Textilmunkás, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

TEXT1LMU3VKÄS £ 1979. jantjär. 5---------------I-------------------1-----------------------------------------------------------;— Az 1979. évi feladatokról tárgyalt a Központi Vezetőség (Folytatás az 1. Mairól) követelményeket állít. A tex­tilipari termékek exportjára továbbra is szükség van, de a devizatermelést gazdaságo­sabbá kell tenni. Ennek érde­kében a termékösszetétel ja­vítása, a lényegesen jobb pia­ci és ármunka, a szállítási ha­táridő teljesítése, a termelési költségek csökkentése nagyon sok tennivalót ad vezetőknek és beosztottaknak egyaránt. A termékek gondos gyártá­sa, a minőség javítása nem­csak a kelendőséget biztosít­ja, hanem költségcsökkentést, importmegtakarítást is jelent. A rossz minőség, a selejt, az újragyártás, a biztonsági tar­talék, az engedmény a textil­ipar legnagyobb veszteségfor­rásai. itt Turáni József ezután hang­súlyozta, hogy a szakszervezet termelést segítő, ellenőrző, po­litikai felvilágosító mozgalmi munkáját a nagyobb felada­toknak megfelelően magasabb szintre kell emelni. A szak­­szervezet társadalmi felelős­sége a megnövekedett jogok­ból a kiszélesedő demokráciá­ból egyenesen következik. En­nek alapján a szakszervezeti munka minőségének egyik leg­főbb értékmérője a gazdálko­dás hatékonyságának javításá­ban elért eredmény. A sze­mélyhez szóló közvetlen szó erejével olyan közvéleményt kell kialakítani, amely elítéli a fegyelmezetlen munkát, megérteti, hogy minden elpa­zarolt perc, minden ablakon kidobott forint nemcsak a népgazdaságot, hanem vala­mennyi dolgozót megrövidít. A munkaverseny célkitűzé­seinek meghatározásakor, a szocialista brigádok vállalásai­nak megtételekor nagy figyel­met kell szentelni az igényes­ségre. Nem látványos, hanem olyan célokra van szükség, amelyek elősegítik a munká­val való azonosulást, s ehhez a képességek legjavát igény­lik. A vállalati terveket véle­ményező tiszt- és bizalmi tes­tületi együttes üléseken olyan állásfoglalást kell kialakítani, amely a belső tartalékok fel­tárását a népgazdasági cé-Singer Lászlóné, a RÁBA­­TEXT vállalati szakszervezeti bizottságának titkára arról beszélt, hogy rendkívül fontos a megalapozott vállalati ter­vek készítése. Ők eddig hat variációiban dolgozták ki az 1979-es tennivalókat, s a leg­utolsót ítélték a legkedve­zőbbnek. Ez mintegy 110 mil­lió forintos eredményt jelent. Megvalósítása csakis a tartalé­koknak, a vállalat és a dol­gozók érdekeinek megfelelő feszített feladatok meghatáro­zásával segíti. A terv bizto­sítja a feladatok és feltéte­lek összhangját. Az egyetér­tési hatáskör alapján a szo­ciálpolitikai tervekkel kapcso­latban alakítsák ki azt a kö­vetelményt, hogy a gazdasági eredményekkel összhangban változzon a dolgozók szociá­lis helyzete. Fontos feladat, hogy a dolgozók megismerjék, s javaslataikkal kiegészíthes­sék a vállalati terveket. A bi­zalmiak megbízásuknak meg­felelően képviseljék az együt­tes ülésen a dolgozók javasla­tait. Különös figyelmet kell for­dítani — mondotta ezután a Központi Vezetőség titkára — az 1979-es bérfejlesztésekre. A lehetőségek csakis a munka hatékonyságának párhuzamos­ságával növekedhetnek. Már­cius 31-ig sok helyen el kell érni az OSZB alsó határait. Célszerűnek látszik, hogy a vállalatok a magas mozgóbé­­reket a minőség érdekében alapbéresítsék. E munkában jelentős feladatok hárulnak a szakszervezeti bizottságok köz­­gazdasági bizottságaira. Végezetül Turáni József szólt azokról az intézkedések­ről, melyekkel a Központi Ve­zetőség segíti a vállalati szak­­szervezeti szervek munkáját. kok feltárásával, a termék­­szerkezet megváltoztatásával, az önköltség csökkentésével lehetséges. A tőkés piacon gazdaságtalanul eladható árui­kat megpróbálják más relá­cióban gazdaságosan értékesí­­teni. Az amerikai Werner céggel szerződést kötöttek a vállalati szervező munka ja­vítására. Ennek