Uj Szó, 1946. november (2. évfolyam, 248-272. szám)
1946-11-01 / 248. szám
'W;^f»<^yr:rŕr.>5wr- ^ ' ' . -^-1 A ha 30 HILLÉJR ' ti. évfolyam 248. (509.) sz. 1946 NOVEMBER I. PÉNTEK SI^ETáfeafémw Hősök, zsoldosok és kísértetek W Esztergom városában V kMÍ " A VÖRÖS HADSEREG LAPJA A MAGYAR LAKOSSÁG SZÁMÁRA I. A Szovjetunió és a nemzetközi együttműködés MOLOTOV NAGY BESZÉDÉNEK TELJES SZÖVEGE. ÚJ Szó október 31-i számában közöltük r. M. Molotov október 29-én az Ecyesutt Nemzetek Szervezetének közgyűlésén elmondott nagy beszédének tartalmi kivonalát. Ígéretünkhöz híven mai számunkban elkezdjük a nagyjelentőségű felszólalás részletes, teljes szövegének közlését. Elnök úr, Küldött uraim! A főtitkári jelentés általános vitájában alkalmunk nyílik, amely véleményünket nyilvánítsuk mind egyes kérdésekről, melyek ezt vagy azt az országot, érdeklik, flind pedig a nemzetközi eCTíiltoflködés általános kérdéseiről. A vélemények ilyetén kicserélése hasznos az Egyesült Nemzetek közötti kölcsönös megértés megteremtése céljából. A véleménycserére azért van szükség, hogy a szerrvezetés olyan fontot szerved, mint a Biztonsági Vegyük Spanyolország kérdését és az iráni kérdést. Franco ellen sem a Biztonsági Tanácsban, sem — még korábban — a közgyűlésen nem történt más, mint hogy általános nyilatkozatot fogadtak el.A főtitkár itt helyesen rámmutatott arra, hogy ez természetesen egyáltalán nem elég. A Francóval való kapcsolatok megszakításának javaslatát nem fogadták el. Ezzel bizonyos nagyhatalmak, akik ezt a hangot ütötték meg, erkölcsi felelősséget vállaltak magukra az európai fasizmus veszélyes gócával kapcsolatos tehetetlenségért. Ami az iráni kérdést illeti, ez az egyezmény értelmében ott tartózkodó néhány szovjet katonai alakulat Iránban való állomásozásának időtartamával kapcsolatosan vetődött fel. És még akkor is mikor e katonai alakulatok teljesen elhagyták az iráni területet és mindkét kormány, a szovjet kormány csakúgy, mint az iráni, kérte, hogy e kérdést vegyék le a napirendről, a Biztonsági Tanács nem volt hajlandó ezt megtenni. Ezzel teljesen alaptalan, egyszersmind nyíltan rosszindulatú álláspontot foglalt el a Szovjetunióval kapcsolatban. A Biztonsági Tanács e viselkedésével goromba hibát követett el, mely aláaknázhatja a Tanács tekintélyét. Most beszéljünk a Szakszervezeti Világszövetségről. Azt hiszem, teljesen érthető lett volna, ha az Egyesült Nemzetek baráti kapcsolatokat létesítettek volna a szakszervezetek — utolsó években alakult — nemzetközi szervezetével, melybe sok állam munkásainak tízmilliói egysültek. Különösen szükséges ez a Szociális és Gazdasági Tanács részére, mert ez nem biztosíthatja ügyvitelének eredményét hanem a Szakszervezeti Világszövetséghez hasonló demokratikus tömegszervezetekre támaszkodik. A valóságban azonban egészen más helyzet áll előttünk. A Szakszervezeti Világszövetség a mai napig sem kapcsolódott be a Szociális és Gazdasági Tanács mindennapos munkájába. És ami még rosszabb: váljon helyes e, hogy ugyanTanács, a Szociális és Gazdasági Tanács és más szervek munkáját megjavítsuk. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenysége még a kezdet kezdetén áll. Lehetetlen, hogy munkájában ne legyenek hiányosságok, már azért is, mert még csak most kezdi új elveit alkalmazni, valamint azért, mert a körülmények alaposan különböznek az elmúlt évek időszakától. Éppen ezért, az Egyesült Nemzetek érdekében nem kell elhallgatni a fennálló hiányosságokat, hanem már a kezdet kezdetén fel kell tárni őket és gondoskodni kell arról, hogy a jövőben elő ne fordulhassanak. Ez természetesen elsősorban a Biztonsági Tanácsra vonatkozik, minthogy annak naponta akad dolga a világbéke megvédésének fontos problémáival, ahol egyes államok érdekei és szempontjai gyakran összeütköznek, olyan feltételeket terjesztettek eléje Szociális és Gazdasági Tanácsban való a képviselettel kapcsolatban, mint a Nemzetközi Szövetségben elismert automobilkluboknak vagy mint a szárított gyümölcs kiskereskedők nemzeti szövetkezetének. Nincs-e itt az ideje, hogy megváltoztassnik ezt a helyzetet, mely nem egyezik a demokrácia elemi elveivel sem? Vagy uraim, figyeljék meg a védnökség nemzetközi rendszere megteremtésének kérdésével előállott helyzetet. Azt gondolhatják, hogy a védnökségi tanács megalakítását valaki külön akadályozza. Hát vajjom nem" aknázzák-" alá szervezetünk tekintélyét azzal, hogy már második éve képtelen megalkotni a Védnökségi Tanácsot, melynek gondoskodnia kiéli a Nagy-Britannia, Franciaiország, Belgium, Ausztrália, Úijzéland és Dél-Afrika mandátumterületein élő népek életfeltételeinek megkönnyítéséről és amelynek segítenie kellene az önkormányzat felé haladó fejlődésüket? Még egyetlen egy lépést sem tettek ezen az úton azok az államok, melyek keményen tartják markuikban a palesztinai és tanganyikai, a togói, újguinneai , stb. mandátumokat és egyelőre csupán nem kielégítő tervek és hatástalan, kiáltványok írására korlátozódnak. A Délafrikai Szövetség kormánya emellett még tovább ment: a Délnyugat- Afrika önkormányzatára va^ függetlenségére való előkészületek intézkedéseinek megtétele helyett egyszerűen azt követeli, hogy szentesítsék e terület általa való eminexióját. Mindenki látja, hogy ez teljes ellentétben áll az Egyesült Nemzetek alapokmányával. Ezzel kapcsolatban megemlékezeik Indiáról is. India tagja ugyan az Egyesült Nemzeteknek é ennek következtében az alapokmány szerint a szuverén egyenlőség viszonyában kellene állnia .Angliával, de hallották-e önök itt a közgyűlésen ’India hangját a segítségről és támogatásról? " Mindezzel kapcsolatban nem szabad süketeknek maradnoink.". Ideje már India igazságos követeléseit elismerni. nak ^^hasonlóképpen el kellett volna ismernie Indonézia népeinek igazságos követeléseit. Görögországról vok beszélni. De nem lehet most népi jóegykedvűen nézni, hogy a görög fasiszták, felhasználva a brit megszálló hatóságok engedékenységét, az utóbbi idben úgy elszemtelenedtek. A szovjet kiküldött két hónap előtt a következő javaslatot terjesztette a Biztonsági Tanács elé: 1Az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjainak számító államok arra kötelezendők, hogy két héten belül a következő beszámolókat előterjesszék: 1. Az Egyesült Nemzetek vagy— a volt ellenséges területek kivételével — más államok milyen pontjain és milyen mennyiségben tartózkodnak más egyesült nemzetek fegyveres erői? 2. A fent említett területek mely pontjain vannak az Egyesült Nemzetek más tagállamainak fegyveres erőihez tartozó légi és tengeri támaszpontjaik és helyőrségüknek milyen az állománya? 3. Az első és második paragrafusokban említett közleményeket 1946 augusztus 1-re be kell nyújtani.