Utunk, 1984 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-15 / 24. szám

MARGÓ 1793-ban, mindössze tíz esztendővel a függet­lenségi nyilatkozat aláírása után, amikor a volt gyarmatok területén a legtöbb észak­amerikai nagyvárost még csak csírájában je­lezte egy-egy, az ősvadon közepén megbúvó, néhány száz „füstöt“ számláló település, az őslakosság sorsa már véglegesen megpecsé­­teltetett. Az angolok és a franciák háborújá­nak idején még szervezett szövetséges csapa­toknak számító indián törzsekből ebben az időben legfeljebb néhány portyázó horda, de méginkább csak magányosan lézengő, italtól degenerált korcs egyed maradt az északi álla­mok vidékén, aki csupán megtűrt lett egykori természetes „biotóp“-jában, kiszolgáltatva az új törvények új haszonélvezőinek. Amit a ci­vilizáció puskapora nagyrészt erőszakosan el­végzett az évtizedek során, azt alattomosan fejezte be békeidőben ama minden könyvben felemlegetett „tüzes víz“. Puskapor és tüzes víz — állítja James Fenimore Cooper is —, a civilizáció ezzel a két fegyverrel jelezte érkez­­tét az észak-amerikai államokban, hódította meg, majd kényszerítette térdre s aztán rezer­vátumokba az elkorcsosuló őslakosságot. Még ha Kolumbusztól számítjuk is a folyamatos hódítás kezdetét, akkor is félelmetes gyorsa­sággal szorította ki, majd állította félre a hó­dítók civilizációja az indiánokat; fizikailag és erkölcsileg egyaránt kikezdte s kiűzte az ősök földjéről. Túl a kalandon, ez a folyamatbefe­­jező utómozzanat érdekli az írót a Nagy in­diánkönyv legkiérleltebb és a történelmi folya­matban pontosan elhelyezett darabjában, a Bőrharisnyában. (J. F. COOPER: NYOMKE­­RESŐ, BŐRHARISNYA, Kriterion Könyvki­adó, Bukarest 1984. Fordította és az ifjúság számára átdolgozta Szinnai Tivadar, Domokos Péter rajzaival.) Nathaniel Bumppo általam ismert életútját a Vadölőben, Az utolsó mohi­kánban, a Nyomkeresőben még mindössze a csak hevenyészetten bemutatott, ürügyül hasz­nált történelmi harcok torkolattüzeinél felvil­lanó, vagy az éjszakai vadon sötétjében oroz­­kodó kalandok sora jelzi, míg a Bőrharisnyát — túl a viszontagságokon — akár történelmi regényként is fölfoghatjuk. Párhuzamosan fut a regényben a „régivágású“ gyarmatosítók, az új típusú, jövőt építő telepesek, a történelemi árján ide-oda sodródó, a pillanatoknak élő, lé­zengő vadászok, meg az őslakosság önazonos­ságát vesztő, „tüzes vízzel“ kábított egyedei­­nek sorsa, s ez utóbbi szolgáltatja azt a több­letet, amely kiemeli a Bőrharisnyát a hasonló kalandregények sorából: a hiteles tragikumot. Mert ebben a könyvében Cooper már hiába törekszik akár csak az egyediség szintjén lét­rejött idillt „szállítani“ a nyugvópontot áhító olvasónak: a történelmi erőterekben ez csak a hiány fájó nosztalgiáját szüli, s ezzel elveszíti minden realitás­ alapját. Hiába Sólyomszem és az időközben keresztény hitre tért indián John alias Nagy Kígyó életen át tartó barátsága, véd- és dacszövetsége mindenféle huncutság és fölös erőszak, faji megkülönböztetés ellen, halálának pillanatában — bár nem haraggal, csupáncsak