Temesvári Hirlap, 1924. október (22. évfolyam, 219-246. szám)
1924-10-01 / 219. szám
(BIEUGTECA,,ASTRA , SIBIU XXII. évfolyam 1024 október 1. szerda 219 száml TEMESVÁRI HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Temesvár-Belváros, Pa Libertăţii (Jenőherceg-tér) 3 Telefonszám 14—12 Sürgönyeim: Hírlap Timişoara Az eUfözetés ára Romániában egész évre 600 lei, havonta 75 lei, helyben bérhez, vidékre postáit. Az fieszes külföld izomokba havi 100 lei, negyedévre 300 lei, mely külföldi valutában fizethető külföldi folyószámláinkra. Alapította POGÁNY MIHÁLY Az egyes szám ára 3 Lei Jugoszláviában 1*50 dinár, Csehszlovákiában 1 c. K, Magyarországon 2000 K, Ausztriában 2000 o. K, Amerikában 1 cent, Olaszországban valamint Fiumében Viltra, Bukarestben Lei 3*30 Nyomda: Hunyadi grafikai műintészet, a Temesvári Hírlap nyomdája Temesvár-Belváros, Piaţa Ţepeş Vodă (Lenau-tér) 2 Telefonszám 14 — 14 A Magyar Párt ügyével foglalkozik ismételten temesvári laptársunk, a Nadejdea. Megértésssel honoráljuk mi is a Nadejdea ama igyekezetét, hogy a románajkú közönséget akarja közelebb hozni a magyar kisebbségi nemzet politikai törekvéseihez és a lapnak ez a jóhiszeműsége és jóakarata az, amely arra késztet bennünket,hogy hasonló őszinteséggel és jóindulattal foglalkozzunk a cikkében foglaltakkal. Történelmi visszapillantást vet a Nadejdea a magyar állam és a politikai élet kialakulására. Egy kissé elfogultan ítéli meg az évszázadokra visszanyúló múlt eseményeit, mert olyan világításba helyezi, mintha ahabérrendszer, a nemesség és feudalizmus elszigetelt magyarországi jelenségek lettek volna. Elfelejti, vagy nem akarja észrevenni, hogy ezeken a fejlődési fokozatokon a összes nyugati államok átmentek. Oligarchiáról és a nemesség uralmáról mint magyar nemzeti különlegességről beszél és közben elfelejti a magyar nemzet évszázados harcát a szabadságért a théosi elnyomatása törekvésekkel JOXGE- ben, elfelejti a függetlenségéért vívott véres negyvennyolcas harcokat, amelyekpedig mind a demokrácia jegyében folytak és — last not least — elfelejti, hogy a régi romániai bojáruralom mely sokban különbözött a magyarországi szintón rvgitól. A történelemmel akarja igazolni, hogy a romániai magyarság vezetőinek mentalitása még mindig a régi (politikai eszmekörben mozog. Ha ezzel azt kívánta demonstrálni, hogy a magyarság politikai vezéreinek politikai iskolázottsága más természetű, mint a regáti politikusoké, úgy ebben teljesen igazat adunk laptársunknak.Más apolitikai múltjuk és iskolájuk, mint az ókirályságbeli államférfiaké, de éppen úgy más az összes erdélyi román politikusoké is, akik ebben a tekintetben közelebb is állanak a magyarság politikai mentalitásához, mint a regátiak. És csodálatos, mégsem vádolják őket aBudapesttel, Horthyval és Apponnyival való kokettálással. Itt van laptársunk megállapításainak legnagyobb tévedése. ■Abból akörülményből, hogy a magyarság vezetői más politikai iskolába jártak, — a dolog természeténél fogva ez nem is lehetett másként — azt a következtetést vonja le, hogy szükségképpen a határon túlira kell kacsintgatnunk. Ha azt a jóakaratot, melyet laptársunk hangoztat a kisebbségekkel szemben, a románság a gyakorlatba akarja átvinni, akkor megkell bíznia és hinnie kell törekvéseink jóhiszeműségében,, valóságként