Új Barázda, 1921. január (3. évfolyam, 2-24. szám)
1921-01-22 / 17. szám
Ára 1 terÉSlP" III. évfolyam, 17. szám Szombat, 1921. január 22. Ffls««rkM*tö: M*ataó Pál Jí^ Előfizetési ára: BmUy fp WB Jpjji?, KKk lliiF IpEk JUl Negyedévre _ _ 70 K Falai*. Merkúrt: ISA glLJf W §ff§ ffl H lE Egy hón3Pra-----25 K *h"0,ydr íjj M# IJil k,~ Szerkesztőség: VUraP jdám ram |$ffiS3|F n Budapest, IV., A Muzeum-körut 1 Budapest, IV., Muzemn-körut | RRSV aSBs sS8s Vt ,v ■«» m... u® “Ml / [fosét 55—40 , [ József 55—®) Telefon: \ ggftnfcg KISGAZDÁK ÉS FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA Telefon: JózsefGS^8S' Ifi , , Legitimizmus vagy szabadkirályválasztás írta Sokorópátkai Szabó István jr ny. miniszter Iosét azok a kérdések, melyek hónapok óta izgatják már a politikai kedélyeket s melyeknek megoldását türelmetlenül sürgetik e szerencsétlen ország egymást meg nem értő fiai. Mindkét — jövőnkre kétségtelenül kiható és fontos — elhatározásnak hatalmas tábora van s mindkét tábor meggyőzően igyekszik bizonyítani a maga igazát. A küzdelemben a magyar lélek ősi erényét és elszántságát látjuk felcsillani; ragaszkodik koronás királyához és hű akar maradni esküjéhez, de lelkének titkos vágyát akarja megvalósítani a függetlenségre törekvő, az elnyomatás hosszú éveit még mindig érző keresztény magyar. Ha nem volna borús a láthatár szegény hazánk felett, ha oszlóban volnának azok a komoly felhők, amelyeknek cikkázó mennykőcsapásait érezzük mindannyian, ha elvégeztük volna mindazt, amivel nemzetünknek tartozunk, ha nemzeti életünk zavartalan fejlődése már biztosítva volna, ha az 1918 októberében recsegve-ropogva öszszedőlt magyar királyi trón szilárdan állana már, ha az önmagukról megfeledkezett gyászmagyarok által lomtárba sülyesztett szent korona újra fényben ragyogna, akkor, de csakis akkor vitatkozhatnánk azon, hogy ki üljön. Szent István aranyos trónjára, kinek a fejét ékesítse az ősi szent korona, vájjon ősi jusson foglalja-e el az, aki már egyszer leírta, vagy határozzon a nemzet, mely saját erejéből állott talpra. Dehát nem így van. Ennek a kényes kérdésnek bolygatása éppen ezért nem is időszerű. Nemcsak azért, mert megindult újrafejlődésünket megakasztja, vagy legalább is erősen zavarólag hat, hanem azért is, mert köröskörül ég a világ körülöttünk és nem tudni, mikor, honnét száll a tűzpernye a mi megcsonkított, szerencsétlen hazánkra. Jaj lesz e szerencsétlen nemzetnek, ha a megpróbáltatások nehéz idején az egység helyett ismét széthúzó lesz. Egységesen helyt tudunk állni bármi veszély ellen, de pártokra oszolva, martalékává válhatunk könnyen a felcsapódó lángnyelveknek. Az egységet azonban semmiesetre sem tudjuk úgy elérni és megtartani, ha az ellenvéleményen levőket, kiket esetleg meggyőzni nem tudunk, elgáncsoljuk, mert ezzel keserűséget ültetünk a telkekbe, ami mesbeoldja botorságunkat. Kapcsoljuk ki ezt a kérdést tehát egyelőre, legalább az alkotmányrevízió elkészítéséig. Ezt a reformot pedig mindenkitől és mindentől függetlenül, személyektől és érzelmektől menten csináljuk meg részrehajlás nélkül, egyedül csak a mi bajbajutott szerencsétlen nemzetünknek érdekét szem előtt tartva. Aki a magyar falvak népét, komoly gondolkodását és keserves mindennapi életét ismeri, az tudja, hogy ennek