a volt magyar kormányzónak, aki szeretetteljes jóindulattal fogadta fényes jövő felé jó nyomokon induló fiatal vendégét és autográfja által százszorosan drága legújabb arczképével viszonozta ennek gyöngéd figyelmét. A lankadatlan buzgalmú író és zeneszerző jelenleg — úgy tudjuk, egyéb apróságokat nem is említve — Széchenyi Istvánnak egy terjedelmes életrajzán dolgozik, mely az Athenaeum kiadásában a legdíszesebb kiállítással s kiváló művészektől eredő rajzokkal fog megjelenni, s a magyar Akadémia májushavi Széchenyi-ünnepén programmon kívül és czopf nélkül, de hatalmas segítség és támasz lesz egypor-tudós gyülekezet hazafias intenczióra nézve. * * * Noch so jung und schon ein — Name!... Valóban olyan irigylendő, kivételes osztályrész, aminő csak elvétve jut ki Fortuna és a Múzsák kegyéből ily mértékben egy-egy halandónak. Szívesen elismerjük, hogy Vajda Emil becsületesen rászolgál minden sikerre. S termékeny elmével és meleg kedélylyel megáldva, épp oly gazdagnak mutatkozik az invenczióban, mint nehézséget nem ismerő, játszi könnyűséggel alkotó és dolgozó írónak és zeneszerzőnek a kivitelben. (i. e.) SZÉK EVLY N E M Z E T. 1. szám.