Szózat, 1925. november (7. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-14 / 258. szám

1925. november 14., szombat. Üres bessz­éd, üres terem _ A SZÓZAT tudósítójától­­­ Valamikor régen, az országgyű­lések idejében eseményszámba ment a költségvetés vitája. Az új­donsült honatyák ilyenkor mond­ták el jól betanult beszédeiket. Az öreg parlamenti rókák, akik jára­tosak voltak, a politika rejtelmei­ben, a költségvetési vitában ra­­gyogtatták szónoki képességeiket. A szónokok készültek beszédeikre, nagy problémákat érintettek s ezekhez méltó keretet adtak. Az ünnepélyesség még öltözködésük­ben is megnyilvánult. Kezon volt, hogy a szónoklathoz fekete ruha illik. Ma az idők vonulásával min­den megváltozott. A parlamentáris élet romantikája elfakult annyi szép illúziónkkal együtt. Akkor a képviselők pártok ne­vében és megbízásából beszéltek. Ma mindenki beszél önmagáért és a beszédért. A nyilvánosság előtt való szereplés vágya ma fontos lé­lektani momentum. Nagy problé­mák helyett ma kis riportesetek kerülnek szőnyegre. A valorizáció kérdése mellé feltétlenül odakerül valamely gyűlés betiltásának tör­ténete. Kis mindennapi dolgok, amelyek csak a­z esetek passzív szereplőit érdeklik. Ma a szónokok nagy részben nem beszélnek, hanem készület­­lenül csevegnek és beugranak. Mindez pedig a pártok összetétele miatt van így. A többség a hata­lom ormán ül és hallgat, mert úgyis megszavaz mindent. A libe­rális ellenzék pedig tehetetlen egységű. Nagyjában kis koncep­ciójú emberek folytatják ma is a költségvetési vitát. Rothenstein Mór, Klárik Ferenc, Pikter Emil és a többi szocialista szónok, az­után Dénes István, Drózdy Győző és a többi liberális fejjel vannak alatta a parlament régi nívójá­nak. A vezérek hallgatnak, mint hal a vízben, mert érzik, hogy a mai többséggel szemben úgyis hiábavaló minden érvelés. Füst, amely még csak nem is kormoz. Ezért van az, hogy a költségvetés most folyó vitája az unalomig lé­lektelen. Annyira eseménytelen és színtelen, hogy még az üléste­rem karzatai is konganak az üres­ségtől. Épúgy, mint az ülésterem padsorai. A vita alig tíz-húsz em­ber jelenlétében folyik. Akik hall­gatják a beszédet, azok sem hall­gatnak oda. Egymással csevegnek s a szónok szinte önmagához be­szél. Szürke ruha, üres beszéd, üres terem, üres újságírói karzat, üres lélek: ez a most folyó költ­ségvetési vita jellegzetessége. Ezért halad lépésben, ezért nyú­lik időtlen­ időkig. És ezért nem törődik vele senki sem ebben az országban. INGYEN KAPJA e hó 15-ig aki most előfizet Ulfifizetés esetén a lap egy példánya a hét­köznapi 2000, illetvileg a vasárnapi 3000 K helyett csak 1000 K-ba kerül. 5 10.000—4000 és 9000 koronás fizetésjavítások a tanítóknak a IX. fizetési osztályban A tanítóság tiltakozik a 7000—1925/M. E. számú rendelet ellen Az 1921. évi 5000 M. E. rendelet fenntartását kívánja az elő­menetel szempontjából — A SZÓZAT tudósítójától — Megállapíthatjuk, hogy a 7000— 1025. M. E. számú, az u. n. státusz­rendezésről szóló rendelet általá­nos elégedetlenséget keltett a tiszt­viselők minden kategóriájában. E cikk keretében azokkal a sérel­mekkel foglalkozunk, amelyek a magyar tanítóságot érték. A státusrendezés nem jelent egyebet, mint azt, hogy a tanítói és óvónői kar elvesztette azokat az előnyöket, amelyeket ettől a kor­mánytól nyert. 