a népnek ma a legkisebb gondja az, hogy ki legyen a király. Mostanában más gondja van a falunak: nincs ruha a gyermek, a család számára, nincs gazdasági eszköz, ezeket pótolni kell. Meg aztán vége lesz-e már egyszer a zaklatásnak, a zár alá vételnek, rekvirálásnak, maximálásnak, mikor mehet már a piacra a magyar gazda, mint egyenjogú alkudozó fél minden terményével ? Várjon a beszolgáltatott gabona ellenében lesz-e cukor tűrhető áron, legalább annyi, hogy jusson a gyermeknek, betegnek ? Lesz-e petróleum, hogy a falusi asszony ne sötétben legyen kénytelen szülni a gyermeket, virrasztani és ápolni betegét? Lesz-e fa és szén, hogy a szabadban végzett nehéz munka után legalább meleg szoba várja a hazatért elcsigázott embert. Ezek a kérdések, ezek a gondolatok izgatják ma a falusi gazdát, földmivelőt és kisembert egyaránt. Ennek van itt az ideje. Erről tanácskozzunk a fényesen izzó villanylámpa fényénél, kellemes, fűtött párthelyiségekben. Ha ezen égető kérdéseket megoldottuk, akkor tettünk és végeztünk valamit s akkor a megelégedett nemzet nevében majd vitatkozhatunk és dönthetünk : legitimisták legyünk-e, vagy szabad királyválasztók ? XHV Ncn,' -40* 'WllT ■*£' HÚS’ 'QO'- HSZ-' V' — Gratz Csiszláv külügyminiszter felmutatkozása a kormányzópártban A trianoni békeszerződés alapjára kell helyezkednünk — Az „Új Barázda" tudósítóáról — Budapest, január 21. A kormányzópártban ma este hét órakor bizalmas értekezlet volt, amelyen Gratz Gusztáv külügyminiszter örömmel ragadta meg az alkalmat azon irányelvek kifejtésére, amelyeket addig, amíg a külügyminisztérium élén áll, szem előtt akar tartani. Magyarország ma, mint minden téren, úgy külpolitikailag is igen nehéz helyzetben van és számos veszély környékezi. Senki e helyzetet máról-holnapra, mintegy varázsütéssel meg nem változtathatja. A nehézségek végeredményben egyetlen körülményben lelik forrásukat: abban, hogy a nagy világháborúban nem a győző, de a legyőzött államok oldalán állottunk. A maga részéről sohasem fog oly politikára vállalkozni, amelyik bizonytalan siker reményében egyetlen kétes kártyára teszi fel egész nemzeti létünket és jövőnket. Viszont tartozik kijelenteni, hogy szilárd meggyőződése szerint nincs okunk arra, hogy kétségbeesésnek adjuk át magunkat. A keleti veszedelem Magyarország mai állapotában és földrajzi helyzetében csakis a megerősödés felé vezető és Európa társadalmi megnyugvását, gazdasági és pénzügyi helyreállását előmozdító politika alapjára helyezkedhetik, mert minden más útt belső és külső katasztrófa elé vitetné nemzetünket. A forradalmi állapotokban vajúdó kelet felől a tavasz folyamán egész Európára nézve veszedelmek támadhatnak. Bárhogyan értékeljük ezek nagyságát, egy nem lehet kétséges, hogy minden egyenellenség, minden bizalmatlanság, amely a fenyegetett államokat a döntő pillanatban nem a közös ellenség ellen fordítja, hanem egymás ellen uszítja, közelebb hozza a veszélyt, mellyel számolnunk kell. Magyarország, amely Középeurópa legmegerősödöttebb államainak egyikévé vált, nem mozdíthatja elő a forradalmi törekvéseket oly politikával, amely ezeket a törekvéseket, miután némi sikerrel szembeszállt velük, most kívülről zúdítaná ránk. A béke igazságtalanságainak helyrehozása Külpolitikánknak — bármily nehezünkre