Történelmi szemle, 1973 (16. évfolyam)

TANULMÁNYOK - Bolla Ilona: A közszabadság a XI-XII. században. (A liber és libertas fogalom az Árpád-korban) I. rész

2 BOLLA ILONA A liber-libertas problémára vonatkozó, másik fontos vita még napjainkban is tart. Az 1930-as, 40-es évek fordulóján ti. olyan szélsőséges — forrásszerűen megalapozatlan — elmélet született, amely a liber és libertás teljes fogalmi re­vízióját kísérelte meg. Az elmélet szerint a korai törzsi jogokban, valamint a Meroving- és Karo­ling-kori forrásokban szereplő „liberi homines" nem voltak közszabadok (Ge­meinfrei). A liber kifejezéssel jelöltek kisebb része úr (Grundherr) volt, nagyobb része azonban földjeivel együtt a királyok korlátlan rendelkezése alatt állt. Mindazokat, akiket korábban a történészek közszabadoknak tartottak, az új elmélet a „király szabadjai"-nak (Königsfrei) tekinti, így a Königsfrei libertasa sem közszabadság (Gemeinfreiheit), hanem a királyoktól nyert, funkcionálisan „szabad nem-szabadság" (freie Unfreiheit). Az új fogalmak jogosságát az elmé­let képviselői a következő érvekkel kívánják igazolni. A „király szabadjai" a liberek azért, mert a királyok telepítették le őket várkörzetekbe, határvidékekre és nagy kiterjedésű, művelés alá eddig nem vett királyi földekre. Libertásuk (Freiheit) kifejezője volt a fegyveres szolgálat és az, hogy személyük a király, illetve közvetlen képviselői alá volt rendelve. Igazga­tási szervezetük a frank-kori képződménynek tekintett Hundertschaft. Joguk és kötelességük volt a hadi- és bírósági közgyűléseken a közösségi ügyek intézé­sében való részvétel. Ezek a „libertas"-ok magasan kiemelték a Königsfrei­ eket az alacsonyabb rangú szolganépek közül. Nem-szabad mivoltukat (Unfreiheit) más oldalról viszont kifejezte az a tény, hogy a király Leibherrschaftja alatt álltak. A király rendelkezhetett velük, aminek bizonyítéka, hogy mind őket, mind a földet, amelyen éltek, gyakran eladományozta. Ilyen módon a Karoling-kor óta jelentős részük különféle földes­urakhoz került, és az ő Leibeigen-jeiknek a szintjére süllyedt. Vagyonosabb, kisebb hányaduk viszont beolvadt a nemességbe, vagy a miniszerialitás útját járta. Csupán töredékeik maradtak, egyes grófságokban még a késő középkorban is, eredeti jogállásukban.­ Ezeknek a történetíróknak tagadhatatlan eredménye a korábban fel nem ismert, a Gemeinfrei-től különböző Königsfrei kategória kikutatása és helyzeté­nek beható elemzése. A Königsfrei-kategória jelentőségét mégis túlbecsülték, és az V—XII. századi germán-német társadalom- és hadtörténetre vonatkozó, helytálló megállapításokat is indokolatlan revízió alá vették. Éppen ezért az elmélet — bár számos követője van — nem talált egyhangú helyeslésre. A Königsfrei-teóriával szemben a legkülönbözőbb felfogású történészek adtak elő lényeges kifogásokat. Az egyre szaporodó regionális vizsgálatok ered­ményei szerint nemcsak a Meroving- és Karoling-korban, hanem a frank utód­­ lagen der europäischen Kulturentwicklung. II. Teil. Wien, 1924. 97 és kk. 1. A servituson belüli emelkedés differenciált bemutatására Id. méguô.: Herrschaft und Bauer in der deutschen Kaiser­zeit. Jena, 1939. 22. és kk. 1. 3 A Königsfrei-elmélet megalapozói és legismertebb képviselői: Theodor Meyer : Die Königs­freien und der Staat des frühen Mittelalters. Das Problem der Freiheit in der deutschen und schweizerischen Geschichte. Vorträge und Forschungen II. Lindau —Konstanz. 1955. 14. és kk. 1., u6.~. Mittalaltarliche Studien (Gesammelte Aufsätze) Konstanz — Stuttgart, 1960. i. v. régebbi munkáinak gyűjteménye; Heinrich Dannenbauer: Grundlagen der mittelalterlichen Welt. Stuttgart, 1958 tanulmánykötetében különösen Die Freien im karolingischen Heer (240. és kk. 1.) és Königsfreie und Ministerialen (329. és kk. 1.) c. tanulmányok; A „freie Unfreiheit" kifejtése: Karl Bosl: Das ius ministerialium. Dienstrecht und Lehnrecht im deutschen Mittelalter. Vorträge und Forschungen V. 1956. 69—72. 1. U6.: Freiheit und Unfreiheit. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, 1957. 55. és kk. 1.

Next