Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 4. kötet
GY - Gyalai (Korpos) Béla - Gyalogi János
Gy Gyalai (Korpos) Béla, kath. káplán, szül. 1848. aug. 26. Körös-Ladányban Békésmegyében ; első nevelését a nagyváradi Szent-József árvaintézetben nyerte; majd a papnevelőbe lépett s 1872. aug. 12. misés pappá szenteltetett föl; azután káplán volt Békésen, Endrődön és végre Kígyóson, hol 1878. aug. 6. meghalt. — Költeményei a Kath. Néplapban és az Uj M. Sionban (1871—72.) jelentek meg (a Hoványi sírjánál cz. figyelmet keltett.) Schematismus Magno-Varadiensis 1877. — Békési Lapok 1878. 34. sz. — Hl. Sion 1892. 52. 1. és gyászjelentés. Gyalogi János, bölcseleti doktor, jézustársasági áldozópap és hitszónok, született 1686. jan. 6. Gyöngyösön Hevesmegyében ; 1701-ben lépett a jezsuiták közé s ugyanazon év okt. 28. avattatott az egyházi életbe Trencsénben. A bölcselet tanulmányozása után három évig Kőszegen az ifjúságot tanította. A költészetet és szónoklatot egy-egy évig Kolozsvárt hallgatván, Nagyszombatba ment szent Tamás tanai hallgatására. 1707-ben, még mint jezsuita növendék, több társával együtt, kényteleníttetett Rákóczy Ferencz hadai elől Nagyszombatból kivándorolni. Tanulmányainak bevégzése után 1715-ben a bölcseletből doktori szigorlatot tett. A harmadik próbaévet Beszterczebányán töltötte ; honnét ismét Kolozsvárra helyeztetett át, hogy a bölcseletet tanítsa. 1716-ban elöljárói saját kérelmére Marosvásárhelyre hitszónokká s hittérítőnek tették át, mely hivatalában 1724-ig működött. Közönségesen magyar Cicerónak nevezték ; szónoklataival több hívet szerzett egyházának. 1724-ben Székely-Udvarhelyre rendeltetett rendházfőnöknek ; onnét pedig 1725 ben áttétetett Nagyszombatba, hol hitszónoki hivatalt viselt és a Marianum papnevelő intézetet kormányozta; 1728-ban visszaküldetett Kolozsvárra az ottani jezsuiták kormányzására. 1780-ban újra elhagyta Erdélyt, átrendeltetvén Nagyszombatba, hol 1735-ig papi hivatalát folytatta. Ekkor ismét visszarendeltetett Marosvásárhelyre, hogy az ottani szentegyháznak, melynek első köve az ő jelenlétében (1728. aug. 12-én) létetett le, építését, mint főfelügyelő folytassa ; ezt azonban nem végezhette be, mert 1788—40-ben Székely-Udvarhelyt a rendház elöljárója volt. 1740—41-ben Szatmárra küldetett rendházfőnöknek, 1742-ben újra vissza Székely-Udvarhelyre elöljárónak és 1743-ban Kolozsvárra egyházi szónoknak. 1743. Egerbe, 1744. Budára, 1746. Pécsre s 1747. Kolozsvárra rendeltetett szintén egyházi szónoknak és a Josefinum kormányzójának 1751 őszszel odahagyá Erdélyt és 1751 -1755-ben Kassán, 1756—60-ig pedig Udvarhelyen működött mint a rendtársak lelki igazgatója. Fogyni érezvén erejét, 1760-ban Budára nyugalomba helyeztetett, hol 1761. máj. 29. meghalt. — Id. Szinnyei J., Magyar írók Iv.