Székely Nemzet, 1893 (11. évfolyam, 1-193. szám)

1893-01-02 / 1. szám

Január 2. Lövészeti iparunk, mely egyesületünk alaku­lásakor mint a nép helyzete által kényszeritett há­ziipar a legkezdetlegesebb lábon állott, ma már vármegyénk minden községében, az egyesületünk által kiképeztetett egyének által mint kisipar űzetik. Az „Első Székely Szövőgyár“, mely ma 80 munkásnál többet foglalkoztat, szintén egye­sületünk működésének szüleménye. Nőiparunk, mely ezelőtt tíz évvel pusztán csak népünk házi igényeit kielégítő körben moz­gott, ma már az ok- és szakszerű oktatás által oly hatalmas lendületet nyert, hogy hazánk kü­lönböző vidékein divó hasonnemű iparral a ver­senyt bármikor kiállja. Kereskedelmünk, mely ezelőtt 15—20 évvel a legnagyobb részben csak a helyi forgalomra volt utalva, a legkezdetlegesebb lábon állott, de ma már az egyesületünk működése által köz­vetve és közvetlenül előkészített talajban hatal­mas lendületet nyert, mert a megteremtett ipar piac­ot követelt, a­minek következménye jön, hogy létesült a háromszékvármegyei vasút. A mai állapotnak megteremtésében minden öndicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy egyesü­letünknek tekintélyes része van, de hogy az el­hintett magvak megteremhessék azon gyümöl­csöket, melyek székely népfajunk szellemi és anyagi helyzetét biztosítani fogják, nagy munka vár egyesületünkre. Az eddig kifejtett tevékeny­ség, mely oly sok irányban volt szétforgácsolva, ma már összpontosítandó, mert ellenesetben a visszahatás eddigi működésünk és törekvésünk hanyatlását szülné. E tudat érzete szülte azt, hogy egyesüle­tünk a múlt év folyama alatt egész odaadó igye­kezettel törekedett megoldani hatásának előmoz­dítására irányuló eszmék és eszközök gordiusi csornait. De beszéljenek a végrehajtott tények. Az 1892. évben iktatóra érkezett 204 drb, melyek közül elnökileg elintézést nyert 61 da­rab, 146 kiadványnyal, az intéző-bizottság gyű­lésein elintéztetett 143 darab 847 kiadványnyal. Az egyesületünk tagjainak száma a követ­kező : alapító tag van 226, évdíjas tag van 75, pártoló tag van 154, összesen 455. Az intéző­bizottság a lefolyt évben összesen 5 rendes gyűlést tartott, melyek mindenikén a belügyeire vonatkozó ügyeket tárgyalta. Az in­téző­bizottság által végrehajtott nevezetesebb in­tézkedések a következők voltak : A múlt közgyűlés határozata folytán felszó­lította intéző­bizottságunk egyesületünk azon tag­jait, a­kik tett alapítványaik után kamat- és felajánlott évdíjukkal hátralékban voltak, azok­nak befizetésére. E felszólításnak nagyon kevés sikere volt, mert a tízezer forinton felül levő hátralékból alig folyt be kétezer forint. A nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. minisztériumnak 22.766. számú leirata értelmé­ben a nő­ipartanműhelynek már az 1892—93-ik tanévre leendő átalakítása tárgyában megindí­totta intéző-bizottságunk a tárgyalásokat. Az idézett leirat értelmében az egyesületünk által az 1880. évben létesített nő­ipartanműhely átalakítása tárgyában intéző-bizottságunk egy tü­zetes jelentés kíséretében fölterjesztette azon szer­vezeti szabályzatot, melynek alapján a nőipartan­­műhelynek átalakítását a helyi viszonyoknak meg­felelően czélravezetőnek találta. E fölterjeszté­sünkre a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. minisztérium idei 