eredménye­képpen a munkaerő-csökken­tést nem munkásfelvétellel, hanem a belső tartalékok mozgósításával érik el. A munkafegyelem megszilárdítá­­sának érdekében rendkívül fontos a szakszervezet felvi­lágosító, nevelő munkájának erősítése. Hágen Bertalan, a Textil­festőgyár művezetője hozzá­szólásában a minőségjavító te­­vékenység fontosságáról szólt. Különösen a gyáron belüli minőség kérdését emelte ki, hiszen itt lehet tenni a leg­többet Nőtt a vevők igénye, s ez akár a fehérített, akár a színes (barna, zöld) árunál vagy az előfestett flanellcik­­kek gyártásában, a krepp ha­tású anyagok festésében jobb munkát követel. A biztonsági tartalék mennyiségét 9,5 szá­zalékra kívánják csökkenteni. Ugyanígy csökken — méghoz­zá felére — a túlóra és az így felszabaduló többletet a bérek javítására kívánják for­­dítani. Amennyiben a bizton­sági tartalék is a tervek sze­rint apad, az képezi majd a bérfejlesztés másik részét, s fedezetet jelent a mozgóbér­re. Ezután röviden értékelte az elmúlt időszakban megtar­tott vállalati ifjúsági parla­mentet, amelyen sok hasznos javaslat és ötlet született. Ezeket a termelésben mielőbb realizálni kell. Fábri Györgyné, a Kőbá­nyai Textilművek vállalati szakszervezeti tanácsának tit­kára hangsúlyozta, hogy a terveket csakis a piaci érté­kesítés ismeretében lehet ki­alakítani. Nehéz helyzetben van a textilipar, de a nö­vekvő feladatokat meg kell és meg lehet oldani. Mindent el kell követni, hogy javuljon a minőség és a kooperációs fegyelem. Csakis ezeknek tel­jesítése járulhat hozzá a nyereség növeléséhez. A kő­bányaiak ilyen jellegű tervei­nek valóra váltása mintegy 15—20 millió forinttal növel­heti a vbr alatt eredményt. Fontos feladat a termelőbe­rendezések hatékonyabb ki­használása a fajlagos gépi ter­melékenység növelésével. Az 1979-es évben az eddiginél ha­tékonyabb és jobb gazdálko­dást, eredményesebb takaré­kossági programot kell meg­valósítani. Aszalai Sándorné, a HÓDI­KÖT tszt­ titkára kapcsolódott a miniszterhelyettes tájékoz­tatójához. Az import korlátozó Dr. Biró Györgyné, szak­­szervezetünk főtitkára hozzá­szólásában elmondotta, hogy a textilipar dolgozói nehéz évet zártak 1978-ban, és egyáltalán nem kicsinyíthető feladatot hajtottak végre. Ebből az ér­tékelésből nem von le semmit az a tény, hogy „sokat dolgoz­tunk, de még többet és job­ban kell ezután tennünk”. Csakis erre a munkára lehet Intézkedések gondolkodásra kell, hogy serkentsék a vál­lalatokat, hogy azok maximá­lisan használják ki belső tar­talékaikat, például a fonal ta­karékosságban. Ennek egy­aránt eszköze lehet a terme­lés szervezése, valamint a minő­ségi bérezés bevezetése. A HÖDIKÖT kötődésben is bevezették a minőségi bére­zést. A többi hozzászólóhoz hasonlóan felhívta a figyel­met a szakszervezeti tisztség­­viselők felkészítésének fontos­­ságára, hiszen a gazdaságpoli­tikai célok melletti agitáció, a fegyelmezettebb, jobb mun­kára való serkentés csakis hathatós agitációval és sze­mélyes példamutatással lehet­séges. Varga Miklósné, a KIS­­TEXT üzemi szakszervezeti bizottságának titkára kiemel­te, hogy az irányításban és a mindennapi gyakorlati mun­kában elsőbbséget kell bizto­sítani a gazdasági egyensúly javítását megteremtő intéz­kedéseknek. A könnyűipar­nak, s ezen belül a textil­iparnak jelentős szerepe volt az ország iparosításához szükséges gazdasági alapok megteremtésében. A textil­iparban a munka szervezett­sége, intenzitása a rekonstruk­ció nyomán tovább nőtt, s jobb az országos átlagnál. Az export hatékonysága viszont rosszabb. Ezt az ellentmon­dást elemezni kell, s változ­tatni rajta. Így például a te­kintélyes mennyiségű termék mellett szűk a választék. Nem találkozik a változó fo­gyasztói igényekkel. Lassan fejlesztjük ki az új gyártmá­nyokat, késve követjük a di­vatot. Nem sikerült a vevő­rétegek szerinti specializáló­dás. A kereskedelmi, a piaci, a szervezési munka mind ki­fogásolható. Ennek