Utunk, 1984 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1984-06-15 / 24. szám
MARGÓ 1793-ban, mindössze tíz esztendővel a függetlenségi nyilatkozat aláírása után, amikor a volt gyarmatok területén a legtöbb északamerikai nagyvárost még csak csírájában jelezte egy-egy, az ősvadon közepén megbúvó, néhány száz „füstöt“ számláló település, az őslakosság sorsa már véglegesen megpecsételtetett. Az angolok és a franciák háborújának idején még szervezett szövetséges csapatoknak számító indián törzsekből ebben az időben legfeljebb néhány portyázó horda, de méginkább csak magányosan lézengő, italtól degenerált korcs egyed maradt az északi államok vidékén, aki csupán megtűrt lett egykori természetes „biotóp“-jában, kiszolgáltatva az új törvények új haszonélvezőinek. Amit a civilizáció puskapora nagyrészt erőszakosan elvégzett az évtizedek során, azt alattomosan fejezte be békeidőben ama minden könyvben felemlegetett „tüzes víz“. Puskapor és tüzes víz — állítja James Fenimore Cooper is —, a civilizáció ezzel a két fegyverrel jelezte érkeztét az észak-amerikai államokban, hódította meg, majd kényszerítette térdre s aztán rezervátumokba az elkorcsosuló őslakosságot. Még ha Kolumbusztól számítjuk is a folyamatos hódítás kezdetét, akkor is félelmetes gyorsasággal szorította ki, majd állította félre a hódítók civilizációja az indiánokat; fizikailag és erkölcsileg egyaránt kikezdte s kiűzte az ősök földjéről. Túl a kalandon, ez a folyamatbefejező utómozzanat érdekli az írót a Nagy indiánkönyv legkiérleltebb és a történelmi folyamatban pontosan elhelyezett darabjában, a Bőrharisnyában. (J. F. COOPER: NYOMKERESŐ, BŐRHARISNYA, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1984. Fordította és az ifjúság számára átdolgozta Szinnai Tivadar, Domokos Péter rajzaival.) Nathaniel Bumppo általam ismert életútját a Vadölőben, Az utolsó mohikánban, a Nyomkeresőben még mindössze a csak hevenyészetten bemutatott, ürügyül használt történelmi harcok torkolattüzeinél felvillanó, vagy az éjszakai vadon sötétjében orozkodó kalandok sora jelzi, míg a Bőrharisnyát — túl a viszontagságokon — akár történelmi regényként is fölfoghatjuk. Párhuzamosan fut a regényben a „régivágású“ gyarmatosítók, az új típusú, jövőt építő telepesek, a történelemi árján ide-oda sodródó, a pillanatoknak élő, lézengő vadászok, meg az őslakosság önazonosságát vesztő, „tüzes vízzel“ kábított egyedeinek sorsa, s ez utóbbi szolgáltatja azt a többletet, amely kiemeli a Bőrharisnyát a hasonló kalandregények sorából: a hiteles tragikumot. Mert ebben a könyvében Cooper már hiába törekszik akár csak az egyediség szintjén létrejött idillt „szállítani“ a nyugvópontot áhító olvasónak: a történelmi erőterekben ez csak a hiány fájó nosztalgiáját szüli, s ezzel elveszíti minden realitás alapját. Hiába Sólyomszem és az időközben keresztény hitre tért indián John alias Nagy Kígyó életen át tartó barátsága, véd- és dacszövetsége mindenféle huncutság és fölös erőszak, faji megkülönböztetés ellen, halálának pillanatában — bár nem haraggal, csupáncsak a ténymegállapítás történelmileg is igazolt (mert történelmileg befejezett) rezignációjával — kiutasítja a fehér vadászt a Nagy Szellem örök vadászmezőiről, tudva, hogy számára sem nyílhatik meg a „sápadtarcúak“ mennyországa. Hogyan is nyerhetne bebocsáttatást éppen oda a rézbőrű, amikor végérvényesen kiűzetett évszázados földi paradicsomából. A „történelmi“ visszapillantásban Csingacsguknak rá kell döbbennie, hogy túl minden igaz és vérszerződésen alapuló barátságon, Sólyomszem is csak egyike a hódítóként érkezett fehéreknek, aki ugyan nem követelt, de mégis részt kapott