Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1. kötet
B - Balogh Péter - Balogh Sámuel (almási) - Balogh Sándor
485 Balogh 486 Balogh Péter, főgymnasiumi tanár, szül. 1860. márcz. 2. Ohat pusztán Hajdumegyében, hol akkor atyja gr. Forgách jószágán felügyelői állást töltött be, később Legenyére (Zemplénm.) költözött, hol ácsmesterséget folytatott. B. Péter iskoláit Legenyén kezdte és 1868-ban Egerben folytatta, majd Budapesten végezte a bölcseleti tanfolyamot. Azután Vasmegyébe, az Inkey-házhoz, özv. Kendeffy Árpádné gyermekei mellé ment nevelőnek ; négy év múlva a debreczeni piarista algymnasiumhoz, majd a szolnoki áll. főgymnasiumhoz került helyettes tanárnak, hol jelenleg is működik. — Szépirodalmi dolgozatai közül csak: A fordulat cz. elbeszélés jelent meg a Fővárosi Lapokban (1888.); nyelvészeti czikkei kizárólag a mondattannal foglalkoznak és a Magyar Nyelvőrben (1888. 1890.) jelentek meg. — Munkája: A görög nyelv kérdése. Bpest, 1890. (Különnyomat a Nemzetből. Ism. P. Napló 143. sz.) Önéletrajzi adatok. Balogh Sámuel (almási), ev ref. lelkész és a m. tud. Akadémia lev. tagja, almási Balogh Pálnak édes testvére, szül. 1796. jun. 6. Nagy-Barczán, Borsodmegyében ; iskoláit Rimaszombatban kezdte és Sárospatakon végezte 1819-ben ; s közben egy évet a kézsmárki lyceumban, egyet Mikolán, a Szirmay-családnál mint nevelő töltött. Előbb a putnoki egyházba ment ki akadémiai rektorul, egy év múlva cenzúrázván Zsipbe rendeltetett segédlelkészül. Innét 1825-ben otrokócsi, 1826. sajókeszi, 1832. náprágyi, 1834. serkei pappá lett, hol 1867. okt. 15. meghalt. Irodalmi működését nyelvtani dolgozatokkal kezdte a Tudományos Gyűjteményben 1819-ben és ugyanott bölcseleti, aestheticai, irodalmi s vegyes tárgyú czikkei is megjelentek (1822-25. 1827. 1831. 1837—39.); továbbá a következő lapokba és folyóiratokba irt: Szépliteraturai Ajándék (1819. 1821-23.), Sas (1831—32.), Kritikai Lapok (III. X. k. 1833.), Literatúrai Lapok (1836. 1841.), Századunk (1839.), Tudománytár (1837—43.), Budapesti Hiradó (1846. 13. sz.) és a M. Akad. Értesítő (1859. III. és Uj folyam 1866. V. k.). Irt még az Érzékeny történetek cz. könyvbe (Kolozsvár, 1832.) és az Aurórába (1834.) szépirodalmi dolgozatokat. A Közhasznú Esmeretek Tárában 174 czikke jelent meg. A szépről és fenségesről irt philosophiai pályaművét az Akadémia 1842-ben 100 aranynyal és ezüst serleggel jutalmazta. 1858. decz. 18. választatott meg akadémiai levelező tagot. — Munkái: 1. Áhítatosság órái. Buda, 1828—30. (1. 2. 3. és 6. kötet. A. B S. alájegyzéssel.) — 2. A különcz. Lafontaine után 3 kötet. Pest, 1829. — 3. Az ezüst lakodalom. Nézőjáték öt felv. Kotzebue után. Kolozsvár, 1831. — 3. Érzékeny történetek. I. A szegény Dorkó. J. S. után. II. Margit, Kotzebue után. U. ott, 1832. — 4 Halotti tanítás, néhai Losonczy Judit asszony, tekint. Tornallyay Antal ur hitvese felett. Rozsnyó, 1837. — Kéziratai : Még egy szó a menyasszony fektetésről Gömörben és vegyes tárgyú költemények a m. n. muzeumban. V. Akad. Almanach 1864. 227. 1867. 281. — Prot. Képes Naptár 1869 59. — L' V. Athenas 25. — Rozsnyói Hiradó 1883. 46. Sz. Balogh Sándor, szépműv. és bölcselettudor, győri kanonok és a püspöki lyceum aligazgatója, szül. 1743 táján Kapuváron, Sopron megyében ; tanulmányait a győri gymnasiumban végezvén, 1761-ben a jezsuita rendbe lépett és a theologiát Trencsénben folytatta. Ezután Egerben, majd Budán a latin nyelvet és ékesszólást tanította. A jezsuita rend eltöröltetvén, világi pap lett és a győri gymnasiumban tanított. Később győri prépost, kanonok és Komárom fölötti monostori apát lett. Meghalt 1810. júl. 13. 67 éves korában. A magyar szótárhoz gyűjtött anyagot. Nevezetes könyvtára volt, melyet nyilvános használatra 16.