35517. sz. a. kelt rendeletével, mint biztost kiküldötte Lode Rezső kir. iparfel­ügyelő urat, a tárgyalások tovább folytatására és kilátásba helyezte, hogy nőipartanműhelyünket anyagi támogatásban is részesíti. Nevezett iparfelügyelő úr 1892. július 24-én körünkben megjelenvén, mely alkalommal volt épen a nőipartanműhely évzáró vizsgája is, ala­pos meggyőződést szerzett úgy a gyakorlati női kézimunkák tanításáról, mint az elméleti okta­tásról, belátta azt, hogy ezen intézményünknek nem átalakításra, hanem fejlesztésre van szüksége. Az ez alkalommal tartott értekezlet teljtar­­talmúlag elfogadta az intéző­bizottság által ki­dolgozott szervezeti szabályzatot, mely szerint nőipartanműhelyük belszervezete csak annyiban szenved változást, hogy két tanfolyamra lett beosztva úgy a gyakorlati, mint az elméleti tan­anyag és az ebből származó tanszerek és gépek beszerzése és egy tanerőnek alkalmazása monda­tott ki, de a tanítási rendszer és a tanműhely egyéb viszonyai teljesen meghagyattak. A tett változtatások folytán oly terhek jöt­­tek egyesületünkre, melyeknek elhordozására anyagi helyzete elégtelennek bizonyult, ennek folytán az értekezlet egy költségelőirányzatot dol­gozott ki, mely a következő végösszeget mutatja : Személyi kiadásokra fölvétetett 1640 frt. Dologi kiadásokra 1040 frt. A szükséglet meg­­állapittatott 2680 frtban. Ezzel szemben a fedezet a következő : Há­­romszékvármegye törvényhatóságának évi segé­lye 400 frt. Egyesületünk ad évenkint 400 frtot. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium hordozza az elméleti óradíjas tanítók fizetését, a­mi mintegy 480 frt. Tandíjból 140 frt. Előre nem látható jövedelem 100 frt. A fedezet főösz­­szege 1520 frtban lett megállapítva, a­mit össze­hasonlítva a szükséglettel 1160 frt hiánylat mu­tatkozott. Az értekezlet megállapodását intéző­ bizott­ságunk fölterjesztette a nagyméltóságú kereske­delemügyi m. kir. minisztériumhoz, a­honnan idei 51958. sz. a. kelt magas rendelettel fölter­jesztett szervezeti szabályzatunk megerősítve és az egyezeregyszázhatvan forint hiánylatnak állam­segély általi fedezése megadatott. E magas mi­niszteri rendelet értelmében intéző bizottságunk a jelen 1892—93. tanévet a megerősített szer­vezeti szabályzat értelmében két osztálylyal 1892. október hó 5-én megnyitotta. A tanműhely tan­erőinek számát egygyel szaporította, megválaszt­ván Szász Mari oki. munkamesternőt évi 300 frt fizetéssel rendes tanítónőnek. Beosztotta bizottsá­gunk a munkaidőt és megállapította a tananya­got. A munkaidő tanfolyamonkint a női kézi munkák tanítására heti 36 órában, az elméleti tantárgyak tanítása 8 órában és a rajz tanítása 4­4 órában lett megállapítva. Tanműhelyünk­nek jelenleg van 66 növendéke, ezek közül első éves 48, másodéves 18, bennlakó 40, bejáró 26, tandíjt fizet 45, tandíjmentes 21. A nőipar fejlesztése érdekében ezeket tette intéző­bizottságunk, a­mit midőn a 1. közgyűlés tudomására, hozzuk tisztelettel kérjük azok jóvá­hagyó tudomásul vételét. Egyesületünk vagyoni állapotáról szóló tisz­teletteljes jelentésemet van szerencsém az aláb­biakban megtenni. A tápintézet bevétele 1891-ben volt 2750 frt 34 kr, kiadása 2657 frt 59 kr, pénztári ma­radvány átjött 1891-től 92 frt 75 kr, élelmi czikkekben 105 frt, összesen 1037 frt 51 kr. Eze­k szerint a tápintézet vagyonleltára 