a ténymegállapítás történelmileg is igazolt (mert történelmileg befejezett) rezig­­nációjával — kiutasítja a fehér vadászt a Nagy Szellem örök vadászmezőiről, tudva, hogy számára sem nyílhatik meg a „sápadt­­arcúak“ mennyországa. Hogyan is nyerhetne bebocsáttatást éppen oda a rézbőrű, amikor végérvényesen kiűzetett évszázados földi para­dicsomából. A „történelmi“ visszapillantásban Csingacsguknak rá kell döbbennie, hogy túl minden igaz és vérszerződésen alapuló barát­ságon, Sólyomszem is csak egyike a hódító­ként érkezett fehéreknek, aki ugyan nem kö­vetelt, de mégis részt kapott őseinek földjéből, míg a beözönlök aztán ki nem rántották az országot hitsorsosainak talpa alól. A minden­féle törvénnyel és tilalmakkal gúzsba kötözött Csingacsguk agóniájában is hallja a völgyből a diadalmas fejszecsattogást, s utolsó óráiban is fehérek veszik körül, lett légyenek mégoly jóbarátok is. Ezért mondja ki fehér barátai­nak végső felismerését, mert közöttük kényte­len meghalni: „Itt mindenkinek fehér a bőre". Ő volt a magvaszakadt utolsó utáni mohikán. FINTA BALÁZS LEVÉLVÁLTÁS K. E. — Csíkszereda: „Éjfélkor jártam / az ágyad alatt. / Eltöltötte lelkem az / ágyalji mulaszt, s tán­y ha nem maraszt kis / tercie­rére a por és / egy barátságos pók­­ azonnal kimászom / s lecsókolom arcodról / hozzászé­pült / elcsavargott / álmom.“ — Azt hiszem, nemcsak a pók meg a por marasztotta, ha­nem a ritka élmény is. Manapság csak elvét­ve találni poron és pókon kívül valami egye­bet is az ágy alatt, s az sem malaszttál teljes. Cs. M. — Marosvásárhely: „Redőnyözve mélázik az ablak, / Tekintete vak, / S a sötét falak / Ellenségesen, mogorván állnak, / Elha­gyott a lak. / A rozoga, bedőlt kapu szárnyát / A szél rázza csak, / Választ ő sem kap, / Évek óta nem látott már kulcsot / A rozsdás lakat. / A szélkakas csikorogva fordul, / Ma­gányos a tánc... / S beomlott a sánc, / A kútgémről bénán, veder nélkül / csüng alá a lánc. / Talán soha nem vetődött erre / Gazdát kereső..." — S talán soha nem is lesz gaz­dájává senkinek sem az elhagyatott­­ak. Hiá­ba, az emberek a fordítottját szeretik. B. A. — Medgyes: Az én édesanyául című egypercese majdnem közölhető, s a majdnem­­ről sem ön tehet, írjon tovább. F. G. — Sepsiszentgyörgy: „Te szorgos kis hangya. / Ki ott alant, / Az óriások lábainál / Végzed mindennapi / Nehéz munkád, / Mi­ért nem kiáltsz fel? / Nézzetek le rám! / Tő­lem vegyetek példát, / Ti nagyok, hatalmasok, / Ne bántsátok egymást!“ — A szándék ne­mes, tudnunk kell azonban, hogy a hangya nemcsak dolgozik, hanem csíp és harap is al­kalomad­­an, és eközben hangyasavat juttat a sebbe, és egyébként sem fenékig tejföl. Pél­dául „a vérpiros rablóhangya (Formica san­­guinea) időnként más fajok dolyaiból bábokat rabol, s belőlük segítőtársakat, »rabszolgákat« nevel; ezek velük született ösztönüknél fogva új környezetükben is ugyanazt a munkát vég­zik, amelyet eredeti dolyukban végeztek vol­na.’