őseinek földjéből, míg a beözönlök aztán ki nem rántották az országot hitsorsosainak talpa alól. A mindenféle törvénnyel és tilalmakkal gúzsba kötözött Csingacsguk agóniájában is hallja a völgyből a diadalmas fejszecsattogást, s utolsó óráiban is fehérek veszik körül, lett légyenek mégoly jóbarátok is. Ezért mondja ki fehér barátainak végső felismerését, mert közöttük kénytelen meghalni: „Itt mindenkinek fehér a bőre". Ő volt a magvaszakadt utolsó utáni mohikán. FINTA BALÁZS LEVÉLVÁLTÁS K. E. — Csíkszereda: „Éjfélkor jártam / az ágyad alatt. / Eltöltötte lelkem az / ágyalji mulaszt, s tány ha nem maraszt kis / tercierére a por és / egy barátságos pók azonnal kimászom / s lecsókolom arcodról / hozzászépült / elcsavargott / álmom.“ — Azt hiszem, nemcsak a pók meg a por marasztotta, hanem a ritka élmény is. Manapság csak elvétve találni poron és pókon kívül valami egyebet is az ágy alatt, s az sem malaszttál teljes. Cs. M. — Marosvásárhely: „Redőnyözve mélázik az ablak, / Tekintete vak, / S a sötét falak / Ellenségesen, mogorván állnak, / Elhagyott a lak. / A rozoga, bedőlt kapu szárnyát / A szél rázza csak, / Választ ő sem kap, / Évek óta nem látott már kulcsot / A rozsdás lakat. / A szélkakas csikorogva fordul, / Magányos a tánc... / S beomlott a sánc, / A kútgémről bénán, veder nélkül / csüng alá a lánc. / Talán soha nem vetődött erre / Gazdát kereső..." — S talán soha nem is lesz gazdájává senkinek sem az elhagyatottak. Hiába, az emberek a fordítottját szeretik. B. A. — Medgyes: Az én édesanyául című egypercese majdnem közölhető, s a majdnemről sem ön tehet, írjon tovább. F. G. — Sepsiszentgyörgy: „Te szorgos kis hangya. / Ki ott alant, / Az óriások lábainál / Végzed mindennapi / Nehéz munkád, / Miért nem kiáltsz fel? / Nézzetek le rám! / Tőlem vegyetek példát, / Ti nagyok, hatalmasok, / Ne bántsátok egymást!“ — A szándék nemes, tudnunk kell azonban, hogy a hangya nemcsak dolgozik, hanem csíp és harap is alkalomadan, és eközben hangyasavat juttat a sebbe, és egyébként sem fenékig tejföl. Például „a vérpiros rablóhangya (Formica sanguinea) időnként más fajok dolyaiból bábokat rabol, s belőlük segítőtársakat, »rabszolgákat« nevel; ezek velük született ösztönüknél fogva új környezetükben is ugyanazt a munkát végzik, amelyet eredeti dolyukban végeztek volna.’“ (Új Magyar Lexikon) L. I. — Arad: „Szeretném megköszönni K. Jakab Antal elvtársnak a beküldött verseimre vonatkozó kritikáját. Én köszönettel veszek minden kritikát, ha az nem romboló, hanem építő jellegű kritika. Jól emlékezem, még kis gyermekkoromban ismételtették velem a cseresznyemag-meggymag szavakat, amit persze 5-6-szori gyors ismétlések után összekevertem. Nem hiszem, hogy a Természethez című versemben (amit ugyan még diákkoromban írtam) összekevertem volna valamit, vagy 5-6-szor ugyanazt ismételtem volna. De ha így látta ezt K. Jakab Antal elvtárs, lehet, hogy neki nem igaza. Én ugyan a magam részéről igyekeztem a természet dicsőítését kihangsúlyozni versemben, mert való igaz, a természettel versenyezni lehetetlen azonban beszélni nem mindig nehéz." — Félreértette válaszomat, kedves L. I. „Oh természet, oh dicső természet! / Mely nyelv merne versenyezni véled? / Mily nagy vagy te mentül inkább hallgatsz, / Annál többet, annál szebbet mondasz.