reakciója a vevő kritikája, mely a termé­kek árában is sajnos, kifeje­ződik. A mozgalmi vezetők legfon­­tosabb feladata a politikai ne­velő munka, az a törekvés, hogy a dolgozó kollektívák mindenütt világosan megis­merjék az intézkedések oka­it, céljait. Vállalatunknál — mondotta — felülvizsgáljuk belső érdekeltségi rendszerün­ket, s olyan ösztönzőket al­kalmazunk, amelyek kellően megalapozott teljesítménykö­vetelményeken, munkanormá­kon alapulnak, a megnövekedett feladatokat építeni. A főtitkár kérte a Központi Vezetőséget, hogy az aktivistáknak e munkához nyújtott segítségét ismerje el. Lehet, hogy megdöbbentő — fejtegette —, hogy a jövő nagy feladatainál is előtérbe kerülnek olyan jó ismert kife­jezések, mint a minőség és a szervezés. Nem új fogalmak ezek, de másként, jobban kell csinálni, össze kell fogni a termelést segítő munka szín­vonalának emeléséért. A gaz­dasági célok megvalósításának segítése is fontos része a szakszervezet érdekvédelmi tevékenységének. Szigorodnak a termelési feltételek, rangso­rolni kell sok-sok igényt, de például a munkavédelemben nincs pardon, nem lehet sür­gős intézkedéseket elodázni. Ha a dolgozókat arra ösz­tönözzük, hogy jobban végez­zék a munkájukat, jobban kell törődni egyéni bosszúságaik­kal, ügyes-bajos dolgaikkal. , Dr. Biró Györgyné ezután arról beszélt, hogy az üzemi demokrácia fórumait az ed­digieknél sokkal jobban ki kell használni a termelés se­gítésére. A szakszervezetek jogai lehetővé teszik, hogy tisztségviselőik a vállalat min­den ügyéről tájékozódjanak. Nagyon sok tapasztalatot sze­rezhetnek. Ezek birtokában azonban meg kell tanulniuk kérdezni. Mégpedig konkrétan. Tudni kell, hogy mi van a tartalékok feltárásával, a túl­órával, az állásidő csökkenté­sével, az alkatrészellátással. Kézzelfogható választ csakis ilyen konkrét kérdésekre kap­hatunk. A munkaverseny-vál­­lalások is csak a jól megvi­tatott és véleményezett ter­ven alapulhatnak. Nem azt kell véleményezni, ami a szak­emberek dolga, és nem is he­lyettük kell vállalni. Sokkal fontosabb arról beszélni, hogy az adott munkahelyen mit le­het még csinálni és másként tenni. A termelés ma már egyre összetettebbé válik. Épp ezért rendkívül fontos a komplex brigádok alakítása. Kell, hogy valami kötelezze a vezetőket is a vállalások tel­jesítésére. Vannak jó példák, ahol a brigádok szocialista szerződést kötöttek a vállalá­sok teljesítésére a vezetőkkel. A termelés nemcsak gyáron belül, hanem iparági, népgaz­dasági szinten is rendkívül összetett, bonyolult. Nagyon fontos tehát, hogy a határ­időket pontosan tartsák be. Egy-egy lemaradás végelátha­tatlan láncolatot indíthat út­jára. Ezen semmiféle bünte­tés nem segít. A kötbérből még nem lesz nyersanyag. Rendkívül fontos, hogy a szakszervezet fokozza tevé­kenységét az értelmiség kö­rében. Fontos ez az ipar irá­nyítása szempontjából és fon­tos azért, hogy a szellemi erő­forrásokat is jobban kihasz­náljuk. Ennek kihasználatlan­ságát bizonyítják az újítások számának csökkenése. A főtitkár ezután arról szólt, hogy a szakszervezeti aktivistáknak, testületeknek elő kell venniük a régi, jól bevált módszert, amely az egyéni agitáción alapul. Kü­lönösen fontos ez most, ami­kor a politikai munka színte­révé egyre inkább a bizalmi csoportok válnak. Elsőrendű kérdéssé vált tehát a bizal­miak gyors informálása, fel­készítése. Ezután arról szólt a főtit­kár, hogy az iparban csök­kent a termelékenység. Ez azt bizonyítja, hogy az iparban létszámfelesleg van. Persze nem feltétlen a gépek mel­lett találhatók felesleges em­berek. Az utóbbi időszak szervezési intézkedései azt bi­zonyítják, hogy ha a gép­munkások keze alá dolgoznak, akkor nagymértékben növek­szik a termelékenység. Fon­tos, hogy mielőbb reális teljes Hozzászólások Dr. Biró Györgyné, a Központi Vezetőség főtitkára­. Az üzemi demokrácia fórumait jobban ki kell használni a termelés segítésére

Next