“ (Új Magyar Lexikon) L. I. — Arad: „Szeretném megköszönni K. Jakab Antal elvtársnak a beküldött ver­seimre vonatkozó kritikáját. Én köszönettel veszek minden kritikát, ha az nem romboló, hanem építő jellegű kritika. Jól emlékezem, még kis gyermekkoromban ismételtették ve­lem a cseresznyemag-meggymag szavakat, amit persze 5-6-szori gyors ismétlések után összekevertem. Nem hiszem, hogy a Termé­szethez című versemben (amit ugyan még diákkoromban írtam) összekevertem volna va­lamit, vagy 5-6-szor ugyanazt ismételtem vol­na. De ha így látta ezt K. Jakab Antal elv­társ, lehet, hogy neki nem­ igaza. Én ugyan a magam részéről igyekeztem a természet di­csőítését kihangsúlyozni versemben, mert való igaz, a természettel versenyezni lehetetlen azonban beszélni nem mindig nehéz." — Fél­reértette válaszomat, kedves L. I. „Oh termé­szet, oh dicső természet! / Mely nyelv merne versenyezni véled? / Mily nagy vagy te­ men­tül inkább hallgatsz, / Annál többet, annál szebbet mondasz.“ E közismert Petőfi-strófát éppen az ön nézeteinek megerősítésére, alátá­masztására idéztem. A mely nyelv merne ver­senyezni szóegyüttes kiejtése bizony éppúgy próbára teszi nyelvünket, mint a cseresznye­mag-meggy magé; ebből is látszik tehát, mily bölcs a természet, ha inkább hallgat. A. B. A. — Szatmárnémeti: „amíg a világ — világ: vérszerinti / legközvetlenebb ügyünk / minden ügyek közül az-az / őseink által megszenvedett örök- / joggá vált igazsághit valóság / mit belülről fejlesztünk ki / forma élet és szellem összetartozó közelsége / /ez lehetőség megfelelő választás / esélyének epi­centrumában a / kötelességtudat görcsébe szo­rult szív s mindez ami a tökéletes hatásfok / a mindenség magaslatára emel — — —“. _ ön nem az ősök szenvedése árán, hanem be­lülről, önerejéből fejlesztett és emelt tökélyre magában valamit. Ha lenne helyesírási vetél­kedőnk, e héten én dicsekedhetnék a tökéletes nulla találattal. Az ésszerűség szót így írta: ésszerüsség. Gratulálunk. K. JAKAB ANTAL ■■I ■ Utol­só szó Lucian Blaga versének egyik szakaszát idézzük a vízszintes 1., függőleges 42., 1., vízszintes 37., függőleges 36., vízszintes 22., 92. és 103. számú sorban. Szemlér Ferenc fordítása. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első sora (zárt betűk: A, S). 18. Az Életünk és a stress című mű írója (János). 19. Központi magyar nyelvű napilapunk. 20. Spanyol, olasz férfinév. 21. Olasz nevelő. 22. Az idézet hatodik sora. 25. Ókori görög pen­getőhangszer. 27. Ezerötvenöt római számmal. 28. Durva őrle­mény. 29. Nobel-díjas kínai fizikus (Tsung-Dao). 30. Szovjet sakkvilágbajnok. 33. Svájci festő és grafikus, személyneve első betűjével (1879—1940). 35. Albán pénz. 37. Az idézet negyedik sora (zárt betűk: S, L. E). 40. Nap, románul. 41. Ghana betű­jelzése gépjárműveken. 42. Becézett női név. 43. Lapos fenekű csónak. 44. Cirkónium és titán vegyjele. 46. Lószerszám tarto­zéka. 47. Szárazdajka. 49. Térd, franciául. 51. Nagy magyar költő betűjele. 52. Rovarevő hüllő. 53. Válaszol. 55. Hamis 56 Belső gazdasági tevékenység. 59. Egymást követő betűk a tel­jes ábécéből. 61. Finom kidolgozású kecskebőr. 62. Női név rö­vidített alakja. 63. Részvénytársaság. 64. Valódi. 