1891. decz. 31-én a következő volt: 1. Készpénz 92 frt 75 kr; 2. berendezés­ben 932 frt 51 kr; 3. élelmi czikkekben 105 frt, összesen 1130 frt 26 kr. A nőipartanműhely bevétele volt 430 frt 19 kr, kiadása 415 frt 13 kr, pénztári maradvány átjött 15 fr­t 6 kr. Kész munka volt 184 frt 50 kr, az Első Székely Szövőgyár raktára tartozott 191 frt 37 kr, ebből 1891-ben megfizetett 60 frt 35 krt, átjött 1892-re tartozás 131 frt 2 kr, anyag volt 381 frt 94 kr, ebből földolgoztatott 111 frt 51 kr, a növendékeknek eladatott 37 frt 59 kr, a leltárból selejteztetett 79 frt 73 kr, 1892 re anyag átjött 153 frt 11 kr. Ezek szerint a nőipartanműhely vagyonlel­tára a következő : 1. Készpénz 1506 frt. 2. Az Első sz. szövőgyár raktára 131 frt 2 kr. 3. Anyag­­készlet 153 frt 11 kr. 4. Berendezésben van 1217 frt 4 kr. Összesen 1516 frt 23 kr. Az egyesület pénztárának bevétele volt 8199 frt 8 kr, kiadása 7982 frt 12. Pénztári marad­vány átjött 1892-re 216 frt 96 kr. Pénztári kezelés alatt találtatott: 1. Kész­pénz 216 frt 96 kr. 2. 52 drb E. sz. sz. gyári részvény 100 frt 5200 frt 3. A 6267. sz. ta­karékpénztári könyvben forgótőke 738 frt 77 kr. 4. A 3119. sz. takarékpénztári könyvben beren­dezés 250 frt 20 kr. 5. A 4612. sz. takarékpénz­tári könyvben 26 frt 79 kr. Összesen 6432 frt 79 kr. Ezek szerint összeadva az egyenkint kimu­tatott vagyonleltárok főösszegét, egyesületünk va­gyona következő: 1. A tápintézet vagyona 1130 frt 26 kr. 2. A nőipartanműhely vagyona 1516 frt 23 kr. 3. Az egyesület pénztára 6432 frt 79 kr. Összesen 9079 frt 28 kr. Számot adva egyesületünk egy évi működé­séről nem tehetem, hogy jelentésem kapcsán rö­viden meg ne emlékezzem választmányunk két buzgó és tevékeny tagjáról, kik ott voltak egye­sületünk bölcsőjénél s bölcs tanácsaikkal, buzgó tevékenységükkel mindig szolgálatára állottak annak. A föld hideg s fagyos göröngyei borít­ván őket, egy jobb hazának néma lakói, csak emlékezetük él közöttünk. E két férfi Császár Bálint és Gyárfás Lajos volt. Emlékük legyen áldott és a föld könnyü kifáradt porhüvelyük felett. Tisztelt közgyűlés! Mielőtt jelentésemet be­zárnám, rójuk le vezetőnk, fáradhatatlan elnö­künk iránt a tisztelet és hála adóját, kérve a gondviselőt, hogy méltóságos Potsa József főis­pán urat, egyesületünk szeretett elnökét tartsa meg számunkra, kedves családja és a székely nép boldogitására évek hosszú során át Vidéki tanárok sztrájkja. — jan. 2. Hogyan minősitik más lapok is az olyan természetű­­sztrájkot,­ mint a minőnek a bras­sói áll. reáliskolai tanárok czirkuláréja néz ki s a melyet mi lapunk mult számában egész ter­jedelmében megismertettünk, ide igtatjuk a „Nem­zet“ egyik czikkét, mely a mellett még felvilá­gosítással is szolgál az úgynevezett „rangsérelem“ dolgában a következőkben : Budapest, decz. 30. (6) Több ellenzéki lap hasábos czikkekben közli és a maga módja szerint kommentálja a vidéki középiskolák néhány tanári testületének legújabb mozgalmát, mely a fizetésrendezés ellen irányul. Nagy tisztelői vagyunk annak az elvnek, hogy alkotmányos szabad államban minden pol­gár megtalálhassa a maga igazát s ha jogaiban sértve érzi magát, szabadon és nyíltan felszólal­hasson, de a felszólalástól meg kell azután kö­vetelnünk legalább annyit, hogy indokai és érvei tárgyilagosak, a hang pedig higgadt és komoly legyen. Annyi