Typographia, 1889 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-04 / 1. szám
1. sidrn — XXI. éofolyc Megjelenik minden pénteked Budapest, JHtf<Jyom/dr 4-in NGKy!ľvrrTKM.miintHP V~ITá\D A DTTT A Az"aMigsz'‘!int,zaminat"k pál évre......................a foriIt NB IIl'¥ H|| , 7 Ä ST 8 I 8 Lm KÉZIRATOK Egé"2ftvre...........410Hnt Ail M lHi\X 111 / m nem adatnak vissza. s . ^ ^ ^ A MAGYARORSZÁGI szerkesztoseg: vIII.,Stahlii-utcza l.sz. .. , ttttt c. ,, KÖNYVNYOMDÁSZOK ES RETÜÖNTÖK KÖZLÖNYE Kiadohivatal: VIII.,StaMy-utcza i.n Figyelmeztetjük a szaktársakat, hogy mindazok, kik a bizonyos pénz minimumán alul dolgoznak, vagy napilapoknál bizonyos fizetéses vagy átlag munkát vállalnak, nem kapnak munkanélküli segélyt. A választmány: Alulírott bizottság tisztelettel kéri a házi pénztárnokokat, valamint a kerületi pénztárnokokat, hogy az árszabályügyi költségek fedezésére gyűjteni szíveskedjenek. Az árszabály-bizottság. A kerületi pénztárnokok figyelmébe! Az év végével szükségesnek tartjuk a mérleg készítésére vonatkozólag a következő figyelmeztetést közölni: 1. A bevételek és kiadások pontos könyvelése megkívánja, hogy ne csak a bevételeket tüntessék föl részletesen, hanem a kiadásokat is ; e szerint közölni kell név szerint, hogy ki mennyi beteg-, munkanélküli-, rokkant-, özvegy- vagy árvasegélyt kapott az egész évben ; a viaticumot nem kell név szerint közölni. Ezekhez jővén még a közös kiadások, az összegnek egyezni kell az összes kiadásokkal, valamint az egyes ágak kiadásainak is egyezni kell a részletezett kiadásokkal. 2. Beküldendő a tagok névsora is, amint az deczember utolsó hetében állott, feltüntetendő a névsorban, hogy ki melyik városban van. 3. A volt pécsi és kolozsvári egyleteket fölkérjük, nyilatkozzanak, hogy leszámolhatnak és beküldhetik-e vagyonukat legkésőbb január végéig, mert ellenkező esetben azt nem vehetjük föl az évi mérlegbe. 4. A leszámolást minél előbb eszközöljék, hogy a központi számvivő munkájában ne legyen akadályozva. > jr Az országos egylet. Ha a Typographia“-ban az országos egylettel foglalkozó czikkeket olvassuk, melyek rendszerint ez egylet egyik-másik megbízottjának tollából erednek, akiknek jóakaratát szívesen elismerem, majdnem ama meggyőződésre jutunk, hogy az egyletnél minden oly jó rendben van, hogy semmi kívánni valót sem hagy fönn, és mindezt csak a pozsonyi egylet nem látja be és csak ez az oka az örökös békétlenségnek, daczára, hogy az országos egylet már oly gyakran tanúsított iránta előzékenységet (?) és ennyi meg annyiszor felelt meg óhajainak. Hogy miből állott ez az előzékenység, azt bizonyosan csak Budapesten ismerik, mert mi pozsonyiak erről nem tudunk semmit! Úgy tudom, hogy az országos egylet választmánya áprilisban küldött ugyan egy fölhívást a pozsonyi egylethez, melyben ezt a szervezkedés érdekében csatlakozásra hívta föl, és amely szerint mi kívánságainkat a megtörtént csatlakozás után is érvényesíthetnék ! Ez a fölhívás azonban bizonyosan csak azért történt, hogy a küszöbön álló gráczi nyomdászgyűlésen elmondhassák, miszerint nekünk baráti kezet nyújtottak. De hát ez a csalétek nem volt elég vonzó ránk nézve! Nekünk e miatt elég okunk volt úgy