66. Ecsetké­szítő. 68. Európa legnagyobb és legmagasabb hegyrendszere. 69. Fontos gabonanövény. 71. Hozzátartozó. 72. Világos angol sor. 73. Szintén nő. 74. Fordított növény. 78. Cselekszik. 80. Részben festés! 82. Finn futó, 1920—28-ban három olimpián in­dul és 9-szeres győztes (Paave). 83. Vidám. 84. Csak félig sze­ret! 85. A gyulladás. 87. Ide kevert betűi. 90. A Giselle című balett zeneszerzője. 91. Fonetikus mássalhangzó. 92. Az idézet hetedik sora. 98. Liba egyfajta betűi. 99. Nagy római költő. 100. Filmet műsoron tart. 101. Gumicső. 103. Az idézet utolsó sora (zárt betűk: G, R). FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet harmadik sora (zárt betűk: T, M). 2. Finom szálú, puha világos haj. 3. Negyvenkilenc a régi Rómában. 4. Kossuth-díjas művészettörténész (Károly, 1869 1965). 5. Pénznemünk többes számban. 6. Váratlan for­dulat, angol eredetű szóval. 7. Zsiradék. 8. Hézag. 9. Magasabb szólam. 10. AET. 11. Zöldségnövény-faj. 12. Vasgerenda. 13. Konvojban van! 14. Skót filozófus (Thomas, 1710—96). 15. Gyümölcsöt szárít. 16. Fertőtlenít vagy altat. 17. Valamely hangsor kilencedik foka. 23. Előázsiai köztársaság lakója. 24. A régi időkből fennmaradt, a múltról tájékoztató dolog. 26. Ír­országi tó. 30. Beszéd tárgya. 31. Lakatlan! 32. Ausztráliai sportoló, futó volt (Ron). 33. Szellemi vetélkedő játék. 34. Étel­félét pirít. 36. Az idézet ötödik sora (zárt betűk: H, L). 38. Írásban elrendelő. 39. Német Szocialista Diákszövetség (német röv.). 42. Az idézet második sora (zárt betűk: V, T). 45. Izom­­rögzítő szalag. 47. Kihúzták a sorsjegyét. 48. Óvodás. 50. Cse­­csemősírás. 52. Gépkocsivezető rövidítése. 53. Irányunkban. 54. Ipari növény. 57. Fentről közvetítővel tudat. 58. Kiürülő tar­tály. 60. Levéltartó hajtás. 63. Helytelenítést kifejező. 65. Ar­rafelé! 66. Zűrjén. 67. Talajművelő eszköz. 68. Éppen hogy. 70. Tanulmány. 71. Kocsiszín. 72. Leszboszi költő. 75. Hat hónapra szóló. 76. Hajfonat, franciául. 77. Kímél. 79. Könyörög. 81. Kel­leténél nagyobb mennyiségű írópapír (két szó). 85. Ajándéko­zok. 86. Ülőmosdó. 88. Sebesség, tempó. 89. Megrovó szavakkal illet. 90. A főzeléknövény. 93. Világűr, légüres tér — románul. 94. ... Gardner, amerikai színésznő. 95. Szeget ... falba. 96. AAAAA! 97. ... hídon: Tommy Steele 1957-ben készült filmje. 102. Minisztertanács (röv.). (Készítette Rámay Tibor) Rejtvényfejtők figyelmébe! A szerkesztőség havonta egyszer sorsol ki jutalomkönyve­ket. A megfejtéseket minden hónap utolsó péntekétől számított tíz napon belül várjuk! A sorsolásnál csak azokat a megfejté­seket vesszük figyelembe, melyekhez mellékelték az illető hó­nap valamennyi — lapunkból kivágott — részvételi szelvé­nyét. Az UTUNK májusi számaiban közölt keresztrejtvények meg­fejtése. MÁJUS ÜNNEPE :Mint győzedelmi zászló, égbe lendült / A jegenye s ezer pacsirtadal / Hirdette boldogan és büszkeség­gel, / Hogy itt a május és a diadal. ŐRIZEM A SZEMED: Már vénülő kezemmel / Fogom meg a kezedet, / Már vénülő szememmel / Őrizem a szemedet. RÁD GONDOLOK: Téged látlak, ha szél porozza távol / az