Széphalom 22. (2012)
KAZINCZY ÉS KORA - Szilágyi Márton: Adalékok Kazinczy Ferenc Zrínyi-kiadásának jelentőségéhez (Zrínyi Miklós rekanonizációja a 18. század végi, 19. század eleji magyar irodalomban)
88 SZILÁGYI MÁRTON: Adalékok Kazinczy Ferenc Zrínyi-kiadásának jelentőséséhez nem készült el.101 A 18-19. század fordulójának legnagyobb magyar költője, Csokonai Vitéz Mihály viszont már saját életműve egyik hagyománytörténeti előzményeként kezelte Zrínyi eposzát. Az irodalmi tradíciók közti határozott választást igen látványosan illusztrálja Csokonainak az az 1797-es levele, amelyet a mecénásként megnyerni kívánt gróf Koháry Ferenchez intézett: ebben a nemzet emlékezetének fönntartójaként afféle magyar Ossziánként — Gyöngyösi Istvánt nevezi meg: „nem vetek néki száz esztendőt, hogy ennek a’ sokféle Nemzetnek Zavarékjában ollyan sorsra fog jutni [ti. a magyar nyelvű Sz. M.], mint ez előtt nem sokkal a’ Kánoknak ősi Nyelvek; és Gyöngyösi Istvánunkról is úgy fog a’ jövő Világ emlékezni, mint mi ma a győzedelmes Celtáknak Ossiánjáról.”11 Amikor viszont 1802-ben ezt a levelet ugyancsak támogatást kereső formulaként felhasználja, és elküldi egy másik arisztokratának, gróf Széchényi Ferencnek, éppen ezen a ponton hajt végre egy sokatmondó átírást: az Ossziánra való utalás megmarad, ám ekkor már ennek magyar megfelelője Zrínyi Miklós lesz.12 A Dorottya című eposz travesztiájához írott előszavában - saját vállalkozása poétikai és irodalomtörténeti helyét körülírva - Csokonai már úgy hozta szóba Zrínyit, hogy a Zrínyi-eposz kanonizálásának a szándéka a Syrena-kötet újrakiadásának az igényével fonódik össze nála: „Magában a’ Vitézi Epopoeában már sok próbát tett hadi dolgokban gyönyörködő Nemzetünk, mellyek között a’ belső érdemre nézve legderekabb: Gróf ZRÍNYI Miklósnak, ama’ szerencsétlen Vadásznak, Adriai Tenger’ Sirénája, mellyet vitéz Nagyanyának, a’ Szigetvárban elesett Gr. Zrinyi Miklósnak tetteiről szerzett, és a’ mellyet én, minthogy csak kevés és nem kapható régi rongyos Exemplárban lappang a’ nagyobb Könyvtárakban, szándékozom Árpád kidolgozása előtt históriai és aestheticus Commentariussal kiadni, ha az Isten egésségemnek ’s csendes életemnek kedvezenb.”1314 Ettől aligha független, hogy a Lillakötet előszavában pedig - amely az első, de már a költő halála után megjelent kiadásból kimaradt - életműve záróköveként interpretálta a majdan megírandó honfoglalási eposzt, amelyből azonban nem készült el több, mint 51 sornyi bevezető (Árpád vagy a magyarok megtelepedése) s egy prózai vázlat. Csokonai ebben az előszóban úgy vázolta föl saját, a honfoglalási eposzhoz törvényszerűen elvezető költői útját, hogy abból egy vergiliusi mintájú pályakép körvonalai bontakoztak ki: a szerelmi költészet emancipálása is azzal történt itt meg, hogy ezek után a fiatal korra jellemző bohóságok után az érett férfikor eposzi fensége következik majd — márpedig erre a vergiliusi típusú pályaképre a magyar irodalomban a legnagyobb példát éppen Zrínyi adta, a Syrena-kötet tudatos koncepciójával. 10 Az elkészült részek részletes elemzését 1. Zentai Mária: Egy magyar gróf Pindus útján. Gróf Ráday Gedeon kísérletei és az Árpádról írandó bajnoki éneknek kezdete. Serra Pacifica: Tanulmányok Fried István 70. születésnapjára, szerk. Armeán Otília, Kürtösi Katalin, Odorics Ferenc, Szörényi László. Pompeji Alapítvány, Szeged, 2004. 198-208. 11 Csokonai Vitéz Mihály: Levelezés. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Debreczeni Attila. Akadémiai, Bp., 1999. (Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei.) [A továbbiakban: Csokonai. Levelezés:] 69-70. 12 Vő. Csokonai: Levelezés ,512. Erre felhívta a figyelmet, és a jelenséget értelmezte: Nagy Levente: Miért épp Somogyban lett Csokonai Zrínyi-rajongóvá? Irodalomismeret, XVI. évf. 2005. 2. sz. 5-7. 13 [Csokonai Vitéz Mihály]: Dorottya, vagyis a’ dámák’ diadalma a’ fársángon. Furtsa vitézi versezet IV. könyvben, Cs. Vitéz Mihály által, Nagy-Váradon, és Vátzon, Máramarosi Gottlíb Antal’ betűivel. 1804. XVII. 14 Csokonai Vitéz Mihály: Tanulmányok. Sajtó alá rendezte: Borbély Szilárd, Debreczeni Attila, Orosz Beáta. Akadémiai, Bp., 2002, (Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei.) 86.