Temesvári Hirlap, 1925. március (23. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-02 / 49. szám
XXIII évfolyam Szerkesztőség és kiadóhivatal: Temesvár-Belváros,a Libertăţii (Jeneőherceg-tér) 3 Telefonszám 14—12 Sürgönyeim: Síkrlap Timişoara Az előfizetés ára Romániában egész évre 900 lei, félévre 450 lei, havonta 75 lei, helyben házhoz, vidékre postán. Az összes külföldi államokba havi 125 lei, negyedévre 375 lei, mely külföldi valutában fizethető külföldi folyószároláinkra. Alapítottál POGÁKY MIHÁLY A.SK egyes szám árai 4 bel Csehszlovákiában 4 c. korona, Magyarországon 2000 korona, Ausztriában 30 garas (Groschen) Amerikában 4 cent, Olaszország valamint Fiuméban Vsirsu Bukarestben Iáéi 5 Nyomda: Hunyadi grafikai frnli ítélet, a Temesvári Hírlap nyomdája Temesvár-Belváros, Piaţa Ţepeş Vodá (Lenau-tári 1 Telefonszám 14 — 14 Mal 12 oldalas sssâmuxilc Ära 5 lel 1929 március 2. hétfő 49. szám A Népszövetségi Társaság közgyűléséről hazaérkezett társaság romániai képviselője és jelentésében ismertette azokat a támadásokat, melyek Romániát a kisebbségi kérdés tárgyalásánál érték. Ezeket a támadásokat még Davar a hazaérkezése előtt ismertette az európai sajtó teljes részletességeiben s hangsúlyozta ugyanolyan súlyosságát, mint idehaza Djurgra. Ezek a támadások nem először hangzottak el és leszögezése nekünk minden alkalommal kellemetlen feladat volt. Kellemetlen elsősorban azért, mert célunk az elégedetlenség levezetése és nem alkalomkeresés a kiélési résre, de kellemetlen azért is, mert minden támadás, mely Romániát éri, következményeiben bennünket és úgy sújt, mint a kormányt, amelyik hibás benne, hogy ezek a támadások létrejöhetnek. A kisebbségi kérdések nemzetközi tárgyalásánál Románia mindig szerepel, mert az ország jelentős kisebbségek fölött rendelkezik. Ennek a kisebbségnek a panaszait nem lehet véka alá rejtetni; mindig utat talál a nemzetközi fórumokhoz még az esetben is, ha ez a kisebbség nem keres közvetlenül külföldi fórumot, hanem idehaza kívánja törvényadta jogainak keretén belül élményesítetni követeléseit. De maga az a tény, hogy a panaszok meg Vatpigk, elég ok arra, hogy az illetékes nemzetközi fórumok ne menjenek el szó nélkül mellette. .. Senki sem tagadhatja, hogy ezek az állandó panaszok komoly ártalmára voltak az országnak. Túl a reportácionális kérdéseken, megérezték, gazdaságilag is és éppúgy, mint ahogy minden más kérdésnél, a kormány itt sem igyekezett legalább a jövőben elejét venni a panaszoknak. A saját táborában elintézheti a kisebbségi kérdést azzal, hogy az irredettizmus vádját veti felszínre, dle külföldön jól tudják, hogy az iskolák követelése nem szolgál irredenta célokat, ha pedig a kormány ragaszkodik ehhez a felfogásához, egyszerűen véget vethet ezeknek a szerinte ,,irredenta“ megmozdulásoknak, ahelyett hogy Anghelescu újabb és újabb rendeletekkel szorítja meg a kisebbségi iskolák életlehetőségét, próbáljon megegyezni és rideg elutasítás helyett meghallgatni ezeket az igen szerény iskolai kéréseket ,s ez esetében,ha megint elhangzanak a hasonló súlyos támadások, a kormánynak van mire hivatkozni, hogy nem becsületes: törekvések teremtették meg a kisebbségek panaszait. De addig, amíg merev elzárkózás. Anghelescu teljhatalmú uralma a kisebbségi kérdéselintézési módja, addigcsak urügy sem használhatja a kormány az irredenta jelzőt a panaszok megokolására. Amelyik pillamiban a kormány áttér a kisebbségi kérdés megoldására, amelyik pillanatban csak a hajlandóságot látjuk olyan kívánságaink teljesítésére, melyek kulturális vonatkozásaiknál fogva teljesen alkalmatlanok az állambiztonság gyengítésére, mi leszünk az elsők, akik síkra száltunk ezek ellen a támadások ellen; mi leszünk azok, akik bizonyítjuk, hogy nem a komoly kisebbségi védelem mondatja ezeket, a panaszokat. Megtesszük nem a kormány és semmiféle párt, hanem a saját érdekünkben, mert az ország érdeke egy a mi érdekünkkel: ha az országba kár háramlik egy támadásból kifolyóan, következményeiben bennünket épp úgy sújt, mint azokat, akiket Angliei esen jobb ■állampolgároknak tart, mint bennünket. Nagy Károly nagy beszéde az iskolajavaslat ellen (Bukaresti tudósítónktól.) A szenátus tegnapi ülésén Bianti szenátor megisméttelte támadásait a szászok ellen. A Bruckenthal kastély ügyét hozta szóba, s azt állította, hogy azt