1. A várakozási időt például az egyes fizetési fokozatokban lénye­gesen kitolja a rendelet. 2. A tanítóknak a XXVIII. fi­zetési osztályokban levő létszáma státusrendezési illetménytöbblet­ben nem részesül. 3. Azaz, hogy a IX. fizetési osz­tály 2. fokozatában levő tanító havi 10.000, a IX. f. o. 1. fokozatá­ban levő tanító havi IOOO és a VIII. f. o. 3. fokozatában levő ta­nító havi 9000 koronával kap töb­bet, mint eddig. 3. Az­ u. n. genfi segély után idáig még nem vontak le semmi­féle illetékeket, miután azonban ezentúl a pótlék törzsilletmény természetével fog bírni, ezután is levonások történnek s így a taní­tók a státusrendezés után keve­sebbet kapnak, mint eddig. 4. Ez rosszabb elbánást jelent, mint amilyen a többi szolgálati ágnál rendszeresített B-csoport­­beliek helyzete lesz. Az a tanító, aki a rendelet kiadása előtt a IX. f. o. 2. fokozatában volt, jövőben noha a 3. fokozatnak megfelelő il­letményt kaphatja, vagyis h­avi 2.100.000 koronát, míg ezzel szem­ben a IX. f. o. 2. fokozatának B- csoportjában havi 2.170.000 korona van megállapítva. 5. Ugyanezeket a sérelmeket szenvedik az óvónők is. Ezek azok a sérelmek­, amelyek gorombább természetűek. Ha az ország gazdasági és pénzügyi helyzete átmenetileg állítólag nem is engedte meg a tanítói és óvó­női kar kívánságainak méltányos teljesítését, a társadlomnak ez az igen fontos rétege elvárhatta vol­na, hogy hagyják meg számára érintetlenül, amit keserves küzdel­mek után kivívott magánk. A nemzet napszámosai élénken tiltakoznak az ország népoktatása és nevelése ügyének, valamint sa­ját reputációjának védelmében is az ilyen meg nem érdemelt lefoko­zás és méltánytalan elbánás ellen. Ezért az a kívánsága, hogy a stá­tusrendezésről szóló rendelet he­lyeztessék hatályon kívül s a foko­zatos előmenetel szempontjából a kormány tartsa fenn az 1921. évi 5000. M. E. számú illetményrende­let intézkedéseit. Súlyosabb arculütést nem kap­­hatott a rendelet annál, mint mi­kor az enyészetbe kívánják. Ha az ütésnek visszaható ereje van, ak­kor a kormány érezni fogja ennek erkölcsi hatását. Egy bizonyos: így nem lehet kultúrfölényt csi­nálni, de a meglevő kultúrfölényt sem konzerválni. Az a nemzet, amely a jövő generáció nevelőit ennyire becsüli meg, nem érdemli meg, hogy számottevő tényező le­gyen az európai kultúrában. Cuza professzor nem nyilatkozott az Esti Kurir tudósítója előtt Az Erdélyi Hírlapból ollózta ki a témát — Cuzával csupán a zsidókérdésben történt megállapodás — A SZÓZAT tudósítójától — Az Esti Kurir pénteki számá­ban vakmerően tendenciózus be­állítású cikket közöl „Kolozsvári tudósítójának­ jelentése alapján arról a megállapodásról, melyet a különböző nemzetek antiszemita érzésű politikusai Budapesten kö­töttek egymással a zsidókérdés­ben. Azt írja a cikk főcímében, hogy Cuzáék a Budapesten kötött megállapodás alapján küzdenek az erdélyi magyarság politikai érvé­nyesülése ellen, de azt is hozzá­teszi, hogy Eckhadték tiszteletben tartják a Cuza-féle oláh nemzeti ideálokat. A cikknek ez a beállí­tása erőszakosan szemtelen, egy­felől azért, mert az Esti Kurir előtt sem Cuza professzor, sem pártjának egyik tagja sem tett semmiféle nyilatkozatot. Amiről az „Esti Kurír“ írt, azt az „Erdélyi Hírlap“ no­vember 11-i számából