bizonyos, hogy a vidéki középiskolai tanároknak legutóbbi felszólalása vastag voná­sokban bővelkedik. A képíró ugyancsak meg­nyomta az ecsetet, mikor úgyszólva a nyomorral küzdőknek tünteti fel a tanárokat. Az is bizo­nyos, hogy e mozgalom nem ment a demagogi­­kus jelszavaktól, minek nem adózás és a pasz­­szív rezisztenczia, a tanárok nejeinek és gyerme­keinek ruhátlanságára való hatásos ráutalás, a vidéknek szembeállítása és felizgatása a főváros ellen, a kormány előtt való megaláztatásnak ele­­gikus visszautasítása. S kétségtelen az is, hogy a mozgalomnak eddigi, tényekben nyilvánuló hatása nagyon rá­­vall arra a viselkedésre, melylyel olyanok szok­tak visszatolást gyakorolni, kiknek nincsen iga­zuk. Legalább ezt mutatja a tüntetésszerű kilé­pés az anyaegyesületből, a tanári fizetésekben teljesen ártatlan budapesti természettudományi, történelmi, filológiai stb. társaságokból, (gondo­lom, ezekről lehet csak szó) s végül azok a fon­toskodó kijelentések, melyek a tanári szukkres­­c­enczia teljes kimerülését helyezik a közel­jövő­ben kilátásba. Bár mindezek magukban is gyanút keltő dolgok — az igazi jogszerűség rendszerint sze­rényebb eszközökkel dolgozik — még­sem kívá­nunk velük bővebben foglalkozni, mert önmagu­kat ítélik meg. Amit azonban szóvá kell tennünk, az a helyzetnek, a valóságos tényállásnak teljes félreismerése a tanár urak részéről. Teljesen valótlan ugyanis az a föltevés és állítás, mintha a közoktatásügyi kormány, ne­vezetesen a miniszter hozta volna létre a fővá­rosi és vidéki tanárok fizetésbeli különbségét, sőt épen a vallás- és közoktatásügyi miniszter volt az, ki a pénzügyminiszterrel folytatott hosz­­szadalmas és beható tárgyalások után vitte ke­resztül a pénzügyi bizottsággal egyetértőleg azt, hogy a VIII-ik fizetési osztály helyhez ne le­gyen kötve, a­minek következtében majdan a fővárosi tanárok közt is lesznek. IX-ik rangosz­tályba sorozott fiatal tanárok, s viszont a vi­déki tanárok közül azok, kiket a tanítás és tudományos munkásság terén tanúsított érdemeik kitüntetnek vagy a­kik hosszabb ideig szolgál­nak, idővel a VIII-ik rangosztályba fognak elő­lépni. Hogy a fővárosi tanárok nagyobb része ily módozat mellett is a VIII-ik osztályban fog he­lyet foglalni, az a dolog természetében fekszik , mert a fővárosi tanárok túlnyomó része minden­kor olyanokból kerül ki, akik más vidéken több éven át szolgáltak. Ily körülmények közt arról beszélni, hogy a kormány válaszfalat emelt a főváros és vidékek között, teljes tájékozatlan­ságra vall. Nemcsak hogy válaszfalat nem emelt, ha­nem a meglevőt lerombolja, a­mennyiben eddig nem volt másféle vidéki tanár, mint 1200 fo­rint törzsfizetést élvező és nem volt másféle fő­városi, mint a­kinek 1500 írtja volt, most pe­dig épen a vidéki tanárok kívánsága szerint fog jobbra fordulni a helyzet, úgy látszik, hogy a felszólalók azokról a változásokról, a­melyekben a pénzügyi bizottág megállapodott, egyáltalá­ban nem voltak kellőleg informálva. Végül megjegyezzük még, hogy tudomásunk szerint nem a tanárok rábeszélése szokta a fia­tal embereket a tanári pályára terelni, hanem egészen másnemű okok. Ha azonban a tanárok sokat remélnek ez elriasztástól, senki sem fogja kedveket szegni. A közoktatási kormánynak min­dig módjában áll a kellő eszközökkel tanárokat nevelni és