“ E közismert Petőfi-strófát éppen az ön nézeteinek megerősítésére, alátámasztására idéztem. A mely nyelv merne versenyezni szóegyüttes kiejtése bizony éppúgy próbára teszi nyelvünket, mint a cseresznyemag-meggy magé; ebből is látszik tehát, mily bölcs a természet, ha inkább hallgat. A. B. A. — Szatmárnémeti: „amíg a világ — világ: vérszerinti / legközvetlenebb ügyünk / minden ügyek közül az-az / őseink által megszenvedett örök- / joggá vált igazsághit valóság / mit belülről fejlesztünk ki / forma élet és szellem összetartozó közelsége / /ez lehetőség megfelelő választás / esélyének epicentrumában a / kötelességtudat görcsébe szorult szív s mindez ami a tökéletes hatásfok / a mindenség magaslatára emel — — —“. _ ön nem az ősök szenvedése árán, hanem belülről, önerejéből fejlesztett és emelt tökélyre magában valamit. Ha lenne helyesírási vetélkedőnk, e héten én dicsekedhetnék a tökéletes nulla találattal. Az ésszerűség szót így írta: ésszerüsség. Gratulálunk. K. JAKAB ANTAL ■■I ■ Utolsó szó Lucian Blaga versének egyik szakaszát idézzük a vízszintes 1., függőleges 42., 1., vízszintes 37., függőleges 36., vízszintes 22., 92. és 103. számú sorban. Szemlér Ferenc fordítása. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első sora (zárt betűk: A, S). 18. Az Életünk és a stress című mű írója (János). 19. Központi magyar nyelvű napilapunk. 20. Spanyol, olasz férfinév. 21. Olasz nevelő. 22. Az idézet hatodik sora. 25. Ókori görög pengetőhangszer. 27. Ezerötvenöt római számmal. 28. Durva őrlemény. 29. Nobel-díjas kínai fizikus (Tsung-Dao). 30. Szovjet sakkvilágbajnok. 33. Svájci festő és grafikus, személyneve első betűjével (1879—1940). 35. Albán pénz. 37. Az idézet negyedik sora (zárt betűk: S, L. E). 40. Nap, románul. 41. Ghana betűjelzése gépjárműveken. 42. Becézett női név. 43. Lapos fenekű csónak. 44. Cirkónium és titán vegyjele. 46. Lószerszám tartozéka. 47. Szárazdajka. 49. Térd, franciául. 51. Nagy magyar költő betűjele. 52. Rovarevő hüllő. 53. Válaszol. 55. Hamis 56 Belső gazdasági tevékenység. 59. Egymást követő betűk a teljes ábécéből. 61. Finom kidolgozású kecskebőr. 62. Női név rövidített alakja. 63. Részvénytársaság. 64. Valódi. 66. Ecsetkészítő. 68. Európa legnagyobb és legmagasabb hegyrendszere. 69. Fontos gabonanövény. 71. Hozzátartozó. 72. Világos angol sor. 73. Szintén nő. 74. Fordított növény. 78. Cselekszik. 80. Részben festés! 82. Finn futó, 1920—28-ban három olimpián indul és 9-szeres győztes (Paave). 83. Vidám. 84. Csak félig szeret! 85. A gyulladás. 87. Ide kevert betűi. 90. A Giselle című balett zeneszerzője. 91. Fonetikus mássalhangzó. 92. Az idézet hetedik sora. 98. Liba egyfajta betűi. 99. Nagy római költő. 100. Filmet műsoron tart. 101. Gumicső. 103. Az idézet utolsó sora (zárt betűk: G, R). FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet harmadik sora (zárt betűk: T, M). 2. Finom szálú, puha világos haj. 3. Negyvenkilenc a régi Rómában. 4. Kossuth-díjas művészettörténész (Károly, 1869 1965). 5. Pénznemünk többes számban. 6. Váratlan fordulat, angol eredetű szóval. 7. Zsiradék. 8. Hézag. 9. Magasabb szólam. 10. AET. 11. Zöldségnövény-faj. 12. Vasgerenda. 13. Konvojban van! 14. Skót filozófus (Thomas, 1710—96). 15. Gyümölcsöt szárít. 16. Fertőtlenít vagy altat. 17. Valamely hangsor kilencedik foka. 23. Előázsiai köztársaság lakója. 24. A régi időkből fennmaradt, a múltról tájékoztató dolog. 26. Írországi tó. 30. Beszéd tárgya. 31. Lakatlan! 32. Ausztráliai sportoló, futó volt (Ron). 33. Szellemi vetélkedő játék. 34. Ételfélét pirít. 36. Az idézet ötödik sora (zárt betűk: H, L). 38. Írásban elrendelő. 39. Német Szocialista Diákszövetség (német röv.). 42. Az idézet második sora (zárt betűk: V, T). 45. Izomrögzítő szalag. 47. Kihúzták a sorsjegyét. 48. Óvodás. 50. Csecsemősírás. 52. Gépkocsivezető rövidítése. 53. Irányunkban. 54. Ipari növény. 57. Fentről közvetítővel tudat. 58. Kiürülő tartály. 60. Levéltartó hajtás. 63. Helytelenítést kifejező. 65. Arrafelé! 66. Zűrjén. 