kell elfogadnia őszinteségünket és oly sokszor hangoztatott lojalitásunkat. Higgye el nekünk laptársaink, hogy látjuk a realitásokat, nem futkosunk álomképek után, nincsenek nekünk imperialista vágyaink, csak magyarok vagyunk és magyarok akarunk maradni új sorsrendelte hazánkban is. Ha állampolgárai vagyunk Nagyromániának és becsülettel akarunk részt venni az ország boldogulásának szolgálatában. Ennek ellenében nem kívánunk mást, minthogy nemzeti jogainkat az állam érdekeinek sérelme nélkül elismerjék és magyar nemzeti kisebbségként engedjenek részt venni Románia politikai életében.Ez a részvétel pedig csak egy politikai párt útján lehetséges. Ez a párt a Magyar Párt, amelynek egységét a cikk írója kétségbe vonja. Amint a magyar történelem múltjaiból a magyarság politikai vezéreire levont következtetéseiben téved, úgy ebben a megállapításában is csalódik. Hiszen a hatalmon lévők mégcsak módot sem nyújtanak arra, hogy ezt az egységünket dokumentálhassuk. Bár di a Szilárdok a románság körében is akadtak, nálunk is vannakKiss Gézák ésSzőcs Gézák, de mindezeken felül és távol tőlük áll a Magyar Párt kétmilliónyi magyar tömege, mely ezeknél kisebb szolgalelkűséggel, de talán őszintébb, nyíltabb és becsületesebb lojalitással és nemzeti érdekeinek az egyéni érdekek föléhelyezésével kíván belekapcsolódni Nagyrománia politikai életébe. Végezetül pedig mi is azt mondjuk, amit laptársunk, Clara pacha boni amiéi. SHANGHAI VÉDŐIT BEKERÍTETTÉK. Londonból távlatozzák. Csi-Li-Yuang tábornok, a második hadsereg parancsnoka csapataival teljesen körülkerítette Sanghajt. Komolyan számolnak azzal az eshetőséggel, hogy Li-Y n ng-Hsiang megadja magát. Más forrásból származó hírek szerint a város védelmét a végletekig folytatják. A városban levők helyzete siralmas. ^ liberális©!« vitték Romániát a háborúba és ezzel megteremtették Nagyromániát — A liberális párt buziási népgyűlése. — A kormány tizenegymillió hold földet osztott ki a nép között. — (Kiküldött tudósítónktól.) A liberális párt bánsági tagozata szombaton tartotta nagygyűlését Buziáson. A gyűlésen részt vettek Constantinescu és Cipeanu miniszterek, Cosma Aurel dr. volt miniszter, a bánsági tagozat elnöke, Coste Gyula dr. prefektus, Obadeanu dr. és Licharetiu dr. képviselők, Matei és Anastasius aradmegyeit kiküldöttek, Moldovan Hunyadmegye és Corneanu dr. Krassószörény képviseletében. A gyűlésen nagyszámos falusi kiküldött vett részt. Cosma Aurél dr. volt miniszter nyitotta meg a gyűlést s mindenekelőtt Constantinescu miniszter érdemeit méltatta, aki földet juttatott a földtelen román parasztoknak. Utána a bánsági képviselők érdemeit ismertette, akik sok érdemet értek el a bánsági földmivelők gazdasági és kulturális művelése érdekében. Corneanu dr. Krassói Szörény üdvözletét hozza, Moldoveanu pedig Erdélynek a liberális párthoz való ragaszkodását tolmácsolja. Al n a s tas iu aradmegyei kiküldött kijelenti, hogy amióta a liberálisok kormányoznak, eltűnt a protekciós rendszer és a korrupció. Kiemeli Constantinescu háború előtti és háború utáni működését. Palici csáki és 81 amit a szécsenyi parasztgazdák a földosztás áldásairól beszéltek s kijelentették, hogy a nép a liberális uralommal meg van elégedve és továbbra is ragaszkodik hozzá. Azután Cipcanu miniszter emelkedett