a szászok annak idején a magyar állam pénzén építették, s így az jog szerint a román államot illeti meg. iS c h u 11 e r u s dr. szenátor válaszol Brauunak, s kijelenti, hogy a Bruckenthal-kastélyt egy egyesület építtette, s így aznak tulajdonjoga kétségbe nem vonuató. A szász szenátor beszéde után Nagy Károly dr. református püspököt szólította az elnök. Nagy Károly néhány szó. Irnana kéri az elnököt, engedje meg,, hogy mondanivalóját Popovici liberális szenátor olvassa fel, mert betegsége megakadályozza abban, hogy a beszédet maga mondja el. Popovici szenátor egy gépelt román szövegből olvassa Nagy Károly beszédét, amely részletes kivonatban a következő: — Nagyjelentőségű dolognak kell lennie annak, amely miatt gyenge román nyelvtudásom mellett, igénybe kívánom .■enni türelmüket. Kénytelen vagyok mégis felszólalni, mert meg akarják szorítani a kisebbségeknek és az egyházaknak századokon át szentesített és alkotmány által biztosított jogait. Szólanom kell mert szülő keretek közé akarják szorítani a művelődést, és korlátozni kívánják, pedig ezzel nyilvánvalóan megcáfolják országunk oly sokat hangoztatott demokratikus elveit. — Tiltakoznsom kell két millió magyar nemzetiségű románd állampolgár nevében, akit el akarnak zárni a művelődés lehetőségétől, tiltakoznom kell ama 700.000 református vallású, romlátni állampolgár nevében, akiknek egyházi életét is meg akarják bolygatni. Mert ajavaslat törvényerőire való emelkedése esetén pusztulásra van ítélve ezek anyanyelve is Romániában. Minthogy pedig a magyar nyelv nyítrul a református egyház, nemi létezhet és nemi állhat meg Romániában, szóvnnem kell. Isten előtt vállalt felelősségem tudatában is. őfelsége és Őfelsége kormányának figyelmét is rá kell irányítanom a fenyegető veszedelemre, s az ő színük előtt jelentem ki, hogy a középiskolai, törvény egyes paragrafusainak megváltoztatását célzó törvényjavaslat, amely az ötödik osztályba való felvételt és az érettségi vizsgálatok megtartását ilyen súlyos, majdnem lehetetlen feltételekhez köti, nem jelent egyebet, mint a numerus clausus bevezetését a nemzetiségekkel szemben, a felekezeti iskolákban való tanulást pedig teljességgel lehetetlenné teszi.. . Mi magunk is vártunk,ugyan törvényjavasladét, készültünk, is annak tárgyalására, de ezt a novellát is törvényt, amely példátlan, merészséggel, a forra ■ dalmi,törvények mintájára átgázol minden olyan kérdéskomplekszumot, amelynek megoldására a meggondolt és részletes törvények egész sora lett volna szükséges, nem mertük remélni. A beszéde további folyamán Nagy Károly püspök összefoglalja a sérelmes pontokat a következőkben: A javaslat prejudikál az egyház és állam viszonyáról ezután hozandó törvényeknek, mert olyan kérdésekben kívan intézkedni, amelyek csak ezekben a törvényekben nyerhetnek végleges elintézést. Meg akarja szüntetni azokat a jogokat, amelyek az alkotmány alapján megilletik az egyházakat, amelyeket évszázadok joggyakorlata szilárdított meg, s amelyeket a Consiliul Dirigent első dekrét törvénye is megszilárdított. Ellentétben van a javaslat, az alkotmány 5. és 21. szakaszaival, amelyek kifejezetten biztosítják a tanszabadságot. Pedagógiai és más szempontokból helytelen és tarthatatlan intézkedés az, hogy a tanulók százait akarja összpontosítani a tankerületi főigazgatóság székhelyén, ahelyett, hogy a néhány tagból álló vizsgálóbizottság keresné fel a tanulókat iskoláikban. Aggodalmas a javaslat politikai szempontból is, mert a politikát beviszi az iskola padjai közé, ahol anhíde semmi keresni valója nincsen. Kéri a minisztert, változtassa meg a javaslatot és oldja meg más módon az érettségi vizsgálat kérdését. Addig is kijelenti, hogy a reformátusegyház fenntartja magáénak az állaan érvényes érettségi bizonyítványok kiállításának a jogát, amitől egyébként a homályosan és rosszul megfogalmazott törvényjavaslat sem fosztja meg. Ennek leszögezését a törvényjavaslat homályos szövegezésével szemben szükségesnek tartja. A beszéd alatt számos közbeszólás hangzott el, befejezésekor egyik liberális szenátor így kiáltott Popovérnak: — Popovici álmaik a baltának a nyele, amellyel a magyarok a románokat akarják megtámadni! ... ■SoLulleruß szász szenátor hoszszabb beszédében megbélyegzi a törvényjavaslatot, amelynek utolsó szakasza minden indokolás nélkül egyszerűen