67. Talajművelő eszköz. 68. Éppen hogy. 70. Tanulmány. 71. Kocsiszín. 72. Leszboszi költő. 75. Hat hónapra szóló. 76. Hajfonat, franciául. 77. Kímél. 79. Könyörög. 81. Kelleténél nagyobb mennyiségű írópapír (két szó). 85. Ajándékozok. 86. Ülőmosdó. 88. Sebesség, tempó. 89. Megrovó szavakkal illet. 90. A főzeléknövény. 93. Világűr, légüres tér — románul. 94. ... Gardner, amerikai színésznő. 95. Szeget ... falba. 96. AAAAA! 97. ... hídon: Tommy Steele 1957-ben készült filmje. 102. Minisztertanács (röv.). (Készítette Rámay Tibor) Rejtvényfejtők figyelmébe! A szerkesztőség havonta egyszer sorsol ki jutalomkönyveket. A megfejtéseket minden hónap utolsó péntekétől számított tíz napon belül várjuk! A sorsolásnál csak azokat a megfejtéseket vesszük figyelembe, melyekhez mellékelték az illető hónap valamennyi — lapunkból kivágott — részvételi szelvényét. Az UTUNK májusi számaiban közölt keresztrejtvények megfejtése. MÁJUS ÜNNEPE :Mint győzedelmi zászló, égbe lendült / A jegenye s ezer pacsirtadal / Hirdette boldogan és büszkeséggel, / Hogy itt a május és a diadal. ŐRIZEM A SZEMED: Már vénülő kezemmel / Fogom meg a kezedet, / Már vénülő szememmel / Őrizem a szemedet. RÁD GONDOLOK: Téged látlak, ha szél porozza távol / az utakat; / s éjjel hang a kis palló a vándor / lába alatt. Könyvjutalmat nyert: Kovács Kaira Ildikó — Szecseleváros Miklós Zoltán — Székelyudvarhely; Váncsa Edit — Árkos. ■■■ • Megjelent az Igaz Szó 5-ös száma. A Szabadság, haza, béke verspályázatra Kercsó Attila és Köröndi Kovács András küldött verset. Költeményt olvashatunk továbbá Lászlóffy Aladártól, Markó Bélától, Gál Éva Emesétől, Ioan Cráciunescutól (Kenéz Ferenc fordítása), Szilágyi Aladártól, Nikolaus Berwangertől (Borbély István fordítása), Hunyadi Mátyástól, Kilyén Enikőtől, Vajda Ferenctől, Demeter Józseftől és Balázs Tibortól. Prózát közöl Mátyás B. Ferenc (Stressz), Szépréti Lilla (Halott az üdülőben), Herédi Gusztáv (Egyke fiú), Medgyesi Emese (Mukk), Erőss Attila (Kövek) és Farkas Imre János (Emlékek). Soltész Józseftől A tehervonat cím alatt olvashatunk József Attila utolsó évéről szóló drámarészletet. Jegyzetet, tanulmányt közöl Éltető József, Bajor Andor és Rohonyi Zoltán (Bornemisza Péter öröksége). Tompa Z. Mihály Éjszakai műszak címmel jegyez riportot. A Fórumban Egyed Péter „Vajon hol fogom eltölteni ezt az éjszakát" címmel Jakabos Ödön indiai útinaplójáról, Bogdán László Ellenmenet címmel Bárányi Ferenc Égbenyúló kockakövek című regényéről közöl kritikát. A Művészvilágban „Jelenségcikk“ a zenekritikáért címmel László Ferenc, a Jegyzetfüzetben Kovács János, Székely János és Gálfalvi György ír cikket. A Szemlében Nagy Pál, Markó Béla és Bogdán László jegyez recenziót. A szám képzőművésze Ferenczy Júlia. • Június 4-én Sepsiszentgyörgyön a Múzeum barátainak köre rendezésében A népművészet tiszta forrás címmel került sor találkozóra. Moldovan Nicolae A népművészet szerepe az esztétikában és hazafias nevelésben címmel, Gazdáné Olosz Ella A népművészet tiszta forrása címmel, László Attila A népzene és műzene kapcsolata címmel tartott előadást, ez utóbbi népdal és hangszeres zene, valamint Bartók- és Kodály-művek felvételeivel illusztrálta szövegét. A találkozó keretében kiállítás nyílt meg Csutak Magda szőtteseiből és varrottasaiból. A megnyitón Dávid Gyula beszélt a művésznő életéről és munkásságáról. Molnár Gizella színművésznő a Budai Ilona és a Barcsai című székely népballadát adta elő. A találkozó és a kiállítás rendezője Gazda Klára, a sepsiszentgyörgyi Múzeum munkatársa. Az Ifjúmunkás legutóbbi IM oldalain, az Új tollak rovatban Szűcs László mutatkozik be három verssel. Verset