Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Pehm Mátyás - Peichich Konstantin - Peichich Kristóf - Peinlich Richárd
695 Pehm— •Peinlich 696 medica sistens praenotationem haemorrhagiarum. Trajecti ad Rh. 1758. Szinnyei Könyvészete. Pehm Mátyás, Jézus-társasági áldozópap, szül. 1719. febr. 12. Kis-Höflányban (Sopronm.), 1738. október 18. lépett a jezsuita rendbe ; kisegítő hivatalnoka volt a rendnek és magyar hitszónok. Betegen Székesfejérvárra vonult, hol 1758. ápr. 16. meghalt. — Munkája: Imádságos könyv. Kassa, 1761. Stoeger, Scriptores 259. lap. — De Backer-Sommervogel, Bibliothéque-Bibliogr. VI. 423. h. Peichich Konstantin, orvosdoktor, a Tököli-intézet igazgatója, szül. 1802-ben Borovón (Verőczem.); a gymnasiumot Karlóczán, a bölcseletet Pozsonyban, az orvosi tudományokat Pesten hallgatta, hol 1830-ban orvosdoktori oklevelet nyert. Előbb Mitroviczán, majd Zomborban, utóbb Karlóczán, hol a város főorvosa volt, orvosi gyakorlatot folytatott. Stratimirovics halála után Pancsovára, innét 1872-ben Pestre költözött, hol haláláig, 1882. jún. 6-ig, a Tököli-intézet igazgatója volt. — Czikket írt a Domaci Lekar cz. folyóiratba. — Munkái: 1. Mladen i dobroljub. Buda, 1829. (A barátság példaképe. Kiadta Hadzsits József). — 2. Dissertatio inauguralis medico-politica de pauperum cura. Pestini, 1830. — 3. Rukovoditelj k sveopškem zdravlju. U. ott, 1834. (Kézikönyv az elvesztett egészség meghosszabbítására). — 4. Vičentije prisme. Újvidék, 1839. — 5. Rukovoditel k izgubljenog zdravlja. Ugyanott, 1840. (Hideg vízzeli gyógyítás). — 6. Zitije Teodora Pavlovica. U. ott, 1857. (Pavlovics Tódor életrajza). — 7. Izveštajo spomeniku nyegovan. U. ott, . .. (Értesítő). — 8. Pobozne želje krišcanske. U. ott, ... (Jámbor keresztény óhajtások). — Nevét Peitsitsnek és Peicsicsnek is írták. Szinnyei Könyvészete. — Balogh István, A m. királyi egyetemi nyomda termékeinek Czimjegyzéke. Budapest, 1882. — Milosevics, Pomenik 515.1. és gyászjelentés. Peichich Kristóf, pécsi kanonok, Thessalonikában született görög nem egyesült szülőktől; Velenczében a róm. kath. hitre tért és Rómába ment, hol a hittérítési pályát követve, Bulgáriában és Erdélyben terjesztette hitét és 1703-tól Alvinczen plébániai kötelességeket teljesített ; innét 1711-ben Pécsre került és aug. 18. a darázsi plébániába iktattatott. 1712-ben elhagyta plébániáját és Slavoniában mint hittérítő működött. 1715. pécsi kanonok lett. 1718. máj. 27. lemondott kanonoki állásáról és Oláhországban ismét hittérítő volt és VI. Károly császártól a visszaállított taurini kanonoki javadalmakat nyerte, egyszersmind a káptalan dékánja volt. — Munkái: 1. Mahometanus dogmatice et cathechetice in lege Christi alcorano suffragante instructus. Tyrnaviae, 1717. — 2. Speculum veritatis inter orientalem et occidentalem ecclesias refulgens, in quo separationis ecclesiae graecae a latina brevis habetur recensio. Item in fine opusculi catholica veritas, scripturae sacrae, & sanctorum patrum, orientalium praesertim, testimonio roboratur. Venetiis, 1725. (3. jav. kiadás. Nagyszombat, 1730.). — 3. Concordia orthodoxorum patrum orientalium et occidentalium in eadem veritate, de Spiritus Sancti processione ab utroque, adamussim convenientium ; ex commentariis Gennadij patriarchae excerpta, et additae quaedam regulae huic loco maxime deservientes. Tyrnaviae, 1730. (2. kiadás). Borányi, Memoria III. 61. 1. — Brüsztle, Recensio II. 420. 1. (Neve Pejcsicsnek irva). — Petrik Bibliogr. — 31. Sion 1892. 626. 1. Peinlich Richárd, admonti Benedekrendi szerzetes, szül. 1819. május 5. Gráczban (Štyria), hol a gymnasiumot és bölcseletet végezte. 1838. jan. 2. Admontban a rendbe lépett és ott hallgatta a theologiát. 1842. aug. 7. misés pappá szenteltetett és a monostorban a fiúkat a grammatikai osztályokban tanította 1844. októberig; ezen időtől fogva 1848. júliusig a gráczi convictus felügyelője volt.