Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1. kötet
B - Baloghy László (baloghi) - Balsaráti Vitus János
495 Baloghy—]Balsaráti 496 zeiről a magyarokhoz. Pest, 1790. (Névtelenül.) — 2. Tekint, ifjabb Radványi István urnak, t. Csanádi Rozália kisasszonynyal lett egybekelések innepére. Vácz (1796.) — 3. Az egri, kassai és szathmár-némethi megyéknek köz-örömök, midőn a hosszas gyász után. . . keblekbe méltó pásztorokat fogadának. Eger, 1804. Emlékkönyv. Eger, 1865. 261. — Ballagi Géza, A Politikai Irodalom 581. — Petrik Bibliographiája. Baloghy László (baloghi), B. Lajos, nógrádi követ fia, szül. 1799-ben Berczelen, Nógrádmegyében; iskoláit Selmeczen és Pozsonyban végezte; azután Kövesden, majd Felső-Sápon gazdálkodott ; nógrádmegyei aljegyző és a conservativ pártnak 1848 előtt egyik buzgó tagja volt; a szabadságharcz után egy ideig hontmegyei cs. kir. főnök volt; azután Pestre költözött és itt is halt meg 1858-ban. — Munkája: Nemzetiség és alkotmányi mozgalmak honunkban. Pest (1841. Végén : Javallat a köz adóra nézve. A pénzkrizis honunkban. Népnevelés.) — Kéziratban: Néhány ifjúkori magyar költeménye a m. n. múzeumban. Margit szigete cz. színdarabja szintén kéziratban maradt. — Széchenyi István gróf 1842. jan. 9. levelet intézett hozzá egyik politikai czikkének kiadása érdekében. — Verse megjelent a Széplit. Ajándékban (V. 1825.) Nagy Iván, Magyarország Családai. Pótlékkötet. — Petrik Bibliographiája és családi szives közlés. Balsaráti Vitus János, bölcselet- és orvostudor, sárospataki ev ref. tanár és lelkész, szül. 1529-ben Dombegyházán, Csanád megyében. Atyja Vitus Lukács a Jaksics család nagylaki kastélyának gondviselője volt, ki midőn családját Dombegyházán meglátogatta, dúlták föl a törökök e várost és hurczolták lakosait, köztük V. Lukácsot és feleségét is, rabságba, ahol mindketten elpusztultak. Gyermekök, János 3 hónapos volt ekkor és a lángok közül egy török katona mentette ki. Anyai nagybátyja, Fodor Ferencz magával vitte Balsarát faluba (valószínűleg a ma Basarága nevet viselő puszta Dombegyháza közelében, Aradmegyében és neveltetéséről gondoskodott. Ennek emlékeül Vitus a Balsaráti nevet egész életében megtartotta. Felserdülvén a gyermek, Jaksics Péternek, a n.laki várkastély urának özvegye, Anna vette gondjai alá, így nyert első iskolai kiképeztetést Gyulán , majd Erdődre ment tanulni Kopácsi Istvánhoz, kit 1547-ben Nagybányára, 1549-ben pedig Patakra is követett. Miután Vitus a theologiában és más tudományokban előmenetelt tett, a latin és görög irodalmat tanította kezdőknek. 1549. utoljó felé Wittenbergába ment Melanchthon Fülöp előadásainak hallgatására; a szükséges költségekről Jaksics Anna, a fölőbb említett Péternek leánya, gondoskodott. Itt a philosophiát és theologiát tanulmányozta s 1554-ben bölcselettudor lett. 1556-ban Melanchthon tanácsára az orvosi szakra adta magát és hét évi Wittenbergában való tartózkodás után megindult Olaszországba, hol Bologna s Padua egyetemeit látogatta s orvosi tudorságot nyert. Ezután meglátogatta Rómát, hol IV. Pál pápa udvarában orvosi gyakorlata is volt. — 1560-ban Perényi Gábor országbíró által haza szólíttatván, nála udvari orvos lett, majd tanácsos volt Patakon és felügyelt az iskolára, melynek, igen hihető, ekkor lett helyettes igazgató-tanárává is az öreg Kopácsi mellett. Miután Perényi 1567-ben meghalt, Vitus szolgálatai megszűntek az udvarnál, mire egyházi hivatalba lépett és 1568-ban jelen volt a kassai zsinaton. 1570-ben liszkai, 1571-ben sárospataki prédikátor lett és mint ilyen az iskola gondnoka és tanító is egyúttal. Meghalt 1575. ápril 7. Sárospatakon. Emlékbeszédet mondott fölötte Szikszai Fabricius Vazul, mely megjelent Wittenbergában 1576-ban. —II. Miksa császár