szólásra. Temes megyében és az egész országban a földosztás — mondotta — folyamatban van. A liberális kormány eddig tizenegy millió hold földet osztott ki a parasztok között. Kiemeli a kormány iskolapolitikáját, amely napról-napra több falusi iskolát állít fel. Ebben igen sok érdeme van Constantinescu miniszternek, aki rendkívül nagy anyagi hozzájárulást nyújt, hogy mine több iskola, épüljön a falvakban. Ramneantu Batriebe képviselő kijelentette, hogy ha még itt-ott elégedetlenség van is, az azért van, mert öt év alatt nemlehetett mindent rendbe hozni s beszédében különösen Coste prefektusnak a vármegye közigazgatása körül szerzett érdemeit méltatta. ( Constantinescu Alexandru miniszter Manik Gyulának legutóbbi buziási beszédére célozva, a következőket metírdotta: Demokráciát és nemzeti érzést hangoztatnak egyesek.Lehet-e nagyobb demokrácia és nemzetibb uralom, mint a liberálisok alatt? A liberálisok vitték Romániát világháborúba és ezzel megteremtették Nagyromániát- Ugyancsak azt mondják: kormányozni a nép által és a népért, így éppen a liberálisok kormányoznak. A földosztást a népért csináltuk meg és nem az oligarchiáért. Romániában a liberális uralom alatt négyszáz millió lejt osztottak ki a hadikárosultaknak, holott Románia még nem igen kapott semmi kártérítést. A külföldnek az ország iránt nagy a bizalma és a kormány külföldön megforduló ekszponenseit úgy fogadják, mint egy nagyhatalom képviselőit. L i c h a r e t i u ParaseMv cft. srmgai képviselő határozati javaslatot olvas fel, amelyben bizalmat szavaznak a kormány bel éskülpolitikájával szemben és az ország érdekében továbbra is kívánják a liberálisok kormányzását. A gyűlésből kifolyólag azután üdvözlő táviratot küldtek Bratianu miniszterelnöknek. Cosma Aurél dr. rövid beszédben megköszönte a jelenvoltaknak a gyűlésen való résztvevését és érdeklődését , azután a népgyűlést berekesztette. Délután félháromkor nagy ünnepi díszebéd volt, amelyen ötszázan vettek részt. Az első felköszöntőt Constantinescu miniszter mondta a királyra és a királyi családra. Corneanu Kornél dr. Krassó-Szörény liberális pártjának kiküldötte, a miniszterelnökre és a kormány többi tagjaira ürítette ki noharát. Cosma Aurél dr. volt miniszter Constantinescu és Cipeanu miniszterekre tesztel.Serbu főesperes Cosma Aurél drt és Coste Gyula prefektust éltette. A sárgaképt Tóth Balázs írta: Sz. SZIGETIY VILMOS. «HiáayftMKI Tekintetes törvényszék, nemi tudom megértenek-e? Az én nevem most egyet jelent a gyilkoséval, de előre kijelentem, hogy azt se bánom, ha felakasztanak. Az élettel leszámoltam, egyáltalában mindennel leszámoltam, semmi sincs, amit várhatnék. Éppen csak el akarom mondani az esetemet, talán lesz aki okul rajta. Ez a boldogtalan Tóth Balázs jóval idősebb volt nálamnál, embernyi ember már a gyerekkoromban is, de már akkor megrémített a határtalan komolyságával. Teli tüdővel nevettem minden haszontalanságon, azt hittem, azért van tüdőm, hogy kacagjak. Tóth Balázs azonban rám nézett és én éreztem, hogy kisilossápadlok. Ha én azt meg tudnám mondani, hogy mi volt a tekintetében! Nem szólt semmit, csak nézett rám rettentő komolyan, gúnyosan, mintha azt ordítaná a fülembe: — Hogy lehet így röhögni? Nem látod, milyen komoly az élet, milyen epésen sárga vagyok én? Hogy lehet