olvashatunk továbbá Palocsay Zsigmondtól, Veress Gerzsontól, Sáli Lászlótól és Ioana Cráciunescutól (Kenéz Ferenc fordításában). Prózát Csizmadia Mihály (Egy nap, például csütörtök), paródiát Kovács András Ferenc (Szülőhelye Szatmár, / Neki az látszat már) közöl. A lapban (zár) készít interjút Soltész Józseffel, s a számban a szerző Delta című elbeszélés-részlete olvasható. • Június 5-én Lugoson, 6-án Kisjenőn, 7-én Aradon hangzott el Banner Zoltán Hajnaltájt Arany Jánossal című előadóestje. ¤ Június 9-én és 10-én a Kolozsvári Állami Magyar Színházban a mákófalvi színjátszócsoport Kovács Pali Ferenc rendezésében mutatta be Szentimrei Jenő Csáky bíró lánya című népszínművét. © Június 4-én Ez tiszta kabaré... címmel László Gerő és László Zoltán rendezésében a Kolozsvári Állami Magyar Színház teljes társulata mutatta be új zenés-humoros összeállítását. Közreműködött Diczi László Zoltán és kisegyüttese. • A kolozsvári Művészeti Múzeumban június 5-én megnyílt a művészi restaurálók kiállítása. • A kolozsvári Filo Galériában június 1. és 15. között volt megtekinthető dr. Narcis Bucur grafikai és festészeti kiállítása. © Az újvidéki Híd áprilisi számában Kaszás József méltatja Kányádi Sándornak a Móra Ferenc Könyvkiadónál Tavaszi tarisznya címmel megjelent gyermekverskötetét. © A szlovákiai No 19-es számában Hervay Gizella Mérges mese című írása olvasható. • 1984 Pulitzer-díjas írói: William Kennedy, akinek tizenhárom kiadó dobta vissza könyvét azzal az indoklással, hogy sosem szerepelt még a sikerlistán. Albert James Scardino, a Columbia Egyetem frissen végzett újságíró-szakosa, a dr. Seuss néven ismert ifjúsági író, Theodor Seuss Geisel (a Macska a kalapban című meséskönyv szerzője); valamint a Los Angeles Times című lap, a latinamerikai emigránsok ügyének bátor és leplezetlen feltárásáért. Claude Lévi-Strauss harminc év alatt tartott (előbb az Ecole Pratique des Hautes Etudes, majd a Collège de France katedráján) előadásainak átdolgozott szövegeit adta ki a Plont Paroles données címmel. Párizsban Francois Mitterrand elnök ütötte a Becsületrend Lovagjává Federico Fellini rendezőt, „nagy tehetségéért, amelynek révén az utóbbi évtizedek legmaradandóbb művészi értékeivel gazdagította a filmvilágot“. Livornóban, a festő és szobrász szülővárosában, júniusban ünnepük Amadeo Modigliani születésének 100. évfordulóját. A rendezők és szervezők remélik, hogy a különböző múzeumokból és magángyűjteményekből elhozott festményeken és szobrokon kívül eddig kiállítatlan munkákat is bemutathatnak a közönségnek, amelyeket... abból a csatornából akarnak kihalászni, ahová a művész 1909-ben leszórta összes nála található munkáját. Ami az egyes műalkotások eredetiségét illeti, a szakértők véleménye igen megoszlik. Egy firenzei restaurátor tulajdonában ugyanis két kisméretű makett vagy szobrocska van, amelyeknek a stílusa igen hasonlít a Modiglianiművekére, ám a specialisták még nem tudtak dönteni a művek azonosságát illetően. Ne hiányozzék asztaláról az UTUNK! önnek is előnyös, ha előfizet. A nyári hónapokra a Posta június 25-ig fogad el UTUNK-előfizetéseket. Megjelent a KERESZTÚT májusi száma! UTUNK REJTVÉNY 24 FŐSZERKESZTŐ: LÉTAY LAJOS FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: SZILÁGYI ISTVÁN SZERKESZTŐSÉGI FELELŐS TITKÁR: KIRÁLY LÁSZLÓ A szerkesztőség címe: Cluj-Napoca, Str. Dr. Petru Groza nr. 2. Telefon: 951/12420. nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Külföldi olvasóink a következő címen fizethetnek elő: ILEXIM, Departamentul export-import presă, P.O. Box 136—137. Telex: 1X2 28 București, Str. 13 Decembrie nr. 3. Nyomda: I. P. Cluj. 40 440