utakat; / s éjjel ha­­ng a kis palló a vándor / lába alatt. Könyvjutalmat nyert: Kovács Kaira Ildikó — Szecseleváros Miklós Zoltán — Székelyudvarhely; Váncsa Edit — Árkos. ■■■ • Megjelent az Igaz Szó 5-ös száma. A Sza­badság, haza, béke verspályázatra Kercsó At­tila és Köröndi Kovács András küldött ver­set. Költeményt olvashatunk továbbá Lász­­lóffy Aladártól, Markó Bélától, Gál Éva Eme­sétől, Ioan Cráciunescutól (Kenéz Ferenc for­dítása), Szilágyi Aladártól, Nikolaus Berwan­­gertől (Borbély István fordítása), Hunyadi Mátyástól, Kilyén Enikőtől, Vajda Ferenctől, Demeter Józseftől és Balázs Tibortól. Prózát közöl Mátyás B. Ferenc (Stressz), Szépréti Lilla (Halott az üdülőben), Herédi Gusztáv (Egyke fiú), Medgyesi Emese (Mukk), Erőss Attila (Kövek) és Farkas Imre János (Emlé­kek). Soltész Józseftől A tehervonat cím alatt olvashatunk József Attila utolsó évéről szóló drámarészletet. Jegyzetet, tanulmányt közöl Éltető József, Bajor Andor és Rohonyi Zoltán (Bornemisza Péter öröksége). Tompa Z. Mi­hály Éjszakai műszak címmel jegyez riportot. A Fórumban Egyed Péter „Vajon hol fogom eltölteni ezt az éjszakát" címmel Jakabos Ödön indiai útinaplójáról, Bogdán László El­lenmenet címmel Bárányi Ferenc Égbenyúló kockakövek című regényéről közöl kritikát. A Művészvilágban „Jelenségcikk“ a zenekriti­káért címmel László Ferenc, a Jegyzetfüzetben Kovács János, Székely János és Gálfalvi György ír cikket. A Szemlében Nagy Pál, Markó Béla és Bogdán László jegyez recen­ziót. A szám képzőművésze Ferenczy Júlia. • Június 4-én Sepsiszentgyörgyön a Mú­zeum barátainak köre rendezésében A nép­művészet­­ tiszta forrás címmel került sor találkozóra. Moldovan Nicolae A népművészet szerepe az esztétikában és hazafias nevelésben címmel, Gazdáné Olosz Ella A népművészet tiszta forrása címmel, László Attila A népze­ne és műzene kapcsolata címmel tartott elő­adást, ez utóbbi népdal és hangszeres zene, valamint Bartók- és Kodály-művek felvételei­vel illusztrálta szövegét. A találkozó kereté­ben kiállítás nyílt meg Csutak Magda szőtte­seiből és varrottasaiból. A megnyitón Dávid Gyula beszélt a művésznő életéről és mun­kásságáról. Molnár Gizella színművésznő a Budai Ilona és a Barcsai című székely nép­balladát adta elő. A találkozó és a kiállítás rendezője Gazda Klára, a sepsiszentgyörgyi Múzeum munkatársa.­­ Az Ifjúmunkás legutóbbi IM oldalain, az Új tollak rovatban Szűcs László mutatkozik be három verssel. Verset olvashatunk továbbá Palocsay Zsigmondtól, Veress Gerzsontól, Sáli Lászlótól és Ioana Cráciunescutól (Kenéz Fe­renc fordításában). Prózát Csizmadia Mihály (Egy nap, például csütörtök), paródiát Kovács András Ferenc (Szülőhelye Szatmár, / Neki az látszat már) közöl. A lapban (­zár) készít interjút Soltész Józseffel, s a számban a szer­ző Delta című elbeszélés-részlete olvasható. • Június 5-én Lugoson, 6-án Kisjenőn, 7-én Aradon hangzott el Banner Zoltán Hajnaltájt Arany Jánossal című előadóestje. ¤ Június 9-én és 10-én a Kolozsvári Álla­mi Magyar Színházban a mákófalvi színját­szócsoport Kovács Pali Ferenc rendezésében