Útunk, 1946 (1. évfolyam, 1-15. szám)
1946-06-22 / 1. szám
IV. történelem szabadító ténye a művelődés új életformáit életarialitjait, a népi demokrácia életformáit és élettárat tett időszerűvé. Ezeknek az új életformáknak nálunk, * ■imiiyük tiszta és példájuk él, még kevéssé valósult meg korata. Művelődésünk egésze újjászervezésre, a régi romok kitakarítására vár. A népi demokrácia e forte építése sok helyt már folyik, parasztok és munkások ! —,csak ti mi munkánk maradna el? töli,énelem megint szembe néz velünk. Ezért azonban mi sízsul le a fejünk, a bűn, ami felett pálcát tör, nem a mink. Mindannyiunk előtt most egy nemzetiség dolga s egy tanasii világ pompázó képe áll, sorsunk ez újból újat rikély pillanatában. Nagy messziről a múltból s nagy messziről a térből, a ni poklából, betiltott könyvek meg az elhallgatás magaságából összefogódzkodtunk tehát, mi romániai magyar rók, erre a világunkért és magunkért folyó, a tudatunkat, állapotainkat újjáteremtő együttes munkára. i tár.Arra a táboli, remek célra való törekvés s az álmunk, hogy magányunkból ki akarunk törni s nem alkarunk a faluval szemben más töntetű „városi“, a kézimunkái mellett idegenelmiségi“ lenni. Ezzel az ihlettel akarunk szólalni s másors megszólattatni és egész nemzetiségünket ebbe a szólamba ,’alól látni. (G. G.) f» 1 '« '■'■J*-DALO 3\. • NY tlVE LÓDÉJ • ÉLETÜNK yam. 1. szám ̇ Megjelenik minden második hét szombatján • Kolozsvár, 1946 június 22 Szerkeszti: GAÁL GÁBOR MÉLIUSZ JÓZSEF Szerkesztőbizottság: Felelős szerkesztő: KISS JENŐ, KOVÁCS GYÖRGY NAGY ISTVÁN, SZEMLÉR FERENC krO^ANiAhMAGYAR BIRO$ZÖVETSÉG • LAP I /XV ompa László két verse hiwU Uaw4*vke> 194-5 tai'cwzáti Új tavasz mozdul a dúlt földeken — /v De most már aztán elég is legyen! ~J! _i*^nyr'«sty. •gTViU^.’t Elkövetteki az utolsó legyen. I Láthassuk mLrjJftni az idő szint cserélt, Pusztultat mindén/ háborús herét, Vk munkás küldőt erős béke véd, Hogy fölszeghesse alázott fejét. 1. E förtelmes kort feledtesse más — A túlást váltsa fölaz alkotás, Arinek rendén rengeteg csodás Misen bomlik ki, s győz a haladás, lünk hidat, tudás-falakat, Értődhessék köztük a szabad Gondolat, mely szétboldogítva hat, Holy kacagjon ránk az ég is, a nap, így életünk is végül emberi Eb lesz, bölcsebb rend egyengeti, S háború csúf, véres szörnyei Néjh tudnak többé megkeríteni, ki tudj f íí! • • • Hát úji csak forr, s forr a szörnyű katlan, — Mehek tüze, úgy látszik, szakadatlan — Hogy snünk kelljen váltig, megriadtan: A, lesmág, ami belőle kipattan talán pokol tüzel ssorgosabban, Hogy tettét, melyben minden bűn, baj ott van, Ránk idíthassa háború alakban? Jaj, hetipródtunk, mennyi akaratlan, nti is vállalt véres Iszonyatban már-már elvérezve gyakran s mos kezdjeil; Miárplig óc3udottan, gyanta ro atvajTji (íj itt indulatbah, átkuk változatban. k kell folyhjt fan a föld olyvást, áradatban, _is é^ertepattarv'' vesz az idősivatagbanjS Aáldvx jlamikor, megújulva ottan,\ \ l^ég fpadjen, javult változatbanj? 11jen, c»iddig nem pusztúl-e hatvan, íagy nemzedék is, mind biztosabban, sregheseregve tűzben, vér csatokban ? ! * 'h, akink még ilyent hozna: nyomban romoljék meg, legyen nyughatatlan, gy főtten, kínban, átkozottaip, illadjge rb», minél csúfosabban! ! 