« Az ilyen értesüléseknek a Biztonsági Tanács által való kézhezvételének szükségessége teljesen érthetőnek látszik, nem is beszélve már arról, hogy az Egyesült Nemzeteik haderőinek a saját országuk határain túli, nem ellenséges területen való tartózkodása, mely azok számára külön megszállási rendszert jelent, mostanában komoly nyugtalanságot szül a népek között és az egész világ közvéleményében. Figyeljék meg uraim, milyen helyzet keletkezett az adott esetben. Az Alapokmány megfelelő szakasza értelmében a Katonai Törzskari Bizottság már elkezdte azon haderők kérdésének tanulmányozását, melyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjainak a Biztonsági Tanács rendelkezésére kell bocsátaniok a nemzetközi béke, és biztonság támogatására, — mint ezt a negyvenharmadik sereget mondja. Ezzel kapcsolatban természetes, hogy a Biztonsági Tanácsnak ismernie kell a való helyzetet, különösen azt, hol és milyen egyesült nemzetekhez tartozó fegyveres erők tartózkodnak államuk határain kívül. E közlések benyújtásának természetesen kötelezőnek kell lennie az Egyesült Nemzetek valamennyi tagjai számára. A Szovjetunió a maga részéről hajlandó ilyen közleményt a Biztonsági Tanács elé terjeszteni és semmi értelmét sem látja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének bármely másik tagja ezt megtagadja. ■ Valóban, mi ok lehet arra, hogy az ilyen adatoknak a Biztonsági Tanács elé terjesztését megtagadják? Miért kellene bármelyikünknek el-é_ titkolni e kérdés való helyzetét az_ Egyesült Nemzetek előtt? Tulajdonképpen az Egyesül Nemzetek kormányai miért félnek, mikor a Biztonsági Tanács azokat a közléseket követeli tőlük, melyek az alapokmányban megírt határozatok végrehajtásához szükségesek? A Szovjetunió kormánya maga részéről nem látja semmii értelmét, ahogy az Egyesült Nemzetek valamelyik tagja előtt eltitkolják e kérdés való helyzetét ,és ezzel zavarják a Biztonsági Tanácsot kötelezettségei végrehajtásában. Sajnos, a Szovjetunió javaslatát a Biztonsági Tanácsban nem fogadták el, minthogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok,de velük együtt néhány más ország képviselői is tiltakozni kezdtek ellene. Ez a fontos kérdés elakadt a Biztonsági Tanácsban. A Szovjetunió kormánya azonban mindenesetre azt a meggyőződését fejezi ki, hogy most sikerülni fog ezt az ügyet átlendíteni a holtponton. Szükséges, hogy a közgyűlés kimondja nagyjelentőségű véleményét a kérdésben. ■ " A spanyol kérdés, a Szakszervezeti Világszövetséggel megteremtendő kölcsönös viszony kérdése és más kérdéseket érintő általam felsorolt tények mutatják, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének és egyes szervekek munkájában komoly hiányosságok vannak. E példák számát sekintékenyen növelni lehetne. Ez különösen a Biztonsági Tanácsról mondható. E szervezet munkájának hiányosságait ugyanis hibásan akarják alkalmazni az úgynevezettü .vétós kérdésében. Az e kérdés körül csapott lárma láthatólag arra való, hogy ez vonja figyelmünket az Egyesült Nemzetek Szervezetében legerősebben ható üzemzavarokról és arra valók, hogy ezeket az üzemzavarokat»a beteg fejről az egészségesre« hárítsák. Reméljük azonban, hogy ez nem fog sikerrel járni. Az első időszak hiányosságai /' II. Két irányzói harca a nemzetközi politikában [UNK] ci! ••' -A ' • - '... - ■ [UNK]A ti-' ;v Mindenesetrdfc.' a közgyűlés nem azért ült össze, hogy figyelmen kívül hagyja a jelenlegi nemzetközi helyzet fejlődését. Bennünket elsősorban az a kérdés kell, hogy érdekeljen, milsmii ' irányban fejlődik jelenleg a nemzetközi együttműködés. Elősegíti-e'fe'az új szervezet a nemzetek rejtendő békéje és biztonsága nevében kinemzetközi együttműködést, amelynek érdekében megteremtették? A helyes úton' járunk-fe? — ez a legfontosabb kérdés. (Folytatás a 7. oldalon) A