mutatta be Szentimrei Jenő Csáky bíró lánya című népszínművét. © Június 4-én Ez tiszta kabaré... címmel László Gerő és László Zoltán rendezésében a Kolozsvári Állami Magyar Színház teljes tár­sulata mutatta be új zenés-humoros összeállí­tását. Közreműködött Diczi László Zoltán és kisegyüttese. • A kolozsvári Művészeti Múzeumban jú­nius 5-én megnyílt a művészi restaurálók ki­állítása. • A kolozsvári Filo Galériában június 1. és 15. között volt megtekinthető dr. Narcis Bucur grafikai és festészeti kiállítása. © Az újvidéki Híd áprilisi számában Ka­szás József méltatja Kányádi Sándornak a Móra Ferenc Könyvkiadónál Tavaszi tarisznya címmel megjelent gyermekverskötetét. © A szlovákiai No 19-es számában Hervay Gizella Mérges­ mese című írása olvasható. • 1984 Pulitzer-díjas írói: William Kenne­dy, akinek tizenhárom kiadó dobta vissza könyvét azzal az indoklással, hogy sosem sze­repelt még a sikerlistán. Albert James Scar­­dino, a Columbia Egyetem frissen végzett új­ságíró-szakosa, a dr. Seuss néven ismert ifjú­sági író, Theodor Seuss Geisel (a Macska a kalapban című meséskönyv szerzője);­­ vala­mint a Los Angeles Times című lap, a latin­amerikai emigránsok ügyének bátor és leple­zetlen feltárásáért.­­ Claude Lévi-Strauss harminc év alatt tartott (előbb az Ecole Pratique des Hautes Etudes, majd a Collège de France katedráján) előadásainak átdolgozott szövegeit adta ki a Plont Paroles données címmel.­­ Párizsban Francois Mitterrand elnök ütötte a Becsületrend Lovagjává Federico Fel­lini rendezőt, „nagy tehetségéért, amelynek ré­vén az utóbbi évtizedek legmaradandóbb mű­vészi értékeivel gazdagította a filmvilágot“.­­ Livornóban, a festő és szobrász szülővá­rosában, júniusban ünnepük Amadeo Modig­­liani születésének 100. évfordulóját. A rende­zők és szervezők remélik, hogy a különböző múzeumokból és magángyűjteményekből el­hozott festményeken és szobrokon kívül eddig kiállítatlan munkákat is bemutathatnak a kö­zönségnek, amelyeket... abból a csatornából akarnak kihalászni, ahová a művész 1909-ben leszórta összes nála található munkáját. Ami az egyes műalkotások eredetiségét illeti, a szakértők véleménye igen megoszlik. Egy fi­renzei restaurátor tulajdonában ugyanis két kisméretű makett vagy szobrocska van, ame­lyeknek a stílusa igen hasonlít a Modigliani­­művekére, ám a specialisták még nem tudtak dönteni a művek azonosságát illetően. Ne hiányozzék asztaláról az UTUNK! önnek is előnyös, ha előfizet. A nyári hónapokra a Posta j­ú­nius 2­5-ig fogad el UTUNK-elő­­fizetéseket. Megjelent a KERESZTÚT májusi száma! UTUNK REJTVÉNY 24 FŐSZERKESZTŐ: LÉTAY LAJOS FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: SZILÁGYI ISTVÁN SZERKESZTŐSÉGI FELELŐS TITKÁR: KIRÁLY LÁSZLÓ A szerkesztőség címe: Cluj-Napoca, Str. Dr. Petru Groza nr. 2. Telefon: 951/12420. nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Külföldi olvasóink a következő címen fizethetnek elő: ILEXIM, Departamentul export-import presă, P.O. Box 136—137. Telex: 1X2 28 București, Str. 13 Decembrie nr. 3. Nyomda: I. P. Cluj. 40 440

Next