000 lesZ ÍÉDiac író és olvasó ÍRTA: KACSÓ SÁNDOR A szellemi életet az író és az olvasó együtt teszi. A szellemi élet az a folyamat, amit az író szellemi terméke az olvasóban, mint szellemi fogyasztóban megindít és alakít s ezzel mindkettő: az író is és az olvasó is hozzájárul a közfelfogás valamilyen irányú fejlődéséhez. Ebből a szempontból a romániai magyarság jelenlegi szellemi élete egyelőre olyan még, mint a beteg ember révedező tekintete. S aztán olyan is, mint az akadozó lélekzet. Néha nem kap elég levegőt, vagy olyant kap, ami szokatlan neki s kapkodva kell kiszedni belőle az éltető oxigént. Ez a képes beszéd természetesen egészen gyakorlati értelmű. Az író — javarészt ilyenek azok, akik megmaradtak s újra írnak — a fejünk fölött átvonult szörnyű vihart megelőző időkből nehezen mentette át életét, irói mivoltát s valamilyen hitét. A háborúba kergető fasiszta diktatúra vad szellemisége nem maradhatott hatás nélkül sem idegeire, sem szemléletére. Van olyan, aki akkor rémülten a vállai közé húzta a fejét, írói mivoltát betakarta emberi félelmével s így kereste a menekülés útját. Ez a félelem és óvatosság uralkodik benne ma is. Hallgat, vagy ha óvatosan beszélni kezd, halk .A" "/vott*- i '0T'V ’-*tt réveteg még az írói gondolat s ilyen a hatás is, amit kivált. Jellegzetes jelensége ez mai szellemi életünknek, de még nem a jellemző. Sokkal több még mindig erről az oldalról a hallgatás, mint az óvatos megnyilatkozás. Viszont nagyon valószínű, hogy ezen túl már egyre „fogy a hallgatás“ és szaporodik a beszéd. S amint, szaporodik, úgy nő a bátorsága is. Reméljük, hogy az így felszabaduló írói tehetség a mondanivaló tisztulása irányában kapja meg a maga felszabadulásának értelmét. Van aztán olyan író, aki szembefeszült a gyűlölt viharral s ha — mint író — egyebet nem is sokat tehetett, hát halmozta magában, idegeiben az ellenkezés, a tiltakozás ingerültségét, a küzdés vad vágyát és harci készségét. Az esetleg elszenvedett emberi szenvedések, testi és lelki megpróbáltatások csak fokozták benne az ilyen indulatokat. Megállapíthatjuk, hogy most szereplő íróink jórésze ilyen s mert ilyen, ez jellemzi mai magatartásukat, emberi és írói viselkedésüket. Legnagyobb részüket a mai politikai és közélet első vonalában találjuk. Nem hasznos, de annak az érthető következménye ez, hogy a gyűlölt fasiszta szellemiség is politikai síkon zúdította rájuk a megpróbáltatásokat. Most ugyanezen a síkon küzdenek ellene és a demokratikus szellemiség mellett. Ám ez nyomot hagy írói működésükön is. Részben azzal, hogy irodalmilag keveset és kevesebb elmélyüléssel dolgozhatnak, részben azzal, hogy az idegeikben felgyűlt ingerültség hanghordozása átszűrődik írói munkásságukba is. Töményítve és programmosan hozzák a fasizmus ellenmérgét s igy némileg egyoldalúan s nem eléggé szintentizálva adják azt a sokrétű, színes és változatos emberi életet, amely a tömegek között nagyrészben nem ilyen íróinkkal azonos politikai élményanyag birtokában keresi a kibontakozás útját haladó demokráciánkban. Meggyőződésem, hogy ezen a téren is hamarosan érvényesül az eligazítófejlődés törvénye." Az írók, mihelyt megcsillapodik és általános érvényűvé tisztul bennük az élményanyag,újra a maguk egyéni élete fölé emelkedve em.A cikk olytatása a neredik oldalra Vir ev*rt. fi f J Valaki L • r • I I •• •• I •• k közülünk I angzik kozuiuo (KOVÁCS KATONA JENŐ) Egy kis udvari szobában beszéltük meg először most induló új irodalomi lapunk ügyét-baját. A Monostori út felől a nehéztüzérség szerelvényeinek dübörgése hallatszott, közben felbúgott a sziréna, valahonnan légelhárító üteg lövései vijjogtak. A kis szobát a Bem utcai ház