nyilatkozni, hogy egyelőre figyelő állásba helyezzük magunkat! De elérkezett a gráczi nyomdászgyűlés! Most történni kell valaminek! — gondolták Budapesten. Gyorsabban megtörtént az elhatározás, semmint hinni lehetett, mely szerint három küldött menesztessék oda, azzal a méltó feladattal, hogy alkalomadtán a kölcsönösség megszüntetését követeljék Magyarország egyes ,makacs kerületi egyleteivel szemben, nem gondolva meg azt, hogy ez által a vidéki szaktársak egy részét, de különösen a pozsonyiakat, renegátoknak bélyegzik a szaktársak összesége előtt! Ez volt hát az előzékenység ? Hogy az ily méltatlanságot, sőt még annak lehetőségét is távol tartsuk magunktól, kénytelenek voltunk szintén egy képviselőt küldeni a gráczi nyomdászgyűlésre. Avagy a pozsonyi egyletnek erőszakosan elérni szándékolt szétforgácsolása szintén a különös előzékenységek közé sorolandó? De hát mit értek el Budapest küldöttei a gráczi nyomdász-gyűlésen ? Népiesen szólva, kiadták nekik az utat! Az osztrák nyomdászgyűlés azt az óhaját fejezte ki, hogy ez az ügy kölcsönös előzékenységgel intéztessék el!“ — Azonban hol van az előzékenység? Különös módon minket kérdeznek, hogy mi történt ez ideig? Hát nem nyilvánította ki Pozsony a csatlakozás iránti készségét bizonyos föltételek mellett? Vagy talán nem ismerik Budapesten eme föltételeket ?, Oh igen, minden bizonnyal! Budapesten van tehát a sor! Nos, azt lehetne most már hinni, hogy a központ — tiszteletben tartva az osztrák nyomdászgyűlés határozatát — Pozsonnyal hivatalosan érintkezésbe lép, ennek ügyét több komolysággal és az eddigi előítélet nélkül ismételve lelkiismeretesen fontolóra veszi és kívánságait, ha beható tanácskozás után teljesíthetőknek nem (?) találná, elfogadható érvekkel törekszik megczáfolni. Ez lett volna a helyes út! E helyett azonban a lethargikus nyugalom uralkodik, kivéve a kölcsönösség megszüntetését hangoztató folytonos, már megunttá vált fenyegetést és a Typographia“ néhány czikkét, melyek nagy előszeretettel émelyegnek az „egy testről és egy lélekről“, anélkül, hogy ennek elérése csak megkíséreltetnék is ! Igaz ugyan, hogy ama személyemre nézve kedvezőtlen lefolyású szerencsében részesültem, hogy rövid ideig Budapesten lehettem, de hogy az ottani helyi viszonyokról lelkiismeretes ítéletet mondhassak, arra nézve , azok behatóbb tanulmányozása volna szükséges! Találtam ugyan élénk egyleti életet, igen tiszteletreméltó szaktársakat, de oly tekintély-hajhászást is vettem észre, mely majdnem a gyűlölködő vetélykedést közelíti meg, s amelyet én az egyleti élet legnagyobb rákfenéjének tartok! Az azonban mégis megmagyarázhatatlan előttem, hogy az egyleti tevékenység körül nyilvánuló nagymérvű buzgalom daczára ekkorig még sem találkozott senki az egyleti életben szereplő egyének között, ki érdemesnek találta volna a pozsonyiak ügyével behatóbban foglalkozni és érdekükben lándzsát törni; az illető ezzel bizonyára több érdemet szerzett volna magának az egylet körül, mint nemzetiségi s más efféle lommal! Szűnjék meg végre Budapesten az a parancsoló hang, mely a pozsonyiakkal szemben — folytonos fenyegetések kíséretében — lábra kapott és adjon helyet egy mindenben méltó, szaktársi