esik ennek kimondása — a mai viszonyok közepette nem lehet más alapja, mint a mindnyájunk nézete szerint igazságtalan és alig elviselhető, de rövid idő múlva előreláthatólag mégis életbelépő trianoni békeszerződésnek a lehetőség határáig való betartása. Mi tehát a béketárgyalások során hozzánk intézett kijelentések szellemében értelmezett trianoni békeszerződés alapjára helyezkedünk. E kijelentések, a telvek különösen a békeszerződés kísérőlevelében foglaltatnak, kifejezetten megengedik azt a lehetőséget, hogy a békeszerződésbe igazságtalanságok csúsztak be, amelyek azonnal csak azért nem voltak kiküszöbölhetők, mert ezzel az egész Európa által áhított béke késedelmet szenvedett volna. Ezen igazságtalanságok helyrehozását az antant részben kilátásba helyezte. Nincs okunk feltételezni, hogy e szándékát a sot fogja teljes méltányossággal érvényre juttatni. Ausztria vergődése Ami a külföldi államokkal szemben folytatandó politikánkat illeti, mély részvéttel látjuk Ausztriának egy elhibázott békeszerződés rettenetes súlya alatt való kínos vergődését, amely, ha nem akad kivezető út, oly' katasztrófa felé vezethet, amely reánk, közvetlen szomszédjára nézve is visszahatással lehet. Végtelenül sajnálatos, hogy a nyugat magyarországi kérdés felvetésével "újból "ék verődött közénk. De nem szabad feladni azt a reményt, hogy Ausztriában e kérdésben a jobb belátás fog felülkerekedni. Ha az árvány Ausztriának megígérte Nyugat magyar ország egy részének átengedését, nekünk viszont megígérte, hogy az ily területi változások előtt módját fogja elleni a békeszerződésbe becsúszott néprajzi és gazda- sági igazságtalanságok kikü jszöbölésének. Nem kételkedem benne, hogy kivált Nyugatmagyarország esetében ilyen igazságtalanság állapítható meg. Minden rendelkezésünkre álló eszközt fel fogunk használni, hogy ennek a nézetünk szerint megdönthetően helyességű álláspontunknak mindazokon a helyeken, ahol ez a kérdés el fog dőlni, érvényt szerezzünk. Bízzunk abban, hogy ez a szerencsétlenség, amelyet Ausztria merev álláspontjának végig való fenntartása a két állam egymáshoz való viszonyára jelentene, nem fog bekövetkezni. Kérdések, amelyek ellentétekre adhatnak alkalmat, egyedül tárgyalások útján intézhetők el. A kérdésnek ily után való rendezését ismételten felajánlottuk az osztrák kormánynak és nem minket fog terhelni a felelősség, ha e tárgyalások meghiúsulnak. Keresnünk kell tehát a megértés útjait és keresni fogjuk tovább is, de elvárjuk, hogy a keresésnek ezt a feladatát Ausztria ne bízza egyedül reánk az által, hogy az antant által részére kiállított váltónak általunk való egyszerű beváltását követeli és ezzel befejezettnek véli szerepét. De ha nem sikerülne e kérdést Ausztriával barátságos tárgyalás útján elintézni, az utolsó szó a kérdésben akkor sem volna kimondva, hiszen ez esetben is remélhetnék az e területen elkövetett néprajzi és gazdasági igazságtalanságoknak a határmegállapító bizottságok útján való kiküszöbölését. Viszonyunk Németországgal Németország gazdasági megerősödésére irányuló törekvéseit őszinte és meleg rokonszenvvel kisdjük, mert ezek sikere egész Európa gazdasági és társadalmi megnyugvásának egyik legtöbb előfeltétele. [ Nekünk nincs semmi okunk azt a szoros viszonyt, amelyben az