Tarsadalmi Szemle – 1972.
1. szám - Pozsgay Imre: A párt és az össztársadalmi érdek
A PÁRT ÉS AZ ÖSSZTÁRSADALMI ÉRDEK 17 az egyik-másik pártszervben uralkodó viszonyok kedveznek ennek a magatartásnak. Ahol azt tapasztalják az emberek, hogy a passzivitás, közömbösség vagy formális azonosulás kielégítő, sőt kifizetődő, az őszinte véleménynyilvánítás viszont kockázatos, hátrányos, ott megteremhet sokféle negatív jelenség. Csak az ügyek és ellentmondások nyílt kezelése akadályozhatja meg a káros tendenciák eluralkodását. A párt belső életének, fejlődési tendenciáinak megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy milyen társadalmi környezetben tevékenykedik. Amilyen mértékben igaz az, hogy a párt belső viszonyainak kisugárzása döntő befolyást gyakorol a társadalomra, olyan mértékben igaz, hogy a társadalom döntő befolyást gyakorol a párt életére, belső viszonyaira. Ez egy marxista— leninista párt életében természetes is. De ez ránézve azzal a következménynyel jár, hogy tagjai sorában megjelenhetnek azok a magatartásformák, amelyek történelmi vagy aktuális okokból az egész társadalomban megjelennek. Ha tehát a viszonyok változása következtében a társadalom életében ideiglenesen felütik a fejüket a kispolgári jelenségek, ami egyáltalán nem csodálatos egy olyan országban, amelyben közismert a kispolgári tömegek történelmi szerepe — akkor ezek a jelenségek behatolhatnak a pártba is. Következményük többféle lehet: egyeseket a pártban is hatalmába keríthet az önzés, mások pedig ennek hatására ismét a szektás elzárkózást ajánlják orvosságul, a bajokért a változás szellemét okolva. Az ő reagálásuk is tipikusan kispolgári: az egoista kispolgárral szemben ők képviselik a türelmetlen, mindenre felzúduló kispolgárt. A helyes álláspontot azok képviselik, akik merik vállalni a társadalom érdekében a kezdeményezést, újítást azon az áron is, hogy tudják: fontos társadalmi elhatározásoknál számításba kell azt is venni, hogy egyes rétegek, csoportok támogatásáról, amíg nem sikerül meggyőzni őket, le kell mondani. Megtehetjük ezt, mert a politika alapkérdéseiben szinte teljes a társadalmi egyetértés. Ha minden részkérdésben teljes egyetértést akarnánk elérni, akkor lehetetlen és irracionális célt tűznénk magunk elé. A párt kezdeményezéseiben mindig a társadalmi érdeket képviseli, de figyelembe veszi azt a történelmi tényt, hogy nagy horderejű ügyek általános és egyértelmű elfogadására nem lehet azonnal számítani. A döntéseket megfelelő felvilágosító munkával készíti elő, de a felvilágosításnak a realizálás idején is folynia kell. A párt és a társadalmi érdek kapcsolatában a tudatosságnak és a felismerésnek rendkívüli a szerepe. Régóta tudjuk, hogy az emberek akkor hajlandók egy magasabb rendű cél megvalósításában részt venni, ha azt saját céljuknak is el tudják ismerni. Ha érdeklődésüket tartósan fenn akarjuk tartani e cél iránt, akkor lehetővé kell tenni, hogy szerephez, tevékenységhez jussanak vele kapcsolatban. Érezniük kell, hogy amikor a magasabb rendű célt követik, saját érdeküket is megvalósítják.Azt hiszem, mindenki tudja, hogy itt nem csupán anyagi érdekekről van szó. A párt az érdekek integrálásában feladatát csak akkor teljesítheti, ha a párttagságot és az emberek nagy részét meg tudja győzni, hogy az általa képviselt célok kifejezik a társadalmi érdeket, benne a társadalom nagy többségének személyes érdekét is. Az egyéni érdek és a társadalmi érdek között elhelyezkedő bonyolult érdekstruktúra csomópontjai, elemei közötti szerves kapcsolatot a konkrét cselekvés, emberi tevékenység teremti meg. A gondolkodás számára azonban ezt az egységet a szocializmusban is az ideológia közvetíti.