vette ki és az ott közölteket ferdítette el. Az Erdélyi Hírlap november 11-i számában ugyanis beszámol Cuza tanárnak, az oláhországi antisze­mitizmus vezérének november 11-i erdélyi zászlóbontásáról. Az Erdélyi Hírlap tudósítója előtt tette Cuza a következő nyilatko­zatot: — A kereszténység között tel­jes az összhang, amint eltűnik az érintkezés útjából az intri­­kus elem. .Budapesten egy nem­zetközi megállapodás történt a zsidóveszedelem ellen. Ennek a külpolitikában azért van fontos­sága, mert elvi megállapodás jött létre a nemzeti ideálok kölcsönös megbecsüléséről. A belpolitikában fontossága van azért, mert, mint a magyar par­lamentben elhangzott beszédek­ből kitűnik, a magyarok sem ismerik el a magukat magyar­nak valló zsidókat és őket örö­kös intrikusoknak minősítik, a­kik a keresztény­ testvérek kö­zötti megértést mesterségesen megakadályozzák. Tehát csak a zsidók az okai a románok és a magyarok közötti ellenségeske­désnek. így hangzik a nyilatkozat, a­melyet Cuza professzor nem az „Esti Kurir“ tudósítója előtt tett. ír még az „Erdélyi Hírlap“ arról is, hogy Cuza a zsidókérdést úgy gondolja megoldhatónak, hogy őket kitelepíti Uganda tartomány­ba, a Vörös-tenger mellé, mert Pa­lesztinát nem lehet a zsidóknak átengedni, mivel ott van a szent sír. De a következőket is írja még az „Esti Kurír“ tudósítója: Ezek­­után leplezetlen aggodalommal kérdeztem, hogy milyen sorsot szánnak a kisebbségnek, főképpen a magyaroknak? Megállapítjuk, hogy azt a nyilatkozatot, amelyet az „Esti Kurír“ Cuza szájába ad, az „Erdélyi Hírlap“ sze­rint nem Cuza professzor tet­te, hanem egy Cuza-párti po­litikus. És az sem nyilatkoza­tot tett, csupán csak ismer­tette a párt kisebbségi pro­­grammját. Természetes, hogy azt a programmot, amely a kisebbségekre vonatkozik, egyetlen egy jóérzésű magyar politikus sem­ teheti ma­gáévá, de hiszen a budapesti megállapo­dáson, mint azt már ismételten hangsúlyoztuk, erre nézve szó sem esett, mert itt tisztára csak a zsi­dókérdést tárgyalták. Jellemző, hogy az „Esti Kurír“ az „Erdélyi Hírlap“ cikke alapján nem közli a Cuza-párt programm­­jának azt a részét, mely a zsidó­kérdésre vonatkozik. A Cuza-párt programmja erre nézve a követ­kező: „Első és legfontosabb feladat gyökeresen megoldani a zsidókér­dést. A zsidókat kiközösítik a had­seregből, megfosztják őket politi­kai jogaiktól, az 1914. után beköl­tözötteket pedig eltávolítják az or­szágból. Faluban nem lakhat zsi­dó és földje sem lehet, erdőkiter­melési engedélyt sem kaphat és a zsidó tulajdonokat rendben kisajá­títják Közhivatalnak zsidó neon le­het, az összes iskolákban a nume­rus clausus alkalmazandó és meg­szigorítják a büntetőtörvényköny­vet, hogy energikusabban lehes­sen fellépni a zsidóság ellen“. Miután Cuza a kisebbségi kér­désben az Esti K Kurír tudósítója előtt semmiféle nyilatkozatot nem tett, de nem tett az Erdélyi Hírlap tudósítója előtt sem, világos, hogy az Esti Kurírnak az az állítása, mint hogyha Cuzáék az erdélyi magyarsággal­­szemben a buda­pesti megegyezés értelmében érvé­nyesítenék az oláh nemzeti ideálo­kat, vakmerő hazugság és rága­lom, amelynek semmi egyéb célja nincs, mint hogy a fajvédők kompr­ imittálni akarásával pró­bálják egyengetni a zsidókérdés megoldására vonatkozóan tett megállapításokat.

Next