Unitárius Egyház, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-15 / 1-2. szám

.21 , tr. 1,S 41^J^Alul’EGYHÁZ. 1935. jan.—febr. 15 r.A T.IÉ * w v. V. -V a még reánk következh­ető’’ veszedelmek elhárítá­sa céljából az egész vonalon mielőbb új, egész­séges, a lelkek mélyéig ható unitárius közszelle­met alakítson ki. Egyházunk sok megsemmisülés­sel fenyegető rázkodtatáson ment keresztül, de rég az ideje, hogy nem volt időszerűbb az após­tól figyelmeztetése, mint a mi korunkban, a más nemzedék életében: „józanok legyetek és vigyáz­zatok.“ Több, mint másfél évtized óta el nem némít­­ható keserűséggel a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy minden oldalról támadásnak van kitéve egy­házunk és egyházi életünk. Ha eddig inkább csak tapogatóztunk és elég erővel nem tettük, ezután annál komolyabb elhatározással kell a védelmi munkára berendezkednünk, hogy az örökséget megtarthassuk s legalább szellemileg és lelki erő­ben, épségben adhassuk át az utókornak. A vé­delmi erőt pedig önmagunkból kell kisajtolnunk, beleoltva az apóstól idézett figyelmeztetését leg­jobb képességünk szerint a lelkekbe. Kétségtelen, hogy ehhez nem kis mértékben egyéni érdekeink háttérbe szorítására és önzetlen, az eddiginél odaadóbb munkára van szükség az egész egyházban jutalom­fizetésre való tekintet nélkül. Az idő az eddiginél is nagyobb igényte­­lenségre, meggondoltabb életre int. Ha egy és más irányban próbálkoztunk is eddig, inkább hangzatos szavakkal, erő nélkül tettük, ezért a kivitelnél mindig meg­­tört az akarat és a siker elmaradt. Most a Szer­vezeti Törvény reformja útban van. Azzal egyide­jűleg meg kell kezdődnie a belső reformnak. Ezt pedig csak felülről lefelé lehet alapos körültekin­téssel és kitartó tervszerűséggel végrehajtani. Az egyház feje. Nem robotmunkás, hanem irá­nyító erő, őrszem a hegy tetején, aki mindent lát és tud, mindenkit ismer, munkára kényszerít, atyailag korhol és felkesít, bölcsességgel irányít, kezét az egész egyház szívverésén tartja állandó­an. A központi tisztviselők és bizottságok mun­káját irányítja és ellenőrzi, nem­különben az is­kolák és egyházi intézmények működését. Szava, akárhol hangzik, a gondolatok súlyával és tiszta­ságával, az igazság és egyéni hatás erejével a lelkek mélyéig, a csontok és velők oszlásáig hat és hódolatra késztet. Tekintélye minden ellenállást, kilengést, részakaratot, fondorkodást, egyéni törte­­tést leszerel. Megjelenése imponál, az öröm és büszkeség érzetével tölt el. Hatóságokkal, az ál­lam képviselőivel szemben önérzetes, az egyház érdekeit körömszakadásig védelmező. Az egyház világi fejei. Ebben a munkában, a kormányzás és irányítás munkájában az egyház világi fejei, a főgondnokok felelősségük érzetében egyéniségük minden súlyával, bölcsességük min­den erejével részt vesznek. Előre megbeszélt ter­vek szerint, az egyetértő akarat és világi elemre hatás készségével, a szó és tett buzdító példa­adásával az egyház fejének segítői, támogatói. Teológia Akadémia. Az egyháznak legfőbb szerve a Teológia Akadémia. Míg a központi kormányzat munkája első­sorban és nagyrészben az egyház közigazgatása, a rend biztosítása, az erkölcsi és anyagi ellenőrzés, számonkérés, addig a Teológia Akadémia feladata a nevelés és lelki irányítás. Hivatása körébe tartozik: az egyház részére megfelelő papi nemzedék nevelése, a lel­­készi hivatás minél jobb betöltésére való előké­szítés, a hitélet elevenségének biztosítása, az unitárius öntudat ébrentartása és fejlesztése, az irodalmi tevékenységre példaadás és buzdítás, a szellemi irányítás s általában a lelki hatás meg­­éreztetése, gyakorlati szervezkedés stb. ifjúság nevelése. A kisebbségi élet a legjobb gyakorlati és szellemi képességekkel, egyéni ki­válóságokkal rendelkező unitárius lelkészi kart kivon, melynek tagjai hivatásuk magaslatán álla­nak minden tekintetben. A Teológia Akadémia kötelessége a lelkészi pályára készülő ifjúság szi­gorú megvizsgálása egyéniség, jellem, lelkűlét, er­kölcsi felfogás, arravalóság stb. szempontjából. Ha ítéletében tévedett volna, időközben e bajt gyö­keresen orvosolja. A teológiai évfolyamok ideje alatt a lelkészi kötelességtudat és hivatásérzet ki­fejlesztése, a gyakorlati és szellemi tudás elsajá­títása érdekében a lelkésznevelésre kivételes súlyt helyez. Kollokviumok és vizsgák alkalmával sze­mináriumi és önképzés alapján a készültséget széles alapon, általános tájékozottság és magas­­fokú kívánalom szempontjai szerint bírálja el. Ki­vételt csak ott tesz, hol kisebb szellemi képesség miatt a szorgalom és komoly igyekezet sem éri el a felállított színvonalat, de az egyéni arravaló­ság az ilyen fogyatkozást pótolni látszik. Mert, ha valahol, úgy a lelkészi pályán csakugyan igaz és nem szabad felejteni, hogy „egy véka erkölcs többet ér egy köböl tudománynál“, ami nem je­lenti azt, hogy minél magasabb szellemi színvo­nalra törekedni ne kellene. Az unitárizmus min­den tekintetben kivételes papi nemzedéket kíván. A tanári kar a növendékek hajlamát figyelem­mel kíséri és hajlamuk szerinti tudományágban szellemileg is alaposabb kiképzésre buzdítja azokat. x X ** ov* A­­ N ' \ ' '» Vs

Next