képezni. A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. Dr. Vajda Emil. Egy fiatal író és zeneszerző csinos kivitelű arczképét mutatja be a S­á­g­h József szerkesz­tésében megjelenő „Z­e n e l­a­p“ ; a tehetséges írót és zeneszerzőt sok jeles czikke után is­merik már a „Székely Nemzet“ olva­sói is. Lapunknak dr. Vajda Emil egyik legélénkebb tollú külmunkatársa s mert a miénk ő, a Székelyföldé, örömmel ismertetjük meg a „Zenelap“ után irodalmi és zeneszerzői munkásságát a következőkben : Egyesek már ifjan meglátják, elérik az Olympus ormát, e szédítő magaslatot, ezeren csak ősz fürtökkel ; a legtöbben késő hódolat vállain, hamvaikban csupán és emlékezetükben. Szomorú tény és leverő igazság világtörté­nelmi sötét keretben, világtörténelmi rémes vilá­­gításban, hogy az Olympus szellős csúcsára száz­annyi diadalszekér érkezik koporsóval, mint élő nagysággal; százannyit kisár „De profundis“, mint Hosannah ! százszor annyit néma köny, mint zajos taps a meredek után ; s tövis nélkül ko­szorút, elismerést idején és föltétlenül, hirt, be­folyást, tekintélyt olcsón vagy ajándékképen so­­h­asem osztogatott, osztogatni sohasem is fog az a jó és rossz tulajdonságaival egyaránt örök földi mindenhatóság, a­mit közvéleménynek és közítéletnek nevez a profán ajk és toll. * * * És ha ez áll, — pedig áll! — úgy dr. Vajda Emil, kinek geniális arczvonásai ér­deklődést keltenek mindjárt első tekintetre férfi­­körökben s lebilincselnek bizonyára itt is minden czikkekkel, alapos képzettségre valló tanulmá­nyokkal kedveskedett a politikai napi- és a szak­női szemet, — a magyar nép babonás szójárása szerint burokban született. Nyilvános szereplésében minden lépés meg­annyi siker volt elejétől mai napig. Alig túl a három­v­en félszázaddal fölérő eredmények, ki­tüntetések, népszerűség fűződnek nevéhez évek óta túl 8 pár hó óta innen is a Királyhágón. Kincses Kolozsvár ódon falai közt pillant­ván meg (1858-ban) a napvilágot előkelő állású és műveltségű szülei — apja sósmezei Vajda Mihály kormányszéki főbb tisztviselő, anyja kis­­laki Jeney Jozefa — szeretetük egész meleg­ségét áraszták rá, feltűnően szép és eszes, min­denképen sokat ígérő egyetlen fiukra, s mikor ez aztán az iskola padjaira került, a tanári kar élő szóval, iskolai bizonyítványok holt betűben évről-évre igazolták, sőt szították és fokozták a szülői szív örömét és büszkeségét. Inter pares mindig primus, Vajda Emil 1876 ban már a Ferencz József egyetem polgára és dísze; 1880-ban tanári oklevelet nyer a ma­gyar és német nyelv- s irodalomból s a filozófia és paedagógiából ; rövid egy év múlva ugyanitt bölcsészettudorrá avatják őt s pályadijjal ju­talmazzák egy nyelvészeti dolgozatáért. Majdnem ugyanakkor segédtanárrá lesz a kolozsvári áll. főgimnáziumnál, 1882-ben pedig helyettes s csak­hamar rá rendes tanárrá a székely-udvarhelyi áll. főreáliskolánál. Zeneismereteivel viszont, melyeket a kolozs­vári konzervatóriumban és más kitűnőségek keze alatt elméleti és gyakorlati téren gyűjtött — a kitűnő tanintézetnek köszöni első­sorban ; a he­gedűn pedig a szó legnemesebb értelmében vir­tuózzá 8 művészszé képezte magát. Jótékony­­szóló 50—60 hangversenyben, hogy kivegye mun­kából dicsőségből az oroszlánrészt, előbb Kolozs­várit, utóbb ritka ováczióktól visszhangzó hosz­­szabb körúttal egész Erdélyben; szellemes tárcza­lapoknak ; állandó külmunkatársa par distance a „K­o­l­o­z­s­v­á­r“-nak, „Ellenzék“ nek, „Ze­ne la­p“-nak, „Székely N­e­m­z­e­t“-nek stb.; költői lélekben fogant fülbemászó dalokkal, talp­­csiklandó tánczdarabokkal gazdagította eredeti zeneirodalmunkat; beutazta ismételve fél Euró­pát átvette utóbbi időben a székely-udvarhelyi kath. főgymn. ifj. ének- és zenekarának vezeté­sét ; élére állott a sz.