hatályon kívül helyezi azt Erdélyben érvényes oktatási törvényt és azt a regát- telivel helyettesíti, ami egyenes ellentétben áll az alkotmánnyal. A felekezeti iskoláknak jogai a békeszerződésben is biztosítva varnnak, márpedig ezeket, a jogokat a törvényjavaslat megsemmisíti. Ghiba nos e a nemzeti párt szintén a törvényjavaslat ellen szól és a kisebbségek ellenvetéseit jogosaknak tartja. Rigu liberális szenátor polemizál a kisiddxségekkel, akik szerinte államot akarnak alkotni az államban. (Élénk tiltakozás a kisebbségi szenátoroksorában.) P o p o v i c i liberális, szenátor szerint az állam liberális törvényeken alapszik, s ha a kisebbségek egyenlő jogokat akarnak, vessék magukat alá a többségi nép általános érdekeinek. KI VESZÍTHET TÖBBET? Bukaresti tudósítónk táviratozza. Az Árgus a románnémet gazdasági konfliktusról a következőket írja: Kormánykörökből értesülünk, hogy Románia nem Siet a Németország elleni represszáriák életbeléptetésével. A kormány nyigultan megvárja, míg Németország rá nem jön arra, hogy egy gazdasági háborúban neki van több veszteni valója s mig ma is közeledik a román kormányhoz javaslattal, amely megfelel a német kormány által legutóbb hangoztatott álláspontnak. Kisebbségi élet Csehszlovákiában a német tanítók, szövetsége legutóbb Zwittauban közgyűlést tartott, amelyen szóvá tették, hogy a köztársaság megszületése óta tervszerűen szüntetik meg a német iskolákat. Ezzel kapcsolatosan egyre több német tanító veszti el a kenyerét, 1918-ban Csehszlovákia területén tizenkétezer német tanító és polgári iskolai tanár működött, ezek közül azóta kétezerötszázat bocsátottak el, egyedül a múlt tanévben pedig ezerkétszázat. A mostani tanév végével ismét be fognak szüntetni dohány német iskolát, ami azt jelenti, hogy ismét számos német tanító marad állás nélkül. Munkácson Nedeczey János már évtizedek óta nagyobb alapítványokat tett le a városnál különböző jótékonysági és kulturális célokra. Nedeczey most felterjesztést intézett a városhoz, melyben kifogásolja, hogy az alapítványok nem az általa megjelölt célokat szolgálják és a város egyáltalán nincs tekintettel az ő rendelkezéseire. Nedeczey elhatározta, hogy az esetben, ha a város továbbra sem tartja be az ő rendelkezéseit fiz. alapítványokat illetően, a köztársaság, elnökéhez fordul 1 ’■-† * z Jugoszláviában a magyarság tábora még mindig hangos a viszálytól, melynek hullámai a sajtóra is átcsaptak. így például a szabadkai Hírlap legutóbb hírt közölt, hogy a szabadkai magyar radikális párt bomlás előtt áll, amelyet a Bácsmegyei Naplóban Gálffy György, a magyar radikálisok egyik vezetője megcáfolt és megjegyzi, biztosra veszi, hogy az év végén a radikálisoknak a szabadkai kerületben tizenöt pezör magyar nemzetiségű szavazójuk lesz. A Hírlap viszont szemére veti a Bács megyei naplónak, hogy támadja a magyarságot, hogy emigráns újságírói megszolgálják az élvezett vendégjogot. Hogy,ez a vita csak káros lehet a magyarságra, felesleges külön megjegyezni. Inter duos litigant,es tertius gaudet. Hetvenhat horgosi családra csapott, le hirtelenül a végzet egy kiutazítási rendelet képében. A horgosi családok ügye — legalább úgy látszott — az utóbbi időben elintézést nyert, mert kiutasításukat felfüggesztették, míg most ,a belügyminisztériumból utasításérkezett ,hogy a kiutasításokat haladéktaktam végrekell hajtani. A minisztérium illetékes osztályán a kiutasítás elrendeléséről mit sem tudnak. Mintha ez változtatna, a szegény horgosiák haján, ők nekik mindegy, ki tud és ki nem tud a kiutasításról, ha el kell hagyniok a, országot. A szabadkai rokkantakra fekete napok virradnak. A kormány négyszáz rokkanttól megvonta a nyugdíjat. Az érzékenyen sújtott rokkantak között a legtöbb kisebbségi, különösen pedig magyar sorból kerül ki. A rokkantidő nyugdíjának megvonását a rendelet nem indokolja, de az a tény, hogy a nyugdíjakat főleg a magyar és az ellenzékhez tartozó bunyevác rokkantaktól vontákk meg, arra enged következtetni, hogy a pénzügyminiszter ily módom akar retorziót alkalmazni azon rokkantak ellen, akik nyíltan az ellenzékhez csatlakoztak. Azzal a pénzügyminiszter nem törődik, hogy az illetmények megvonták meg, arra enged következtetni, igény rokkant család a legnagyobb nélkülözésbe jutott, mert legtöbbjük részére a nyugdíj volt az egyedüli pénzforrás.