akkor másnak derűs kedve? . . (Szegény fiú voltam, a papok tányérját mosogattam ebédért, meg azért a szalmazsákért, amelyiken egészséges, álmomat áhnodtat el, Nyákon hazaeresztettek. Áldott édesanyám az egész falunak mutogatta a bizonyítványomat, hogy mennyi a jeles benne. A polgármester magaszántából kijelentette, hogy gondoskodni fog rólam, jósaiva urak öszszeadták egy esztendőre való ruhám árát, a plébános úr kihallgatott, százkérdés árán ,győződött meg rajta, hogy tudok valamit. Végül is azt mondta: — Ha rajtam állana, két osztállyal előbbre helyeznélek. A lelkem csordultig megtelt gyönyörűséggel, éreztem, hogy minden elismerést magam vivek ki, más nem segít hozzá, — is akkor következett Tóth Balázs. Kezébe vette abizonyítványomat, úgy forgatta az ujjai között, mintha ráragadna valamit, aztán visszaadta. Nem szólt semmit, csak mosolygott gúnyosan, hogy arcomba szökött a vér. — Mit szól hozzá, Tóth úr, — hivalkodott az apám. Tóth úr arca sárga volt, mint rendesen, a hangja dühösen rikácsoló, mint akit állandóan képzelt ellenséggel áll szemben. . .... t ' . . . — Minél magasabban mászik valaki a fára, annál könnyebben potyog le róla. Most már kacagott is hozzá, de olyan bántóan, hogy a szégyentől lángvörös lett az arcom. Különös ember volt, nem szerette senki, azért mégis állandóan embereik között járt. Azt hiszem, észre se vette, hogy utálják, vagy találni ebben is kéjlelgett. Náláná ill különlleten senki sem tudta a felebarátját megmalni. Az ő megállapítása szerint mindenki gazember volt, az asszonyok tisztességtelenek. Ellenben a pincéjében kétszer találtak hamis pénzgyártó masinát. Mindig mást hozott vele bajba. A szomszédja földjét elszántotta, írások vannak róla, nem én találtam ki. Hallgasson meg a tekintetes törvényszék vaktában akárkit, majd elmondják, hogyan bánt a feleségével. Éheztette, a kortya vizetsajnálta tőle. Megrágalmazta a saját gyerekét, egyedül ő volt a tisztességes. A világ szemében az is akart maradni s azért helyezett mindenkit olyan nagyon alacsony színvonalra, hogy valamiképpen felérjük kerüljön. Bár tudtam, hogy nem fog neki tetszeni, mégis eljutottam abba a sorba, hogy magam keressem meg a kenyeremet. Mikor az adóhivatalhoz pályáztam, ő volt az egyetlen, akinem szavazott rám. Megvigasztaltak, hogy mindig így lesz, ne vegyem észre. Bántam is én. Éltem szerényen, nyugodtan, igények nélkül. Az egész életem arra volt berendezkedve, hogy ne ismerkedjek meg az igényekkel, jelentéktelenül kezdtem .Szerepelni a mi kis társadalmunkban is. Nem kerestem érvényesülést, szolgálatára álltam mindenkinek, mintha most is a papok tányérját mosogatnám s az ő parancsszavuk repülne felém, így telt el tiz év. A kedvem változatlanul derült maradt, tudtam tovább is teli tüdővel kacagni, de Tóth Balázs társaságát kerültem. A sárga arca, amely minden epéjét visszatükröztette, a megmásalhatatlan, fanyarsága, el tudott kedvetleniteni. Hogy mirevalók az ilyen emberek a világon s ha már megteremtette őket is az Isten, miért nem maradnak meg maguknak? Éppen a harmadik fiam született meg, gyönyörű, egészséges gyerek, tele volt a lelkem boldogsággal, hálával a gondviselés iránt. Hazulról elküldték, hogy most alkalmatlan vagyok ott, természetes, hogy emberek közé igyekeztem. Az emberek a sörcsamolában tar- info