szellemnek — a vidékiekkel szemben is; tanúsítsanak a központban a gyöngébbek kívánságai iránt is kellő figyelmet és találjanak végre alkalmat arra, hogy a csatlakozást és az azzal egybefüggő föltételeket illetőleg Pozsonnyal barátságos alkudozásba bocsátkozzanak és azt lehetőleg el is intézzék! Ez volna a valódi előzékenység és a fúzió csakis ily módon képzelhetől ;____ Rajfel. Az árszabály-bizottság félévi jelentése. Az árszabály-bizottság az elmúlt félévben — ép úgy mint korábban is — mindent elkövetett, hogy az adakozásokat fokozza,, de törekvése elé nemcsak a szaktársak nagy részének közönye, hanem egyesek megbocsáthatatlan izgatása is gátat emelt. Kagy, nyomdák, nagy személyzettel, aránylag csekély összeggel járultak a gyűjtéshez,, és sok kis nyomda épen semmit sem adott,, az elmúlt fél évben bejött összesen 779 frt 51 kr, de ezt is csak az okozta, hogy az utolsó két hétben a bécsi szaktársak kilépése következtében az adakozás annyira emelkedett, hogy e két hét alatt a bizottság 366 frt 57 krt kapott, ha most ez összeget levonjuk a 19 lrt 51 krból, marad 412 írt 94 kr., ami félévi bevételnek bizony édeskevés. A fővárosban az árszabályt megvédeni, vidéken árszabályt csinálni, mind igen szép, de ehhez pénz kell: áldozzanak úgy a fővárosiak mint a vidékiek, ha az árszabály-üggyel czélt akarnak érni ; a fővárosiak gyűjtsenek, a vidéki tagok pedig midőn heti illetékeiket beküldik a kerületi pénztárnoknak, toldják azt meg pár krajczárral s az igy bejött összeget az illető pénztárnok aztán időnkint beküldheti a központba. Az áldozatkészségnek a legszebb jelét adta a két , utolsó héten a részvénynyomda személyzete, melynek legnagyobb része keresetének 2 százalékával járult a gyűjtéshez. A lapunkhoz múltkor mellékelt körlevélnek is meg volt a hatása, amenyiyiben végre valahára a vidéki szaktársak is belenyúltak zsebekbe s a brassói, győri és pécsi kerületek kivételével mindenünnét kaptunk többé-kevésbbé említésre méltó összeget: gyűjtsenek továbbra is a vidéki központok, a kisebb városok pedig úgy járjanak el, a mint említők, hogy t. i. heti illetékeikkel együtt küldjék be adományaikat. Mielőtt a számadást közzétennők, köszönetünket fejezzük ki még az egyes üzletek házipénztárnokainak fáradozásaikért s kérjük őket, hogy ezután is hozzák meg az ügynek az áldozatot; köszönettel tartozunk még az „Ébredés“ dalkörnek, a betűöntők és hirlapszedők körének, melyek szintén tekintélyes összeggel járultak a bevételekhez. Az egyes személyzetek közül különös elismerést érdemel a Rigler, Rudnyánszky, Pesti Hírlap, Brózsa, Bagó, Várnai személyzete és a budai asztaltársaság, mint olyanok, melyek nem időnkint, hanem rendesen minden héten gyűjtöttek. A bevételek és kiadások összege a következő: Bevételei: Maradt június végén 764.12, Bagó 7.60, Rigler 8.10, Wodiáner 10.70, Rudnyánszky 55.85, Pallas 27.44, Pesti Hírlap 37.85, Egyetemi nyomda. 6.65, Brózsa 15.70, Posner 11.35 Hornyánszky 10.—, Várnai 3.90, Bilitz —.50, Schlenker 10.60, Panda 1.10, Athenaeum 38.76, Budai asztaltársaság 47.26, Steiner Adolf 5.—, Hungária 14.19, Pester Lloyd nyomdája 41.10, Franklin 59.56, Hunyadi M. 2.20i Részvénynyomda 81.75, Cz. B. 1.—, Debreczen,