emeletén mégsem hagytuk el. Olyanannyira tele voltunk az eljövendő új, szabad világ mámorával, olyanannyira bizonyosnak éreztük emberi igazunk győzelmét, hogy ez a biztonságtudat testi mivoltunk minden veszélyeztetettségét is feledtette. Kovács Katona Jenőnél, a kis szoba remetéjénél, akkor már régen nem békemozgalomról volt szó, hanem ellenállásról, de bármennyire a közvetlen tennivalókat tárgyalgattuk is, valami maradt az időből az álmodozások számára is. Bár villantanék fel többször mozgalmunk hősi korszakánál éles viharfényét! Ott, azokban az őszi beszélgetésekben Kolozsvárt, minden pillanatban az élet és halál mesgyéjén, nemzedékeket meghatározó nagy dolgok sűrűltek össze és robbantak tetté, programmá. Mindenről szó volt ott és akkor, amiért azóta is küszködünk, hol eredménnyel, hol pedig még mindig csak a teljesületlen vágyak kínjával. Számomra úgy kezdődött az a nagy idő, hogy levelet kaptam Csőgör Lajostól Udvarhely sarkába, vargyasi rejtekembe: jöjjek azonnal! Megállapodott jel volt a hívás, tudtam, hogy a vértanú halált halt Józsa Béla örököse üzen, Jakab Sándor, a Békepárt erdélyi irányítója. Megcsókoltam asszonyt, gyermeket, és a már útnak eredt menekülők ezrein átvergődve, kalandos utazás után jelentkeztem kolozsvári barátaimnál. Először éppen abban a Mi udvari szobában szálltam meg a Bem-utcán. Katona Jenőt a közelgő nagy történések a tüdőszanatórium csöndjéből rángatták elő, s hogy itála háltam, nem is nyugodhattam, mert mesze éjfélen tűlig beszélgettünk a román demokrácia győzelme s a Vörös Hadsereg Erdélyben való megjelenése folytán előállott új lehetőségekről. Azelőtt valahogyan mindig cinikusnak éreztem Kovács Katona Jenőt. Maró szatírával kezdte ki a német győzelmek korszakában úgy-ahogy megpróbált zsenge kezdeményezéseinket s különösen ott volt kegyetlen örökös kritikai hajlama, ahol egyéni hangulatokba, lírába-regénybe hagyták el magukat, hangulatokba temetkeztek legjobbjaink. Most váltott ember ült előttem az ágyon. Konkrét volt, határozott, a dolgokat gyakorlatiasan mérlegelő. Fanyar gúny helyett éltető kezdményezés áradt szeméről-ajkáról A Békepártnak sikerült tárgyalásokra bírnia az erdélyi magyar közélet legfelelősebb tényezőit. A nagymagyar birodalmi álom kalandorpolitikájába olyanannyira belekeveredett Erdélyi Párt legműveltebb fői — köztük maga a pártelnök, a párt politikai főtitkára s még egy képviselő — napról-napra társultak embereinkkel, akik a Békepárt utasításai szerint léptek a színre s követelték, hogy Dalnoki Veress Lajos hadserege álljon át, forduljon szembe kuruc-módra a német megszállókkal, a hatóságok pedig velünk együtt hiúsítsák meg a Ja ürítési parancsokat, s ke«'’» , elő a lakosság körébe® a itt»g3 román megbékülést és az csapatok fogadását. A tárgy író asztalnál mindannyiunk csodálatára éppen az író Kovács Katona Jenő volt a legkeményebb. Aki máskor, az elvetélt németvilágban, a kötetlen tercsere, a gúnyos csipkelődések és az időtől elvonatkoztatott örök problémák bohémje volt, most irgalmatlan következetességgel ismételte újra meg újra, hogy a katonai ellenállás az első és legfontosabb. A többi csak hozzátétel. A történelem kérlelhetetlenül átgördül sorsunkon, ha a hadsereg, a hatóság, a polgárság az utolsó pillanatban gyáva jen életükből jegesség játékával akarja mrmtalan elúszni a következményeket. Egy reggel azután bekutyott a kis udvari kapu: Gyula is. Vörös vár A ~paraszt-V- V, SZOLNAY SÁNDOR RAJZA M / VS -A,Vsa