Unitárius Egyház, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-15 / 1-2. szám
.21 , tr. 1,S 41^J^Alul’EGYHÁZ. 1935. jan.—febr. 15 r.A T.IÉ * w v. V. -V a még reánk következhető’’ veszedelmek elhárítása céljából az egész vonalon mielőbb új, egészséges, a lelkek mélyéig ható unitárius közszellemet alakítson ki. Egyházunk sok megsemmisüléssel fenyegető rázkodtatáson ment keresztül, de rég az ideje, hogy nem volt időszerűbb az apóstól figyelmeztetése, mint a mi korunkban, a más nemzedék életében: „józanok legyetek és vigyázzatok.“ Több, mint másfél évtized óta el nem némítható keserűséggel a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy minden oldalról támadásnak van kitéve egyházunk és egyházi életünk. Ha eddig inkább csak tapogatóztunk és elég erővel nem tettük, ezután annál komolyabb elhatározással kell a védelmi munkára berendezkednünk, hogy az örökséget megtarthassuk s legalább szellemileg és lelki erőben, épségben adhassuk át az utókornak. A védelmi erőt pedig önmagunkból kell kisajtolnunk, beleoltva az apóstól idézett figyelmeztetését legjobb képességünk szerint a lelkekbe. Kétségtelen, hogy ehhez nem kis mértékben egyéni érdekeink háttérbe szorítására és önzetlen, az eddiginél odaadóbb munkára van szükség az egész egyházban jutalomfizetésre való tekintet nélkül. Az idő az eddiginél is nagyobb igénytelenségre, meggondoltabb életre int. Ha egy és más irányban próbálkoztunk is eddig, inkább hangzatos szavakkal, erő nélkül tettük, ezért a kivitelnél mindig megtört az akarat és a siker elmaradt. Most a Szervezeti Törvény reformja útban van. Azzal egyidejűleg meg kell kezdődnie a belső reformnak. Ezt pedig csak felülről lefelé lehet alapos körültekintéssel és kitartó tervszerűséggel végrehajtani. Az egyház feje. Nem robotmunkás, hanem irányító erő, őrszem a hegy tetején, aki mindent lát és tud, mindenkit ismer, munkára kényszerít, atyailag korhol és felkesít, bölcsességgel irányít, kezét az egész egyház szívverésén tartja állandóan. A központi tisztviselők és bizottságok munkáját irányítja és ellenőrzi, nemkülönben az iskolák és egyházi intézmények működését. Szava, akárhol hangzik, a gondolatok súlyával és tisztaságával, az igazság és egyéni hatás erejével a lelkek mélyéig, a csontok és velők oszlásáig hat és hódolatra késztet. Tekintélye minden ellenállást, kilengést, részakaratot, fondorkodást, egyéni törtetést leszerel. Megjelenése imponál, az öröm és büszkeség érzetével tölt el. Hatóságokkal, az állam képviselőivel szemben önérzetes, az egyház érdekeit körömszakadásig védelmező. Az egyház világi fejei. Ebben a munkában, a kormányzás és irányítás munkájában az egyház világi fejei, a főgondnokok felelősségük érzetében egyéniségük minden súlyával, bölcsességük minden erejével részt vesznek. Előre megbeszélt tervek szerint, az egyetértő akarat és világi elemre hatás készségével, a szó és tett buzdító példaadásával az egyház fejének segítői, támogatói. Teológia Akadémia. Az egyháznak legfőbb szerve a Teológia Akadémia. Míg a központi kormányzat munkája elsősorban és nagyrészben az egyház közigazgatása, a rend biztosítása, az erkölcsi és anyagi ellenőrzés, számonkérés, addig a Teológia Akadémia feladata a nevelés és lelki irányítás. Hivatása körébe tartozik: az egyház részére megfelelő papi nemzedék nevelése, a lelkészi hivatás minél jobb betöltésére való előkészítés, a hitélet elevenségének biztosítása, az unitárius öntudat ébrentartása és fejlesztése, az irodalmi tevékenységre példaadás és buzdítás, a szellemi irányítás s általában a lelki hatás megéreztetése, gyakorlati szervezkedés stb. ifjúság nevelése. A kisebbségi élet a legjobb gyakorlati és szellemi képességekkel, egyéni kiválóságokkal rendelkező unitárius lelkészi kart kivon, melynek tagjai hivatásuk magaslatán állanak minden tekintetben. A Teológia Akadémia kötelessége a lelkészi pályára készülő ifjúság szigorú megvizsgálása egyéniség, jellem, lelkűlét, erkölcsi felfogás, arravalóság stb. szempontjából. Ha ítéletében tévedett volna, időközben e bajt gyökeresen orvosolja. A teológiai évfolyamok ideje alatt a lelkészi kötelességtudat és hivatásérzet kifejlesztése, a gyakorlati és szellemi tudás elsajátítása érdekében a lelkésznevelésre kivételes súlyt helyez. Kollokviumok és vizsgák alkalmával szemináriumi és önképzés alapján a készültséget széles alapon, általános tájékozottság és magasfokú kívánalom szempontjai szerint bírálja el. Kivételt csak ott tesz, hol kisebb szellemi képesség miatt a szorgalom és komoly igyekezet sem éri el a felállított színvonalat, de az egyéni arravalóság az ilyen fogyatkozást pótolni látszik. Mert, ha valahol, úgy a lelkészi pályán csakugyan igaz és nem szabad felejteni, hogy „egy véka erkölcs többet ér egy köböl tudománynál“, ami nem jelenti azt, hogy minél magasabb szellemi színvonalra törekedni ne kellene. Az unitárizmus minden tekintetben kivételes papi nemzedéket kíván. A tanári kar a növendékek hajlamát figyelemmel kíséri és hajlamuk szerinti tudományágban szellemileg is alaposabb kiképzésre buzdítja azokat. x X ** ov* A N ' \ ' '» Vs