Tolnai Világlapja, 1938. április-június (38. évfolyam, 15–26. szám)

1938-06-15 / 25. szám

janak, ha az apjuk nem tanulhatott... - Miért, nem tanulhatott­­? — Nem talál olyan zsokét, aki iskolázott volna . . . Még kisgyerekek, amikor elkezdik a munkát, t­íz-tizen­egyéves korban. De van olyan, aki még előbb. A kis Ullmann Józsi, aki most kezdi, kilencéves. Kimarad az iskolából. Nem lehet tovább iskolába járni. . . Így van az mindenkivel... De aztán, ha van az istállófiúban egy kis született intelligencia, akkor magá­tól tanul. Sóhajt.. — Bizony, korán kell kezdeni. . . — Tehát kilencéves korukban kez­dik. És mikor hagyják abba ? — Az az embertől függ. Én ma har­minckilenc éves vagyok, két-három évig még bírom. — Aztán mi lesz ? — Edző leszek. Mosolyogva teszi hozzá : — Lóldomár . . . Hogy' kezdte ? Nem is tudom már, hogy' kezdő­dött . .. Még sohasem ültem lovon, akkor, amikor már megérett bennem az elhatározás , zsoké leszek. Csábított a romantikus foglalkozás . . . És az, hogy nagy ember akartam lenni. Győz­tes . . Álmatlan éjszakákon láttam magamat rohanni, száguldani a lovon a szalag felé . . . A csipkés asztalterítő szélével ját­szadozik a keze. — Kijártam a négy elemit és egy napon dobogó szívvel­, kipirult arccal beállítottam a Dreher-istállóba. „Mit akarsz tökmag ? kérdezte a tréner és hátbavágott. „Zsoké akarok lenni, bácsi kérem" — mondtam. „Na, gyere taknyos." Kimentünk a pályára, a tréner ráültetett egy lóra és elindított.. Rohant a ló, forgott velem a világ, de én éreztem, hogy a jövőm­ről van szó és jól megkapaszkodtam, nem is estem le. Amikor a ló visszatért a kiindulási ponthoz, a tréner megveregette a vállamat. „Jól van öcskös, holnap beállsz. Lehet még belőled valami." — És lett ? — Világbajnok vagyok — mondja szerényen. — Rekorder. Tíz derby­t nyertem eddig. Még kettőt akarok nyerni, aztán visszavonulok . . . » — Mit keres ? — Most keveset. — Mégis mennyit. — A fix fizetésem hatezer pengő évente. Ehhez jön a százalék. Fölmegy tízezerre. — És ezelőtt . — Csak a fix tizenhatezer volt. Százalékokkal együtt ötven-hatvan­ezer pengőt kerestem. — Mennyi százalékot kap ? — Most öt százalékot kapok a nyert összegből. Azelőtt még ez is több volt. Tíz ! — Hogy telik el egy napja ? Reggel ötkor kelek, nyolcig lova­golok. Utána pihenek. Aztán jön a tennisz. Tennisz után evés. Délután vadászok. — Vadászik ? — Igen. Imádom a vadászatot. A leg­nagyobb szenvedélyem. Nézzen ide, ezeket mind én ejtettem. A falra mutatt, amelyen vagy ötven agancs függ. Nagy robajjal tör be a szobába Esch úr két fia, János és Sándor. János tizenhatéves, komoly szem­üveges fiú. Hatodik gimnazista. Össze­csapja bokáját, tisztelettudóan be­mutatkozik. — Ezt a szarvast, ő ejtette ! — mond­ja büszkén az apa. — Tudniillik hár­man együtt járunk vadászatra a váci erdőbe, ahol Sejballal együtt van egy közös vadászlakunk ... A közönségben általában az a hit­et, hogy a zsokék nem vetik meg tíz italt, ön milyen viszonyban van a szesszel ? — Inni ? Isten ments ! Még csak az kéne. — Cigaretta ? Restelkedve mondja . Sajnos igen. • — Mennyi ? Negyven­egy nap. Talán azért, mert fogyaszt ? Fenéket. Nem fogyaszt az, azt csak a hölgyek hiszik.­­ Fogyni csak egyképpen lehet. Nem evéssel. Elhiheti nekem, én szakértő vagyok ezen a téren . .. • —Sokat esett ? Én mondhatom, szerencsés zsoké vagyok, keveset buktam. Dehát mi az nekünk leesni a trtról. Észre sem vesz­szü­k. — Komolyabb szerencsétlenség még nem tört­ént'magával '? Fitymálólag mondja, mint valami csekélységet. Háromszor volt törésem. Egyszer Bécsben estem, egyszer Pesten, egy­szer meg a Semmeringen. Képzelje el, szégyenlem elmondani, hogy a Sem­­e­ringen nem verseny közben, hanem a nyílt uccán tört el a csontom, mint valami civilnek. A feleségemmel men­tem, elütött egy autó. F­ z ml­án h pech ! Nem ? A családja jár lóversenyre ? — A feleségem eljön néha. A gyere­kek még nem voltak versenyen. Nem akarunk kérem ... Elhallgat. • — Nagyon kimeríti a verseny ? • — Nagyon ! Percekig n­em tudok beszélni utána. — Melyik a legjobb ló ma ? — Ez az kérem, ezért hanyatlott olyan nagyot a lóversenysport.­­ Nincs jó ló ! Ma a legjobb a Cagliostro. Az is befejezte a versenyzést. Istállóba ke­rült fedezőnek. — Mi az ? A kis Sándor fölemeli a kezét, akar valamit mondani, de az apja leinti és kiküldi a szobából.­ ­­OLNAI VILÁGLAPJA színtartó Hát kérem, mosolyog, keresi a szavakat a fedező ló az, amelynek hervadhatatlan érdemei vannak a jövő lógeneráció megteremtésében . . . Nincs ebben semmi ügy­e ? Lehet erről beszélni . . . Egy ilyen fedező ménnel rengeteget keres az istálló. Az egyik például, tavaly, egy évben negyvenezer pengőt hozott az istállótulajdonosnak. A ló akkor kezd csak igazán értékes lenni, amikor az istállóba kerül. — Megelégedett? - kérdezi Esch úrtól. — Feltétlenül ! Amint látja, szét, családi életet élek, vadászom, tenni­szezek és egy célom van : rendes embe­reket nevelni a fiaimból. Mi kell más ? • Hölgyeim és Uraim, ha legközelebb azt hallják a rádióban, hogy „lovagolta Esch", gondoljanak arra, hogy Esch Győző rokonszenves, szerény úriember, akinek van egy szép emeletes villája, autója, takarékkönyve, aki vadászik, teniiszezik és általában úgy él, ahogy önök szeretnének élni. .. S'/.nmhntl Sándor Egy szoba-konyhás földszinti lakás, Károly körúttól há­rom percnyire rend- Kai»­ik kivftt olcsó bérrel IIIOUUb Bővebbet VII. Sip ucca 10 sz. házmesternél. i „NEPTUN BAR PROTECTOR 1 • lerifikátlanebb (Melláré, • i Fürdésnél nélkülözhetetlen. L' A fülbe helyezve zárja a fül­­m menetelt, megakadályozza a 3 víz beáramlását, megelőzi a ve-V szétvet fülbajokat, m­egóv a r fertőzéssül. Kapható patiká-­­ban, drogériában P 1 .SO. Föle-1 rakat: BitOSH OROCIWI, Margit Irl 1. 29

Next