Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-05-08 / 37. szám
37. szám Pest, május* 1839. í£ ö l t e mi é tt y e fe A’ HAZATÉRT. Két korány a’ messze tájon Kéklő bérezekorminál , Lángsugára éltetöleg Távul honba fényivé száll; Kél a’ vándor, haj de még Ilonja messze , 's szíve ég. Ítyugszik a’ nap ’s lángsugára Tikkadt fényben áldozik ; ’S már keletről báj mosolylyal Sápadt hold emelkedik: „Idvezlégy, a szép Haza“ Zeng a’ vándornak szava. Néma csend ül a’ ligetben , ’S lassan csörg a’csermely-ár; Parti bokrok’ ernyőjében Lenge szél susogva jár: Haj de minden nesztelen , Mint a’ síri éjjelen. Zöld halomnál hársfa-árnyban Kisded kunyhó düledez , Csend körötte, ’s éji szellő Benne búsan lengedez : Áll a’ vándor végtelen Fájdalomban, kénytelen. A’ halomnak oldalában Három szép sír domborul, Es teája harmatárban Zöld vírány ’s gyászfűz borúi : Ing a’ vándor, H lába hull Marczangló fájdalmank „Nincs tehát, ki üdvözöljen Messze útról engemet,S nincs az édes, felderítni Régen elhunyt mennyemet; ’S a’ mit vártam , elveszett A’ rég’ kívánt élvezet.“ Két korány a’ messze tájon, Ah de lángsugárzata , Néma csendes völgy’ ölén egy Halvány-arczra villana: Es a’ vándor hont talált, Szíve a’ ,mít égve várt. Nemes László. HONVÁGY. Csak arra vágy e’ szív, Hol a’ nap alkonyúl , Mert ott a’ Hon , kiért Keblem hő lángra gyúl. Ott illatosb a’ táj , Zengöbb a’ csalogány, A’ szív ott érezöbb ’S vonzóbb a’ szent magány ; Ott minden kis folyam’ Csörgése rengeteg, Fuvalmak’ szárnyain Virág-illat lebeg. Ott ringatá szülém Bölcsömet egykoron , ’S ott álljon bús kereszt Halotti síromon ! C s c 1 0 j f y. Jutalos ki ajánlás. Valamint nyelvtudományban a’ gyakorlatok, agy törvényjanulásban a’ példák v. is törvényes esetek hasznosak és szükségesek lévén : alulírott, csekély értékéből 100 váltó forintot ajánl jutalmul annak, ki maga , vagy többed magával, a’ törvénytanuló ’s gyakorló ifjúság’ számára, legjobb Casuisticát fraud magyar nyelven ; — revénylvén, hogy a’ magyarországi t. ez. ügyvédi’s egyéb karban többen találkoznak majd, kik e czélra most hol többet hol kevesbet ajánlani, ’s meglevőn a’ kívánt munka , majd az írónak adni készek lesznek. Ezen Casuisticát olly módon gondolná alulírott legczélirányosabbnak, mint azt I. Szlemenics Pál professor úr’ commentar usa’ végén láthatni, azon különbséggel mégis, hogy az eset’megfejtése ne az esetek', hanem a’ könyv' végén találkoznék , és pedig azon számmal, mellyel az eset maga van megjelölve; — hogy így a’ törvényes esetek , mintegy talányok’ alakjában, magukban állván , azokat az olvasó ifjy előbb magától megfejteni próbálgassa, mielőtt annak megfejtését nagyobb bizonyosság’ vagy kitalálás’ okáért fölkeresi. Illy Casuistica’ készítését annyival könnyebbnek gondolja alulírott, minthogy nincs Magyarországban olly ügyvéd ’s törvénytudó , ki néhány nevezetes , a’ törvényszékek által is elitélt törvényes esetet nem tudna , ’s azt a’ vállalkozóval, ki több esetet maga szerzend, a’ közjóért ne közlené. Még háladatosb munkának gondolná pedig illy könyv’ készítését, ha a’ magy. t. társaság is a’törvénytudományi kérdésre teendő 100 arany jutalmat e’ czélra szánni, jónak látná. Költ Pesten , püuköethava’ Jákán 1839. Várady llván. kir. táblai ügyvéd.ie minti közkajázás. ,bolyamok’ hírnökei a’ hegyek’; valamint ezek lelánczoltan ’s mozdulatlanul terítik óriás-testeiket a’földgömbön el ’s állandó szilárd közfalat ’s választó határokat vonnak országok köztt, úgy lábaik alatt vidor folyamok hömpölygnek mindenütt. Mereven szíkekből ott, hol ezek fellegekkel nöszülnek, fakadva hatalmas hegygerinczeken, sziklagörgetegek , jégboritékok, meredek hegynyilások, bokrok ’s magasra nőtt erdőségek közti enyelgő mormogással mindig mélyebbre lejtve, az erősbabu magzat mindenhez nyúl; mindent, mi csak mozdulékony, magával hord, és síkságra visz serényen, hol pompásan’s kényelmesen tova omlik. Egy jeles művész , több föstvényben szentelé a’ történetírásnak illy ifjú természethes’sikerült leábrázolását. Milly örökké mozgó életpálya! az eseményeknek milly különfélesége ! a’ magokkal ragadó tüneményeknek milly bűbájos látványa ! Eleinte egy hulló cseppekböl alakult forráska, fölül a’ fellegvonalon, emberkerülő zerge’ ’s apró havasi növények’ enyh-szere;— alább mint locsogó zuhatag magányos alpesi kunyhó mellett, a’ takarékos, fürge’s kisszámú lakosok’ öröme ; — utóbb már eléggé erős legyőzni az akadályt, mint fűrész-malom’mozgató ereje, melly előtt meghajolnak az erdei fák, hogy uj alakokban küldessenek szét, födözéseül az emberi különféle szükségnek; — azután még alább , mint munkás rugony a’ bányászat’ szövényes munkássági körébe hozatva , itt az érczeket a’ mélységből napfényre segítő , ’s ott hatalmas kalapácsütéssel kötokokból kiszabadító, ’s amott a’ hutákban, földrészeiktől tisztitó. Végre a’ sokat próbált, nehéz munkában gyakorlott folyam , síksághoz közelít, hol a’ hullámzó zöld vetések könnyebb ’s kevesb fáradságba került élelmet adnak embernek; itt őrlőmalom telepszik le mosolygó partján , ’s csendes emberek nagyobb körét látjuk örvendni a’ kérelmes életnek. Első könnyű csolnak lubiczkol a’ mozgó ’s teherhordáshoz eddig nem szokott víztükrön , de a’ csolnakok mindig nagyobbak, mindig rakottabbak lesznek, a’ mint növekszik a’folyam’szélessége, a’mint az emberek a’ hegyi lakosok’ egyes elkülönzött családiból népséggé szaporodnak a’ termékeny térségen, a’mint sokasulnak a’ szükségek, ’s pompás városok mutatják arezukot a’ mindig büszkébben szélesedő folyamtükörben, melly most számos lakosságnak — rajta keresvén boldogulását ’s élelmét — tápláló anyjává lesz. Partjaik nem élettelenek, nem puszták , hanem mindennemű művészet’s mesterséget virágozhatnak; képes lévén nagy terheket hordozni, önként segít tömérdek termékezikkel egyik partról másikra, ’s az egész országban messze szétküldözni, míg távul a’háttéren felséges erdő mutatkozik ,árboczok, lobogók és zászlókbal; hatalmas hadihajók üdvözlik a’ folyam’ tengerbe-szakadását’s a’ hajósok’merész serge, búcsúzva a’szárazföldiülés honától, idegen tájak felé siet a’ végtelen tengersíkon. A’ munkásság’ inar’ és élet’ milly tömege fejlik ki egyazon folyam’ partjain, eredetétől odáig, hol elvesz a’ tenger elláthatlan térein ! ’, e’ térek, a' tenger, milly nagyszerű gyülhelyeket ábrázolnak! Mi a’ külön országokban egyes folyamok’ mentében megérik, az mind, mint közönséges sokadalmon, itt gyül össze, mihez még, mint új nyeremény , a’ mozgalom’ teljes szabadsága járul. Viharok vészhozólag torlaszthatják ugyan egymásra ideiglen a’