-udv. polg. dalegyletnek ; s társadalmilag olyan központtá és vezérré vált a Székelyföld c­entrumában, mert emberbaráti czélokra hangversenyeket és színi előadásokat rendez, azokban executive maga is közreműkö­dik, márcz. 15-én és okt. 6-án alkalmi ünnepé­lyekkel a hazafiság és két nemzeti kegyelet ol­tárai közé szólítja a polgárokat, tettekkel iga­zolva újból Petőfi büszke felkiáltását. Csak nem fajult el még a székely vér. Minden kis cseppje drága gyöngyöt ér. A második kirándulás, mondhatnók hódító expedíc­ió megfelelő jutalmat hozott egyébként magának a vezérnek is. Pár héttel előbb jelentékeny két irodalmi mű a legszélesebb körök figyelmét vonta és te­relte V­a­j­d­a Emil nevére és személyére. Az egyik „Dániel-album“ czímmel s gyö­nyörű kiállítással, id. Dániel Gábor érdemeit mé­tatta, a­ki 30 évig kormányozta királybíró, majd főispánul „atyai jósággal és államférfias bölcsességgel“ Udvarhely széket ás megyét. A másik, országos kegyelet és lelkesedésnek külső megjelenésében is méltó tolmácsa: Kos­suth Lajos jubiláris élet- és jellemrajza, melyből pár hét alatt teljesen elfogyott az első kiadás — a fővárosi és vidéki sajtó egyhangú dicsére­teiben egy csapással országos hirű és érvényű íróink közé emelte az addig inkább csak remény­teljes fiatal szerzőt, s miglen Budapesten az orsz. halárünnepély alkalmából lépten-nyomon éljenez­ték, otthon „övéi“ közt szintén csúffá lett a nemo proféta-féle őskori jóslat, s egy jótékonyczélű hangversenyen Udvarhely megye és város szine­­javának viharos tüntetése mellett ezüst koszorú­val és anyagilag is értékes gyémántgyűrűvel lepték meg tisztelői Vajdát. Egy díszpéldányt a magas színvonalú, ritka becsű jubiláris munká­ból Vajda Emil személyesen vitt Turinba a volt magyar kormányzónak, a­ki szeretetteljes jóindulattal fogadta fényes jövő felé jó nyomokon induló fiatal vendégét és autográfja által száz­szorosan drága legújabb arczképével viszonozta ennek gyöngéd figyelmét. A lankadatlan buzgalmú író és zeneszerző jelenleg — úgy tudjuk, egyéb apróságokat nem is említve — Széchenyi Istvánnak egy terjedel­mes életrajzán dolgozik, mely az Athenaeum ki­adásában a legdíszesebb kiállítással s kiváló művészektől eredő rajzokkal fog megjelenni, s a magyar Akadémia májushavi Széchenyi-ünnepén programmon kívül és czopf nélkül, de hatalmas segítség és támasz lesz e­gypor-tudós gyülekezet hazafias intenczióra nézve. * * * Noch so jung und schon ein — Name!... Valóban olyan irigylendő, kivételes osztály­rész, a­minő csak elvétve jut ki Fortuna és a Múzsák kegyéből ily mértékben egy-egy halan­dónak. Szívesen elismerjük, hogy Vajda Emil becsületesen rászolgál minden sikerre. S termé­keny elmével és meleg kedélylyel megáldva, épp oly gazdagnak mutatkozik az invenczióban, mint nehézséget nem ismerő, játszi könnyűséggel al­kotó és dolgozó írónak és zeneszerzőnek a ki­vitelben. (i. e.) SZ­ÉK EVL­Y N E M Z E T. 1. szám.

Next